Az elismerést Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára adta át csütörtökön Budapesten.

Az államtitkár köszöntőjében kiemelte: a kitüntetettek tisztelik, óvják és tovább is akarják adni a kereszténységet. Életükkel, mindennapi megnyilvánulásaikkal sokat tettek és tesznek azért, hogy a ma Európában uralkodó ideológiai káosszal szemben felmutassák a valódi értékeket.

Soltész Miklós kiemelte Barna Gábornak a magyar népi vallásosságot kutató, több évtizedes munkásságát és elődje, Bálint Sándor néprajzkutató boldoggá avatási perének nevéhez is köthető elindítását.

Az államtitkár megköszönte Várnai Jakabnak teológiai tanári munkáját és a magyar, illetve a világban élő ferences közösségekért vállalt szolgálatát. Megjegyezte: a kormány az elmúlt években az üldözött keresztényeket sokszor a jelenleg Jeruzsálemben élő szerzetes javaslatai alapján támogatta.

Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karának tanszékvezetője, a díjat odaítélő bírálóbizottság elnöke Barna Gáborról elmondta: 1974-től, doktori disszertációjának megvédésétől kezdve végzett folyamatos és magas színvonalú tudományos munkásságát 12 önálló kötet és 400 publikáció bizonyítja. Tudományszervező tevékenységét tükrözik az általa szervezett konferenciák és a szerkesztésében megjelent tanulmánykötetek. 

Hozzátette: a Szegedi Tudományegyetem, amelynek 1993 óta oktatója, jelenleg professor emeritusa, szintén sokat köszönhet iskolateremtő képességének. 

Gárdonyi Máté kitért arra: Barna Gábor neve elsősorban a népi vallásosság kutatásával forrott össze, de emellett munkássága az 1990-es évektől kezdve hozzájárult a katolikus egyháztörténet-írás megújulásához is. A népi vallásosság kutatásával tágította a hagyományosan intézménytörténeti keretben elképzelt egyháztörténet-írást.

Barna Gábor vállalta Bálint Sándor hagyatékának gondozását és "szívén viseli" elődje boldoggá avatási perét is - tette hozzá.

Emellett részt vesz a katolikus egyház közéletében, 2016 óta a Szent István Tudományos Akadémia főtitkára.

Kálmán Peregrin ferences szerzetes, a bírálóbizottság tagja Várnai Jakabot méltatva ismertette: a kitüntetett 1958-ban született, 1982-ben lépett be a ferences rendbe, 1988-ban szentelték pappá. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett 1988-ban angol szakos tanári diplomát, majd 1991-ben doktorált teológiából a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittudományi karán. Ezt követően fundamentális teológiát tanított több főiskolán. Várnai Jakab 1994 és 2003 között a Magyarországi Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke volt. 

Várnai Jakab 1995-ben részt vett a bencés, a piarista és a ferences hittudományi főiskolák jogutódjaként 2000-ben megalakult Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapításának előkészítő munkáiban, majd az intézmény rektora volt 2017 és 2020 között. Jelenleg Jeruzsálemben él és tanít. 

A laudáció szerint Várnai Jakab egyike volt azoknak, akik fontosnak tartották és oktatói, fordítói tevékenységükkel előmozdították, hogy a rendszerváltozás utáni teológushallgatók megismerjék a modern teológiai gondolkodást és szakirodalmat, többek számára biztosított külföldi továbbtanulási lehetőséget, és kialakította a Sapientia Szerzetesi Tudományi Főiskola oktatási rendjét.

Barna Gábor az elismerést megköszönve elmondta: a díj névadója, Fraknói Vilmos nemcsak kiváló pap és egyháztörténész volt, hanem a Szent István Tudományos Akadémia alapító tagja és legnagyobb mecénása is, aki végrendeletében teljes vagyonát az akadémiára hagyta.

Várnai Jakab a díjat megköszönve a közösség fontosságát hangsúlyozta. A Sapientia főiskola nem egyszerűen intézmény, hanem egy olyan közösség élettere, amely egy eszményt próbál szolgálni. Az igazság, amelyet a teológia próbál megvilágítani, mindig egy közösség igazsága, és nem szakítható el ettől a közösségtől - mondta a ferences szerzetes.

A Fraknói Vilmos-díjat 2000-ben adták át először, Fraknói Vilmos (1843-1924) egyháztörténészre emlékezve, aki 1879-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke volt. Fraknói Vilmos a középkori magyar történelem több, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, 1892-ben pedig arbei címzetes püspök lett.