Az elmúlt években egyre komolyabb társadalmi kérdéssé vált a pszichés problémák, illetve a különböző függőségek és káros szokások kapcsolatának feltárása, kezelése.

A legutóbbi, 2019-es OLAAP (Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról) reprezentatív lakossági felmérés eredményei alapján, az általános populációban (18-64 év közöttiek) a tiltott drogok használatának előfordulási gyakorisága 7,9 százalék, míg ez a fiatal felnőttek korosztályában (18-34 éves válaszadók) 14 százalék.

Az alkoholfogyasztás tekintetében, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján, 2019-ben országos szinten Budapesten volt a legmagasabb nagyivási prevalencia azonosítható (a lakosság 6,4 százaléka). 2019-ben az alkoholfüggők becsült száma 389 ezer fő volt, ez hasonló arány, mint az azt megelőző években azonosított ráták.

A szakpszichológiában és pszichoterápiában a mentális problémával, pszichés zavarral küzdő személynek nem pusztán egyes meghatározó jegyeit vizsgálja a szakpszichológus, hanem a beteg/páciens/kliens teljes személyiségét, a tünettan, a személyiségjegyek, a pszichoszociális tényezők, életvezetési kérdések összességét és komplex összefüggéseit is.

A lakosság részéről egyre nagyobb nyitottság – és ezzel párhuzamosan elvárás – jelenik meg a mentálhigiénés, a professzionális klinikai szakpszichológiai és szakpszichoterápiás ellátás iránt. A nagyfokú érdeklődés kettős, mivel a mentális problémák stigmatizációja továbbra is erős Magyarországon.

Jelen egészségügyi szakmai irányelv a felnőtt egészségügyi ellátásra vonatkozóan, négy (klinikai, neuropszichológiai, alkalmazott egészségpszichológiai, illetve addiktológiai) szakpszichológiai ellátás általános szakmai és módszertani ajánlásait és gyakorlatát kívánja bemutatni.

Célkitűzése, hogy a pszichoszociális állapotuk miatt eleve veszélyeztetett vagy éppen az orvosi kezelésekhez kapcsolódóan átélt distressz vagy krízisállapot miatt kezelésbe kerülő betegek ellátása elismert, hatékony és biztonságos szakmai elvek mentén történjen. Szintén kiemelt célja, hogy a mindennapi felelős hivatásgyakorlás a folyamatosan bővülő, hiteles és konszenzuálisan elfogadott közös szakmai tudás bázisán épülhessen ki, illetve, hogy a szakmagyakorlás ellenőrizhetősége által segítse elő a legmagasabb szintű minőségbiztosítás lehetőségét is.

A nemzetközileg is komoly hazai hagyományokon és eredményeken felépülő, 30 éve megszakítás nélkül fejlődő hazai szakpszichológiai gyakorlat szempontjából a jelen egészségügyi szakmai irányelv igazi mérföldkövet jelent.