Aki nem becsüli a múltját és ősei alkotásait, az a jövőjét is semmibe veszi és feladja.
Mit jelent ez számunkra ma, a XXI. században, Kolozsvár főterén, a Szent Mihály-templom megáldása és az oltár felszentelése alkalmával?
A Szent Mihály-templom történetében egymásba fonódik az egyetemes keresztény egyház és a magyarok sorsa. Ezek a falak a múlt hol lélekemelő és dicsőséges, hol pedig fájdalmas és tragikus eseményeinek és korszakainak tanúi. Ezért méltó és igazságos, hogy a templom felújításával tisztelegjünk elődeink teljesítménye előtt, és hirdessük Isten dicsőségét.
Ha azonban valóban hűek akarunk lenni Istenhez és elődeinkhez, akkor nekünk a jövőre kell gondolnunk. Isten és őseink ugyanis bizonyosan nem azt várják tőlünk, hogy a múltba feledkezzünk, hanem azt, hogy megőrizzük az állandó, örök emberi értékeket, és ezeket adjuk tovább az utánunk jövő nemzedékeknek.
Azt várják, hogy éljünk talentumainkkal, és gyarapítsuk azokat.
Hamvas Béla a Világválságról szóló írásában így fogalmazott: “a nagy örökség egyúttal kötelesség. […] Kötelezettség, hogy az ember tovább építse. Kultúrában születni nemcsak annyit jelent, hogy élvezzük a kiváltságokat, amiket az ősök alkotása teremtett, hanem annyit is, hogy előkészítjük az utódok kultúráját.”
Igen, akkor vagyunk hűek őseinkhez, ha megőrizzük és gyarapítjuk az emberi jókat. S pontosan ez a meggyőződés hatja át a magyar kormány tevékenységét: hiszünk abban, hogy vannak örök emberi jók, amelyek ápolása és elősegítése a kormányzat kötelessége.
A mi kultúrafelfogásunk alapja az Imago Dei, az ember Isten képére teremtettségébe vetett hit. Ezen alapul emberképünk, ebből fakad a másik ember méltóságának elismerése. Ha ezt feladjuk, akkor minden emberit feladunk.
De vajon a mai, mindent relativizáló világban fenntarthatók-e még egyáltalán örök értékek?
A válaszunk igen, mert mi itt a Kárpát-medencében nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemondjunk az emberi jókba vetett hitünkről.
Ilyen örök emberi jó a béke és a biztonság, hiszen ez az alapja minden alkotó emberi tevékenységnek. Ilyen örök emberi jó a kötődés és a valahová tartozás vágya, hiszen kötődés, gyökerek nélkül az ember csak sodródik a világban. És az is emberi jó, ha képesek vagyunk gondoskodni magunkról, szeretteinkről és közösségünkről. Ahogyan Tamási Áron fogalmazta: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Tisztelt ünneplő gyülekezet!
Az emberi jók biztosításához a kultúrán keresztül vezet az út. A kultúra – Babits Mihály szavaival élve – szellemi jelenség és lelki örökség. Ez tükröződik beszélt anyanyelvünkben, zenei anyanyelvünkben, táncos anyanyelvünkben és a tárgyi kultúrában megjelenő anyanyelvünkben is, benne ezzel a csodálatos templommal.
A kultúránk megőrzésében és továbbadásában életbevágó jelentősége van iskoláinknak és templomainknak.
A kultúra ugyanis energia, cselekvést kíván: olyan, mint a földdarab, amelyben benne van a gyönyörű kert potenciálja, de ha nem gondozzák, egykettőre felveri a gaz. Kultúra nélkül széthullik a közösség, mint az a gyöngysor, amelyből kihúzzák selyemszálat: a gyöngyök szétszóródnak, és betemeti őket a por. Templomaink és iskolánk a selyemszál, amelyek nélkül a kultúrán darabjaira hullana és elenyészne.
Ezért külön öröm számunkra, hogy a Szent Mihály-templom, az egyetemes keresztény európai és magyar kultúra otthonának felújítása a katolikus egyház, az Európai Unió, a magyar és a román kormány példamutató együttműködésében valósulhatott meg. Ez jó példa arra, hogy vannak közös érdekeink és ügyeink.
Azt kívánom a magyar kormány képviseletében, hogy találjunk minél több, a nemzeteinket kölcsönösen gyarapító projektet. A szubszidiaritás ősi elvének jegyében bízzuk az iskolákat és templomokat azokra a közösségekre, amelyek benne élnek és dolgoznak, mert ez a közös jövőnk záloga, így biztosíthatjuk minden, a Kárpát-medencében élő nemzeti közösség számára az emberi jókat.
Tisztelt ünneplő gyülekezet!
Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk, és biztosíthatom Önöket, hogy a magyar kormány tisztában van szellemi és lelki örökségünkkel, és mindent megteszünk, hogy megőrizzük és gyarapítva továbbadjuk azt a következő nemzedékeknek. „Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.” (Lk 17,10)
Végezetül szeretném kifejezni tiszteletünket és köszönetünket minden, a Szent Mihály-templom felújításában részt vett egyházi és állami szervezetnek és személynek, tudósnak, építésznek, mesterembernek és segédmunkásnak áldozatos munkájukért.
Sokáig álljon és éljen a Szent Mihály-templom a hívek örömére és vigasztalására és Isten dicsőségére!
Ámen.
Az elhangzott beszéd az alábbi linken nézhető vissza:
Megosztom