Pályafutását textilművészként kezdte, majd bekapcsolódott a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely munkájába. Az 1970-es években már a hagyományos textil-kompozícióktól eltávolodó, a tradicionális textilművészeti műformákkal, anyagokkal és technikákkal szakító, az úgynevezett iparművészet és képzőművészet határait elmosó munkákat alkotott. Művei természetes, gyakran organikus anyagokat (víz, fű, papír, marhabél, ostya) feldolgozó objektek, environmentek, installációk. A 2000-es évektől munkásságában új médiumok és új műformák jelentek meg: a fotó, a videó, a videóinstalláció, a performansz.

1993-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2005-ben Érdemes művész kitüntetést kapott. 2019-ben Prima díjjal majd 2020-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Lovas Ilonát az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.