A Kósa András László, a Bukaresti Liszt Intézet igazgatója által moderált, Magyar kultúra - értékőrzés és innováció határon innen és túl című pódiumbeszélgetésen elmondta: Magyarország beruházásokkal együtt évente mintegy 1,5 milliárd eurót költ kultúrára - aminek egy része a határon túlra megy. A magyar állam "kőkeményen beleáll", hogy amit lehet, a kultúrára fordítsa - mondta. Hozzátette: nem intézmények költségvetését csökkenti, hanem "a Budapest-fejűséget", és mindenhova próbál pénzt juttatni.

Budapest mindig központ marad, de fontos, hogy a jövő nemzedékek vidéken is "belenevelődjenek a kultúrába" - mutatott rá a miniszter. Elmondta, komolyan veszi ezt a feladatot, Klebersberg Kuno utódjaként, aki a kiváló tehetségeket támogatta, és 5000 népiskolát alapított, hiszen a jövő nagyjai, illetve annak értő közönsége vidéken születik. A miniszter emlékeztetett, hogy a magyar kultúra nagyjai a magyar állam különböző, jelenleg akár határon túli kisebb településein születtek. "Ha ott, akkor nem kapják meg a kultúrához való hozzáférést, nincs zongora, nincs helyi egylet, nincs egy ilyen televény az egész országban, akkor az állam is hiába adja a pénzt" - húzta alá. A kultúra és az innováció közötti kapcsolatról szólva elmondta: az egész kultúra innováció, a változás kezelésének a kultúrája, amikor az ember eldönti, hogy mi az, amit a felhalmozott dolgokból elenged, és mit tart meg.

Kijelentette, hogy az innovációt úgy fogja fel, mint a keresztény egyházak a Biblia magyarázatát: a szöveg változatlan, de a papoknak értelmezniük kell egy megváltozott világban, hogy a modern ember is megértse. Hozzátette: az innovációt megújulásnak szokta nevezni, hisz ritkán vannak ugrásszerű változások a világban, inkább folyamatos változás van, a minisztériumban pedig az értékek megőrzésére összpontosítanak. Hangsúlyozta, hogy az emberben a legmélyebben benne lévő szükséglet a kötődés szükséglete, és a kötődés a magja az identitásnak, kultúrának is. "Minden megteszünk azért, hogy a magyar kultúrnépet összetartsuk" - jelentette ki. Hozzátette, amikor fesztiválokat támogat, azt nézi, hogy annak van-e olyan magja, mely a magyar kötődést erősíti. Arra is kitért, fontos, hogy a magyar kultúra a világhálóra is felkerüljön, ha nem történik meg, "akkor nem csak a jövőnket veszítjük el, hanem a múltunkat is" - húzta alá. Hozzátette azonban, hogy a digitális világ elszegényíti a világunkat, ha mellette nem tartjuk meg az emberi világunkat is.

Both Miklós, a Hagyományok Házának főigazgatója arról beszélt, hogy a kultúrát "két démon" befolyásolja, a mindent megsemmisítő felejtés és a mindent elfedő emlékezés. A kettő között folyamatosan meg kell találni az egyensúlyt, mivel "a mentális polcainkon véges számú hely van" - mondta -, és a felejtésnek is van funkciója, hiszen szelektál.

Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke úgy vélte, hogy a magyar nemzeti kultúra önmagában folyamatos innováció eredménye. Kifejtette: Kolozsvár Erdély jelentős kulturális központja, de interetnikus környezete miatt végvár. "Mi is végvári legényekként nézzük kulturális identitásunkat" - mondta, hozzátéve, hogy ilyen helyzetben a kulturális identitás egyfajta "túlélőkészlet", amit folyamatosan frissíteni, bővíteni kell. Arról is beszélt, hogy interetnikus környezetben "tartani kell a lépést", és miközben angol középfokú nyelvvizsgával lehet boldogulni a világban, Romániában ugyanilyen fokozatú román nyelvvizsga nem elegendő a boldoguláshoz. Az erdélyi "magyar napok" jelenségéről elmondta: ez is a magyar innováció eredménye. Emlékeztetett: az erdélyi magyarok számára a "cancel culture" nem újszerű jelenség, a kommunista diktatúra is használta, ledöntötte a magyar szobrokat, cenzúrázta az irodalmat, a közösségi rendezvényeket a templomokba szorította vissza, ezért érthető, hogy a magyarokban interetnikus környezetben is megszületett az igény a közös együttlétre.