Törőcsik Zsolt: Nincs olyan ok, amely megakadályozná Ukrajnát abban, hogy elindítsa az uniós csatlakozási folyamatot – így reagált a héten az Európai Bizottság szóvivője a Voks2025 eredményére. A véleménynyilvánító szavazáson a csaknem 2 millió 300 ezer résztvevő 95 százaléka utasította el a csatlakozást. Orbán Viktor miniszterelnök stúdiónk vendége. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Múlt héten Brüsszelben azt mondta, hogy a Voks2025 eredményével sikerült megállítani az ukrán csatlakozási folyamatot. Ehhez képest nyilatkozta most ezt a bizottság szóvivője. Mi történt időközben? Miért nem veszi mégsem figyelembe a bizottság az eredményt?

Érdekes ez a mondat, amit Ön választott. Nekem ez nem is ugrott ki ilyen élesen, mint most, hogy hallgattam Önt; azt mondja, hogy nincs egy ok sem, ugye, így fogalmaz? Ez mindent elmond Brüsszelről! Ugyanis nekünk csak egy okunk van, hogy így döntöttek az emberek. Tehát van egy ok, csak az az ő fejükben sajnos nem játszik szerepet. Nekem az a hipotézisem vagy föltételezésem, hogyha az Európai Unió tagállamaiban, mindegyikben tartanának egy szavazást úgy, mint Magyarországon a Voks2025, hogy csatlakozzon-e Ukrajna az Európai Unióhoz, akkor szerintem az országok többségében, de lehet, hogy minden egyes országban nemet mondanának az emberek, pontosan úgy, mint Magyarországon. Mert az elit Brüsszelben, akik ott buborékban laknak, ezek a brüsszeli buborékban élő bürokraták, ők lehet, hogy valamilyen bonyolult magyarázatot tudnának adni arra, hogy miért is lenne jó Ukrajna európai uniós csatlakozása, de az embereknek van két, nagyon egyszerű, földszintes, nyilvánvaló, evidens válasza arra, hogy miért nem. Az első, mert ha fölvesszük Ukrajnát, aki háborúban áll, felvesszük a háborút is. Márpedig mi Európában nem akarunk háborút. Kettő: az ukrán csatlakozás tönkre fogja tenni a gazdaságunkat, és ennek óriási a kockázata. Minél inkább keletebbre jössz nyugatról, tehát az Atlanti-óceántól haladsz Ukrajna felé, úgy nő annak a kockázata, hogy tönkremegy a gazdaságod, ha Ukrajna tag lesz. Pechünkre mi éppen ennek az itt leírt vonalnak a keleti végén vagyunk, mi szomszédjai vagyunk Ukrajnának. Minél közelebb vagy Ukrajnához, annál közvetlenebbül fenyeget téged egy ukrán tagság esetén a háború is és a gazdaság tönkremenetele is. Tehát a bizottság tévúton jár. Ők azt gondolják, hogy az emberek nélkül is lehet hozni egy egész Európa sorsát meghatározó, fontos döntést. Ebben tévednek. Az ukrán tagság nem fog megtörténni. Most megállította Magyarország, hiába mondják, hogy nem veszik figyelembe, kénytelenek, nem tudnak bennünket átugrani, nem tudnak bennünket kikerülni, biztos lesz majd ravaszkodás, ennek a bevezető hangjai hallatszanak ezekből a mondatokból, de a valóság az, hogy a végén semmiképpen nem lehet az európai emberek akarata ellenére felvenni Ukrajnát. És mire odaérünk, már nem leszünk egyedül, pontosan úgy, mint a migrációban. Ott is először egyedül voltunk, és most ha körülnézünk, szinte kivétel nélkül mindenki velünk van. Ugyanez történik majd a háború és a béke és az ukrán tagság ügyében is. Az emberek érzékelik Európában, hogy egy közvetlen háborús veszély árnyékában élünk. Az egész korszellem valahogy úgy írható le, hogy a háború árnyékában élünk. Alapvetően persze mi egy európai háború árnyékában, ez az ukrán–orosz háború, de a világ más pontjain is vannak háborúk, amikre kevésbé figyelünk. De itt volt ez az Izrael–Irán, aztán volt Pakisztán–India, tehát vannak a világban gócpontok, ahonnan a hírek eljutnak ide hozzánk, és az emberek mindannyian, én magam is, gondolom, Ön is, ha le kellene, hogy írjuk, hogy mi az a kor, amiben vagyunk, akkor a veszélyek kora, egy ilyen háborús kockázatok időszakaként írnák le az életünket. És itt, Európában ez Ukrajnából jön. Ettől el kell magunkat szigetelni, ebből ki kell maradni, a háborút el kell kerülni.

Ugyanakkor a Voks2025-öt, miközben zajlott, és azóta is támadják Brüsszelből, Kijevből, Budapestről. És, ugye, a Politico azt mondta, hogy Ön annak ellenére hivatkozik a magyar emberek álláspontjára, hogy kevesebb mint 3 millióan szavaztak. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke azt írta, hogy csak 95 százalék lett az eredmény, pedig 105 százalék volt megbeszélve, az ukrán külügy pedig agresszív, alaptalan gyűlöletkeltésnek nevezte a szavazást. Mekkora a nyomás most már az eredmények tudatában is Magyarországon, hogy változtassa meg az álláspontját Ukrajnával kapcsolatban?

Válasszuk külön ezeket a véleményeket! Ugye, Magyarországon vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a többi embert sértegetni helyes vagy elfogadható, vagy ha jól esik nekik, akkor megtehetik. Tehát gúnyolódni 2 millió 300 ezer ember szavazatán és véleményén szerintem nem helyes dolog. Szerintem még a Tisza Párt vagy akármilyen tehetséges zenész sem teheti meg, aki véglénynek nevezi, mondjuk, a kormánypártokat, illetve a Voks2025-ön résztvevő és így kormánypártinak minősített embereket. Így nem lehet beszélni egymással. Erre sem tehetség, sem fiatal kor, sem politikai ambíció nem ad alapot. Tehát ezért ezeket vissza kell utasítani, meg kell védenünk egymást. A normális embereknek, a becsületes, egymásnak tiszteletet megadni akaró embereknek meg kell védeniük egymást, ezért beszélek én is erről itt most élesen. Na, hát azért álljon meg a menet! Itt vannak a külföldiek, az egy másik történet. Ők azt gondolják, és csináltak már ilyesmit, tehát az unió történetében ez nem példátlan, mert a brüsszeli bürokraták azzal a sok pénzzel, amijük van, amiből egyébként Magyarországra folyamatosan küldenek politikát befolyásoló céllal hatalmas összegeket – ezzel is foglalkoznunk kell még a nyáron vagy az ősz elején –, tehát azt gondolják, hogy rengeteg pénzzel, amivel rendelkeznek – dolgozik 30 ezer ember –, azzal a diplomáciai befolyással, amivel rendelkeznek, azzal a médiaerővel, amivel rendelkeznek, és az egyes országokban meglévő megbízottjaik, helytartóik segítségével, ez esetben a magyarországi helytartóik segítségével alapvető változást tudnak elérni egy-egy ország belpolitikai viszonyaiban. Tehát Brüsszel nem szokta véka alá rejteni, hogy neki egy-egy tagállami parlamenti választásban érdekei vannak, és ő az egyik és nem a másik pártot szeretné, ha kormányra kerülne. Tehát meg akarja mondani az embereknek, ez esetben majd így lesz ez, sőt így van Magyarországon is, meg akarja mondani a magyar embereknek, kire szavazzanak, hogyan éljenek, a fontos ügyekben milyen álláspontot foglaljanak el. Szerintem ez helytelen! Brüsszelnek ehhez nincs joga! Ez visszaélés a hatalommal, nem ezért hoztuk létre az Európai Uniót, nem ezért hoztuk létre Brüsszelt, hogy nyomást gyakoroljon a tagállamok állampolgárainak politikai véleménynyilvánítására. Ehhez nekik nincs joguk! Következésképpen ezeket szintén vissza kell utasítani, és menni kell a saját érdekeink, a saját meggyőződésünk, a saját életmódunk, a saját elveinket követve, ahogyan ezt Magyarország is teszi. Nagyon büszke vagyok a hazámra abból a szempontból is, hogy itt a magyar emberek, amint lehet, azonnal jönnek, elmondják a véleményüket a legbonyolultabb, Brüsszelből elsikálni akart kérdésekben is. Ha azt egyszer sikerül jól megfogalmazni, akkor nekünk lesz véleményünk, elmondjuk, és utána képviselni is fogjuk. És én remélem, hogy mindig olyan kormánya lesz Magyarországnak – most függetlenül attól, hogy éppen mi vagyunk kormányon, de hogy mindig olyan kormánya lesz –, amely ki fog állni mindenhol, így Brüsszelben is a magyar emberek érdekei mellett.

Ha már a nyomásgyakorlások belpolitikai vonatkozásáról beszélünk, akkor beszéljünk arról is, hogy szerdán arról tájékoztatták az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságát, hogy az ukrán titkosszolgálat is újságírókat és politikusokat keresett meg, nemrég pedig egy uniós ügyekért felelős ukrán politikus azt mondta, hogyha az ellenzéki erők hatalomra kerülnek 2026-ban, Magyarország részéről nem lesznek további akadályai a csatlakozásnak. Milyen üzenete van ezeknek a lépéseknek, ezeknek a mondatoknak a kormányzatban?

Le van már ez gyártva, tehát a Tisza Párt csinált egy pártnépszavazást, ahol a 60 százaléka a résztvevőknek, ők nyilván az ő híveik, azt mondták, hogy ők támogatják Ukrajna csatlakozását. Tehát le van gyártva a terv, a termék, hogy kell csinálni egy másik nagy pártot a kormányzópárt mellé vagy helyett, azzal meg kell nyeretni a választásokat, és utána a Brüsszelben hozott döntéseket végre kell velük hajtatni. Ez ilyen egyszerű, mint a faék. Most az ukránok úgy jönnek bele a képbe, hogy miután a legfontosabb kérdése Európának a következő tíz évben a háború és a béke kérdése lesz, vagyis Ukrajna; felveszünk-e egy háborúban álló országot, vagy nem az unióba, beengedjük-e a háborút az unióba, vagy sem, ezért az ukránok ebben szerepet játszanak, hiszen ez végül is róluk szól. Brüsszel hatalmáról is, de leginkább az ukránok jövőjéről. És ők úgy látják, nyilván egy háborúban álló ország esetében ez nem meglepő, hogy erőből meg lehet ezt oldani. Ezért folyamatosan hajtanak végre titkosszolgálati akciókat Magyarországon. Mi, ugye, erről nem szoktunk beszélni, azért hívják titkosszolgálatnak, mert nem nyilvános, de zajlik. Nemcsak Ukrajna részéről egyébként, a nemzetközi politikának van egy ilyen félhomályos, sötét alfele, bevilágíthatatlan sarkai, ott zajlik mindenfajta dolog. Minden ország ebben részt vesz: részben védekezik, részben csinálja. Ugye, mi is védekezünk ezzel szemben, nekünk is van titkosszolgálatunk, mi is figyeljük a többi titkosszolgálatot, figyeljük, hogy mi történik Magyarországon, és látjuk, de erről én se akarok többet beszélni, hogy itt nagyon aktív ukrán titkosszolgálati tevékenység zajlik folyamatosan. Nemcsak a politikusok irányában, nyomásgyakorlás céljából, hanem megkeresik az embereiket az értelmiségi világban, az alapítványi világban, a gondolatformáló körökben, újságírói, médiavilágban. Ahogy a titkosszolgálati módszerek ezt egyébként előírják. Tehát nagyon aktív ukrán jelenlét van ma Magyarországon, de hát mi is itt vagyunk, és figyelünk.

Ugyanakkor a Tisza Párt is azt mondja, hogy nem támogatja a gyorsított ukrán csatlakozást. Hol itt az ellentmondás? Miből gondolhatják az ukránok, hogy a magyar ellenzék megértőbb vagy megértőbb lenne velük, mint a mostani?

Ennek a mondatnak nincs már értelme, tehát, hogy gyorsított vagy nem gyorsított. Itt egyfajta tagság van, az unió megmondta: 2030 előtt föl akarja venni Ukrajnát. Nevezhetjük gyorsítottnak, vagy aminek akarjuk, nincs jelentősége, fel akarják őket venni. Tehát ez a dolog, amiről beszélünk, hogy behozzuk a háborút az ukrán tagsággal, és tönkretesszük az európai, benne a magyar gazdaságot, ez nem valahol a távoli jövőben fenyeget. A bizottságnak munkaterve van. Én ott ülök közöttük, tehát a miniszterelnökök csúcsértekezletén ezt elmondják, évszámokkal el van mondva, hogy melyik évben mi történik. 2030-ig ezt a folyamatot le akarják zárni. Ez nem a gyerekeink jövőjéről szól, hosszabb távon persze arról is, de ez a mi életünkben történik meg, jövőre, azután is, legkésőbb 2030-ig. Ez itt kopogtat az ajtón.

Van egy másik ügy is, amiben Kijevből nyomást gyakorolnak Magyarországra, vagy próbálkoznak, ez pedig a 18. szankciós csomag és az orosz energiahordozókról való teljes leválás. Zelenszkij ukrán elnök legutóbb a német külügyminisztertől kérte azt, hogy győzze meg Magyarországot a támogatásról. Mi kellene ahhoz, hogy meg lehessen Önt győzni erről?

Nézze, amikor egy német meg akar bennünket győzni, és az ember járt iskolába, akkor azt gondolja, hogy na, akkor álljunk meg egy pillanatra, mert ez így nem lesz jó, tehát lehetőleg a németek ne győzzenek meg bennünket semmiről. Kétszer kerültünk úgy világháborúba, hogy „jól meggyőztek bennünket,” köszönjük szépen, nem akarunk még egyszer meggyőzve lenni a németek által. Tehát maradjunk inkább abban, hogy törődjenek a saját dolgukkal, a németek is meg az ukránok is, aztán Magyarország dolgát meg bízzák a magyarokra. Az kétségkívül igaz, hogy van egy – mi úgy hívjuk, hogy – Zelenszkij-terv, ami abból áll, hogy meg kell próbálni azt a két országot, ez egyébként Szlovákia és Magyarország, aki még Oroszországból vásárol energiát, alapvetően olajat és gázt, eltiltani ettől. És ezt elmondtam a legutóbbi tanácsülésen is, hogy én értem, hogy azt gondolják, hogy ezzel Oroszországnak ártanak. Bár hozzáteszem, hogy az Oroszországból Európába érkező olajimportnak Magyarország kevesebb, mint 3 százalékát teszi ki. Tehát nem hiszem, hogy ez fogja földre rántani az oroszokat és kétségbeesésbe kergetni Vlagyimir Vlagyimirovicsot, de a helyzet úgy áll, hogy akármilyen okosságot is látnak ők e mögé, a valóság az, hogy Magyarországon a családoknak a rezsiszámlája gázoldalon, tehát gáz esetében három és félszeresére nő majd, villany esetében kétszeresére. És azt mondtam nekik, hogy emberek, én értek mindent. Mondjatok nekem egy érvet, hogy a magyar miniszterelnöknek miért kellene támogatni egy olyan intézkedést, aminek a hatására a saját állampolgárainak és családjainak a gázszámlája három és félszeresre nőne? Egy indokot mondjatok már nekem, hogy épelméjű ember miért tenne ilyet? Én nem is teszek ilyet! Vétózok, megállítok, tiltok, harcolok ellenetek. Ne kérjetek ilyet! Ezt úgy hívják, hogy Zelenszkij-terv. Ukrajna érdekében föl akarják áldozni a magyar családok anyagi helyzetét. Ez lehetetlen!

Többször beszéltünk már valóban erről, hogy akár három-négyszeresére is növekedhetne a rezsi, hogyha ez a terv megvalósulna. Történne ez egyébként éppen akkor, amikor a kormány növeli a családtámogatásokat, új intézkedéseket vezet be a fiatalok támogatására. Hogyan befolyásolná ezeknek a támogatásoknak az értékét, a hatását az, hogyha többet kellene fizetni a másik oldalon a rezsiért?

Mindent újra kell gondolni. Persze az emberek a mindennapi életüket élik, és nem nagyon érdekli őket, hogy én mit mondok arról, hogy mik a gazdaság fundamentális pillérei, de a mindennapi életüknek, akik most hallgatnak bennünket, az ő mindennapi életüknek is, a gazdasági életszínvonaluknak vannak pillérei, amelyeket ha kirúgnak onnan, vagy lebontanak, akkor az egész életszínvonal, amit ma ők saját maguk számára meg tudtak teremteni, bizonytalanságba, veszélybe kerül, vagy összeomlik. Először, hogy van-e munkahelyük? Tehát az nagyon fontos dolog, hogy Magyarországon, aki dolgozni akar, annak van munkája. Ha egy más gazdaságpolitika jön, mondjuk, fölmegy az energia ára a cégek számára, akkor a cégek nem tudnak nyereségesen termelni, nem tudják eladni a termékeiket, hozzá kell nyúlni a cégek működéséhez, és akkor jönnek a leépítések. Tehát egy magas energiaár a munkanélküliséggel fenyeget. Márpedig munka nélkül bármelyik hallgatónk családjának a biztonsága azonnal megrendül. A második a bérek. Ha nem is bocsátják el, de a magas energiaár miatt veszteségessé válnak a cégek, ha nem is bocsátják el, mondjuk, Önt innen, a rádiótól, azt mondják, hogy kedves Zsolt, sajnos a jövő hónapban el kell fogadnia, ha dolgozni akar, hogy kevesebb lesz a bére. Most ettől mi elszoktunk. Magyarországon ilyen nincs, mióta nemzeti kormány van. Ilyen nincs! De vissza tud térni ez a korszak. Volt ilyen, csak már nem emlékszünk rá, 2010 előtt bőségesen. És a harmadik dolog, hogy akkor nincs tervezés, tehát hogyha elviszi minden pénzünket, a megtakarításainkat elviszi a magas rezsiár, akkor az álmokról, a tervekről, a következő évekre kigondolt, közös tervekről a családok lemondhatnak. Akkor nincs autóvásárlás, akkor nincs nagyobb lakás, akkor semmi nincs, örülünk, ha ki tudjuk fizetni a rezsiszámlát. Tehát ilyen dolgokról beszélünk, amikor Zelenszkij-tervet mondunk. Ez nem egy elvont politikai ügy, ez egy olyan dolog, amelyiknek leér a lába, oda be, az emberek lakásaiba, otthonaiba és munkahelyeire. Tehát semmiképpen nem szabad engednünk, mert megrendül a családok anyagi biztonsága, ha engedünk. Ezért kell mindenképpen megakadályozni, hogy Brüsszel mondhassa meg, hogy mi történik Magyarországon. Ők ezt már régóta akarják. Van egy egyszerű érvük. A Tisza Párt is ezt mondja ugyanígy Brüsszelben. Ez van most a gazdák ingyenes vízhez juttatásával is: piaci árakat kell engedni. Én egyetértek, hogy általában piaci árakat kell engedni, de ha a piaci árak tönkreteszik az embereket, akkor inkább védjük az embereket, ne a piaci árakat. Tehát vannak esetek, és most ilyen háborús idők vannak, amikor meg kell védeni a családokat. És ilyenkor nemzeti kormány kell, és szembe kell fordulni Brüsszellel, és ki kell állni az érdekeinkért.

Na, ha már a víz és az öntözés szóba került, ugye, az Európai Parlament elfogadott egy jelentést valóban, amelyben azt sürgeti, hogy a gazdák is arányosan viseljék a vízfelhasználás költségeit, miközben itthon ingyen öntözhetnek egyébként. Mi lesz az öntözésnek a hosszú távú sorsa ez alapján a javaslat alapján? Hiszen ez a jelenlegi, egyre súlyosabb aszály szempontjából azért nagyon nem mindegy.

Két dolog van itt, amit most az Ön kérdése érint. Az első egy hosszú távú dolog, hogy mi lesz a magyar agráriummal, magyar mezőgazdasággal, magyar növénytermesztéssel ilyen klimatikus viszonyok között? Tehát, hogy amit most látunk – aszály, forróság – átmeneti-e? Szokott lenni hét száraz, hét nedves év, ugye, biblikus ismereteink vannak erről, vagy pedig valóban van egy olyan klímaváltozás, amely hosszabb távú alkalmazkodásra kényszeríti a magyar mezőgazdaságot. Én konzervatív ember vagyok, tehát mindig abból kell kiindulni, ami nagyobb bajnak néz ki. Tehát sose a kis bajra kell készülni, mindig a nagyra, és azt kell elhárítani. Tehát én azt gondolom, hogy kell egy terv, van is terv, ami arról szól, hogy hogyan kell a magyar mezőgazdaságnak alkalmazkodnia a klimatikus viszonyokhoz. Például az bizonyos, hogy most öntözünk 100-110 ezer hektárt. Ezt föl kell vinni minimum 300-400 ezerre sürgősen, és utána még a fölé, ugye, 4-5 millió hektárt művelünk, tehát minél magasabbá kell tenni azon területek arányát, ahol képesek vagyunk öntözni. Mert, ugye, Pannónia, tehát a dunántúli részek ebből nagyjából kijönnek, mert kevés – a Kisalföldet leszámítva – a sík terület, ugye, a mi dombos vidékünkön, ahol én is élek, ott nehéz ez, vagy szinte lehetetlen, de az alföldi területeket meg kell menteni. Tehát mindenképpen kell egy nagy öntözési terv. Megvannak ennek a körvonalai, fordítottunk is erre pénzt, de itt sokkal-sokkal nagyobb kihívás előtt állunk, mint ahogy az emberek ezt gondolják. Ide majd sokkal több pénzt kell tenni. Most is, és ez a rövid táv kérdése, hogy ezt a nyarat ne hogy megússzuk, mert arra nincs esélyünk, mert az aszály itt van, hanem hogy csökkentsük az aszály okozta károkat, ahhoz kellett mozgósítani 5 milliárd forintot, ki kellett rendelni körülbelül ezer embert, 205-210 munkagép, munkaerőgép dolgozik kint, ezek hatalmas, nagy kotrógépek, ereszeket, csatornákat kotrunk, és zsilipeket javítunk, hogy legyen víz. Tegnap is egy olyan helyen voltam, ahol ezt éppen jól csinálják, sikeresen, ugye. Nekünk van egy óriási előnyünk, ez a bajai egyetem, az én fiatalkoromban még főiskola volt, most már egyetem, ott képezik a magyar vízmérnököket. Itt van az erőközpontja, az intellektuális központja a magyar vízügyi, vízimérnöki tudásnak, és itt mi nagyon erősek vagyunk. Tegnap is találkoztam több szakemberrel, akiket ott képeztek, és láthatóan mindent tudnak, amit itt tudni lehet. Tehát vannak jó szakembereink, vannak terveink, ezt a nyarat most meg kell úsznunk. Hozzá kell tennem, hogy persze az aszályról beszélünk, de a gabonát már nagyjából betakarították, azt látjuk, tehát a kalászosok rendben volnának, ahogy járom az országot, beszélek a gazdákkal, hogy mik a terméshozamok és átlagok. Tegnap például olyan helyen voltam, ahol meglepően magas terméshozamok voltak, mifelénk inkább, itt, Fejér megyében inkább átlagos a hozam, de akkor is, a lényeg az, hogy nincs baj. Tehát a kalászosoknál rendben vagyunk, amennyi szokott, annyi meglesz, az országnak lesz kenyere, éhen nem halunk, enni lesz mit. Ugye, kétszer annyi kalászost termelünk általában, mint amennyit mi magunk elfogyasztunk, tehát még ebből exportra is jut, ez rendben van. A baj a napraforgónál és a kukoricánál kezdődik, ezek tavaszi vetésű növények, és ezeknek most kellene eső. Májusban rendben voltunk, de most nincs, tehát most kell öntözni, és ez hosszabb távon is így marad, ez a július–augusztus–szeptember problémás lesz, és hogyha télen nincs csapadék, vagyis hó, az nem szivárog be a talajba, akkor azt is pótolni kell valahogy, ha a Jóisten nem segít meg bennünket, akkor mesterséges módon. Ez egy nagy terve, nagy feladata Magyarországnak a következő tizenöt évre.

És mennyiben hátráltathatja ezt a tervet az Európai Parlamentnek az intézkedése vagy terve az öntözéssel kapcsolatban?

Ott arról van szó, amit az előbb is mondtam: ezek buborékban élő emberek, nincs közük a valósághoz. Ugyanaz a gondunk Brüsszellel, mint itt a budai úrigyerekekkel a Tiszában. Pont ugyanaz! Ők buborékban élnek, ők nem ismerik a valóságot. Ott ülnek Brüsszelben, és azt mondják, az a jó, ha piaci ára van a dolgoknak. Persze, az a jó, de a gazdák Magyarországon például nem tudják kifizetni a vizet, mert akkor kevesebb lesz az öntözött terület, mert nincs annyi pénzük. Ilyenkor nem a tankönyveket kell bújni, hanem azt kell mondani: itt konkrét ügy van, kérem, itt és most kell segíteni. És akkor mindegy, mit olvastak a budai úrigyerekek vagy a brüsszeliek a tankönyveikben, ilyenkor a valóságból kell kiindulni. És mi vidékiek vagyunk, mi ezt ismerjük, tudjuk, ilyenkor víz kell, és a gazdának meg nincs annyi pénze, hogy kifizesse a piaci árat a vízért. Ezért olcsóbban, ha lehet, ingyen kell adni, akkor is, ha Brüsszel a feje tetejére áll. Most éppen ezt csináljuk, mindig megtaláljuk a jogi módját annak, hogy a gazdák ingyen juthassanak vízhez. Ez kulcskérdés a magyar mezőgazdaság és az ő személyes életük szempontjából is.

Ez tehát egy vita Brüsszellel, de vita itthon is van a magyar társadalomban, méghozzá a múlt heti Pride-dal kapcsolatban. Van egy konfliktuspont, hogy ki mögött van vagy volt a társadalmi többség ebben a kérdésben. Ugye, a szervezők azt mondják, és az ellenzék is azt mondja, hogy mögöttük, merthogy nagyon sokan voltak kint a felvonuláson. A kormányoldal szerint ugyanakkor a 2022-es népszavazás eredménye a mérvadó ebben a kérdésben. Ön hogy’ látja, hogy mit érdemes figyelni ebből a szempontból?

Mindenkinek saját magát szerintem, hogy ő mit gondol erről a kérdésről. Nem jó, ha a politikusok akarják megmondani nekem, hogy én mit gondoljak valamiről. Majd tudom én azt, mondja a magyar, nemcsak fizikai valójában gondolja azt, hogy az én házam, az én váram, hanem intellektuálisan is, hogy az agyamat is hagyják békén, majd tudom én. Sőt, én tudom a legjobban, mondja a magyar. Ebből vannak nehézségek, de ez nagy erény is egy ország esetében, hogy az emberek igényt tartanak az önálló gondolkodásra, és a magyarok szerintem ilyenek. Aki ezt nem fogadja el, vagy ezt nem ismeri, az a politikában esélytelen. Tehát mindenkinek magára érdemes figyelni. Én például magamra figyelek ebben az ügyben, és én is meglepődtem azon, hogy én azt hittem, hogy ez a Pride ügy le van zárva. Most nem az, hogy egy tüntetésre összejönnek-e, vagy nem, az sosincs lezárva. Az embereknek mindig van véleményük, amit el akarnak mondani, össze fognak jönni, többen, kevesebben, mikor hogy’, most például sokan jöttek össze, és ezt el akarják mondani. Hanem azt gondoltam, hogy a Pride-on, mint társadalmi jelenségen túl vagyunk, hogy ez már nem egy komoly veszély. Mert ha elmegyek Nyugat-Európába, és beszélek szülőkkel, most hagyjuk is a politikát, ott a Pride egy mindennapos veszély. Tehát ott az iskolákban érzékenyítés történik. Ott, ha megnézne Ön egy tankönyvet, ahol érzékenyítik az Ön gyerekeivel egykorú nyugat-európai srácokat meg lányokat, hát elborzadna, miket mondanak nekik arról, hogy te fiú vagy, vagy lány, vagy talán nem is, meg majd eldöntöd. És akkor jön a Csipke Józsika nevű mesekönyv, ahol elmondják, hogy milyen szép, amikor két azonos nemű ember él együtt úgy, mint a te apukád meg az anyukád, csak tudod, hát az nem pont olyan. Tehát ez zajlik! És én azt gondoltam, hogy Magyarország ezzel szemben megvédte magát. Azért gondoltam ezt, mert 2022-ben volt egy népszavazás. Nemcsak parlamenti választás, hanem népszavazás is. És ott ez világos volt. Három és fél millió ember azt mondta, hogy nem, ebből nem kérünk. És azt mondta 190 ezer ember, gondolom, ők voltak most az utcán, 190 ezer azt mondta már akkor is, hogy de igen, ők ezt szeretnék. Ez jó arány! Maradjon is így körülbelül, nemcsak a választáson, hanem Pride ügyben is. De én azt hittem, hogy túl vagyunk ezen. De nem, nem vagyunk túl, ez egy valódi veszély, mert az ellenzék úgy döntött, most nem is a tüntetés mérete az érdekes, hanem az, hogy az ellenzéki pártok úgy döntöttek, hogy most ők egyesülnek a Pride-dal. Tehát ők programmá tették azt, hogy a mi gyerekeinket, akikről azt hittük eddig, hogy megvédtünk, most újra érzékenyíteni akarják. Most képzelje el, hiszen a nemzeti kormány előtti években így volt, hogy, mondjuk, a főváros tulajdonában és működtetésében vannak a fővárosi iskolák. És akkor az a polgármester, aki a brüsszeli döntést, hogy Magyarországon Pride-nak lennie kell, megszervezte és végrehajtotta, azt fogja mondani, hogy ezeket az iskolákat mi működtetjük, mi tartozunk érte felelősséggel, érzékenyítünk. Tehát nem babra megy a játék. Tehát a gyerekeinkről van szó, és ebben én rendíthetetlen vagyok. És szerencsére megerősít a népszavazás. Három és fél millió ember elmondta, hogy ebből nem kérünk. Tehát engem Pride ügyben semmi sem rendíthet meg. Nem akarok én vitatkozni meg veszekedni azokkal, akik oda elmentek, mert ők is magyar állampolgárok, ők is a mi közösségünk részei, nekik is van véleményük, nem értenek egyet velünk, Pride ügyben meg aztán különösen nem értenek egyet, és joguk van ezt elmondani. Tehát mi azért nem is akarunk semmilyen jogi vitába beleavatkozni, mert a politikának ettől távol kell magát tartania. Mi sohasem magyar emberek ellen harcolunk. Mi az idegenek ellen harcolunk meg az ő helytartóik ellen. Tehát az, hogy egy békés egyet nem értés kultúrája van Magyarországon is, egy ilyen tüntetés baj nélkül lemegy, az szerintem nagy dolog, majd a hatóságok elvégzik a maguk munkáját, a politika ebből maradjon ki, de a politika ne maradjon ki a Pride-ról szóló vitából a tekintetben, hogy nehogy engedjen a nyomásnak, és visszaengedje az iskoláinkba, sőt az óvodáinkba a gender propagandát. Azt mondja egy tanárnő, én láttam egy ilyen felvételt, hogy ő már csinálja az érzékenyítést egy állami iskolában, miközben ez tilos. Ő csinálja az érzékenyítést, sőt szerinte a rendes tanárok mind csinálják, és hogy ezt már óvodában el kellene kezdeni. Itt is kell tennünk valamit, ennek is utána kellene néznünk, hogy mi zajlik itt. Ez be van tiltva, népszavazás van, törvények, Nemzeti Alaptanterv. Akkor hogy’ érzékenyít itt valaki az iskolákban? Tehát itt van nekünk dolgunk, ez az egész Pride sokkal komolyabb és valóságosabb és közvetlenebb kihívás, mint azt én egyébként ez előtt a Budapest Pride előtt gondoltam volna.

Ha már családok, azért beszéljünk még egy témáról. Egy új támogatást jelentettek be a héten, ami a saját otthonhoz, saját első otthonhoz jutást segíti egy 3 százalékos, államilag támogatott kedvezményes hitel formájában. Kiket céloz ez tulajdonképpen? Mert a korábbi programokhoz képest jóval kevesebb a megkötés.

Két számot érdemes tudni. Tehát Magyarországon a 40 év fölötti emberek 80 százaléka saját lakásban lakik. Tehát aki már elmúlt 40 éves, azoknak a 80 százaléka saját lakásban lakik. Aki azonban 40 év alatti, ott csak 40 százalék lakik a saját lakásában. Ebből jól látszik, hogy nehéz a fiataloknak saját otthonhoz jutni. Nekik akarunk segíteni. Egy 3 százalékos, fix kamatozású, legfeljebb 25 éves futamidejű, 50 millió forintos támogatott hitelt ajánlunk 10 százalékos önrésszel, lakóhely és életkor megkötés nélkül. Tehát most a fiataloké a pálya! Éljenek vele, ki van nyitva a lehetőség, próbálják ezt használni ahhoz, hogy a 40 év alattiaknál is a saját lakás aránya olyan magas lehessen, mint az idősebb magyar állampolgárok esetében. Az év elején, az évértékelőnél szokott ez megtörténni, most is így volt, én bemutattam egy tervet, hogy mit fogunk ebben az évben végrehajtani. Persze reménykedtünk, hogy béke lesz, és könnyebb lesz. Béke nem lett, a helyzet nem könnyű, de mindent, amit vállaltunk az év elején, azt meg fogjuk csinálni. Tehát gyes és gyed adómentessége július 1-től: pipa! Családi adókedvezmény megduplázása: pipa! Első lakás fiataloknak: pipa! Mármint a programok meg vannak hirdetve, mert a valósághoz még idő kell, míg ez megérkezik. Itt van ez a 3 százalékos, fiataloknak nyújtott, fix kamatozású hitel. Ezt most bemutatjuk, ezt kidolgoztuk, a bankokkal egyeztetünk, szeptembertől lesz elérhető. Tehát megszülettek már döntések, amik majd később jönnek. Gyes, gyed adómentesség, ott is 40-50-60 ezer forinttal lesz több a havi jövedelem, de nem most, mert most július 1-jén vezetjük be, az augusztus 1-jei béreknél és gyed kifizetéseknél jelentkezik ez majd a borítékban. De ezek már mind elindultak. Tehát én azt gondolom, hogy egymás után pipálhatjuk ki azokat a terveket, amiket Magyarország erre az évre kitűzött.

A Voks2025 elleni támadásokról, az aszályhelyzetről és a Pride-ról is kérdeztem az elmúlt fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)