Duba Gyula 1930-ban született a felvidéki Hontfüzesgyarmaton. 1959-ben jelent meg első kötete: A nevető ember és egyéb vidám történetek. 1968-ban az Irodalmi Szemle főszerkesztője lett. 1983-ban a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetőjévé nevezték ki. 1990-től a Szlovák Irodalmi Alap ösztöndíjasa, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

A második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom, valamint a kortárs magyar irodalom jelentős alkotója. Delfinek című elbeszéléskötetével 1967-ben elnyerte a Madách Imre-díjat, de kiemelkedő szakmai sikert hozott számára többek között a Szabadesés (1969) és a Valóság és életérzés tanulmánykötet (1972) is.

Négyszer tüntették ki Madách Imre-díjjal (1967; 1970; 1975; 1983), elnyerte a Szlovákiai Írók Szövetsége Nemzetiségi Díját (1972), a Posonium életműdíjat (2001), valamint a József Attila-díjat (2004). 2023-ban Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Duba Gyula Kossuth-díjas és József Attila-díjas szlovákiai magyar írót, érdemes művészt saját halottjának tekinti.