Benkő Tibor honvédelmi miniszter ezekben a hetekben nyugállományú katonák előtt tart előadásokat szerte az országban. Miért érezte fontosnak a tárca, hogy külön is megszólítsa az idősebb generációt?

Amikor a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség humánstratégiájáról beszélünk, nem tehetjük meg, hogy csak az aktív állományúakkal foglalkozunk. Természetesen az utóbbiak hajtják végre a feladatokat: őket hívjuk először a határra, mentesíteni, a korridor-feladatba. De mindig elmondjuk: katonának lenni, a honvédség keretein belül szolgálni nem munka, hanem hivatás és életpálya. Az elmúlt években elkezdtünk sokkal nagyobb figyelmet fordítani a fiatalokra, hogy értsék a honvédelem fontosságát, még akkor is, ha nem egyenruhában képzelik el a jövőjüket. És emellett természetesen kötelességünk figyelni azokra is, akik esküjükhöz méltón, tisztességgel és becsülettel leszolgálták a maguk éveit, de már nem aktívak. Így válik teljessé az életpálya. A honvédség egy nagy család, és fontos, hogy mindenki érezze ezt, amíg – ahogy mondani szoktuk – utoljára el nem fújják a Takarodót. 

Melyek az előadássorozat eddigi ta­pasz­talatai?

Rendkívül pozitív visszajelzéseket kapunk. Úgy gondolom, az obsitosok örülnek, hogy figyelünk rájuk, és persze annak is, hogy a mai parancsnokok számára nem nyűg, hanem példakép az egyenruhának húsz-harminc-negyven évet szentelő generáció. Emellett arról sem feledkezhetünk meg, hogy régóta nem látott fejlesztési hullám indult a honvédségben, és az obsitosok rengeteg tapasztalattal rendelkeznek: nekünk is meg kell őket hallgatni, mert számtalan hasznos tanáccsal segíthetnek bennünket. Úgy gondolom, a kétoldalú kommunikáció mindenki előnyére válik. Minden téren sokkal hatékonyabbak tudunk lenni, ha találkozik a múlt, a jelen és a jövő is. Az állomány megtartása éppúgy eredményesebb lesz, mint a toborzás.

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program kapcsán milyen észrevételekre számítanak az idősebb nemzedékektől?

A technika megváltozott, vannak generációs különbségek is, de van, ami állandó. Jelenleg új eszközöket, fegyvereket rendszeresítünk. Történt ilyen a múltban is, legyen szó harckocsikról, gyalogsági harcjárművekről, légvédelmi rakétákról: ha nem is egyszerre, de külön-külön a jelenlegi obsitosok is átéltek hasonló fejlesztéseket, vagyis rendszerszemléletű megközelítésben is rendelkeznek tapasztalatokkal. Mindenképpen szeretnénk meghallgatni, milyen kihívásokkal szembesültek a maguk idejében, mert biztosan tudnak olyat mondani, amit érdemes lesz még egyszer megfontolnunk az általuk felvetett szempontok alapján. Az obsitosaink pedig eközben pontos képet kapnak, mi történik a régi munkahelyükön, ami az életük része volt, hiszen tudni szeretnék, mi vár rájuk, amikor ismét találkoznak a régi szolgálati helyen az egykori surranótársakkal. Ma már persze nem úgy néz ki a laktanya, mint akkoriban, más a kiképzési rendszer is, de érdeklődnek, és van véleményük is. Vagyis nem szabad veszni hagyni az élettapasztalatot. Úgy gondolom, eleve az „obsitos” szónak is más hangulata van, mint ha azt mondjuk valakire, hogy „nyugállományú” vagy „nyugdíjas” – ez is a megújítás egyik jele lehet. Ha nekem valaki nyugállományú őrnagyként mu­tatkozik be, számomra ő attól még őr­nagy – csak éppen már nem aktív. Ráadásul mindenképpen szélesebb bázisban gondolkodunk: ugyanúgy a honvédségi nagycsaládhoz tartoznak azok is, akik évtizedeket szolgáltak le a haderő kötelékében, csak éppen nem viseltek hozzá egyenruhát. A korábbi köztisztviselőkről és közalkalmazottakról, a jelenlegi honvédelmi alkalmazottakról beszélek.

Melyek a tervezett Obsitos Program főbb sarokpontjai?

A lényeg a sokkal nagyobb figyelem. Igyekszünk a régi, nyugállományúnak nevezett állománykategóriát a törvénybe is visszahelyezni, hogy a jogállás is meglegyen. Emellett pedig távlati célunk, hogy az obsitosaink is a lehető legnagyobb mértékben részesüljenek mindazon kedvezményekből, amelyekkel az aktív állomány élhet. Ha például egy országos cég kedvezményt biztosít a katonáknak sportruházati cikkekre, élelmiszerre, gyógyszerre, azt szeretnénk kiterjeszteni az obsitosokra is. E téren folyamatosak az egyeztetések a gazdasági szereplőkkel. Előrehaladott állapotban vannak a tárgyalások az OTP Bankkal a nyugállományú katonák számára biztosítandó, igen kedvező számlavezetési feltételekkel járó munkáltatói kedvezménycsomagok bevezetéséről. De például hazai autóforgalmazókkal is vizsgáljuk a különböző együttműködési lehetőségeket. Szeretnénk, ha minden cég büszke lenne rá, hogy valamilyen formában támogatja a magyar katonákat. De a tárca és a honvédség által nyújtott segítség terén is a lehető legszélesebbre szeretnénk nyitni a kört. Például az egyes helyőrségekben is számtalan kedvezményt élvezhetnek a katonák – jó lenne, ha mindez az obsitos állományra is kiterjedne. Emellett igyekszünk gondoskodni a veteránokról is, ennek érdekében szintén új program indul. A cél, hogy a hadműveleti területen, tűzharcban kiemelkedően teljesítő katonatársainkat – a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár elérése után – megillesse a veterán cím, és még több kedvezményben részesülhessenek. Emellett célunk elmélyíteni a kapcsolatot a kadétprogrammal és a tartalékos rendszer továbbfejlesztésével is. Vagyis, ha az obsitosok szeretnének ebben önkéntes alapon részt venni, szinte folyamatos elfoglaltságot biztosítanánk nekik. Így abban a miliőben élhetik az életüket, mint a megelőző évtizedekben.

Miként lehet bevonni az obsitosokat a fiatalok képzésébe, a honvédelmi nevelésbe?

A nyugdíjasszervezetek, bajtársi egye­sületek, illetve a MATASZ is nagy segítségünkre van mindebben. Az aktívak számára a mindennapokban sokszor nehezebb átadni a tudásukat, így számtalan rendezvényen jelen vannak az idősödő kollégák is: mesélnek, oktatnak, megmutatják, hogyan kell lőni, leküzdeni az akadálypályát. Élményeken keresztül tanítanak, a fiatalok szinte észre sem veszik közben, hogy gyarapszik a tudásuk. Hiszek benne: nemcsak a Magyar Honvédség és a honvédelem ügye, de a magyar társadalom és Magyarország is erősödik, ha nemzeti ünnepeinken együtt ünnepelnek a fiatalok és az idősek, netán közösen gondozzák a hadisírokat.

A tartalékos rendszer létrehozása ide­jén sarkalatos pont volt a szolgálati járadékosok kérdése. Mi várható ezen a fronton?

Ez a létszám „konzervált”, tehát nem emelkedik: aki eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, más kategóriába kerül a járadékos rendszerből, és ugyanúgy kell róla gondoskodni, mint a többi nyugállományú katonáról. A szolgálati idő predesztinálja, hogy ezek a katonák is a honvédség családjába tartoznak. Sokan lettek kényszernyugdíjasok, de vállalták az önkéntes tartalékos szolgálatot, tovább szolgálva a hazájukat. Remélem, jövőre a szabályozás útján lehetővé válik, amit szeretnénk elérni, és a tartalékos rendszerben is abban a rendfokozatban foglalkoztathatjuk majd őket, mint aktív korukban.

Tud-e segíteni – akár tájékoztatással, akár egyéb módokon – a tárca és a honvédség a járványhelyzetben a leginkább veszélyeztetett, idősebb generációnak?

Például a jelen kiadványt is megemlíthetem. Az obsitosok generációja még szívesen veszi kézbe az újságokat, nem csak az interneten tájékozódik. Így e magazinban is találhatnak információs oldalt a pandémiás helyzet kezeléséről. De természetesen rendelkezésre áll a hivatalos csatorna is, amelyen át obsitosaink el tudják érni a gondozásra kijelölt katonai szervezetet, amennyiben bármilyen konkrét problémájuk támad. Minden körülmények között számíthatnak ránk.