Tisztelettel köszöntöm Milojko Spajić miniszterelnök urat és a montenegrói delegáció tagjait! Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy eljöttek hozzánk erre a munkalátogatásra, amely lezár valójában egy másfél-két éves, hosszú tárgyalási folyamatot. Ennek az eredményét láthatták Önök az előbb; aláírtunk két rendkívül fontos és nagy jelentőségű dokumentumot, amely ennek a két országnak, a mi két hazánknak a kapcsolatrendszerét egy magasabb szintre emeli.

Általában a magyar külpolitikáról lehet azt tudni, hogy pragmatikus, és azt tartja céljának, hogy barátokat gyűjtsön. Különösen igaz ez, hogyha a régiónkról van szó, és Montenegró a mi régiónk, illetve mi Montenegró régiójához tartozunk. Van egy közös földrajzi metszet. Valamiért a rendszerváltás óta – talán érthető módon – a NATO- és az európai integráció miatt Magyarország mindig csak nyugatra nézett, de most, hogy ott már elfoglaltuk helyünket, a nyugati struktúrákban megvagyunk, nekünk nem szabad elfeledkezni a földrajz többi irányáról sem, ezért nekünk kulcskérdés, hogy mi van délen, milyen viszonyban állunk azokkal az országokkal, amelyek tőlünk délre és délkeletre helyezkednek. el. Szerbiáról köztudott, hogy stratégiai partnere Magyarországnak, de Montenegró is az. A mai megállapodással a két ország kapcsolatrendszerét stratégiai szintűnek lehet tekinteni. Tulajdonképpen függetlenül a földrajzi adottságoktól szinte szomszédoknak tekintjük egymást, tehát egy majdnem szomszédos országgal írtunk itt alá az előbb stratégiai megállapodást. Ráadásul egy olyan országgal, amelynek nem a mérete a legfontosabb, hanem a helyzete, a földrajzi helyzete. Egy kulcspozícióban lévő országról beszélünk, amely nélkül nem stabilizálható a Balkán, és nem lehet létrehozni az észak–dél közötti kereskedelmet és gazdasági együttműködést sem. Montenegró nélkül ez egész egyszerűen nem lehetséges. Montenegró egy kulcsállam Magyarország számára. Ha ránéznek a megépítendő vasútvonalakra, a megépítendő autósztráda-útvonalakra, láthatják, hogy a két ország együttműködésében az infrastruktúrafejlesztés lesz a legfontosabb a jövőben. Ha azt akarjuk, hogy Magyarországról ne csak Trieszt irányába lehessen elérni a tengert, hanem el tudjuk érni dél-délkeleti irányba is, akkor a mi útvonalunk Szerbián keresztül Montenegróba vezet. Ezért Montenegró nekünk kulcsország. Hálás vagyok, hogy ezt nemcsak én látom így, hanem a miniszterelnök társam is. Spajić miniszterelnök úrral már rég óta beszélünk ezekről a kérdésekről. Köszönöm a minisztériumainknak, hogy kitárgyalták ezeket a kérdéseket, és eljuttatták abba az állapotba, hogy ma ezeket aláírhattuk.

A kétoldalú témákon túl beszéltünk természetesen az Európai Unió kérdéséről is, hiszen Montenegró tagjelölt ország, mi pedig tagok vagyunk. És persze szép dolog, hogy a gazdasági kapcsolataink dinamikusan bővülnek, és százmillió euró fölé ment a forgalmunk az elmúlt évben, meg szép dolog, hogy vannak jelentős magyar regionális multicégek, amelyek már Montenegróban is megjelentek, ez mind nagyon fontos dolog, de a közös perspektíva, ami bennünket összeköt, az az Európai Unió, ahol mi tagok vagyunk, Montenegró pedig tárgyalási pozícióban van. Tizenöt éve! Szeretném megismételni, nem tévedés: tizenöt éve várnak arra, hogy az Európai Unió tagjaivá váljanak úgy, hogy minden egyes föltételt, ami egy ekkora országnak az uniós tagságához szükséges, már réges-rég teljesítettek, mondhatnám csuklóból. Ez egy nyugati kultúrával rendelkező, az európai politikát és szabályozásokat jól ismerő, élő nyugati kapcsolatokkal rendelkező ország, amely képes arra, hogy bármelyik tárgyalási fejezetet, ha a másik oldalról, az unió oldaláról van fogadókészség, rekordgyorsasággal tárgyaljon ki és zárjon le. Ma azt kell mondanom, hogy Montenegró uniós tagságának ma egyetlen akadálya van: az Európai Unió. Egyébként már régen belül kéne lenniük. Ez csak Brüsszelen múlik. Azt is mondhattam a miniszterelnök úrnak, hogy ráadásul a tagállamok körében is nagyon nagy szimpátiát élvez Montenegró. Tehát én nem találkoztam még olyan kollégával, olyan miniszterelnökkel az Európai Unióban, aki ne az elismerés hangján beszélt volna Montenegróról, a fölkészültségükről, az alkalmasságukról, és mindenki valami nem érthető okból elfogadja azt, hogy itt egy ország, amelyre szükségünk volna, amely jönni akar, amely látja ugyan az unió sok keservét és baját, mégis az unióhoz akar kapcsolódni, és mi pedig ahelyett, hogy ezt fogadnánk és gyorsítanánk, inkább lassítjuk és halogatjuk. Ez szerintünk nem ésszerű magatartás, úgyhogy ma azt ígértem a miniszterelnök úrnak, hogy Magyarország a későbbiekben is folyamatosan támogatni fogja Montenegró európai uniós tagságát. Szívesen támogatjuk a fölkészülést, és szívesen támogatjuk Montenegrót a tárgyalás folyamatában is, és ha kell, akkor azután is, mert a tagságot követően az első egy-két év sohasem könnyű, akkor is állunk rendelkezésükre.

Montenegró egy olyan ország, amely nemcsak fontos helyen fekszik, hanem nagy kultúrája van, nagy történelme van. Ez nekünk mindig jó, az ilyen partnerek igazából fekszenek nekünk, akik ugyanúgy büszkék a múltjukra, a történelmükre, mindarra, amit az elődeik halmoztak föl, mint ahogy mi, magyarok erre büszkék vagyunk. Tehát két olyan európai országról beszélünk, amely tiszteli a múltat, és amelynek fontosak a nemzeti érdekek, a nemzeti kultúra, mindaz, ami bennünket montenegróivá, illetve magyarrá tesz. Úgyhogy a legnagyobb örömmel írtam alá a megállapodást a miniszterelnök úrral, és nagyon remélem, hogy annak minden szava hamarosan teljesülésbe is megy.

Még egyszer köszönjük, Miniszterelnök úr, a látogatását!

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)