Párkai István 1928-ban született Budapesten. Zeneakadémiai tanulmányait zongora szakon kezdte, majd a karmesterképzőn is tanult. 1953-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karvezetés tanszakán volt tanársegéd, később adjunktus, docens, majd egyetemi tanár, 1981-től 1994-ig a középiskolai énektanár- és karvezetőképző szak tanszékvezetője, nyugdíjba vonulása után professor emeritus. Oktatott emellett a Népművelési Intézet (későbbi nevén Magyar Művelődési Intézet) által szervezett karnagyi tanfolyamokon, valamint hazai és külföldi mesterkurzusokon.
1963-ban alapította meg a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelynek harminc évig vezető karnagya volt. Kiemelkedő érdeme volt abban, hogy a kórusok repertoárja új magyar művekkel, köztük a mindenkori legfiatalabb zeneszerzők alkotásaival, ugyanakkor kortárs külföldi komponisták darabjaival gazdagodhatott.
Párkai Istvánnak több lemeze jelent meg, továbbá A kórusvezénylés alapjai címmel tankönyvet jegyzett. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Munkássága elismeréseként 1978-ban Liszt-díjat, 1995-ben és 1997-ben Artisjus-díjat, szintén 1997-ben Bartók-Pásztory-díjat, 2004-ben KÓTA-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat vehetett át. 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2001-ben Magyarország Érdemes Művésze díjjal ismerték el munkásságát.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium Párkai István Kossuth- és Liszt Ferenc díjas kóruskarnagyot, a Zeneakadémia Karmester és Karvezető Tanszékének egykori tanszékvezető tanárát, a Nemzet Művészét saját halottjának tekinti.
Megosztom