Törőcsik Zsolt: Nem akarjuk, hogy a gyermekeinket az ukrán frontra vezényeljék, és onnan koporsóban térjenek vissza. Ezt reagálta Orbán Viktor miniszterelnök Volodimir Zelenszkij egy magyar lapnak adott interjújára, amelyben az ukrán elnök arról beszélt, hogy a magyar kormányfő politikája ukrán- és Európa-ellenes. A két vezető közötti üzengetésről is szó lesz a következő fél órában, hiszen vendégem a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ön egy nagyon erős képpel élt, amit a bevezetőben is említettem, sokak szerint túl erős képpel, amikor arról beszélt, hogy nem akarja, hogy a gyermekeink koporsóban térjenek vissza az ukrán frontról. Közben azt látjuk, hogy Zelenszkij nálunk sokkal nagyobb haderővel és anyagi forrásokkal rendelkező országoktól kér és kap is támogatást. Miért lenne szüksége magyar katonákra neki a fronton?

Az európai uniós tagság ezzel jár. Tehát ha az ukránokat felvesszük az Európai Unióba, akkor felvesszük a háborút is. Képzelje el, hogy eleget tenne az Európai Unió az ukrán elnök kérésének, aki valóban megfenyegetett bennünket, és fölvenné Ukrajnát az Európai Unióba, akkor ma lenne egy olyan tagunk, amelynek a keleti határain éppen háború zajlik. Csak idő kérdése, hogy mikor vonódna be az összes európai uniós tagállam ebbe a háborúba, hiszen akkor már az a mi háborúnk lenne. És nem akarjuk, hogy az orosz–ukrán háború a mi háborúnk legyen.

Arról is beszélt a héten az egyik beszédében, hogy korábban az volt a brüsszeli hozzáállás a csatlakozási tárgyalások során, hogy először legyenek a keleti országok NATO-tagországok, rendezzék a különböző vitáikat, és utána lépjenek be az Európai Unióba. Mi az oka annak, hogy ez a húsz-huszonöt évvel ezelőtti hozzáállás megváltozott Brüsszelben?

Háborút akarnak. Tehát beszéljünk egyenesen. Európa nyugati felén a kormányzó vezetők, három évvel ezelőtt beleugrottak egy háborúba. Mi akkor is azt mondtuk, hogy ez nem a mi háborúnk, ez két szláv testvérnépnek a háborúja. Ezt csillapítani kell, lefele kell tekerni, izolálni, elszigetelni, tűzszünetet elérni és megakadályozni, hogy tovább terjedjen, vagy hosszú ideig rombolja az európai gazdaságot. Ezzel szemben ez volt a magyar álláspont, mondjuk úgy, hogy ez volt az egyetlen békepárti álláspont. Ezzel szemben a nyugatiak azt mondták, hogy de hiszen ez a mi háborúnk, Oroszország fenyegetést jelent, le kell őket győzni, és jobb ukrán területen legyőzni őket, mint a mi határainkhoz közelebb vagy akár a mi határainknál, és ezért Ukrajna valójában az európai biztonságért is harcol. Ez volt az ő koncepciójuk. Amit én mindig is tévedésnek tartottam, mert így Ukrajna, amely nem volt Európa biztonsági kockázata, hirtelen Európa biztonsági kockázatává vált, és minden, ami fenyegeti az ukránokat mostantól, illetve a háború kezdetétől már fenyeget bennünket is, mert nem elhatároltuk magunkat, nem izoláltuk, hanem hagytuk, hogy kiterjedjen, sőt beleálltunk ebbe a háborúba. Ezért van az, hogy az ukránoknál, akik képtelenek egyébként fönntartani a saját államunkat, mi fizetjük az ukrán nyugdíjasok nyugdíját, mi fizetjük az állami alkalmazottak fizetését, mi tartjuk fönn az ukrán közszolgáltatások működését, mi tartjuk fönn a hadseregüket. Tehát nélkülünk, a Nyugat nélkül Ukrajna egy napig sem tudna talpon maradni, nemcsak háborúzni nem tudna Oroszországgal, egyszerűen talpon maradni, létezni sem tudna. Ez a helyzet! Na, most egy ilyen országot felvenni az Európai Unióba azt jelenti, hogy csupa bajt veszünk föl, amire nincsen semmi szükség.

Említette azt, hogy az Európai Unióból fizetik gyakorlatilag az ukrán államnak a működését, és sokat beszéltünk már arról is, hogy mennyibe kerülne az uniónak Ukrajna tagsága, de honnan lenne erre pénze Brüsszelnek és, vagy a tagállamoknak?

Nézze, valóban a pénz is számításba jön itt, de én aláhúzom, megismétlem, hogy a legfontosabb, hogy Európának nem szabad belekeverednie ebbe a háborúba. Így is jobban benne vagyunk, legalább kötésig állunk benne, mint kellene. Ha Ukrajnát felvesszük az Európai Unióba, a háborút is felvesszük magunk közé, ha felvesszük a háborút, abból katonaság, abból fegyveres összecsapások származnak, akkor ott katonákat kell kiállítani, a katonák a frontra mennek, a katonák meghalnak, és koporsóban fognak visszajönni egy olyan háborúból, amihez nincsen közünk. Előfordulhat, hogy egy országnak olyan katonai akciókat kell végrehajtania, amely jár emberáldozattal. Na, de annak szoros, evidens, erős, tagadhatatlan, elválaszthatatlan összefüggésben kell állnia a nemzeti érdekeinkkel. Nekünk nem nemzeti érdekünk, hogy Ukrajnában akár egyetlen magyart is elvigyünk, és ott akár egyetlen magyar is meghaljon. És ezek után jön a pénz, mert messze-messze ez a legfontosabb. Hitelből – ez az uniónak a válasza arra, hogy miből fogjuk finanszírozni Ukrajnát, hiszen nekünk magunknak sincs pénzünk, hiszen az egész európai gazdaság stagnál, hiszen az európai tagállamok tekintélyes része a nemzeti gazdasági éves teljesítményüknél nagyobb arányban el van adósodva Franciaországtól Olaszországon keresztül, a német gazdaság is köhög, beteg, tehát nincs pénz Európában sem, miközben egy másik államot akarunk fönntartani, sőt a másik államnak azt a követelését, mert az ukránok ezt kérik, hogy egymilliós ukrán hadsereget mi, európai uniósok finanszírozzunk, és ráadásul az amerikaiaknak több eszük van, mert ők ezt már nem csinálják, mióta egy üzletember áll az Egyesült Államok élén, aki oszt, szoroz, számol, kivon és összead, és azt mondja, hogy ennek nincs értelme, Amerika ezen nem nyer, hanem veszít, tehát ránk hagyja az egész balhét, az egész miskulancia itt marad a mi nyakunkban, pénzünk meg nincs, és ha a politikusok ott akarnak lenni, bele akarnak vonódni továbbra is az ukrán háborúba, akkor pénzt kell adniuk, ha az nincs, akkor hitelt kell fölvenni. És haladunk előre azon a lejtőn, ami egyébként Európa pénzügyi összeomlásához vezet, egyre nagyobb gigahitelek nyomják a vállunkat.

Térjünk vissza Zelenszkij interjújához, mert a magyar–ukrán kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan is voltak benne megszólalások. Ugye, azt mondta, hogy nem szeretne senkit fenyegetni, de tényleg minden a birtokukban van, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy nincs semmi gond, ha a felek tisztelik egymást. Ön szerint ki nem tisztel kit ebben a helyzetben?

Először is azt mondanám, hogy amikor egy ukrán azt mondja neked, hogy nem azért mondom, hogy fenyegetőzzek, meg nem akarok fenyegetőzni, azt pontosan lehet érteni, hogy most meg vagy fenyegetve. Tehát Magyarországot az ukrán elnök megfenyegette. Ráadásul valami általunk nem ismert tényekre, dokumentumokra hivatkozva. Úgyhogy azt tudjuk neki mondani, hogyha valamit mondani akar Magyarországról, vagy valami nem tetszik a mi politikánkban, vagy olyasmit talált, amit sérelmez, akkor méltóztasson nyilvánosságra hozni, nekünk ne üzengessen, ne fenyegetőzzön. Ez Magyarországon nem megy. Ezzel lehet eredményt elérni nyugat-európai országokban, akik térdre esnek Ukrajna mostani, nehéz helyzete miatt egyébként nekik kijáró elismerést kifejezve, de Magyarország nem az az ország, amelyik térdre esik Ukrajna előtt. Mi elismerjük a nehéz helyzetüket, a hősies erőfeszítéseiket, de mi nem fogunk úgy viselkedni, mint a nyugat-európaiak, akik ájultan figyelik, hogy mikor mit mond az ukrán elnök. Az ukrán elnök az, aki, pontosan tudjuk, hogy kicsoda, az ukránokat is pontosan ismerjük, tudjuk, hogy kicsodák, itt nekünk ne játsszák meg a morál bajnokait, mert erre semmi nem hatalmazza fel őket, és ők nem beszélhetnek velünk, magyarokkal magas lóról. Én nem mondom, hogy a magyarok hibátlanok, de azért álljon meg a menet! Van összehasonlítási alapunk Ukrajna és Magyarország között. Ha az ember bajban van, és segítséget kap, mint ahogy Ukrajna bajban van, és segítséget kap Magyarországtól, hiszen beengedjük az onnan érkezőket, engedjük, hogy itt dolgozzanak, munkát adunk nekik, etetjük a gyerekeiket, taníttatjuk a gyerekeiket, biztonságba helyezzük őket, és egyetlen mondattal se kértük, hogy ezt köszönjék meg nekünk. Na, de azért az mégiscsak túlzás, hogy még ők beszélnek tiszteletlenségről. Tehát én azt hiszem, hogy a Zelenszkij elnök úrnak azt kell megértenie, hogy Magyarország a magyaroké, itt nem követelőzhet, itt nem beszélhet magas lóról. Ha akar valamit, akkor tisztességesen, kellő szerénységgel idejöhet, és elmondhatja, hogy mit szeretne. Mi pedig majd erre adunk egy választ. A közöttünk fönnálló, vitás kérdésben világos a magyar válasz. Ukrajna nem követelheti, hogy Magyarország támogassa az európai uniós tagságát, mert ezzel tönkretennénk Magyarországot, és veszélybe sodornánk a gyerekeink életét, ezért nem akarjuk őket fölvenni. És nekik nincsen joguk arra, hogy belépjenek az Európai Unióba. Nekik arra van joguk, mint ahogy nekünk is arra volt jogunk, hogy jelentkezzenek az Európai Unióba. Nekünk meg arra van jogunk, hogy erre vagy igent vagy nemet mondjunk. A magyarok éppen most alakítják ki a véleményüket, és mondanak majd a Voks2025 keretében erről véleményt. Az, hogy neki vannak magyarországi barátai, amit elmond, vannak ukránbarát pártok, tehát Magyarországon ez a vita egy élő vita, hogy hogyan viszonyuljunk Ukrajnához, és Magyarországon vannak ukránbarát pártok. A Tisza is meg a DK is nyíltan ukránbarát pártok. De ez nem jogosítja föl Zelenszkij elnök urat, hogy így beszéljen Magyarországgal, ahogy beszél, hiába vannak itt barátai.

Nagyon érdekes, hogy említette, hogy a magyarok, ugye, a Voks2025-ön most alakítják ki az ezzel kapcsolatos véleményüket, mert Zelenszkij ebben az interjúban arról is beszélt, hogy az Ön pozíciója nem tükrözi Magyarország egészének az álláspontját. Mire alapozhatja ezt az állítást?

Arra alapozta, hogy vannak barátai, és a barátai már szerveztek Magyarországon egy pártalapú népszavazást, ez megtörtént, hiszen a Tisza rendezett szavazást arról, hogy a saját hívei mit gondolnak Ukrajna európai uniós csatlakozásáról. És a Tisza párt hívei, akik Zelenszkij barátai, világosan azt mondták, körülbelül 60 százalékos arányban, hogy ők igen, ők szeretnék, hogyha Ukrajna az Európai Unió tagja lenne. Ők másképp látják a gyerekeinket fenyegető háborús veszélyt, ők másképp látják a pénzügyi következményeket. Szerintem rosszul látják, én szeretném is őket meggyőzni arról, hogy változtassák meg a véleményüket, és gondolják át ezt újra. De közben zajlik egy nem párt, hanem nemzeti alapú szavazás is, ez a Voks2025, amely óriási érdeklődést váltott ki. Látom minden nap a számokat, a visszaérkező válaszok számát. Kétmillió fölött vagyunk! Tehát több mint kétmillió ember véleményt nyilvánított ebben a kérdésben, fontosnak tartotta, hogy az ő hangja, az ő véleménye ott legyen a kormány döntésében. Ez egy fantasztikus siker, nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan nemzeti konzultáció vagy szavazás, referendumszerű szavazás, ahol ennyien, amin ennyien részt vettek volna. És még van nyolc nap, most kezdődik a visszaszámlálás. Úgyhogy én mindenkit arra biztatok, hogy érezze át a helyzet komolyságát, olvassák a Zelenszkij-interjút, lássák az ezzel kapcsolatos magyar belpolitikai vitát, vannak ukránpárti és magyarbarát erők, teljesen világos a választóvonal, nagyon fontos, hogy ők is, tehát minden egyes magyar állampolgár elmondja a véleményét ebben a kérdésben.

A szavazás lezárulta után nagyjából egy héttel NATO- és utána uniós állam és kormányfői csúcstalálkozót is tartanak. Hogyan befolyásolhatja az Ön által ezeken a találkozókon képviselt álláspontot a Voks2025-nek az eredménye?

Az a helyzet, hogy egy komoly csata veszi kezdetét hétfőn. Két hétig tartó nemzetközi csatában kell részt vennie Magyarországnak. Hétfőn összeülnek az európai uniós tagállamok külügyminiszterei, és tárgyalni kezdenek egy Európai Bizottságtól származó indítványt. Ez arról szól, hogy tiltsák meg mindenkinek, hogy Oroszországból olajat, gázt és nukleáris fűtőanyagot vásároljon. Ez megöli a magyar gazdaságot, ez földre visz bennünket, ha ezt sikerül keresztülnyomniuk, akkor Magyarországon kétszer-háromszor, de lehet, hogy négyszer annyit is fizetnie kell az energiáért, mint eddig, és mi megvédtük a családokat a magasabb energiaköltségektől az elmúlt két-három évben a háború alatt is, de ez egy olyan pénzügyi teher, aminek az elhárítására egész egyszerűen nem látom a lehetőséget. Tehát nem a rossz döntés következményének az elhárításán kell gondolkodnunk, hanem meg kell akadályozni, hogy a rossz döntés megszülessen. Ez az egyetlen esélyünk, hogy megvédjük a rezsicsökkentést, hogy megvédjük a családokat, megvédjük a családok havi költségvetését és a családi pénztárcákat. Tehát Szijjártó miniszter úr hétfőn kezdi a csatát, ez megy egész héten, és a rákövetkező héten pedig jönnek a miniszterelnökök, ahol nekem kell befejeznem azt a munkát, amit Szijjártó miniszter úr elkezdett.

Ha már a rezsicsökkentést szóba hozta tegnap, vagyis a héten elkészült a Magyarországra vonatkozó úgynevezett országspecifikus ajánlásoknak a listája, amelyben a bizottság a többi között a rezsicsökkentésnek a kivezetését kéri a kormánytól, de van itt szó az árréstopról, a családtámogatásokról vagy éppen a kamatstopról is. Megfogadja a kormány a dokumentumban leírtakat?

Arról szó sem lehet! Ha azt csinálnánk, amit Brüsszel kér tőlünk, akkor a családoknak körülbelül a fele tönkremenne. Tehát nem akármit kér Brüsszel. Egyébként ez nem az első csata, amit meg kell vívnunk, kéri a kamatstopoknak a kivezetését. A kamatstopok ma 300 ezer magyar családot védenek, akiknek jelzáloghitel-törlesztőrészletük van, és annak a kamata elszállt. Ha kivezetnénk a kamatstopot, akkor nagyobb része ezeknek a családoknak biztosan a tönk szélére jutna. Azt mondják, hogy vezessük ki az árréscsökkenést. Én megértem, hogy a nagy multikereskedő láncoknak ez probléma, mert kisebb a profitjuk, viszont így a magyarok kevesebbet fizetnek a boltban. Így is sokat fizetünk még, igazságtalanul sokat fizetünk, de ha nincs az árréscsökkentés, akkor sokkal többet fizetnénk. Tehát itt az a kérdés, hogy Brüsszelre hallgatunk, vagy megvédi a kormány az embereket a kifizethetetlen számlákkal szemben. Ugyanez a helyzet a lakástámogatásoknál. Magyarországon egy sok tízezer embert elérő lakástámogatási rendszert működtetünk, amely Brüsszel szerint túlságosan nagyvonalú és nem célzott, és torzítja a lakáspiacot, vagyis olcsóbban tudnak hozzájutni az emberek a lakásokhoz, mintha egyébként a kormány ezt mind nem tenné. Támadni szokták a munkaalapú gazdaságot is, szerintük a segélyalapú gazdaság mellett több érv volna, mint a munkaalapú gazdaság mellett, és a rezsicsökkentésre is azt mondják, hogy ez nem elég hatékony. Azt mondják, hogy sokkal kevesebb embernek kellene rezsicsökkentést kapnia, mint amennyi jelenleg kap. Ilyen kérésektől hemzseg az a jelentés, amit minden évben nekem kézhez kell vennem, ezt Brüsszelben készítik, úgy hívják, hogy országspecifikus ajánlás, és ezeket kérik aztán számon a tagállamoktól. Én nem azért vagyok perben és haragban Brüsszellel, mert nincs jobb dolgom, vagy mert kötözködő alak lennék. Aki velem nem tud együttműködni, az senkivel sem tud együttműködni. Már a jámborság határáig is együttműködőek vagyunk. Nekem egész egyszerűen meg kell védenem a magyar emberek érdekét. Én ilyen dokumentumokat, ha elolvasok, akkor egyetlen választ tudok adni, becsukom, és azt mondom, köszönjük szépen, ezek mind a magyarokra tartoznak, Brüsszelnek ehhez nincsen semmi köze, nincsen semmi jogkör, amely alapján Brüsszel ezekbe beleszólhatna, ezt én csak egy véleménynek tekintem, és közben Magyarország megy a saját maga útján, és próbálja megvédeni a munkahelyeket meg a családok költségvetését.

De mi lehet a célja Brüsszelnek ezekkel az intézkedésekkel vagy ezekkel a kérésekkel?

Ha ezt mind összeadom, akkor az azt jelenti, hogy a Magyarországon működő európai uniós cégek több pénzt tudnak kivinni az országból. Ez mind arról szól! Vezessük ki a multikat terhelő adókat, a bankokat terhelő adókat. Arról van szó, hogy nem tudják kivinni azt a mennyiségű pénzt Magyarországról, amit szeretnének. Na, jó, de ilyen az élet, vannak bennszülöttek is, ez mégiscsak a mi országunk.

Beszéljünk még egy uniós témáról. A héten hétfőn Franciaországban tartottak nagygyűlést a Patrióták. A pártcsalád célja pedig röviden összefoglalva a brüsszeli politikának a megváltozása, megváltoztatása. Tulajdonképpen mi a probléma gyökere az Európai Unióban? Mi az, amin változtatni kellene Önök szerint?

Az alapvető probléma az, hogy az Európai Unióban a bürokrácia elszabadult. Tehát ezért nem is az Európai Unióról szoktam én beszélni, hanem a brüsszeli bürokratákról. Ott dolgozik több mint 30 ezer ember, és miután a jelentős európai államok politikai vezetései meggyengültek, tehát Franciaország bizonytalan helyzetben van, Németországban egy zavaros parlamenti választás után, zavaros előzményeket követően állt össze egy nem világos, mennyire stabil koalíció, a britek meg kiléptek. Ilyen körülmények között egész egyszerűen az európai vezetők annyira a saját otthoni gondjaikkal vannak elfoglalva, hogy az összeurópai ügyekre nem jut elegendő idő, figyelem, energia, nem tudják megszabni a stratégiai irányokat. És ilyenkor a brüsszeli bürokrácia feltámad, ez egy birodalom végül is, ez egy birodalmi központ. Láttunk már ilyet a magyar történelemben, tehát amiről most beszélek, az brüsszeli hacukában van, de ezt más királyi udvarok nevével fémjelezve már láttuk, tehát láttunk ilyet Bécsből is, hogy ne kerülgessem itt a forró kását 150 évvel ezelőtt, tehát ilyenkor elszabadul a bürokrácia. És a saját feje után megy. És nekik egyetlen céljuk van, hogy minél több jogkört elvegyenek a tagállamoktól, és mint minden bürokrácia, minél több jogkört magához tudjon szippantani. És ezért egy folyamatos harc zajlik, a brüsszeli bürokraták el akarnak venni olyan jogköröket a tagállamoktól, amikhez nincsen semmi közük. Például a rezsicsökkentéshez nincsen semmi közük. Az LMBTQ, a gyerekek nevelése, vagy az iskola ügye – nincsen semmi közük. Az, hogy munkanélküli segélyt adunk vagy gyerekek után járó adókedvezményt – ahhoz nekik nincsen semmi közük. Az, hogy van-e tizenharmadik havi nyugdíj – ahhoz nincsen semmi közük. De folyamatosan beleszólnak, belebeszélnek, és jogköröket húznak ki a tagállamok zsebéből, kezéből, a tagállamok területéről, és egyre nő azoknak az ügyeknek a száma, amelyeket ők akarnak eldönteni Brüsszelben, aminek az a vége, hogy oda jutunk, hogy ők mondják meg, hogy a tagállamokban, például Magyarországon hogyan éljünk, hogyan éljünk mi, magyarok Magyarországon. Nem ezért hoztuk őket létre, hanem azért hoztuk létre őket, hogy koordinálják és összehangolják a tagállamok munkáját, nem pedig azért, hogy ráüljenek a fejünkre vagy a vállunkra, és onnan, fölülről mondják meg nekünk, hogy engedjük be a migránsokat. Ez az egyik legnagyobb bajuk Magyarországgal. Ők megmondták, hogy be kell őket engedni, mi meg nem engedjük be őket. De nekik ehhez nincsen semmi közük ráadásul. Tehát a legnagyobb probléma, és ezt egész Európában érzik, a Patrióták ezért jöttek létre, a nemzeti jogköröknek az aláaknázása. És azt akarjuk közösen, mindannyian, franciák, olaszok, magyarok, lengyelek, hogy adják vissza azokat a jogköröket, amelyet alkotmányellenesen vettek el tőlünk az elmúlt időszakban, ne szóljanak bele olyan ügyekbe, amiket itt, Magyarországon nekünk tagállami szinten kell megoldani. Ez egy összeurópai mozgalom: vissza a jogköröket a nemzetállamokhoz!

Na, de hogyan tudják ezt elérni? Mert közben azt látjuk, hogy azért sok országban nincsenek hatalmon, vagy nincsenek kormányon ezek a pártok, még olyan országokban sem, ahol mondjuk adott esetben megnyerik a választást.

A politikában a célokat erőből kell elérni, az erő pedig az emberek meggyőzéséből fakad. Tehát a politikusoknak nincs semmijük. A politikusok csak egy csontváz, egy ruhátlan test. Az emberek öltöztetik föl a politikusokat, ők tesznek ránk izmot. Tehát a politikusoknak az a dolguk, hogy az embereket meggyőzzék bizonyos kérdésekről, konzultáljanak velük, és utána a kialakított közös álláspontot meg képviseljék. És ha elég sokan támogatják egy adott gondolatot képviselő politikusoknak a csoportját, például a Patriótákat, akkor majd azok eredményt fognak elérni Brüsszelben. Az első lépés sikeres volt, hiszen korábban nem léteztünk, most meg már vagyunk. Az ember megszületése az első nagy siker. Ez a politikában is így van: megszülettek a Patrióták. Előbújtunk a szülőcsatornából, és most itt vagyunk a friss levegőn, lélegzünk, életjeleket adunk ki, és nagy súllyal születtünk, hiszen rögtön Európa harmadik legnagyobb pártcsaládja lettünk. És vannak még más testvérpártcsaládok, nem mondom, hogy ikrek, de talán ez sem lenne túlzás. Az olasz miniszterelnök például egy ilyen mozgalmat vezet, a holland választást megnyerő párt vezetője egy ilyen mozgalmat vezet. Németországban is megindult ez a szervezkedés. Tehát én úgy látom, hogy a következő két-három év úgy írható le, hogy Európában mindenhol patrióta, most be van tiltva a nacionalista szó, mert ez valamilyen okból csúnya szónak minősül, de patrióta, nacionalista kormányok lesznek Európa minden jelentős országában két-három év múlva, és egy ilyen többség rajzolódik majd ki Európában. Ez nem rossz, ez jó, ez nem történik, ezt akarjuk, ezt mi csináljuk, és ez jó lesz.

Most a patriotizmust az európai szintről hozzuk le a helyi szintre, ugyanis a héten a parlament elfogadta a helyi önazonosságról szóló törvényt. Ugye, a kormány egyik, idei évre tett vállalása a vidéknek és a kistelepüléseknek a megerősítése. Hogyan illeszkedik ehhez a célhoz ez a jogszabály? Mi a célja?

Valóban, a falvainkat védeni kell, vannak olyan területei az országnak, ahol a falvak elnéptelenednek. Most megyéket nem említek, de több ilyen megyénk is van. Ezek komoly gondok. Segíteni kell az embereket, hogy aki ott akarja leélni az életét, ahova született, azt megtehesse. Tehát ne érezze senki úgy, hogy neki el kell mennie a falujából. Persze aki akar, az menjen, meg világot látni jó dolog, meg hát a falun kívül is van élet, de ne azért történjen meg ez, mert úgy érzi, hogy itt nem lehet élni, ez a világvége, itt nem jut közszolgáltatásokhoz, itt nincs munka, itt nincs kereset. Tehát nekünk meg kell őriznünk a magyar falut. A magyar falu egy nagyon sajátos magyar jelenség, nagyon kevés országban létezik olyan hálózata a kistelepüléseknek, mint Magyarországon. Nagy érték, ezzel lakjuk be az országot. Nem szabad, hogy elnéptelenedjen az ország bármely sarka. Ezért segítjük is őket egészen egyszerű dolgokkal. Kisboltokat támogatunk, kocsmákat támogatunk, temetőket újítunk föl, templomokat újítunk föl, iskolákat próbáljuk életben tartani, és így tovább. Most egy érdekes kísérletbe kezdett a magyar kormány meg az önkormányzatok, és a parlamentnek köszönettel tartozunk, hogy ezt támogatta, mert van egy olyan jelenség, hogy a falvak úgy válnak várossá, hogy az ott lévők ezt igazából nem akarják. Ez a kiköltözők vagy beköltözők problémája, amit a mi falunkban gyüttmentnek hívnak. Tehát, hogy van az a jelenség, hogy – különösen nagyobb városok környékén – megjelennek olyan emberek és családok, akik korábban nem ott laktak, és olyan nagy számban jelennek meg, hogy ez teljesen átformálja az ott élők életét. Én nagyon sok olyan faluban jártam, ahol kifejezetten kérték, hogy adjunk nekik eszközt, hogy ez ellen védekezhessenek. Mi ebbe nem akarunk beleszólni, minden önkormányzatnak magának kell eldönteni, hogy meg akarja-e magát védeni, milyen akar lenni, mekkora akar lenni, de az jogos igény volt, hogy adjunk a kezükbe eszközt, hogy urai legyenek a saját életüknek, hogy ők dönthessék, hogy mekkorák akarnak lenni. És ehhez most megadta a parlament a jogokat, és a kistelepüléseknek, a választott vezetőknek módjuk van arra, hogy megvédjék a településük eredeti jellegét, ha akarják.

Az ukrán uniós tagsággal kapcsolatos vitákról, az Európai Bizottság gazdasági ajánlásairól és a Patrióták céljairól is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)