Törőcsik Zsolt: Majdnem fél százalékkal zsugorodott a magyar gazdaság az első negyedévben az előző év azonos időszakához képest, de a tavalyi utolsó negyedévhez viszonyítva is csökkenést mért a Központi Statisztikai Hivatal. Hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben, és mi lehet a kiút ebből a helyzetből, azt is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt!

Ugye, az elemzőket is meglepte a gyenge adat, és a kormány is magasabb növekedésre számított még tavaly, a költségvetés tervezésekor. Milyen okai vannak annak, hogy elmaradt a várttól a magyar gazdaság teljesítménye?

Az adatközlésnek az a rendje, hogy vannak azért nyers adatok hamarabb, egy-két héttel, tehát a tegnapi adatokat mi ismertük már korábban. Az okok is világosak. Az egész európai gazdaság stagnál, és mi az Európai Unió miatt, illetve az európai tagságunk miatt ennek a gazdaságnak vagyunk a része. Az, hogy például Ausztria még nálunk is gyengébben teljesített, például egy gazdag országtól egészen meglepő, de a németek is ott vannak velünk egy szinten. Általában a német gazdasági szférához erősebben kapcsolódó országoknak vannak bajai. Szóval okok vannak, de megmondom őszintén, ezek olyan nagyon nem érdekelnek. Persze jó, ha az ember tudja, hogy mi miért történik, mégiscsak gondolkodó lények vagyunk, de a munkánk szempontjából ez másodlagos. Tehát az, amit most nekem tennem kell a kormányban is, az elmúlt héten már a miniszterekkel, a gazdasági ügyekért felelős miniszterekkel tárgyaltam erről, nem akarom megengedni, hogy egy olyan testtartást vegyünk föl, hogy miután alapvetően a háború miatt meg az Ukrajnába küldött pénz miatt, ami hiányzik az európai gazdaságból, gyengén teljesít az európai gazdaság, elkezdjük azt magyarázni, hogy ez rajtunk kívül eső okokból van így. Mert ha ezt elkezdjük magyarázni, ami igaz egyébként, akkor elveszítjük a cselekvőképességünket. Tehát engem nem az érdekel igazán, hogy mi az oka, hanem az érdekel, hogy hogyan leszünk sikeresek mégis, hogy a 2025-re kitűzött céljainkat hogy’ fogjuk elérni akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből vagy kalapács vagy mindegy, hogyan fogalmazunk, vagy mennydörög, vagy villámcsapások vannak, akkor is vannak céljaink 2025-re, és azokat el kell érni. Tehát én inkább arról tárgyaltam már a múlt héten is a minisztereimmel, hogy kinek mit kell tennie annak érdekében, hogy a 2025-re kitűzött célokat elérjük. És ezen nem segít, legfeljebb intellektuálisan segít annak a megértése, hogy amíg az európai gazdaság nem lendül neki, addig nekünk kétszer-háromszor nehezebb lesz a saját gazdaságunkat lendületbe hozni. De én nem akarok föladni egyetlen célt sem, amit 2025-re kitűztünk. Ezért van az, hogy bár tudatában voltunk a várható növekedési adatnak, a parlamentben mégis átvittük, elfogadtuk Európa legnagyobb adócsökkentési programját. Mondhattuk volna azt is, hogy így alakul az európai gazdaság, ezek a szerencsétlen európai vezetők 140 milliárd eurót eddig elküldtek Ukrajnába. Ha ez a pénz nem Ukrajnában lenne, hanem itt lenne az európai gazdaságban, akkor növekedés lenne, nem stagnálás, hanem fejlődés. Ez kétségkívül igaz, de ez most bennünket nem befolyásol, és ennek ellenére mi elfogadtuk Európa legnagyobb adócsökkentési programját, alapvetően az édesanyáknak adott adókedvezményekkel, hogy akinek három gyereke van, októbertől, akinek kettő, és negyven évnél fiatalabb, azoknak pedig január 1-jétől nem kell, életük végéig nem kell jövedelemadót fizetni, és a következő évben, tehát 2027-től pedig az 50 év alattiaknak sem kell, aztán a 60 év alattiaknak, és a végén eljutunk oda két-három év alatt, hogy akinek legalább két gyermeke van, és édesanya Magyarországon, annak nem kell élete során soha többet szja-t fizetni. Ez egy cél, ezt nem adhatjuk föl. De ugyanez lehet a kis- és középvállalkozásokkal is. Van egy Demján Sándor Program, 1.400 milliárd forintot akarunk eljuttatni a kis- és középvállalkozásoknak, és ezt a programot nem fogjuk visszavágni vagy korlátozni vagy sutba hajítani, hanem meg fogjuk csinálni, dacára a rossz európai és ebből fakadóan kedvezőtlen magyar adatoknak.

Beszélünk még majd a magyar gazdaság helyzetéről is, hogy mi kell ahhoz, hogy ezeket sikerüljön megvalósítani, de az európai oldalon azt látjuk, hogy az unió továbbra is határozottan kiáll Ukrajna támogatása mellett, miközben azért amerikai közvetítéssel egyre több az enyhülés irányába mutató jel az oroszok és az ukránok között. Tehát Ön szerint a jelenlegi helyzetben min kellene változtatnia Európának ahhoz, hogy javuljon akár a gazdasági teljesítménye is?

Magyarország három év alatt a háború miatt elveszített 20 milliárd eurót. Magyarország egy tízmilliós ország. Németország 84 millió. Akkor mekkorát veszítettek a németek, ha mi 20-at? És a többi nagy? Ha ez a pénz mind benne lenne az európai gazdaságban, azt nem mondom, hogy akkor habzsi-dőzsi lenne, azt nem állítom, de az a helyzet, hogy akkor semmilyen gondunk nem lenne, akkor a fejlődés várakozásnál nagyobb üteméről kellene beszélnünk. Tehát a legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk, hogy amíg háború van, és amíg Európa nem fordít hátat a háborúnak, és nem áll át a béke oldalára, addig a gazdaság köhögni fog – az egész európai gazdaság. Márpedig most van békekezdeményezés, mert az amerikaiak elöl mennek. Nekünk egy dolgunk volna, fölzárkózni az amerikaiak mögé, és azt mondani, hogy támogatjuk Trump elnök úrnak a békekezdeményezését, és legyen minél hamarabb béke. És akkor szerintem ez így is lenne. De most nem ez történik, hanem az európai vezetők háborút akarnak továbbra is, és úgy döntöttek, hogy az amerikaiak ellenében is támogatják Ukrajnát a háborúban. Sőt, tulajdonképpen akadályozni próbálják az amerikai elnök sikeres béketeremtési kísérletét. Szerintem ez hiba, mert azt be kell látnunk, és szerintem ez be fog következni, csak addig nagyon sok pénzt veszítünk majd el, be kell látni, hogy az Egyesült Államok nélkül mi nem tudjuk finanszírozni és fönntartani se az ukrán hadsereget, se az ukrán gazdaságot. Ugye, Ukrajna egy olyan ország, amely nem tudja fönntartani magát. Tehát ha nem érkeznek a nyugati pénzek Ukrajnába, ez az állam nem létezne. És most nemhogy ennek belátása miatt korlátoznánk az odaküldött pénzeket, hanem most még azt a döntést hozták, mondjuk, az Európai Néppárt, amelyik egyébként a legerősebb politikai szereplője az európai politikának, egy vagy két napja volt a kongresszusa, azt a döntést hozták, hogy még több pénzt kell küldeni. Ez márpedig az amerikaiak nélkül ez nem megy. Az ukrán elnök – hallottam a saját fülemmel, mert az Európai Tanács ülésén történt – személyes jelenléttel azt mondta, hogy ők egymilliós létszámú hadsereget, egymillió katonát hadrendben tartó hadsereget akarnak a következő időszakban, de egy fillérük sincs ennek a fönntartására, és ők azt követelik, nem kérik, ezek ukránok, követelik az Európai Uniótól, hogyha az Egyesült Államok nem is ad pénzt, de az egymilliós ukrán hadsereget Európa tartsa fönn. Mert szerintük ez nekik jár, hogy legyen egy ilyen hadseregük. Szóval ez iszonyatos mennyiségű pénzt fog elvinni. Tehát ahelyett, hogy mi, európaiak azt a pénzt, ami rendelkezésre áll – nem állunk valami jól, nincs nagyon sok pénzünk, az európai gazdaság az elmúlt tíz évben inkább sikertelen volt, veszített a versenyképességéből, tehát – ahelyett, hogy a meglévő pénzünket magunkra költenénk, és, mondjuk, nem egymillió ukrán katonát akarnánk hadrendben tartani Ukrajnában, hanem a saját hadseregeinket erősítenénk meg, azt a pénzt, amit ott akarnak elkölteni, elkölthetnénk itt is, a mi gazdaságunk javára, a mi hadseregünkön keresztül egy része visszamenne a gazdaságba, ahelyett, hogy ezt csinálnánk, valamilyen rejtélyes okból – erről különböző találgatások vannak, hogy miért – talicskával tolják ki, zsákszámra hordják ki Európából a pénzt – a mi pénzünket is egyébként – Ukrajnába. Miközben egyébként az amerikaiak nélkül ennek a pénzköltésnek nincs semmi értelme. Ez néhány hónapig mehet, de a végén ebből csőd van. Hát így állunk, de még egyszer mondom: nekünk a saját dolgunkkal kell foglalkozni, ez itt Magyarország, ez a magyar gazdaság, ismerjük az erősségeit, a gyengeségeit, és célokat kell kitűznünk, és azokat el kell érnünk. Ezek nagy, ambiciózus célok. Tehát 2025-ben mi továbbra is egy nagyon jó évre számítunk, mi egy jó évet akarunk csinálni, ambiciózus célokat tűztünk ki, és azokat mind el is akarjuk érni.

Említette már azt a határozatot, amelyet az Európai Néppárt a kongresszusán elfogadott. Ugye, ebben hitet tesznek Ukrajna pénzügyi és katonai támogatása mellett és a gyorsított uniós csatlakozás mellett is. A belpolitikában milyen következményei lehetnek, mert, ugye, a Tisza Párt – amely az Európai Néppárt tagja – elnöke azt mondja, hogy amikor majd minden feltétel és a csatlakozás tervezett időpontja ismert lesz, akkor egy jogi kötőerővel bíró népszavazást írna ki ebben a kérdésben. Egy ilyen fontos ügyben, ami láthatóan nagyon fontos a néppárt számára, milyen mozgástere lehet egyáltalán a tagpártoknak?

Most az történik, hogy van időpont, tehát mi tudjuk, hogy mikor akarják fölvenni Ukrajnát, tehát nem érdemes homokba dugni a fejünket, hogy majd azt hisszük, hogy ez még valami távoli, jövőben eldöntendő kérdés lesz, hiszen maga az Európai Néppárt, az Európai Bizottság vezetője, tehát az Európai Unió első számú bürokratája bejelentette, hogy 2030-ig! Tehát az négy-öt év. És az Európai Néppárt is azt mondta, hogy gyorsítósávra kell tenni. Tehát ezeket a meséket felejtsük el, hogy majd egyszer, meg ha fölkészült... Nem erről van szó! Arról van szó, hogy most, amilyen gyorsan csak lehet, föl akarják őket venni. Ezért most zajlik egy szavazás Magyarországon. Tehát nem arról kell beszélni, hogy majd egyszer milyen szavazás lesz. Mert Ukrajna uniós tagsága itt kopogtat az ajtón, az európai vezetők, különösen az Európai Néppárt, ami a Tisza Párt anyapártja, be akarja hozni őket, amilyen gyorsan csak lehet, az unióba. Nekünk ezt meg meg kell akadályozni, mert ez csődbe juttatná Magyarországot. Beszéljünk egyenesen: tehát Ukrajna európai uniós tagsága csődbe vinné a magyar gazdaságot, ezért ezt meg kell akadályozni. Ezért zajlik most egy szavazás. Nem egyszer kell majd szavazni. Itt és most! Mindenkit biztatok, hogy szavazzon.

De egyébként érdekes, hogy az Európai Néppárt szorgalmazza Ukrajna uniós tagságát, Ön ugyanakkor a Szakma Sztár Fesztiválon azt mondta a fiataloknak, hogyha nem akarnak a nyakukba milliószám ukrán munkásokat, akkor nem szabad hagyniuk, hogy a fejük fölött döntsenek, mármint az ukrán csatlakozásról. Miért értékelik ennyire másképp az ukrán csatlakozás veszélyét Brüsszelben, mint Budapesten?

Mert a brüsszeliek azt gondolják, hogy Ukrajna csatlakozását úgy kell finanszírozni, hogy hatalmas hitelt kell fölvenni. Mert igaz, azt ők sem vitatják, hogy az Európai Uniónak erre nincs pénze. Azt ők sem vitatják, hogy egyébként ezt nem tudjuk kifizetni. Ők azt gondolják, hogy majd nagy, közös hiteleket vegyünk föl, és a hitelekből finanszírozzuk az ukrán tagságot. De a hitel adósságot jelent! Az adósság pedig csődbe visz bennünket azért, mert ha ma úgy veszünk föl hitelt, ahogy vagyunk, vagyis az európai gazdaság nem versenyképes, akkor később azt nem fogjuk tudni visszafizetni, és a gyerekeink meg az unokáink nyakába szakad az egész. Egy nagy csődtömeg lesz belőle. És ezt most lehet megakadályozni, tehát Európa később csődöt eredményező, végzetes eladósodottságát most kell megakadályozni, amikor egyébként az adósságokat föl akarják halmozni. Tehát ez az oka a különbségnek. Másfelől szerintem vannak európai uniós országok anélkül, hogy gyanúsítgatnék bárkit, aki már bevásárolt Ukrajnába, tehát akiknek a nagy cégei ott vannak. És ők azt gondolják, hogyha pénzt küldünk Európából, így Magyarországról is oda, akkor annak a pénznek egy nagy része az ő cégeiknél landol majd. Pont úgy, ahogy velünk történt. Tehát amikor bennünket felvettek az unióba, akkor az első években a hozzánk jött pénzeknek körülbelül 80 százaléka visszament egyébként azon országokhoz, akiktől a pénz hozzánk jött, mert az ő cégeik voltak itt versenyképesek. Ez így ment hosszú évekig. Ezt a nemzeti kormányzás szakította meg. Ma már sokkal jobb az arány. Persze vannak itt nagy külföldi cégek, valami uniós pénz nekik is jut, de alapvetően ma úgy költjük az európai uniós pénzeket, hogy abból a magyarországi magyar gazdaság, nem pedig a magyarországi külföldi gazdaság erősödjön. De itt is ez volt a helyzet. És minket nem azért vettek föl, mert megesett rajtunk a szívük, vagy mert ellágyultak, vagy hirtelen a keresztényi együttérzés eluralkodott az érzéseiken, nem ez történt. Azért vettek föl bennünket, mert kiszámolták, hogy nekik ez megéri. És megmondom őszintén, ha a magyaroknak megérné a számok és a matematika alapján, én is támogatnám Ukrajna tagságát. Ha nekünk megéri, akkor miért ne? De ma nem ez a helyzet! Ma vannak országok, akiknek megéri, mert nagy cégeik már ott vannak Ukrajnában, és van, aki ráfizet. Mi a rossz oldalon vagyunk: mi ráfizetünk, mi tönkremegyünk, ezért nem támogatom a tagságot.

Látva ezeket az összefüggéseket és a néppártnak a héten tapasztalt elszántságát hogyan változott a véleménynyilvánító szavazásnak a jelentősége?

Fontosabb lett. Ma nyilvánvaló, hogy Brüsszelben az európai uniós tagság gyorsított odaítélése Ukrajnának egy hibás és káros politika. És ezt most még meg lehet akadályozni. Ha ez elszabadul, ha már gőzerővel megy előre az úthenger, és odaérkezünk a döntés, a végleges döntés kapujába két-három év múlva, ott már nagyon nehéz lesz. Mert lendületbe jött gépet megállítani sokkal nehezebb, mint megakadályozni, hogy lendületbe jöjjön. Most ki kell nyitni nemcsak a magyarok szemét, hanem Európában a hozzánk hasonló cipőben járó országok polgárainak a szemét ki kell nyitni, és azt kell mondani, emberek, ez nemcsak a magyarok problémája. Van itt még egy tucat ország, aki ezzel pórul jár majd. Ti is úgy, mint a magyarok, szólaljatok meg! A ti vezetőitek Európában mondják azt, amit a magyarok, hogy ez így nem lesz jó! És akadályozzuk meg – még most!

Térjünk vissza még egy kérdés erejéig a Tisza és a néppárt kapcsolatához, mert tegnap Ön is aláírta azt a petíciót, amelyet a Nemzeti Ellenállás Mozgalom indított azért, ahogyan ők fogalmaznak, hogy Kollár Kinga, a Tisza Párt EP-képviselője tűnjön el a közéletből. Ugye, ő volt az, aki korábban arról beszélt, hogy az ellenzéknek segít, hogyha nem érkeznek meg az uniós források, ha például nincsenek felújítva a magyar kórházak. Erre az aláírásra a Tisza Párt elnöke úgy reagált, hogy Ön kreált, képzelt ellenségek ellen hirdetett ellenállást. A szavakat és a tetteket mérlegre téve Ön hogy’ látja, melyik célért dolgozik a Tisza Brüsszelben, hogy jöjjenek a források, ahogyan ők állítják, vagy azért, hogy ne jöjjenek?

Ha megengedi, én nem vitatkoznék a Tisza Párttal, az majd ráér a kampányban, most nekünk kormányozni kell, tehát nekünk ez a dolgunk. És miután az ország fejlődéséhez az szükséges, hogy annak a pénznek legalább egy részét, amit mi befizetünk az unióba, meg az itt dolgozó külföldi cégek kivisznek, az unió költségvetéséből visszakapjuk, ezért az a mi pénzünk, az nekünk jár, tehát az nem ajándék, tehát mi azért kapunk pénzt az Európai Unióból, mert engedjük, hogy nyugati cégek itt komoly profitot csináljanak, persze úgy, ahogy az nekünk jó, ezért az nem adható, hanem az jár, az a magyarok pénze. Most ezt blokkolják. Egy részét sikerült megszereznem, tehát folyamatos tárgyalásokban és harcokban vagyok. Tíz-egynéhány milliárd euró a magyarok számláján van. Az egész pedagógus-béremelés első három évének tekintélyes részét, százalékát ebből az összegből fizetjük. Ebben az évben is haza tudunk hozni, haza is fogunk olyan ezermilliárd forintnyi összeget. Tehát mi folyamatosan harcolunk Brüsszelben azért, hogy a nekünk járó pénz idejöjjön. És az, hogy a Tisza Párt mit csinál, nem kérdés, azt ők bevallották. Tehát erről nem érdemes vitatkozni, hogy mit csinálnak, mert ez a Kollár Kinga nevű hölgy a saját hangján elmondta, hogy ők azért dolgoznak, hogy ez nekünk ne sikerüljön, ne tudjuk hazahozni ezeket a forrásokat. Azt mondta, hogy ők megakadályozták, és folyamatosan akadályozzák 50 kórház felújítását. Az ő munkájuk eredménye, hogy én meg a nemzeti oldal, aki harcol Brüsszelben, nem tudott elérni még teljes sikert, csak a pénz felét tudtuk hazahozni, és a második felét meg akarják akadályozni. Ezt ő a saját hangján mondta el. Tehát nem javaslom, hogy gyerekeskedjünk, vagy primitívek legyünk, egy vitának az a kiindulópontja, ami tény. A tényhelyzet az, hogy ez a Kollár Kinga nevű EP-képviselő, aki keres 7-10 millió forintot havonta, minden nap azért dolgozik Brüsszelben, hogy megakadályozza, hogy a nemzeti kormánynak sikerüljön hazahoznia azokat a forrásokat, amikből kórházat újítunk föl, utat építünk, vasutat fejlesztünk, közszolgáltatás-színvonalat javítunk. Ők ezért dolgoznak. Ez egy ténykérdés, erről nem érdemes vitatkozni, hogy vajon ezt csinálják-e? Hát saját hangon elmondták! Akinek van füle, az mindenki hallhatta ebben az országban, erről mindenki tud. Ez egy gonosz dolog. Tehát nem akarom bántani, egy hölgyre nem ildomos csúnya dolgokat mondani, ez a Kollár Kinga nevű nő egy gonosz dolgot csinál, ez árt a magyaroknak. Azt is tudjuk, hogy miért, mert elmondta ezt is, ezt se kell kitalálnunk, nem a mi föltételezésünk, ő elmondta, hogy azért teszi ezt a gonosz dolgot, és ezért akarja, hogy sikertelen legyen Magyarország, mert akkor ők, a Tisza Párt kormányra tud kerülni. Ez a Brüsszel–Tisza paktum, ez egy ténykérdés. És amikor aláírtam ezt a petíciót, akkor azért írtam alá, mert szerintem ez nem helyes, és ezzel szemben minél többen fel kellene, hogy emeljük a hangunkat.

Egyébként a kongresszuson Manfred Weber, a néppárt újraválasztott elnöke is arról beszélt, hogy 2026-ban kormányváltás lesz Magyarországon. Más ország belpolitikájával nem foglalkozott, nem fogalmazott így. Hogy’ látja, hogy milyen eszközöket lesz hajlandó bevetni a kormányváltás eléréséért a következő egy évben a brüsszeli politika?

Erről sem érdemes úgy gondolkodni, mintha itt meg kellene fejtenünk valami rejtélyt vagy talányt, vagy lenne nyitott kérdés. Hát én ott voltam az Európai Parlamentben tavaly ősszel, az EU-elnökség idején, amikor bemutattam az elnökségünk programját. Ott fölszólalt az Európai Néppárt elnöke, aztán utána a Tisza Párt képviselői is, akik megmondták, tehát az Európai Néppárt vezetője, aki a legerősebb párt sajnos jelenleg, megmondta nekem pacekba, odafordulva, hogy magának vége, a maga kormányának vége, maga távozik. Az új kormányt majd a Tisza fogja megalakítani. Ezt megmondták. Tehát nem érdemes azon gondolkodnunk, hogy vajon Brüsszelben akarnak-e a mostani kormány helyett egy bábkormányt, hát megmondták a képünkbe! És most újra megmondták. Tehát ideje, hogy a magyarok fölébredjenek, és lássák azt, hogy van egy nagy nemzetközi erő, brüsszeli központtal, egy nagy háborús hálózat, amely azon dolgozik, hogy olyan kormány legyen, olyan kormánya legyen Magyarországnak, ami végrehajtja azt, amit Brüsszelből kérnek. Lehet ezt a döntést hozni, majd a magyarok a választáson meghozzák azt a döntést, hogy egy brüsszeli bábkormányt akarnak-e vagy egy nemzeti kormányt, ezt majd a magyarok eldöntik. Nekem csak az a dolgom, hogy világossá tegyem a magyarok előtt, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Ne engedjük át a hazánkat Brüsszelnek, ne legyünk brüsszeli gyarmat. Súlyos következményei lesznek ennek gazdaságilag. Mondok egy példát! Tehát, mondjuk, ma egy Kádár-kocka, egy ház, kertes ház egy fűtési idényben vagy szezonban elfogyaszt, kifizet körülbelül 260 ezer forintot, egy család, aki ebben él. Ez azért van így, mert Magyarországon rezsivédelmi rendszer van. 260-at! Ugyanezért a fűtési szezonért Szlovákiában egy szlovák család fizet 660 ezer forintot, egy lengyel meg 860 ezret. Brüsszel minden nap azt követeli, hogy a rezsicsökkentési rendszert mi adjuk föl. Csak nekünk nemzeti kormányunk van, ami az emberek oldalán áll, és azt nem adjuk föl. Lehet, hogy a lengyelek fizetnek háromszor meg négyszer annyit, a szlovákok meg háromszor, ez az ő dolguk. Mi nem vagyunk hajlandóak. Nekünk van egy rezsivédelmi rendszerünk. Ha lesz egy bábkormány, amit Brüsszelből rángatnak, első dolga lesz, hogy ezt megszünteti. És abban a pillanatban oda van a rezsivédelem! Ezt leírják minden dokumentumban, az unió minden dokumentumában: Magyarországon közelebb kell vinni a piaci árakhoz az energiaárakat, ami megöli a magyar családokat. Szóval most nem arról beszélünk, hogy ki van hatalmon, hanem arról beszélünk, hogy mi lesz az országgal. De ugyanez van a genderkérdésben. De ugyanez van a multik megadóztatásával. Minden nap követelik, hogy töröljük el a multik megadóztatását. Jó, de akkor hogyan fogjuk fönntartani Magyarországot, hogyha nem szedjük be a multiktól azt az adót, meg a bankoktól nem szedjük be az adót? De ugyanez lesz a genderügyben is, majd a genderaktivistákat be fogják engedni az iskolába! Tehát nem arról van szó csak, hogy a Tisza Párt kormányoz-e, vagy valami ilyen brüsszeli bábkormány van, vagy marad a nemzeti kormány, hanem mi lesz ennek a következménye? És ezek súlyos dolgok! És én csak azért dolgozom, hogy mire odaérünk a választáshoz, ami több mint egy év, vagy valahogy’ egy év múlva várható, ahogy a köztársasági elnök úr dönt, addigra minden magyar legyen tisztában azzal, hogy mi itt a választás tétje.

Ha már a gazdasághoz visszakanyarodtunk, akkor beszéljünk arról, amit említett az imént, hogy a nehéz helyzet ellenére sem adja fel a kormány a gazdaságfejlesztési és a családtámogatási célokat. Mit lehet tenni, mit kell tenni azért, hogy ezeket sikerüljön megvalósítani még a nehéz körülmények ellenére is?

Alfája és ómegája, mindennek kezdete és vége, legfontosabb pontja, hogy Ukrajna európai uniós tagságát nem szabad megengedni. Az Európai Néppárt, beleértve a Tiszát is a múlt héten hozott olyan döntést, hogy küldjünk újabb 5 milliárd eurót Ukrajnának. Tehát ha a pénzt kifele küldik Európából, akkor nagyon nehéz lesz Magyarországnak elérnie a céljait. Nem lehetetlen, de akkor sokkal nehezebb lesz. Tehát ha jót akarunk magunknak, akkor az Európából Ukrajnába áramló pénz mennyiségét mindenképpen le kell csökkenteni. Ez egy valódi belpolitikai vita, mert nemcsak a Tisza egyébként, hanem a DK is, tehát a Gyurcsány-féle párt is ugyanezt mondja. Tehát ma a magyar ellenzék, talán a Mi Hazánkat leszámítva, ez nem világos, de az összes többi ellenzéki párt az Ukrajna pénzügyi támogatása, katonai támogatása és gyors felvétele mellett van. A nemzeti oldal meg ellene. Ez az alapkérdése ma a magyar politikának. Ezen fordul meg szerintem a következő nemzedék tíz-húsz éve. Erről beszéltem a héten egyébként a fiataloknak is. Zárójel bezárva. Tehát a legfontosabb, hogy Ukrajna ügyében szilárdak maradjunk. És közben akármilyen adatok jönnek, ne adjuk föl a saját céljainkat. Egy: minden munkahelyet meg kell védeni! 4 millió 700 ezer ember dolgozik. Akármilyen nehézségek vannak Európában, a Magyarországon működő külföldi cégek akármilyen nehézségekbe ütköznek otthon, nekünk a munkahelyeket meg kell védeni. A második dolog, hogy az adócsökkentési programot mindenképp végre kell hajtani. És azt döntöttük a múlt héten, csak ezt talán még nem jelentettük be, hogy nekünk van erre az évre egy iparfejlesztési politikánk, 100 új gyárat akarunk megindítani ebben az évben. Egy részük talán már, egy részének az építése már el is kezdődött, de miután a gazdasági növekedéshez ennél több kell, ezért fölemeltük a 100-at 150-re. Tehát támogatni fogunk nem 100, hanem 150 gyárat ebben az évben Magyarországon. És nem szabad a kicsikről elfelejtkezni, a kis- és középvállalkozásoknak a megerősítése továbbra is stratégiai kérdése Magyarországnak. Közben folytatni kell az árletörési politikát, az élelmiszerárak után most jönnek az iparcikkek. Jövő hét szerdán van kormányülés, ott már döntéseket szeretnék erről hozni. És, ahogy megígértük a nyugdíjasoknak, hogy az élelmiszer-áfavisszatérítést október környékén megtesszük majd, ennek a munkálatai haladnak, ennek is meg kell történnie. Ha ezt mind megcsináljuk, akkor a 2025-ös év oké. Most tárgyaljuk a 2026-os éves költségvetést. Most a Költségvetési Tanács véleményét várjuk, hogy az idei, kisebb növekedést mutató adatok hogyan hatnak ki a 2026-os költségvetésre, úgyhogy velük konzultálunk. Én azt hiszem, hogy a 2026-os költségvetés, amely egy háborúellenes, békepárti költségvetés, ilyen körülmények között is megáll a lábán, és nemcsak 2025-ben, hanem 2026-ban sem kell föladni egyetlen célunkat sem.

A magyar és az európai gazdaság helyzetéről, Ukrajna támogatásáról és uniós csatlakozásáról, valamint az ezzel kapcsolatos politikai vitákról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)