Harasztÿ István 1934. október 31-én született Pestszentimrén. 1951-1953 között géplakatos tanuló, 1953-tól dísz-műlakatos. 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott ipari tanulóknak. Az ötvenes évek közepén kezdett festeni. 1960 és 1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke volt, mestere Laborcz Ferenc. 1965-től 1967-ig díszítőelemek tervezésével foglalkozott, és a József Attila Művelődési Központban volt dekorációs. 1967-1989 között a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője, 1975-76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa.
Autodidakta művész. Mozgó szobrainak lényege a jól kiszámított zeneiség, dramaturgia és koreográfia, melyet alkotásainak szerkezeti elemei mintegy gépi performanszként jelenítenek meg. Munkásságát az ezermester naivitása, valamint a sajátos kelet-európai gondolatvilágot megjelenítő, karikírozóan kritikai attitűd jellemzi. Szobrainak legfőbb eleme a mobilitás, az elgondolás és a játék. Szürrealisztikus nonfigurációi kapcsolják a Szürenon művészcsoportosuláshoz is, minden kiállításukon szerepelt műveivel.
1988-ban Munkácsy-díjat, 1996-ban Érdemes Művész címet kapott. Munkásságát 1999-ben Pro Urbe-díjjal, 2000-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 2010-ben Príma Díjban részesült.
1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium Harasztÿ István szobrászművészt saját halottjának tekinti.
Megosztom