Törőcsik Zsolt: Tisza Párt egyik európai uniós képviselője a napokban arról beszélt, hogy nagyon hatékony a jogállamisági eljárás és a Magyarországnak járó uniós pénzek visszatartása, mert így nem valósulhatnak meg fontos beruházások, a magyarok romló életminősége pedig az ellenzéket erősíti. Erről is kérdezem a következő percekben Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ugye, Magyar Péter pártelnök erre úgy reagált, hogy a Tisza hozza majd haza ezeket a pénzeket. Tegnap pedig Ön azt írta a közösségi médiában, hogy akik a magyarok ellen dolgoznak Brüsszelben, tűnjenek a magyar közéletből. Mit gondol, miért gondolja azt, hogy nincs helye ennek a képviselőnek a közéletben?

Azért küldték a képviselőket Brüsszelbe a magyar emberek az európai parlamenti választáson, hogy ott Magyarország érdekét képviseljék, sőt ha kell, harcoljanak Magyarországért. Én ugyan nem vagyok EP-képviselő, csak miniszterelnök, de a tanácsüléseken én rendre ezt teszem: harcolok a magyarok érdekeiért. Például itt van ez az ominózus dolog, hogy nem akarják odaadni a magyaroknak járó pénzt, annak a felét már megharcoltam, kiharcoltam, az már a számlánkon van, és folyamatosan kell harcolnunk. És egyszer csak azt látja az ember, hogy akit azért küldtek ki Brüsszelbe, hogy a magyarok érdekét képviselje, az ellenfél soraiban tűnik föl. Mint egy rossz Hunyadi-filmben, azt kell mondanom. És talán ezt gyanítottuk, nem hiszem, hogy mindenki meglepődött volna ezen a híren, hanem a nyers beismerésen talán. Mert azért, ha az ember csinál is ilyet – úgy látom, a Tisza pártiak ezt csinálják –, azért ez egy szégyellnivaló dolog. És most meg a saját fülünkkel halljuk, a saját szemünkkel látjuk, hogy nemhogy nem szégyellik, hogy a saját országuk ellen dolgoznak, hanem büszkék rá, sőt ez a céljuk, sőt örülnek, hogyha Magyarországon rosszul mennek a dolgok, mert úgy gondolják, sőt nem úgy gondolják, azt mondják, hogy ez jó az ellenzéknek. Én hosszú évek óta vagyok a magyar belpolitikában, de azt azért minden ellenzéki párt az elmúlt harminc évben kikérte volna magának, hogy azzal lehessen hírbe hozni, hogy neki annál jobb, minél rosszabb az országnak. Ilyen gyanúk elő szoktak jönni, de ezt ilyenkor elhárítják az ellenzéki pártok, mert érzik, hogy ez nem helyes dolog. Itt meg azzal állunk szemben, hogy ezt belemondják pacekba, a képünkbe, hogy nemcsak, hogy ezt csinálják, hanem hogy büszkék arra, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb lesz nekik, annál hamarabb kerülnek hatalomra, és ezt ráadásul egy idegen hatalommal, tehát nem itt, Magyarországon belül, hanem egy idegen hatalommal, a brüsszeli bürokratákkal összeesküdve, összejátszva csinálják meg. Az az élményem van, mint amikor ültem a kocsiban valamikor a 2000-es évek közepén, és egyszer csak hallom, hogy azt mondja Gyurcsány Ferenc, hogy hazudtunk reggel, éjjel, meg este. És nemcsak azért döbbent meg az ember, mert persze sejtette, hogy előfordul, hogy a miniszterelnök hazudik, mármint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr hazudik, de hogy ezt lehet vállalni, be lehet vágni a magyarok képébe – szóval ez azért sok. És ráadásul azért is van déjà vu érzésem, mert akkor is azt mondta az akkori miniszterelnök, hogy ez egy igazságbeszéd. Most meg azt próbálják nekünk elmagyarázni, hogy az a helyes dolog, hogyha Brüsszelben egy képviselő a saját hazája ellen dolgozik. Szóval azt hiszem, hogy ez az a pillanat, amikor megnyílik a föld az ember lába alatt, és eltűnik a süllyesztőben.

Mit mutat ez azokról az eszközökről és szándékokról, amelyekkel kormányváltást szeretnének akár itthon, akár Brüsszelben?

Nézze, kétfajta módon lehet egy választást megnyerni. Az embernek van egy jó programja, kiáll az emberek elé, és bizalmat kér; a másik pedig, hogy azért szurkol, hogy az országnak rosszul menjen, és ha rosszul megy az országnak, akkor előbb-utóbb majd úgyis változást akarnak az emberek. Én semmire se tartom az olyan embereket, akik a második forgatókönyv alapján akarnak kormányra kerülni, mert azért a politika nem a hatalomról szól, hanem az országról szól. Az embereket, Magyarországot kell szolgálni! Aki hatalomért és pénzért bármire képes, abban sose szabad megbízni.

Folytassuk még, részben maradva az európai ügyeknél. Itt van Ukrajna európai uniós tagságának a kérdése, amelyet, ugye, Brüsszel gyorsítottan szeretne elérni, és ezzel kapcsolatban a kormány megkérdezi majd az emberek véleményét. Jövő héten kezdik el postázni az ukrán uniós tagsággal kapcsolatos véleménynyilvánító szavazásnak a szavazólapjait. Az elmúlt napokban ugyanakkor több közvélemény-kutatás is megjelent ebben a kérdésben, és némelyek teljesen eltérő eredményt mutatnak. Mivel lesz a véleménynyilvánító szavazás több, mint egy közvélemény-kutatás?

Fontos, hogy Magyarországon az ország jövőjét meghatározó kérdésekben mindenki elmondhatja a véleményét. És ez nem pusztába kiáltott szó, hanem kellő súllyal mondhatja el. Ha visszatekintünk, akkor azt látjuk, hogy ez így volt a migráció kérdésében. Mi vagyunk az egyetlen európai ország, ahol népszavazást tartottak a migrációról. Aztán ez volt a gyermekvédelem ügyében. Ugye, egy nagy kihívás egész Európában, hogyan képzeljük el a jövőnket, a társadalmunk, a családjaink, a közösségeink életét. Itt is Magyarország volt az egyetlen ország, ahol az emberek elmondhatták a véleményüket. És itt van az asztalon a harmadik nagy kérdés, ami alapvetően fogja meghatározni Magyarország sorsát a következő évtizedekben, ez pedig úgy hangzik, hogy fölveszik-e Ukrajnát az Európai Unióba. Ha fölveszik, annak is vannak következményei, és ha ezt sikerül elhárítani, annak is vannak következményei. Ez egy döntő ügy. Nekünk meggyőződésünk, nekem személyesen is: Ukrajna felvétele tönkreteszi Magyarországot. Egész egyszerűen tönkreteszi a magyar családokat, sőt fölemészti azokat a gazdasági eredményeket, amiket az elmúlt tizenöt évben sikerült elérni. De szerintem erről minden magyarnak lehet eltérő véleménye, vagy akár az enyémmel egyező is, az a fontos, hogy legyen egy közös véleményünk. Legyen világos, hogy ebben, az európai viták középpontjában most éveken keresztül ott álló, fontos ügyben mi a magyarok álláspontja, amit aztán Brüsszelben majd képviselni kell. Ugye, mi Brüsszelben harcolunk a magyar érdekekért, ugye, az előbbi kérdés kapcsán már elmondtam, hogy nem minden magyar párt teszi ezt. Ugye, nekik vannak gazdáik Brüsszelben, tehát vannak olyan magyar pártok, amelyek valamifajta, Magyarország föloldódását eredményező, nagy európai államban gondolkodnak, ahol a brüsszeli központnak, birodalmi központnak a döntéseit kellene végrehajtani Magyarországon. És ezért Ukrajnát is támogatják, Ukrajna tagságát is, hiszen Brüsszel ezt akarja. Nekünk szerintem ezzel szembe kell fordulnunk, meg kell harcolnunk azért a lehetőségért, hogy ne veszítsük el mindazt, amiért dolgoztunk, és hogy maradjanak gazdasági lehetőségek nyitva Magyarország számára. Meg kell harcolnunk azért, hogy senki ne tehesse kockára a gazdasági eredményeket, ne kelljen vállalni a mezőgazdasággal járó kockázatokat, és számos közbiztonsággal, közrenddel kapcsolatos kockázatot se kelljen vállalniuk a magyaroknak, amit egyébként magával hozna Ukrajna európai uniós tagsága. Ez a csata zajlik Brüsszelben, ez lesz a következő nem néhány hónap, hanem néhány év folyamatos, legnagyobb téttel bíró küzdelme.

Ugyanakkor idehaza is vannak olyanok az ellenzéki oldalon, akik azt mondják, hogy ez messze van még, ez most nem releváns kérdés, a következő tíz évben úgysem lesz Ukrajna az unió tagja. Manfred Weber, az EPP elnöke ugyanakkor azt mondta, hogy ők Ukrajna támogatásának a pártja. Hogy’ látja, hogy mennyire elszánt Brüsszel abban, hogy gyorsított eljárással uniós taggá tegye Ukrajnát?

Ez megint olyan ügy, mint az a dolog, hogy a Tisza Párt összeesküdött az Európai Unióval, a brüsszeli bürokratákkal Magyarország ellen, itt nem kell találgatni, megmondták. Tehát úgy, ahogy a tiszás képviselő megmondta, és hallhattuk a saját fülünkkel, hogy nekik az a jó, hogyha Magyarországot Brüsszelből megpróbálják tönkretenni, ugyanígy a bizottság elnök asszonya meg a legnagyobb európai parlamenti frakció vezetője bemondta, hogy 2030-ig. Tehát hallottuk, ott, az Európai Parlamentben mondták mindezt el, tehát nem kell találgatnunk, hogy mit akarnak, megmondják ők azt: gyors, sőt gyorsított eljárásban akarják felvenni Ukrajnát.

Mi a célja valójában akár Ukrajna felvételével az Európai Uniónak, akár Ukrajna támogatásával, ami, ugye, szintén zajlik. A múlt héten utaltak át ismét egy óriási összeget az ukrán állam működésére az európai kasszából.

Sajnos még mindig napirenden van a háborúnak a kérdése, mert ugyan az amerikaiak már befordultak a béke feliratú utcába, ott, ahol mi is várakozunk, vagy próbálunk eredményt elérni, de a brüsszeliek még nem kanyarodtak be ide, ők még a háború feliratú táblát követik. Ugye, 72 órás túlélőcsomagot találtak ki, küldik a pénzt Ukrajnába, követjük az Európai Parlamentben zajló vitákat, ahol azt mondják, hogy Európa sorsa majd az ukrán frontvonalon dől el, tehát láthatóan Európa a háború folytatására készül. Azt mondják, hogy Ukrajna ezt a háborút megnyerheti, és úgy gondolják, az európai uniós tagság hozzásegítheti Ukrajnát ahhoz, hogy megnyerjék a háborút. Ez a lehető legrosszabb gondolat, Ukrajna ezt a háborút nem tudja megnyerni, az európai uniós tagság pedig nem lehet egy háborús eszköz, az Európai Unió a béke terve, egy béketerv, a bővítés, a tagság megadása egy új tagállamnak a békét kell, hogy szolgálja, nem pedig a háború folytatását. De a brüsszeliek azt gondolják, hogyha fölvesszük Ukrajnát, akkor tovább lehet folytatni a háborút.

Ukrajna csatlakozásának természetesen vannak és lehetnek a jövőben is gazdasági következményei, de van itt egy másik ügy is, amely most még erőteljesebben befolyásolhatja akár a hazai gazdasági kilátásokat is, ez pedig a vámháború, amelyben szinte naponta van új fejlemény. A legfontosabb, hogy milyen hatása lehet ennek a magyar gazdaságra?

A vámháború vonja most magára a figyelmet, de a vámháborúnak a jelentősége az messze elmarad az ukrán–orosz háború, illetve Ukrajna európai uniós tagságának kérdése mögött. A vámháború egy taktikai kérdés. Itt sem kell találgatnunk, mert végre egy olyan elnöke van az Egyesült Államoknak, aki megmondta, hogy mit akar, már a választás előtt megmondta, hogy mit akar, a világ most azonban meglepődve látja, hogy azt csinálja egyébként, amit ígért. Tehát ő megmondta, hogy újra fogja szabni a világkereskedelmet, és Amerika pozícióit minden országgal szemben javítani fogja, különösen azon országokkal szemben, ahol az amerikaiak szerinte veszteséget szenvednek el. Mondjuk, Európa esetében ez azt jelenti, nézzük a gépkocsikat, eddig, ha mi vittünk ki Európából gépjárművet az Egyesült Államokba, akkor fizettünk 2-2,5 százalék körüli vámot, ha az amerikaiak hoztak ide autót, akkor fizettek 10-et. Számos ilyen egyensúlytalanság létezik a világkereskedelemben, és az amerikai elnök azt mondta, mindegyiket egyenként meg fogja vizsgálni, és ami rossz az amerikaiaknak, ki fogja javítani. Ez történik. Ez egy izgalmas kérdés, mert minden tárgyalás taktikai kérdés. Ma fölemelem, holnap leviszem, tehát van egy ilyen általános, átláthatatlan, gomolygó helyzet, aminek a végén majd az amerikaiak mindenkivel egyenként meg fognak állapodni, és kialakul egy új egyensúly, egy új helyzet. Ez egy-két hónapig tart. Ezt én nem tartom egy hosszú ideig velünk élő dolognak. Ez a vámháború hamarosan vámbékébe megy majd át, mert amint a megállapodások megszülettek, akkor már nem vámháborúról beszélünk majd, hanem vámbékéről. Egyébként Magyarországnak is ez az érdeke. Ezzel szemben Ukrajna európai uniós tagsága itt marad velünk, hosszú évekig napirenden lesz, és ha nem tudjuk megvédeni tőle magunkat, akkor velünk marad a következő évtizedekben is, és tönkretesz bennünket. Tehát ma a figyelmünket meg az energiánkat leginkább az ukrán EU-s tagságra kell fordítani, és a szakemberekre kell hagyni a vámháború kérdését.

Van még egy olyan tényező, amely akár a gazdasági kilátásokra is veszélyt jelenthet. Ez az infláció, amely márciusban 4,7 százalékra mérséklődött. Hogy’ látja, hogy az árrésstop ebben hogyan érezteti a hatását?

Nézze, egy magas inflációs korszakban vagyunk, nem csak mi, hanem az egész európai, sőt a világgazdaság, leginkább persze az európai. Ennek az oka a háború. Tehát ha nem lenne orosz–ukrán háború, akkor az infláció sem lenne napirenden. Azóta ugrottak meg az árak, mióta ez a háborús készülődés, majd aztán maga a háború kirobbant. Ezért teljesen nyilvánvaló, hogy az infláció tartós, hosszú távú letörésének legjobb módja az a béke. Ezért mondom én azt, hogy az Európai Uniónak egyetlen dolga van tulajdonképpen, hogy támogassa az amerikai elnököt a béketörekvéseiben. Persze nem állhatunk itt szerencsétlenkedve és várakozva, amíg ez bekövetkezik, és állandóan valami másra mutogatva, nekünk a békére várakozva is lépéseket kell tennünk az infláció ellen. Ezt árletörésnek hívják. Ezzel próbálkoztunk már a háború elején is, ha visszaemlékszik rá, akkor árszabályozással próbálkoztunk, ársapkákat vezettünk be, és így tovább. Szerintem annak meg is volt az eredménye. Emlékezhetünk rá, hogy 10 százalék fölött volt az infláció jóval, és azt sikerült lehozni 10 százalék alá, most a legújabb adatok szerint valahol 5 százalék alatt vagyunk már. Most olyan lépéseket hajtottunk végre, amiket korábban még nem próbáltunk ki. Volt egy szakmai vita, hogy vajon működnek-e majd ezek a lépések. Most nem az ársapkát vezettük be, hanem árrést szabályozunk. Most azt mondjuk meg, hogy a kijelölt termékeken – ez több mint 800 termék! – mekkora lehet a kereskedők árrése, amit ők tesznek rá. És miután ezt meghatároztuk, ezért számos élelmiszernek az árát le kellett csökkenteniük. Ez bekövetkezett. Jártam ugyan olyan faluban is, ahol azt mondták, hogy a négy boltból csak egyben csökkentették az árakat, de jól láthatóan, összességében mégis az árak a kijelölt termékek tekintetében lefele jönnek. Most a kormány éppen azon dolgozik, hogy az élelmiszereken túl más kiskereskedelmi termékeknél is alkalmazzuk ugyanezt a módszert. Ami meg már mögöttünk van, az a nagy távközlési cégekkel történő tárgyalás, ugyanis ott is olyan mértékű áremelések történtek, amelyek igazságtalanok, nem fogadhatók el, kizsebelik a magyarokat, ennek szeretnénk gátat vetni, és sikerrel tárgyaltunk a telekommunikációs cégekkel. Nem fogják emelni, következő év júliusáig semmiképpen nem fogják emelni az áraikat, aki pedig januártól emelt, az pedig visszamegy oda, ahol a múlt év végén, ennek az évnek az elején voltak az árak. És úgy látom, hogy nagyon közel vagyunk, vagy talán már meg is állapodtunk a bankokkal, hogy a bankolás költségeit sem szabad emelni – az inflációra hivatkozva sem – az előttünk álló időszakban.

Igen, valóban nagyon sok bank is bejelentette ezt vagy ehhez hasonló lépéseket. Ami ebben a két szektorban, a távközlési és a bankszektorban történt, azzal mennyire elégedett a kormány, illetve szükség van-e itt még esetleg további lépésekre?

Megegyeztünk. Ugye, ezt szerettük volna az élelmiszerek esetében is. Több körben tárgyaltunk az élelmiszerkereskedőkkel, nem jártunk sikerrel, tettek ajánlatot, de azok nem voltak elég jók, illetve messze elmaradtak ahhoz képest, hogy mekkora áremeléseket hajtottak végre az elmúlt időszakban. Így ott be kellett avatkozni. Szerintem ez mindenkinek világossá tette, hogy a kormány ebben nem gatyázik, tehát vége van annak a korszaknak, amikor a háborúra vagy az inflációra hivatkozva ki lehet zsebelni a magyarokat, az állam be fog avatkozni az ár kialakításának a rendszerébe. Sokáig remélhették sokan azt, hogy ez nem történik meg, mert a kormánynak is az a meggyőződése, hogy az a jó, hogyha nem kell beavatkozni egy kormányzatnak az árképzésnek a rendszerébe, hanem azt maga a gazdaság törvényszerűségei és a gazdaság szereplői alakítják ki. De ha abnormális helyzetek jönnek létre, mert hirtelen elszaladnak az árak, és azt látja, hogy a kereskedők túlságosan sokat pakolnak rá a beszerzési áraikra, akkor kénytelen a kormány beavatkozni. És miután ezt az élelmiszereknél megtettük, innentől kezdve világossá vált minden szektor számára, hogy ez egy komoly ügy. A kormány elszánt, meg fogja védeni a családokat, meg fogja védeni az embereket, és beavatkozik. És ha meg egy ilyen kormánnyal állunk szemben, akkor jobb megállapodni, mint nem. Kicsiben azt csináljuk, mint amit Donald Trump nagyban.

Döntés született a héten arról is, hogy több elemmel bővül a Magyar Falu Program, és a héten Tiszakürtön is járt Gyopáros Alpárral, a programért felelős kormánybiztossal. Mielőtt a részletekről beszélnénk, mit tapasztalt, mi a véleménye a helyieknek egy kistelepülésen a Magyar Falu Programról?

Falun élni jó. Egyre inkább kialakul az a gondolat Magyarországon, ebben sok munka van, hogy a falu és a falusi életforma nem a múlthoz tartozik, hanem a jövőhöz. Szép hagyomány, nagy történelme van ennek Magyarországon, hogy az emberek nem nagyvárosokba áramolnak, hanem létrehozzák azokat a településeket, ahol a városival egyező civilizációs szolgáltatások is elérhetőek. Tehát ennek van egy nagy hagyománya, de mindig fölmerül az a kérdés, ugye, a liberális közgazdászok ezt rendszeresen meg is írják, miszerint nem ésszerű faluban lakni, nem ésszerű falusi méretekben szervezni a szolgáltatásokat, minden sokkal praktikusabb és olcsóbb lenne, ha mindenki beköltözne jó nagy városokba, és akkor olcsóbban lehetne megszervezni a közlekedést, a távközlést, az elektromos szolgáltatást, és így tovább. Ez messze van attól a gondolkodástól, amit mi képviselünk, mert szerintünk falun élni jó, sőt igazán minőségi életet valószínűleg falun lehet élni, ahol tágasság van, ahol szabad levegő van, ahol a gyerekeket ki lehet engedni a kertbe meg az utcára, ahol az ember a saját házát, kertjét igazgatja, és ez nem fáradtság mindösszesen, persze az is, hanem azt az érzetet adja, hogy saját kezedben tartod az életedet. Tehát a falu egy jó dolog. És úgy érzem, hogy ma már a falusiak nem szégyellik azt, hogy ők falusiak. Korábban sikerült kialakítani – még a kommunista rendszerben – egy olyan érzést, hogy a falu fejletlen, a város meg fejlett, a városiak műveltek, a falusiak meg nem. Ugye, én egy 1.800 lelkes faluból jövök, remélem, élő példája vagyok ennek a cáfolatnak. Tehát az a helyzet, hogy falun is nagyon sok jó képességű, dolgozni akaró és előretekintő ember születik és él, akik nem hajlandók magukról úgy gondolkodni, hogy őket leírta a történelem. No, hát ez az érzés szerintem erősödik. De ehhez az kell, hogy ok is legyen erre. És ma közel vagyunk ahhoz, hogy a városi szolgáltatások elérhetőek legyenek szinte teljes körűen a falvakban. Ahol ez még nem így van, ott pedig dolgozunk. Legyenek boltok, legyenek kiskocsmák, legyenek pénzautomaták, legyen autópálya, autóút, amit húsz-harminc percen belül mindenki el tud érni, legyen jó iskola, ha ott a faluban nem, akkor az iskolaközpont legyen elérhető közelségben, és akkor legyen iskolabusz, legyen egészségügyi szolgáltatás, legyen körzeti megbízott, aki a nap 24 órájában elérhető a faluban. Tehát azt hiszem, hogy rengeteg energiát fordítottunk, és kell is még fordítanunk a jövőben arra, hogy mindenki, aki ma falun él, úgy érezze, hogy ő egyenjogú polgára ennek az országnak. Tehát azt kell mondanom, hogy a program e tekintetben, hogy megerősödött a falusiak önbizalma meg az életkedve, meg a saját környezetükbe és jövőjükbe vetett hitük is megerősödött, a Magyar Falu Program ebből a szempontból sikeres. Hogy minden szolgáltatást sikerült-e már odavinnünk, erre nem tudok egyértelmű igennel válaszolni, sokat odavittünk, de van még sok munkánk.

Volt egy másik ügy is a héten, az Országgyűlés napirendjén is egyébként, az újabb családtámogatások. Tárgyalta a Ház a harminc év alattiak, két- és háromgyerekes anyák, illetve a csed és a gyed szja-mentességéről szóló javaslatokat is. Hogyan számol a kormány, hogy ezek az intézkedések hogyan alakíthatják a következő időszakban a családok mozgásterét? Ugye, van, ami már a második félévtől elindul, és van, ami majd jövő év elejétől.

Itt is filozófiai vagy életfilozófiai kiindulópontokat érdemes találnunk. Ugye, falun élni jó, mondjuk azt, hogy családban élni is jó, és amikor az ember úgy dönt, hogy családot alapít, akkor persze a saját személyes boldogságára gondol elsősorban, különösen, ha megtalálta a párját, akitől szeretné, ha gyereke lenne, ez egy nagyszerű dolog, semmi más nem tudja pótolni ezt az ember életében, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezzel nemcsak a saját személyes boldogságát szolgálja az ember, hanem annak a közösségének a jövőjét is, ahova tartozik. Mert hogyha a magyarok többen halnak meg, mint amennyien születnek, akkor el fogunk tűnni, el fogunk fogyni, el fogunk gyengülni, és a magyarok hátrább sorolódnak a világ nagy versenyfutásában, ad absurdum még el is tűnhetnek. Tehát ezért személyes boldogság kérdése a gyermekvállalás meg a család, de fontos a magyarok közösségének, a magyar nemzet számára is. Ezért az édesanyákat nemcsak azért kell megbecsülni, mert egy nagyon nehéz feladatra vállalkoznak; aki már nevelt gyermeket, az tudja, hogy a feleségének mennyi dolga van ezzel. Ha elképzeljük, hogy be kell állnunk a helyükre, néha be is kell, akkor úgy érezzük, akkor érezzük meg igazán, hogy ők olyasmit vállalnak, amire lehet, hogy mi, férfiak nem is lennénk alkalmasak, vagy örülünk, ha egy-két napig alkalmasak vagyunk. Tehát az édesanyáknak nemcsak ezért jár elismerés, ezért is, hanem azért, mert olyasmit vállalnak, ami az egész közösség számára fontos. Ha ez így van, és szerintem így van, akkor nem igazságos az a helyzet, hogy akinek gyermeke van, az rosszabbul él, mint az, akinek nincs gyermeke. Igaz, csak az első 15-20-25 évben, mert aztán a gyerekek majd visszasegítik a szüleiket, és ez megfordul, de akkor is 20-25 éven keresztül többlet anyagi terhet vállal az, aki gyermeket nevel, ahhoz képest, aki meg nem. És ez nem igazságos, és szerintem a kormánynak dolga, hogy itt az igazság helyrebillentésében szerepet vállaljon. Nekem ez személyes ügyem is. Én azzal jöttem vissza 2010-ben a magyar politikába, hogy vállaltam, hogy ezt a különbséget eltüntetem, tehát hogy nem lesz nehezebb a gyermeket vállaló családok élete, mint a gyermekteleneké, mint azoké, akik nem vállalnak gyermeket. És haladok öles lépésekkel. Az egyik legfontosabb, még egyszer mondom, személyes, ha úgy tetszik, becsületbeli ügy volt a számomra, hogy az édesanyákat támogassuk meg, számukra nyújtsunk biztonságot, és érjük el, hogy aki gyermeket vállal, az élete végéig ne fizessen személyi jövedelemadót. Ez egy óriási vállalás, a magyar költségvetés és gazdaság számára is óriási vállalás. Ugye, már bevezettük korábban a gyermekek után járó adókedvezményt, most e mellé jön egy élethosszig tartó adómentesség az édesanyák számára. A háromnál több gyerekeseknél ezt már korábban sikerült elérni, ők kevesebben vannak, ezért ez talán olyan nagy figyelmet nem kapott. Idén októberben a háromgyermekes édesanyák is megkapják ezt, és január 1-jével pedig a 40 év alatti kétgyermekes édesanyák is megkapják. Aztán haladunk tovább, és a kétgyermekes édesanyák közül az 50 alattiak, a 60 alattiak is meg fogják kapni. Tehát beáll az a rendszer, az a családi központú gazdasági rendszer Magyarországon, amely a legfontosabbnak a családot és a gyermekeket tartja.

Rövid időnk van, de mi az, ami miatt a személyi jövedelemadó csökkentését vagy eltörlését tekinti a kormány az egyik fő családtámogatási eszköznek? Mert nagyon sok más formája is lehetne ennek.

Mert egy másik igazsággal is össze kell kapcsolni a gyereknevelés érdemeinek elismerését, ez pedig a munka. Tehát hogyha nem kapcsoljuk össze a családtámogatást a munkával, akkor kevesebben fognak dolgozni Magyarországon, mint kellene. Ezért szerintem jó az ország számára, sőt a családok számára is az a legjobb politika, amely lehetőséget ad a családoknak, elsősorban az édesanyáknak, hogy eldöntsék, hogy ők inkább otthon maradnak gyermeket nevelni, vagy a gyermeknevelés mellett munkát is akarnak vállalni. Az országnak jó, hogyha egyébként az édesanyák úgy döntenek, hogy munkát is vállalnak. Ezért mi egy olyan családtámogatási rendszert építettünk föl, amely mindenkit jutalmaz vagy elismer, aki gyermeket nevel, de különösen elismeri azokat, akik a gyermeknevelés mellett még a munkaerőpiacon is vállalnak munkát. Ezért a családtámogatás nagy része a családokhoz a munkán keresztül érkezik. Nemcsak az édesanyákon keresztül, hanem az édesapákon keresztül is, mert ők a jövedelmeiket összevonhatják, amiből az adókedvezményt leírhatják.

Az Ukrajna uniós tagságáról szóló véleménynyilvánító szavazásról, a vámháborúról és az infláció elleni küzdelemről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)