Törőcsik Zsolt: Magasabb fokozatba kapcsolt az ukrán energiafenyegetés – erről írt tegnap közösségi oldalán Orbán Viktor miniszterelnök, utalva az uniós külügyminiszterek szerdai ülésére, amelyen újabb szankciós csomagot helyeztek kilátásba. Az Európai Unió egyébként néhány héttel ezelőtt határozta el, hogy 2027-re teljesen leállítja az Oroszországból érkező energiaimportot. Hogy ennek milyen hatásai lennének a magyar gazdaságra és a magyar családokra, azt is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Ugye, az Európai Bizottság az Ukrajna támogatásának egyik módjaként hivatkozik az energiaimportnak a leállítására, de ez leginkább Magyarországot és Szlovákiát érintené, amely ellenzi Ukrajna támogatását. Kijev megsegítéséről vagy Budapest és Pozsony megleckéztetéséről van itt szó inkább?

Vagy egy harmadik dologról. Normális esetben, mondjuk, ha Ön lenne egy miniszterelnök, az egyszerűség kedvéért most nem Magyarországra gondoljunk, mert ott ez be van töltve, de, mondjuk, Csehországban vagy Németországban Ön lenne a kormányfő, akkor olyan politikát csinálna, hogy az emberek számára az energia minél olcsóbban és könnyebben legyen hozzáférhető. Gondolom, ezt tenné. Most ehhez képest – én ezt is teszem egyébként, és a szlovák miniszterelnök is ezt teszi – a többiek csupa olyan lépést támogatnak, ami a német meg a cseh meg, ha hagynánk, akkor a magyar energiát használó háztartások és vállalkozások számára megnöveli az energia árát. Tehát ők azért dolgoznak, hogy az energia drágább legyen, és nehezebben hozzáférhető. Ez egy abszurd dolog! De nyilván nem ülnek bolondok a miniszterelnöki székekben, tehát valami értelme van, hogy pont az ellenkezőjét teszik annak, mint amit normális esetben mi helyesnek gondolnánk. És erre egyetlen válasz van: ők az energiaár politikájával nem a saját családjaikat és vállalkozásaikat akarják segíteni, hanem az oroszoknak akarnak ártani. Tehát fontosabb nekik, hogy ártsanak Oroszországnak, ezen keresztül megsegítsék Ukrajnát, minthogy mi lesz a saját családjaikkal, a saját vállalkozásaikkal. Ez a vita lényege. Mi az ellenkező álláspontot képviseljük. Én minden héten, amikor ott vagyok, csatában vagyok velük, és élek azzal a jogával Magyarországnak, hogy nem engedjük az orosz energiával szembeni szankciókat kiterjedni Magyarországra, mert ha azt megengednénk, abból mindenfajta bajok állnának elő. Most az ukránok természetesen egy malomban őrölnek az európai vezetőkkel, sőt tulajdonképpen az európai vezetők azt gondolják, hogyha ártanak az oroszoknak, azzal segítenek az ukránoknak. Tehát tulajdonképpen az egész energiaáremelést szorgalmazó politika mögött az ukránok vannak, ezért egyáltalán nem indokolatlan ukrán energiafenyegetésről beszélni. Az ukránok olyasmit követelnek az európaiaktól, ami tönkreteszi az európai családokat. Ez a veszély fenyegeti a magyar családokat is. Hogy érthető legyen, hogy miről beszélek, tehát a terv az, hogy ne lehessen Oroszországból senkinek sem vásárolnia gázt meg olajat. Na, most az első lépést ennek a célnak az érdekében korábban megtették, mert elzárták a gázcsapot. Most az idősebbeknek mondom, mert a fiatalabbak nem emlékezhetnek rá, mert talán még meg sem születtek, de a kilencvenes évek elején, amikor még Ukrajna nem volt független, akkor folyamatosan az a veszély volt, arról beszéltünk itt, az oroszoknak akkor kellett kivonulniuk Magyarországról, nehogy az oroszok elzárják a gázcsapot. Ez volt a magyar fejekben a legnagyobb fenyegetés. Ukrajna közben független lett, és Ukrajna garantálta a gáz- és olajszállítást Oroszországból a saját területén keresztül. Most ezt megszüntették. Tehát az ukránok ezt lezárták már hónapokkal ezelőtt. És hogyha nem tudtuk volna kiépíteni az elmúlt hat-hét évben, szívós és ravasz munkával – aminek most a különböző epizódjait nem idézem föl – a Magyarországra délről érkező vezetékrendszert – itt jönnek be a türkök a képbe meg a szerbek –, ha ezt nem építettük volna ki, akkor az ukránok döntését követően most Magyarország vagy nem jutna egyáltalán gázhoz vagy csak csillagászati árakért. Na most, ha sikerülne az ukránoknak elintézni az unióban, hogy teljesen megtiltsák az Oroszországból történő energia vásárlását, akkor a mi számításaink szerint, amit a mi szakembereink végeztek, az azt jelentené, hogy Magyarországnak minden évben 800 milliárd forinttal többet kellene fizetnie az Oroszországból érkezett gáz helyett máshonnan megvásárolt energiáért. Ez a 800 milliárd forint az az összeg, amit egyébként minden évben mi szétosztunk a családok között rezsicsökkentés címszó alatt. Tehát az azt jelentené, hogy ez az összeg egész egyszerűen elpárolog. Most ezt ha lebontom háztartásokra, tehát nem nemzeti összefüggésben, 800 milliárdról beszélek, tehát aki most hallgat bennünket, annak azt érdemes tudnia, hogyha az ukránoknak sikerülne keresztülvinni a tervüket, az ukrajnai tervet keresztülvinnék az Európai Unión, akkor az áramszámla mindenkinek a duplájára növekedne. A fűtésszámla pedig négyszeresére növekedne. Tehát amikor hallják a híreket, hogy Brüsszelben ilyen-olyan viták vannak, akkor az nem valami vita az ő fejük fölött, hanem az ő lakásukban zajló vita. A tét az, hogy mi lesz a magyar lakások áram- és fűtésszámlájával. Tehát megismétlem: a fűtésszámla négyszeresére nőne, az áramszámla meg duplájára. Ez az ukrán követelés következménye, az ukránok ezt akarják, és nekünk ez ellen kell magunkat megvédeni. Ez a veszély állandó, hol Szijjártó Péter, hol én, attól függően, hogy a külügyminiszterek vagy a miniszterelnökök tárgyalnak erről, vívjuk ezt a csatát folyamatosan.

Na, most ez a 800 milliárdos plusz költség nyilván a költségvetésnek jelentene plusz kiadást. Ilyen körülmények között hogyan lenne fenntartható a rezsicsökkentés?

Erre még senki nem adott választ. Én ezt szoktam mondani Brüsszelben, hogy én értem, hogy ők ártani akarnak Oroszországnak, meg akarják segíteni az ukránokat, ezt én mind értem, na, de miért a magyarokkal fizettetik meg ennek az árát? Hol ez a pénz? Hát adják ide! És akkor már kvittek is vagyunk. Tehát lehet tárgyalni velünk, hogyha az ő politikájuknak a Magyarországra gyakorolt negatív hatását hajlandóak vállalni, és kifizetik, az egy másik helyzet. De egyelőre a fülük botját sem mozdítják, és azt gondolják, hogy ezt az összeget nekünk, magyaroknak kéne kifizetni. De én mindig mondtam nekik, ez nem a mi háborúnk, és mi nem fogjuk megengedni, hogy Brüsszel velünk fizettesse meg Ukrajna támogatását.

Visszatérünk még Ukrajna, az unió és Magyarország kapcsolatára, de ha már említette a déli vezetékrendszert, akkor a türk államok informális találkozóján Ön azt mondta, hogy Magyarország a türk országokkal való szoros együttműködésnek köszönheti a biztonságos energiaellátást. Hogyan tudja az abból az irányból érkező energia vagy az onnan érkező energia ellensúlyozni ezeket a brüsszeli terveket vagy az orosz energiahordozók kiesését?

Ismét az idősebbek emlékezetére hagyatkozom. Volt egy vita már a kilencvenes években, ami aztán a 2000-es években is folytatódott, arról, hogy egy Nabucco nevű vezetéket megépítsünk, ami Ukrajnát kikerülve érkezett volna Magyarországra. Ezt akkor ellehetetlenítették. Utána mi, magyarok ezt, amikor láttuk a veszélyt, a krími háború után, mi tudtuk, hogy nekünk mindenképpen kell az ukrán vezetéken kívül egy másik is, mert nagy bajba kerülhetünk. Ezért két dolgot csináltunk. Először is megépítettük a szlovák–magyar gázösszeköttetést, amit mindenki ellenzett, mondván, hogy semmi értelme, sose lesz benne gáz, Ukrajnából jön a gáz. Mi a fenének kell nekünk sok pénzért építeni egy szlovák–magyar vezetéket? És a másik döntésünk pedig az volt, hogy megépítettük délre is a vezetékeket, egy olyan ravasz módon, hogy nem hirdettünk meg új vezetéképítést, hanem a már meglévőket összekapcsoltuk, megnöveltük a kapacitásokat, új kompresszorállomásokat helyeztünk üzembe, Magyarországtól le, délre Szerbián keresztül Bulgáriáig, Törökországig. Ez egy nagy, összehangolt akció volt. Akkor még nem volt háború, tehát, mondjuk, hogy a radar alatt átcsúsztunk ezzel a dologgal. És amikor kitört a háború, és beállt ez a gond, hogy Ukrajnából nem biztos az energiaellátás, kiderült, hogy a szlovákok nem jutnának gázhoz, ha nem építettük volna meg a szlovák–magyar vezetéket. Most ők tőlünk kapják ezt, és ott biztonságban lehetnek emiatt. Tehát kiderült, hogy lehet, hogy rövid távú üzleti megfontolások nem szóltak mellette, de hosszú távú energiabiztonsági megfontolások igen. És ugyanez volt a déli rész is. Ugye, itt a kulcsország Törökország, mert Törökországból érkezik be az orosz gáz, az azerbajdzsáni gáz is oda jön be, és onnan érkezik aztán délről Magyarország irányába az energia. Ez a rendszer. Ehhez meg kellett nyernünk a törököket, akik elég bátrak, mondjuk, jó nagy ország, ha az ember ilyen nagy, akkor legyen bátor, tehát elég bátrak a törökök ahhoz, hogy akármit mondanak nekik Nyugatról, ők nem engedik, hogy letiltsák az orosz gáz beengedését Törökországba és az onnan való továbbszállítását. Másfelől megállapodtunk az azeriekkel, hogy onnan is érkezhet gáz Törökországba, onnan pedig tovább Magyarországra. Nyitok egy zárójelet itt, mert ez most már nem energiabiztonsági kérdés, hanem inkább árkérdés. Az azeriekkel van egy másik üzletünk is. Ugye, Magyarországnak nincs elegendő saját energiaforrása. Van olyan 1,5 milliárd köbméternyi gáz, amit Magyarországon termelünk ki, meg fúrunk, hátha találunk még, de ennyi van. Évente meg kell körülbelül 8,5 és 10 milliárd köbméter közötti mennyiség. Ugye, ezért vagyunk kiszolgáltatva. Most ezért azt találtuk ki, vagy azt javasolták a szakértők, hogy a Mol meg az MVM, tehát egy magán- és egy állami cég próbáljon a világban gázmezőket vásárolni, illetve beszállni gázkitermelésbe. Lehet, hogy nem Magyarországon van, de a mi tulajdonunkba tud kerülni. És az azeriekkel sikerült egy olyan megállapodást tető alá hozni, hogy a világ legnagyobb gázmezőibe beengedtek bennünket tulajdonosnak, kisebb részekkel, 5-10 százalékokkal. De van saját energiaforrásunk. Igaz, hogy nem Magyarországon, hanem egy másik ország területén, de ott tulajdonosként lépünk föl. Tehát ott több százezer hordónyi olaj meg több százezer köbméternyi gáz van magyar tulajdonban, az kimegy a világpiacra, és valamit tudunk vele kezdeni azért, hogy a magyar energiaszükségletnek az árát lejjebb tudjuk tolni. Tehát sok mindent kell csinálni egy olyan országnak, mint Magyarország, amelyik elvesztette azokat a területeit, ahol egyébként az energiaforrások találhatók voltak. Ilyenkor ki kell valamit találni. Tehát ha nem vagy okos, akkor kizsebelnek. Most Brüsszelben speciel éppen nemcsak okosnak kell lenni, hanem erősnek is, és meg kell próbálni ezt az ukrán törekvést, hogy az orosz gázt teljesen kitiltsák Európából, mindenképp meg kell akadályoznunk, mert akkor hiába van vezetékünk, ha nem engedik, hogy azon keresztül gáz érkezzen.

Ugye, Ukrajna támogatásának másik eszközeként tekint az unió az ország gyorsított uniós csatlakozására. Múlt héten a bővítésért felelős biztos azt mondta, hogy csaknem ezer embere dolgozik azon, hogy minél előbb tag lehessen Ukrajna. És van itt két friss hír is. Egyrészt az ukrán kormány azt kéri az uniótól, hogy 2026-tól pénzügyileg is támogassa az ukrán hadsereget, miközben az Európai Parlament öt frakciójának 26 képviselője a bizottságot szólította fel arra, hogy fagyassza be a Magyarországnak nyújtott összes uniós támogatást. Mekkora anyagi terhet hajlandó vállalni Európa Ukrajnáért, és mi az, ami miatt ekkora erőforrásokat hajlandó megmozgatni a mihamarabbi ukrán tagságért?

Nézzük először ezt a hadsereg kérdést. Tehát valamilyen okból azt vették a fejükbe ezek a derék nyugat-európai vezetők, hogy egy olyan megállapodást kötnek az ukránokkal, amelynek az is része, hogy Ukrajna egy nagyjából egymilliós hadsereget tart állandóan fegyverben a jövőben, nemcsak a háború idejére, hosszabb távon is. És ennek az egymillió embernek a hadrendben tartását, tehát a fizetését, a felszerelését, a működtetését, a gyakorlatozását, ezt mi, európaiak fogjuk fizetni, abból kiindulva – mondják a nyugatiak –, hogy az nekünk védelmet jelent. Miközben egyébként a mi hadseregeink gyengék, nincs elég pénzünk se eszközre, se emberre, tehát ahelyett, hogy a saját, nyugat-európai hadseregeinket erősítenénk, most zsoldot fogunk fizetni, és fönn fogunk tartani egy egymilliós ukrán hadsereget. Azt a lehetőséget most ki se nyitom, hogy a hadsereg mindig a kormány befolyása alatt áll, és Ukrajna egy instabil politikai állam, senki nem tudja megmondani, hogy mikor milyen kormány lesz, és odatolunk az általunk nem ismert, mindenkori ukrán kormány feneke alá egy egymilliós hadsereget a mi pénzünkön. Ebből csak baj lehet! Tehát ebből még komoly biztonsági kockázat is kikerekedhet Európa számára. Egy olyan hadsereget is finanszírozhatunk a végén, aminek a szándékai nem mindig lesznek barátságosak velünk szemben, vagy legalábbis erre nincs garancia. Tehát az egész egy zűrös ötlet, de ide iszonyatos pénzeket akarnak elkölteni. Mi világossá tettük, hogy ezzel nem értünk egyet, és mi a magyarok pénzét nem fogjuk elküldeni Ukrajnába, hogy abból ukrán katonákat tartsanak fegyverben. Most a másik kérdés a tagság. Összefügg ezzel, mert sokkal könnyebb ukránpárti döntéseket hozni, pénzügyi döntéseket, ha Ukrajna bent van az unióban, mintha nincs. Egészen más szabályok vonatkoznak egy uniós tagállamnak nyújtandó pénzügyi támogatásra, mint egy unión kívül lévő országnak. Az nehezebb. Mi azért akarjuk mindenképpen kívül tartani Ukrajnát, mert ha beengedjük, az összes pénzünket, mint a szivacs, fogja fölszívni. És ennek az árát a közép-európaiak, benne Magyarország fogja majd megfizetni. Úgyhogy ezt mi nem akarjuk. Most Magyarországon erről van egy vita, mert vannak olyan magyarok, akik támogatják Ukrajna tagságát, és vannak, akik nem támogatják. Erről szól a most folyó Voks2025. Illetve volt egy párt-népszavazás, mert a Tisza tartott már egy saját pártszavazást arról, hogy az ő hívei mit gondolnak, és ott 58 százalék azt mondta, hogy támogatni kell Ukrajna tagságát. De ez csak egy pártszavazás volt. Tudomásul kell vennünk, hogy van olyan párt, amelynek a hívei 58 százalékban Ukrajna tagsága mellett vannak. Most csinálunk egy általános, egész országra kiterjedő szavazást, ez a Voks2025, hogy mindenki elmondhassa a véleményét pártállásra való tekintet nélkül, hogy legyen egy nemzeti álláspontunk ebben a kérdésben. Én bízom abban, hogy ez megerősíti a kormány elutasító, tehát nemleges, az ukránoknak adandó tagság nemleges álláspontját, de meglátjuk, még van néhány hét. Tegnap láttam, hogy több mint egymillióan már leadták a szavazatukat, mindenkit biztatok, hogy ebben a fontos és jelentős, hosszú távú kihatású ügyben hallassa a hangját, mondja el a véleményét. Ne engedjük, hogy mások döntsenek a fejünk felett!

A kormány Ukrajna uniós csatlakozásának ellenzésével hozta összefüggésbe a sajtóban ukrán kémügyként emlegetett botrányt is. Bő két hete Ön a parlamentben azt mondta, hogy tudja, hogy konfrontáció lesz az ukránokkal, de vállalja ezt. Ahhoz képest, amit akkor tudott, gondolt, mennyire erőteljes az a konfrontáció, amit most látunk?

Amit láttam korábban is, az a – mondjuk úgy, hogy a – titkosszolgálati dimenzió. Tehát láttuk azt, hogy intenzív ukrán kémtevékenység van Magyarországon. Ugye, ne legyünk gyerekek, minden államnak van valamilyen hírszerzési rendszere, még egy szövetségi rendszeren belül is. Ennek van egy szintje, amit a nemzetközi gyakorlatban tolerálunk. Tehát még a szövetségeseink is benéznek ide. És ha nagyon kell, akkor mi is benézünk máshova, de ennek van egy alacsony szintje, tehát ez egy normális nemzetközi gyakorlat, nagykövetségeken mindig van egy-egy munkatárs, aki nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozik, és így tovább. De azt tapasztaltuk, hogy az ukrán aktivitás nagyon megnőtt Magyarországon, és operatív akciókat is szerveznek. És aztán láttuk, hogy fölépítenek egy olyan kreált történetet, hogy magyarnak tekintett kémeket tartóztatnak le Ukrajnában, amihez persze nekünk semmi közünk nincsen, és információs hírigényeket fogalmaznak meg állami vezetőkkel kapcsolatban, Magyarország működésével kapcsolatban. Tehát láttuk, hogy ez forrósodik, ez nő. Erre föl is vagyunk készülve. Tehát ennek az elhárítására készek vagyunk, ahogy ők megvádoltak bennünket magyar kémek ügyében Ukrajnából, abban a pillanatban mi itt megtettük az ellenlépéseket. Nekik van egy dezinformációs kampányuk, mi is beterjesztettük a parlament elé azt a törvényt, az átláthatósági törvényt, amely nem teszi lehetővé, hogy az ukránok itt egy ukránbarát propagandahálózatot működtessenek, mert most ez a helyzet. Egy háborúpárti, ukránbarát propagandahálózat működik Magyarországon, és naponta tolja az arcunkba, a fejünkbe az ukránbarát álláspontokat. Tehát mi is megtettük a szükséges lépéseket. Erre számítottunk. Amire nem számítottam, vagy tulajdonképpen eszembe se jutott, hogy az ellenzéki pártok, miután ukránbarátok, ezt tudtuk róluk, hiszen támogatják Ukrajna tagságát, hogy az ukrán titkosszolgálat ilyen mély kapcsolatrendszert ápol velük. Tehát hogy a magyar ellenzéki pártok lényegében ukrán összeköttetésekkel rendelkeznek, és az ukránok, mint kés a vajban, haladnak előre, amikor jönnek be a magyar politikai életbe az ellenzéki pártokon keresztül. Ez egy probléma, ezzel még kell foglalkozni.

Ezt az érintettek egyébként cáfolják, a Tisza Párt többször is jelezte ezt, de mi állhat e mögött, vagy mi lehet a szándéka ezeknek a pártoknak azzal, hogy ilyen kapcsolataik vannak?

Szerintem nem cáfolják, vagy lehet, hogy én rosszul értem a dolgokat, de én láttam olyan videót, ahol a magyar állam által azonosított ukrán ügynökök nyújtanak szolgáltatásokat, szerveznek látogatásokat, építenek kapcsolatot magyar ellenzéki pártok számára. Ez nem letagadható, ez saját hangon, képen ott van a világhálón vagy a digitális világban, térben. Arról van szó, mert minden akciónak a hegye ugyanoda mutat, hogy a magyarokat rá kell venni arra, hogy támogassák Ukrajna uniós tagságát. Ezért mozgósították az ukránok a magyar ellenzékkel meglévő kapcsolataikat, ezért szerveznek dezinformációs akciókat, ezért hajtanak végre titkosszolgálati operatív akciókat Magyarország területén, hogy valamilyen módon rákényszerítsék a magyar kormányt, illetve a magyar embereket arra, hogy mondjanak igent Ukrajna uniós csatlakozására – akkor is egyébként, ha a gatyánk is rámegy. Tehát valahogyan el kell érniük, hogy mi a saját érdekeink ellen döntsünk. Ez nem könnyű, lássuk be, ehhez nagy erőket és komoly eszközöket kell bevetni, és értem én, nekik ez fontos, ők ezt teszik is. Komoly eszközöket vetnek be, komoly erőforrásokat mozgósítanak, és komoly kapcsolatokat építettek ki a magyar politikai elittel.

Az ukrán propaganda megállításának eszközeként említette imént az átláthatósági törvényt, amelyet tárgyalt is már a héten a parlament, ugyanakkor az ellenzék és a sajtó egy része a kormánykritikus médiumok ellehetetlenítését, elhallgattatását látja e mögött a törvény mögött. Mi indokolja ezt a sokak szerint nagyon szigorú szabályozást?

A szabályozás inkább enyhe az én fölfogásom szerint. Tehát ha összevetem, mondjuk, az amerikai szabályozással, akkor kifejezetten enyhe. Egyetlen cél áll a háttérben, ebben kellene egyetértenünk. Én azt hittem egyébként, hogy ebben egyetértés lesz. Még az ellenzéki pártokból is kinéztem volna, hogy egyet tudunk érteni, sőt arra gondoltam, hogy talán még az érintett civil, álcivil meg médiaszervezetek is a nyilvánosság előtt belátják, hogy a magyar közvélemény nagy része mégiscsak azt gondolja, hogy aki politikával foglalkozik, az ne fogadjon el külföldről támogatást. Szerintem ebben lehetne nemzeti egyetértés Magyarországon is. A törvény ezen a talajon áll. Ez a célja. Tehát aki politikával foglalkozik Magyarországon, legyen párt, álcivil vagy ilyen politikai, közéleti civil szervezet, vagy legyen éppen politikai média, azok ne fogadhassanak el külföldről támogatást, mert a magyar emberek nem tudják, nem ez a dolguk, hogy állandóan benézzenek a függöny mögé, hogy amikor egy véleménnyel találkoznak, akkor most az a szerző saját véleménye, vagy fizetik érte külföldről, hogy egy civil szervezet vagy egy média, amit ír, azt saját véleményként írja, vagy zsoldban áll, és külföldről kap pénzt. Ez nem mindegy. Amikor én elolvasok egy hírt, én is szeretném tudni, hogy most akkor kinek a véleményét olvasom. Tehát ennek a lehetővé tétele, átláthatóvá tétele szerintem egy evidens nemzeti érdek. Igazából azért nincs ilyen szabályozás, mert azt gondoltuk eddig is, hogy ennek így kéne lennie, nem szabadna elfogadnia politikával foglalkozó szervezeteknek semmilyen pénzt. Pártokra is van egy vonatkozó szabály, hogy mit lehet, és mit nem. Ez a szabály nem létezik ma az ilyen közéleti civil szervezetekre, hát most gondoltuk, hogy hozzuk létre. Most a technikai kérdésekről lehet vitatkozni, hogy így vagy úgy, de a célban egyet kellene értenünk: aki politikával foglalkozik Magyarországon, ne fogadhasson el külföldről pénzt.

Az átláthatósági törvény mellett a költségvetést is elkezdte a héten tárgyalni a parlament. A nemzetgazdasági miniszter azt mondta, hogy ez a gyermekes családokat állítja az első helyre, és valóban nagyon ambiciózus célok szerepelnek benne. Mekkora mozgástér, mennyi pénz lesz jövőre arra, hogy kifizessék ezeket a családtámogatási intézkedéseket?

Vakartam a fejem, amikor hozzákezdtünk a költségvetésnek az összeállításához, mert, ugye, van itt valami, ami a költségvetés alapját adja, egy kérdés, amire azonban nincs ezer százalékos biztonságú válasz. Ez pedig az, hogy akkor 2026-ban háború lesz vagy béke. Az uniónak sikerül-e elérnie, hogy a magyarok pénze Ukrajnába kerüljön, vagy ezt meg tudjuk akadályozni, mert valamilyen föltevésre épülnie kell a költségvetésnek. És mi úgy gondoltuk, hogy 2026-ban mi képesek leszünk arra, hogy megakadályozzuk nemcsak Budapesten, hanem Brüsszelben is, hogy a magyarok pénze Ukrajnába menjen. Tehát úgy számolunk, hogy sikerül Magyarországon belül tartani azt a pénzt, amire nekünk, mármint a magyar gazdaságnak meg a magyar embereknek szüksége van. És azt gondoltuk, hogy azt nem tudjuk, hogy béke lesz-e, de hogy tűzszünet igen, és a háborús feszültség alacsonyabb lesz, mint most, abban hiszünk. Tehát magyarán hiszünk a Trump-féle békepolitikában, hogy sikerül egyre lejjebb tekernie a háborús feszültséget, következésképpen egyre kevesebb háborús veszteséget szenved el a magyar gazdaság. Csak aki nem foglalkozik ilyesmivel, annak mondom, hogy az elmúlt három évben a háború miatt Magyarország elvesztett mintegy 20 milliárd eurónyi forrást a gazdaságából. Tehát ha az benne lenne itt a magyar gazdaságban, akkor minden szárnyalna, de most semmi nem szárnyal, mert ebben a pillanatban, amíg a háború tart, addig a gazdaságnak az elemelkedése nehéz. Én azért bízom ebben, nem is adtam föl, és mindenkit arra biztatok a kormányban is, hogy ne arról beszéljünk, hogy milyen nehézségek vannak, meg hogy a német gazdaságban milyen baj van, a háború hogy’ teszi tönkre őket is, a magas energiaárak hogyan fékezik le az európai növekedést, az hogyan hat Magyarországra. Ez mind igaz. De ha én választópolgár lennék, engem az olyan nagyon nem érdekelne, mert azért fizetünk politikusokat, hogy ilyen helyzetben is találják meg a megoldást. Tehát én arra összpontosítok, hogy akármilyen nehéz helyzet is van, mindenképpen legyenek saját céljaink, és a saját céljainkból ne engedjük. És ezek a célok jelenjenek meg a költségvetésben. Mert az a cél, ami nincs benne a költségvetésben, az írott malaszt, tehát ha nincs mögötte pénz, nincs mögötte gazdasági erő, akkor beszélni lehet róla, de nem lesz belőle semmi. És azt a célt tűztük ki, és ezt garantálom a magyar választóknak, hogy meg is fogjuk valósítani 2025-ben is és 2026-ban is, hogy a családokat fogja támogatni a költségvetés, ott is elsősorban az édesanyákat. Tehát azt én garantálom, hogy 2025 októberében megtörténik az, hogy a három gyermeket szülő és nevelő édesanyák életük végéig jövedelemadó-mentesek lesznek. És azt is garantálja a kormány, garantálja a költségvetés, én magam is, hogy 2026. január 1-jétől azok az anyák, édesanyák, akik két gyermeket szültek, és 40 évnél fiatalabbak, azok szintén életük végéig adómentesek lesznek. És garantálom azt is, hogy 2027-ben pedig az 50 év alattiak, és aztán utána így, fölfele, a végén minden magyar édesanya, aki legalább két gyermeket szült, adómentes lesz. Példátlan a világon, sehol nincs ilyen, ez egy saját, magyar nemzeti cél, az a mi közös célunk. Ezt, ha törik, ha szakad, ha cigánygyerekek potyognak az égből, ha van háború, ha nincs, ezt mindenképpen el fogjuk érni. Tehát ne a körülményekre hivatkozzunk, hanem a kitűzött, saját célunkat érjük el. Erről szól az én számomra a költségvetés.

A jelenlegi gazdasági helyzettel összefüggésben még egy dologról beszéljünk. Az első negyedévben a KSH adatai szerint 12 százalékkal esett vissza a beruházások teljesítménye, ugyanakkor a BYD, a kínai autógyártó bejelentette, hogy a gyártás után a fejlesztési központját is Magyarországra hozza. Ebben a jelenlegi helyzetben mi a jelentősége egy ilyen beruházásnak?

Ugye, a gazdasági növekedésnek a klasszikus közgazdász irodalom szerint két forrása van: a beruházások, fejlesztések és a fogyasztás. Ma a magyar gazdaságban kevesebb a beruházás és több a fejlesztés. Tehát ha azt nézzük, hogy honnan jön ma növekedési energia, akkor azt látom, hogy több jön a fogyasztásból, mint a termelésből. Ez jó rövid távon, mert azt jelenti, hogy az embereknek van pénzük, el tudják költeni, fogyasztanak, abból a költségvetés áfát szed be, és akkor az egész államháztartás egyensúlyban tartható. De hosszabb távon nem jó. Tehát azért az egészséges dolog az, hogyha elegendő mennyiségű beruházás történik minden évben, és a beruházásból lesz egy növekedési energia, ezért indítottuk meg a 100, aztán később 150-re emelt „100 gyár programot” is, hogy legyenek beruházások. Ráadásul Magyarországon nem is mindegy, hogy hol történnek a beruházások. Nekünk egyszerre kellenek nagyok és kicsik is, mert az emberek többsége kis- és középvállalkozóknál dolgozik, őket mindenképpen nagyon kell támogatni – erről szól a Demján Sándor Program –, és vannak a nagyok, amelyek viszont világszínvonalú technológiával működnek, amire meg szükségünk van. Mert hiába erősödik Magyarország, azért olyan erősek nem vagyunk, hogy az élvonalába tartozzunk a technológia fejlesztésének, bár bizonyos területeken még ez sem igaz, mert bizonyos területeken világszínvonalú fejlesztésekre vagyunk képesek. De nagy volumenben, nagy léptékben nem, ahhoz nekünk ilyen technológiát használó, külföldi beruházásokra van szükségünk, és az elektromobilitásban a kínaiak a legjobbak. Nekünk mindig a legjobbat kell behozni. Engem nem érdekel, hogy keleti vagy nyugati, engem az érdekel, hogy a magyaroknak a legjobb kell, nekünk azt kell megszerezni. Elektromos autó, elektromobilitás ügyben ma a kínaiak vannak a világ élén, ezért őket kell idehozni, és nemcsak termelést, hanem fejlesztést, ez most megtörténik, aztán kutatás. Az, hogy mintegy kétezer ember, többségükben fejlesztőmérnökök állnak majd munkába azért, hogy kínai autót fejlesszenek Magyarországon, az szerintem komoly siker. Nagyon örülök, hogy ezt tető alá tudtuk hozni.

Az energiabiztonságról, Ukrajna uniós csatlakozásáról és a jövő évi költségvetésről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)