Törőcsik Zsolt: Köszöntöm Önöket Brüsszelből, és köszöntöm a Közmédia Központ stúdiójában Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Tegnap 26 állam- és kormányfő úgy döntött, hogy megkezdi az unió a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Ön ugyanakkor nem volt benn a teremben, amikor ez a döntés megszületett. Két hete, amikor Budapesten beszélgettünk, azt mondta, hogy azt fogja javasolni, hogy ne is tűzzék napirendre ezt a kérdést. Mi az, ami miatt mégis hagyta, hogy a kérdés napirendre kerüljön, és tudjon erről az unió döntést hozni? Mi történt a tegnapi napon?

Valóban hosszú és nehéz vita zajlott le. Nyolc órán keresztül próbáltam őket meggyőzni arról, hogy ezt ne csinálják, ne is tűzzük napirendre, ha meg már napirendre tűztük, akkor legyen világos, hogy Ukrajna nem készült fel arra, hogy az unió tagja legyen. Ez a döntés időszerűtlen, nem érett meg a helyzet erre, térjünk erre vissza akkor, amikor Ukrajna már alkalmas lesz arra, hogy tárgyaljunk. De nem lehetett őket meggyőzni, még egyszer mondom: nyolc órán keresztül küzdöttem, hogy elmagyarázzam nekik, hogy rosszul segíteni rosszabb, mintha nem is segítenénk, és ez egy rossz formája a segítségnyújtásnak. De nem lehetett őket meggyőzni, és volt egy komoly érvük, amit tudomásul kellett vennem, pontosabban kettő komoly érvük volt. Az első, hogy ők 26-an vannak, én meg egyedül, és ők meg akarják adni Ukrajnának ezen a döntésen keresztül azt a biztatást, ami a háború folytatásához kell, és arra kértek, hogy ebben ne akadályozzam őket. De a döntő érvük az volt, hogy Magyarország ezzel nem veszít semmit, tekintettel arra, hogy a végső szót Ukrajna tagságáról a nemzeti parlamenteknek kell kimondani, 27 parlamentnek, köztük a magyarnak is. Tehát hogyha nem akarjuk, hogy Ukrajna tagja legyen az Európai Uniónak, akkor majd a magyar parlament ezt leszavazza. És addig is, amíg eljut az ügy a parlamentekig, egy hosszú-hosszú folyamat, és mint ahogy ők is megszámolták és én is, körülbelül 75 olyan alkalom van, amikor a magyar kormány ezt a folyamatot megállíthatja. És azt mondták, ha majd a tárgyalás során valami sérti Magyarország érdekeit, akkor majd állítsam meg. De ők mindenképp el akarnak indulni, és ha el akarnak indulni, akkor ne akadályozzam. Én viszont nem akartam Magyarország lelkiismeretére venni egy ilyen rossz döntést, ezért mondtam, hogy én nem akarok részt venni, illetve Magyarország nem akar részt venni ebben a rossz döntésben; hát csináljátok egyedül, és ezért inkább elhagytam a termet.

Igen, azért ez olyan szempontból mégiscsak érdekes, hogy maga az Európai Unió kezdi meg a tárgyalásokat, amelynek Magyarország is része. Tehát vállalni fogja Magyarország is a tárgyalások megkezdésének a következményeit? Mert például szerdán a parlamentben azt mondta, hogy 190 milliárd eurós extra kiadást is jelentene a hétéves költségvetésnek például Ukrajna felvétele.

Többek között, de ráadásul, ami a nyolc óra után történt a következő, már nem is tudom, hány órában, éjjel fél háromig, az meg egy ehhez kapcsolódó, másik téma volt, mert rögtön akartak is adni 50 milliárd eurót az ukránoknak. Tehát lényegében a magyarok pénzét, a tagállamok pénzét, köztük a magyarok pénzét is akarták odaadni Ukrajnának, és mondtam, hogy na, ez már egy konkrét jogsérelem, álljunk meg, ezt meg kell vétóznom, ami persze jogilag nem vétó – a múltkor ezt tisztáztuk –, hanem egyhangú döntés, ami nélkülünk nem tud megszületni. A köznyelv ezt vétónak hívja, úgyhogy az 50 milliárdot meg kellett vétóznom meg a költségvetés ehhez kapcsolódó módosítását is. Ez éjszakába nyúlóan zajlott, de nem volt más választásuk, tudomásul kellett venni, hogy Magyarország vétózik, úgyhogy pénz nincs. Erre majd visszatérünk valószínűleg egy rendkívüli csúcs keretében, valamikor februárban.

Beszélünk mindjárt még erről is, de maradjunk még Ukrajna uniós csatlakozásánál és az azzal kapcsolatos döntésnél. Ugye, azt tudjuk, hogy senki más nem vonult ki, de mindenki száz százalékosan egyetértett ezzel a döntéssel? Mert azért a különböző közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a társadalom többsége sem Magyarországon, sem más uniós országokban nincs egyértelműen Ukrajna uniós tagsága mellett.

Igen, de én csak Magyarországért tudok helytállni, illetve Magyarország nevében tudok beszélni. Én is tudom, hogy mi van a többi tagállamban, de azon országoknak itt vannak a saját miniszterelnökei. És én nem tudom azt mondani nekik, hogy de hát a ti népetek mást akar, mint amit ti itt képviseltek, mert ez beavatkozás lenne az ő ügyeikbe. Tehát itt marad az a lehetőség, amivel én is éltem, hogy egy ilyen döntésnek, ami egy rossz döntés, tehát a tárgyalások megkezdése egy rossz döntés, még ha egyébként a végén majd a magyar parlament ezt megakadályozhatja, meg menetközben a magyar kormány is vagy 75-ször, de attól még ez egy rossz döntés, és lehetnek is negatív következményei, mint ahogy a magyar parlamentben is elmondtam. És azt világossá tettem, hogy nem fogunk habozni egyetlen pillanatig sem. Ennek a rossz döntésnek a pénzügyi, gazdasági következményeit a magyarok nem fogják megfizetni. Azok fizessék meg, akik ezt a döntést hozták. Tehát ha olyan helyzet lesz a mezőgazdaságban például, ahol majd meg kell védeni a magyar gazdák érdekét, akkor a kéziféket Magyarország be fogja húzni, tehát efelől ne legyen kétségük.

Hathat ez az unió tekintélyére, hogy most elindultak a csatlakozási tárgyalások? Mert, ugye, a bizottság letett az asztalra egy dokumentumot, amely alapján ezt javasolta, de ebben a dokumentumban is azt állapította meg, hogy nem teljesítette Ukrajna mind a hét feltételt, ami a csatlakozáshoz szükséges. Ennek ellenére indították el mégis ezt a folyamatot.

Ezért mondom, hogy ez egy rossz döntés, és el sem kellett volna indulni ebbe az irányba. De hát amikor a német kancellár, a francia elnök meg a másik 24 szinte megveszekedetten el akarnak indulni ebbe az irányba, akkor Magyarországnak az a lehetősége van, hogy figyelmeztesse őket arra, hogy ez rossz döntés, és a következményeknél, ha fizetni kell, mi abban nem veszünk részt, és behúzzuk majd a kéziféket. Nem szokatlan azért, tehát ilyet már láttam, mert az unió szokott hozni rossz döntéseket. Mondjuk, a migrációban rossz döntést hoztak, és amikor elérkeztünk oda, hogy a rossz döntésüknek Magyarországra is lett volna a következménye, azt megakadályoztuk: kerítést építettünk, és a pénzt nem a migránsoknak adjuk, hanem a családoknak. Vagy a 2008-as pénzügyi válságnál is hoztak itt rossz döntést. Vagy legutóbb például, amikor a szankciókról volt szó, az orosz–ukrán háborúról, ott rossz döntés volt: nem a béke felé indultak el, hanem a háború felé, és szankciókat vezettek be. Ugyanez volt a helyzet, amikor a szankciókat bevezették, mert Magyarország éjjel-nappal nem tud vétózni, de amikor a szankcióknak olyan következményei lettek, amikor a magyaroknak kellett volna fizetni, vagy a negatív következményeket nekünk kellett volna elszenvedni, akkor mindig behúztam a kéziféket. A mostani helyzet nagyon hasonlít ahhoz, mint amit a szankciók esetében megtapasztaltunk. Egy dolog biztos: ez rossz döntés. Magyarország lelkiismeretét nem terheli, később ezt a folyamatot meg tudjuk állítani, ha kell, be is húzzuk a kéziféket, a legvégső döntést meg majd a magyar parlament kimondja.

Beszéljünk akkor Ukrajna pénzügyi támogatásáról, amelyre, ugye, 50 milliárd eurót kérne Brüsszel. Ennek egy része az tagállami pluszbefizetés, a másik része hitel lenne, és, ugye, ahogyan Ön is az imént említette, ezt nem támogatja Magyarország. Mi a magyar kifogás oka? Alapvetően az, hogy többet kellene befizetni, vagy az, hogy Ukrajnát támogatná ezzel az unió?

Hosszú listám van arról, hogy ez miért rossz döntés. Az első az, hogy, ugye, megint közös hitelt akarnak fölvenni. De hát ezt már kipróbáltuk, amikor a COVID időszakában létrehoztuk ezt a helyreállítási alapot, ami úgy jött létre, hogy a 27 tagállam közösen hitelt vesz föl. Most, miután valamelyik ország ehhez a pénzeszközhöz hozzáfért, mások meg nem – például mi –, ezért be kellett látnunk, hogy ez az ötlet, hogy közösen hozunk létre pénzt, majd nem engedjük, hogy azonos módon férjen hozzá mindenki ehhez a pénzhez, egy rossz döntés, ezért többet ilyet nem szabad csinálni. Tehát az én határozott álláspontom az – ezt majd még a magyar parlamentben is meg fogjuk vitatni –, hogy Magyarországnak nem érdeke, hogy az unió úgy gazdálkodjon, hogy hitelt vesz föl. Az unió gazdálkodása úgy épül föl, hogy amennyi pénzt befizetünk, annyit lehet elkölteni. Egyszer tettünk kivételt, rosszul is jártunk. Ne kövessük el még egyszer ezt a hibát. Ez az első probléma. A második probléma, hogy mondjuk ki, hogy az ukrán helyzet rosszul áll. Tehát nem több pénzt kéne küldeni a háborúra, hanem meg kéne állítani a háborút, és fegyverszünet kellene meg béketárgyalások. Ehelyett most pénzt akarnak adni, hogy folytatódjék a háború. Tehát számos okunk volt arra, hogy azt mondjuk, hogy no, ezt nem! Tehát a magyarok pénzét – hiszen ha közösen veszünk föl hitelt, akkor az a magyarok pénze is – oda akarjátok adni a háború folytatására. Ez nem fogadható el, és hosszú órák vitája után meg dögönyözés meg győzködés után – mint ahogy az lenni szokott, hogy ne használjak erősebb kifejezést – azt mondtam, hogy na, ezt már nem! Az Ukrajna tagságáról történő tárgyaláskezdés önmagában még nem sérti Magyarország érdekét, ott lesz lehetőségünk később beavatkozni, de itt már azonnali érdeksérelem van, tehát itt el se indulhatunk ezen az úton.

Igen, és két kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban: hogy mire adná tulajdonképpen az Európai Unió ezt a pénzt, mert, ahogy Ön is említette, a harctéri helyzet azért nem túl rózsás, és hogy kinek adná tulajdonképpen? Ez a kérdés pedig azért merül fel, mert az amerikai külügyminiszter a héten arról beszélt, hogy az Ukrajnába érkező támogatások 90 százaléka amerikai cégekhez kerül vissza, és itt nem is állt meg, hanem kimondta azt is, hogy az amerikai hadiipart és így az ottani GDP-t pörgeti.

Ez a helyzet, tehát nem tudom cáfolni az amerikai külügyminiszter szavait, ez a helyzet valóban. Ilyen körülmények között még inkább indokolt, hogy ne adjunk pénzt.

Beszéljünk egy másik, unióval kapcsolatos pénzügyi kérdésről. Ugye, már a csúcs előtt is sok szó esett a közbeszédben erről, hiszen a Magyarországnak járó, eddig befagyasztott források egyharmadát Brüsszel feloldotta. Hogyan értékeli ezt a döntést?

Jobb később, mint soha. Magyarország minden feltételt teljesített már jóval korábban. Ez a pénz jár nekünk. Ezt lehet halogatni, tologatni, ide tenni, oda tenni, újabb feltételeket támasztani, de a végén ide kell adni, hiszen ez nekünk jár, ez a mi pénzünk. Ez most bekövetkezett, vagy legalábbis papíron ez már megtörtént. Majd a következő egy-két hónapban meglátjuk, hogy mi a helyzet, és amikor legközelebb összeülünk, februárban arra a rendkívüli csúcsra, amit Magyarország mostani vétója miatt kell összehívni, akkor majd lesz egy ismeretünk arról, hogy mi is történt.

Hogyan járulhat, vagy hozzájárulhat-e ez a forrás – ugye, most ez nagyjából ilyen 10 milliárd euró, amiről szó van – a következő években a béremelkedésekhez, a gazdasági növekedéshez?

Van néhány tanulsága a mögöttünk hagyott időszaknak. Az egyik, hogy a magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik. Van egy legenda, ezt innen, Brüsszelből is táplálják, de a magyar kisebbrendűségi érzésben is megtaláljuk, hogy külső segítség nélkül az ország nem tud talpon maradni. Az elmúlt egy év igazán nehéz volt. Magas infláció, szankciók okozta gazdasági zűrzavar, energiaárak az égben, és a magyar gazdaság köszöni szépen, átvészelte ezt az időszakot, sőt, ugye, az infláció most már a következő évet tekintve 5-6 százalék környékén lesz, és a növekedésünk is az egyik legmagasabb lesz az Európai Unióban, hacsak el nem rontjuk. De hát miért rontanánk el? Tehát a magyar gazdaság uniós pénz nélkül is működik. Persze, ha az ember pénzt kap, akkor nem kell elszaladni, azt nyugodtan fogadjuk el, hiszen az a mienk. A második tanulság az, hogy kell, hogy Brüsszelben változás történjen, mert az, hogy így Magyarországgal packáztak, a nekünk járó pénzt nem küldték, huzavona, újabb feltételek, ez jól mutatja, hogy van hajlam Brüsszelben arra, hogy visszaéljen a hatalmával. Szereti, ha úgy táncolnak a tagállamok, ahogy ők fütyülnek, mi meg nem szeretünk úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek. Úgy lehet föloldani ezt a konfliktust, hogy leváltjuk őket, és lesz egy új vezetés majd Brüsszelben. A harmadik tanulság pedig, hogy ami jár, az jár, előbb-utóbb úgyis oda kell adni. No, most, amikor majd a pénz tényleg megvan, tehát nemcsak azt mondták, és papíron, hanem ott van a széfben, akkor dönt majd a magyar parlament a költségvetési törvény keretei között, hogy akkor ebből mennyi menjen pedagógusbér-emelésre, kisvállalkozások támogatására, energetikai korszerűsítésre, és így tovább. Tehát be fog kerülni a magyar gazdaságba ez a pénz.

Azt mondta, ugye, hogy ami jár, az jár, és azt oda kell adni. Ez a mostani döntés adhat okot bizakodásra azzal kapcsolatban, hogy a további kétharmada is megérkezhet a befagyasztott forrásoknak?

Most egy rendkívüli helyzet van, mert a többi ország módosítani akarja a hétéves, futó költségvetést, amit én megvétóztam tegnap, illetve megakadályoztam, hogy a döntés megszülessen. Most lesz két hónap, talán több is, és akkor megint össze fogunk jönni, és megnézzük, hogy mi történt. Magyarország tényleg megkapta-e a forrásokat? Mi van a többivel? Ezeket majd meg fogjuk beszélni. Én mindig is azt mondtam, hogyha valaki módosítani akarja a költségvetési törvényt, és ők akarják, számos okból, akkor Magyarországnak ez egy remek alkalom arra, hogy világossá tegye, hogy meg kell kapnia azt, ami neki jár: nem a felét meg a negyedét, hanem meg kell kapnia az egészet. Tehát mi egy tisztességes elbánásra tartunk igényt, és most jó esély van arra, hogy ezt érvényesítsük is.

Ha már visszautaltunk a héten történtekre, akkor kedden a parlament elfogadta a szuverenitásvédelmi törvénycsomag elemeit. Megelőzhető ezzel egy, a guruló dollárokhoz hasonló ügy? Mert befolyásszerzési kísérletek valószínűleg voltak és lesznek is, hallunk erről gyakorlatilag minden választás előtt, mindenütt a világban.

A magyar alkotmány egy jól megszerkesztett védelmi rendszer. Ugye, az alkotmányokat azért alkotják meg a nemzetek, hogy a saját létezésük kereteit kijelöljék, és egyben garanciát adjanak saját maguk számára, hogy képesek lesznek megvédeni a saját függetlenségüket. A legnagyobb kincs minden ország esetében a saját függetlenséged, a szuverenitásod. Ezt szolgálja maga az alkotmányos rendszer is. És szerintem a magyar rendszer jó lábakon, erős lábakon áll, izmos lábakon. Azonban az derült ki a 2022-es kampányban, hogy azért ott a láb között vagy láb mellett maradt némi hely, és ott az egerek besurrannak, vagy a dollárok begurulnak. És bár tiltja a magyar alkotmányos rendszer, hogy külföldről fogadjanak el a pártok pénzt, a baloldal mégis megtalálta a módját arra, hogy részben a baloldali média, részben a baloldalhoz kapcsolódó, nekik dolgozó civil szervezetek, NGO-k támogatásán keresztül külföldi pénzzel befolyásolják a választást. Ezt lelepleztük, illetve ez kiderült, maguk is bevallották, és világos volt, hogy valamit tenni kell Magyarországnak, hogy ezt a rést eltorlaszolja, és a szuverenitásvédelmi törvény azért született meg, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. Tehát van egy alkotmányos rendszer, amely alapvetően jól működik. Most mellé tettünk még egy szuverenitásvédelmi törvényt, amely világossá teszi, hogy ezeket a kiskapukat bezárjuk, a dollárok nem tudnak begurulni a baloldal kasszájába és a baloldal médiájához se. Nem fair, hogy külföldi pénzen, nyilván a megbízók érdekének megfelelően akarják befolyásolni az emberek politikai döntését. Ez a mostani törvény, azt reméljük, hogy ennek gátat vet.

Ugyanakkor a baloldali pártok és sok nemzetközi kritikus is azzal érvel, hogy ezzel ellehetetlenítik például a baloldali pártokat, vagy vannak olyanok is, akik más országok hasonló törvényeihez hasonlítják, rossz gyakorlatként említve ezt a magyar törvényt.

Azért az egy érdekes dolog, hogy jó néhányan megszólaltak. Én biztatom őket továbbra is, hogy szólaljanak meg, mert ez önfeljelentés. Tehát nyilván kik szólalnak most meg? Hát azok szólalnak meg, akik eddig ezt a pénzt kapták! Azok szólalnak meg, azok tiltakoznak, akik ebből élnek, akik mondjuk ki egyenesen: zsoldban állnak. Ez a zsoldosok tiltakozása. Ennél szebb önvallomást nehéz elképzelni, elárulják saját magukat. Akinek az érdekét sérti a törvény, mert külföldről kapott eddig pénzt, annak nyilván nem tetszik. De hát nem az volt az ambíciónk, hogy nekik tessék, hanem hogy a magyar nemzet javára szolgáljon ez a szabályozás, és meggyőződésem, hogy ez jól is védi Magyarország érdekeit.

Közben egyébként azt látjuk, hogy azért a világ a tömbösödés irányába hat, és a kérdés az, hogy a szuverenitás, az önálló mozgástér mennyire értékelődik fel egy ilyen időszakban? Mert nyilván ez hat arra is, hogy milyen erősek lesznek vagy lehetnek a következő időszakban ezek a befolyásszerzési kísérletek.

Természetesen mi, magyarok nem egyedül élünk a Földön, vannak még néhányan, és vannak nálunk számosabbak is. És a szuverenitás nem azt jelenti, hogy egy ország körülárkolja magát, elszigeteli magát, leválasztja magát a világ többi részéről. Ez lehetetlen! Tehát Magyarországnak épp ellenkezőleg: leválás helyett részt vennie kell, nem blokkosodni kell, hanem kapcsolatokat kell építeni. A világgazdaság, a világkereskedelem, az abba való jó bekapcsolódás, az abban való helyes részvétel nagy esélyeket rejt Magyarország számára. Leginkább itt tudunk pénzt csinálni, hiszen a termékeinket itt tudjuk eladni, és azért tudunk a méretünkhöz képest jobban élni, mert nemcsak a tízmillió ember piacára, hanem az egész világpiacra termelünk, és bekapcsolódunk abba a rendszerbe, ami működteti az egész világgazdaságot. Tehát nem elszigetelődés vagy bekapcsolódás a szuverenitás kérdése, hanem a helyes bekapcsolódás. A szuverenitást úgy értelmezzük, hogy jól, Magyarország érdekeinek megfelelő módon kapcsolódsz bele a nemzetközi életbe, ideértve a nemzetközi politikát és ideértve a nemzetközi gazdaságot is.

Amiről eddig beszéltünk, Ukrajna finanszírozása, az uniós tagság kérdése vagy akár a szuverenitásvédelem is, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy ezekben a kérdésekben a társadalom egységes a kormány álláspontja mögött. Mégis ezek a témák a nemzeti konzultációban is szóba kerülnek. Mi szükség a konzultációra? Miért erősebb eszköz ez, mint, mondjuk, egy közvélemény-kutatás ezekben a kérdésekben?

A magyar emberek álláspontja nem a kormány mögött egységes, hanem az embereknek van egy álláspontjuk, amit a kormány kötelességének érez képviselni. Tehát nem arról van szó, hogy a kormány alakítja ki a közvélekedést. A magyar embereknek megvan a magukhoz való eszük, a kormány nélkül is van véleményük a világ legfontosabb kérdéseiről. A kormánynak csak az a dolga, hogy megértse, hogy az emberek mit gondolnak, miért gondolják azt, és ha hajlandóak szóba állni a kormánnyal, akkor ezt beszéljük meg. Ilyen a konzultáció is. Tehát a konzultáció abban segíti az embereket, hogy olyan ügyekben, amelyekről lehet, hogy ritkán szoktak otthon gondolkodni, mégis – mert fontos az országnak – egyszer átgondolják, és részt vegyenek, véleményt nyilvánítsanak. És ez bizony segíti a kormányt. Engem is segített tegnap. Tehát én itt úgy tárgyaltam, gondolhatja, hogy mikor meg kell vétózni 26 országnak a pénzosztási kísérletét, hitelből akarnak pénzhez jutni és utána szétosztani, szóval ez nem egyszerű művelet, ehhez érvek kellenek meg belső erő is. És nekem az ország közvéleményének ismerete, a magyar emberek szándékának az ismerete jelenti a legnagyobb erőtartalékot. Tehát én itt nem a miniszterelnök álláspontját, még csak nem is a magyar kormány álláspontját képviselem, hanem Magyarország álláspontját képviselem. Most az, hogy a baloldal persze ebben az ügyben leginkább zsoldosként viselkedve nem a nemzeti érdeket követi, egy adottság, ezzel én nem tudok mit kezdeni, de ők a magyar nemzet, a magyar nép egy, a választásokon is jól láthatóan kisebb részéhez tartoznak, az ő véleményüket is ismerjük, de a nagy többség véleménye ettől erőteljesen eltér. Tehát a kormány nem kialakítja a közvéleményt, a kormány részt vesz az emberekkel közösen egy diskurzusban, egy beszélgetésben, egy tárgyalásban, gondolatcserében, aminek a végén lesz egy magyar álláspont, amit én itt tudok képviselni. De a legvégén persze nem az számít, hogy én itt mit képviselek, elvitézkedek én itt, meg a nagy bajokat el tudom kerülni, meg megvétózom, amit meg kell, meg nem engedem, hogy a magyarokkal fizettessék meg a rossz brüsszeli döntéseknek az árát, de a legfontosabb mégsem ez, hanem az, hogy a végén minden fontos ügyben Magyarországon a magyar parlament és a magyar nép választott képviselői döntenek. Ez így lesz majd Ukrajna európai uniós csatlakozásának kérdésében is, és így lesz majd számos, Brüsszelben vitatott nehéz kérdésben is. Tehát a mi erőnknek a közepe, a szíve közepe a magyar parlament, mert ott ülnek azok az emberek, akiket a magyar választópolgárok erre a feladatra megválasztottak. Tehát a kormány is fontos, de a legfontosabb a kormány mögött álló parlament és a parlament mögött álló teljes Magyarország.

Ukrajna európai uniós csatlakozásáról és pénzügyi finanszírozásáról, valamint a szuverenitásvédelmi törvénycsomagról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt Brüsszelben, a Közmédia Központban.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)