Nagy Katalin: Három perccel múlt fél nyolc. Az Európai Bizottság elnöke szerdán ismertette a bizottság hatodik szankciós javaslatát Oroszország ellen. Ebben szerepel az olajembargó is. A magyar kormányfő csütörtök délután már elküldte a válaszlevelét, véleményezték ezt a javaslatot. A stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Ennyire egyértelmű az, hogy nem tudjuk vállalni ezt a javaslatot? Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Köszönöm, hogy meghívtak ismét. Gondoltam, csak a kormányalakítás után jövök legközelebb, már ha sikerrel járok, de ahogy Pelikán gátőrtől tudjuk: a nemzetközi helyzet fokozódik, és a dolog valóban súlyos, és a háború, amely veszélyezteti általában a biztonságot, most az energiabiztonságot is közvetlenül veszélyezteti. Ebben az összefüggésben kell értelmeznünk a bizottság javaslatát, amely azt javasolja, hogy szüntessük meg az Oroszországból érkező olajszállítmányokat. Több baj is van ezzel. Az első, hogy néhány héttel ezelőtt egy kétnapos miniszterelnöki csúcsértekezleten Versailles-ban – mert a franciák adják az unió elnökségét – létrehoztunk egy konszenzust, ez a versailles-i konszenzus, ezt le is írtuk, ahol azt mondtuk, hogy csak olyan lépéseket szabad tenni, amely figyelembe veszi azt, hogy az országoknak eltérő energiaszerkezete van, és figyelembe veszi azt, hogy minden országnak szuverén joga megállapítani, hogy milyen energiaösszetételben működteti a gazdaságát, tehát hogy mennyi az olaj, mennyi a gáz, mennyi az atom, a víz és így tovább. Anélkül, hogy bárkivel miniszterelnöki szinten egyeztettek volna, a bizottság előállt egy javaslattal, ami megtöri, felrúgja ezt a versailles-i konszenzust, mert anélkül, hogy figyelembe venné a nemzeti érdekeket, egy egységes szabályt akar mindenkire ráerőltetni. Ezt a bizottság elnök asszonya kezdeményezte, ez az ő felelőssége, és ezzel megbontotta a Versailles-ban a kétnapos, éjjel-nappali tárgyalás után létrehozott európai egységet. Tehát van egy probléma, hogy a bizottság elnök asszonya akarva-akaratlanul megtámadta a nagy nehezen létrehozott európai egységet. És egy háború idején ennek súlyos következményei vannak. Most ami a tartalmát illeti ennek a javaslatnak, az azért vérzik sok sebből, mert fittyet hány arra a körülményre, hogy az Európai Unióban teljesen különböző adottságú országok vannak. És természetesen, akinek van tengere, és vannak tengeri kikötői, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, amelyeknek nincsenek tengerei, nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket, de nincsenek jelen pillanatban, ezért Magyarországra orosz vagy bármilyen fajta olaj kizárólag csak csővezetéken érkezhet, a csővezeték egyik fele Oroszországban, egyik vége Oroszországban van, a másik pedig Magyarországon. Ez egy adottság. Olyan javaslatot, amely ezt a körülményt figyelmen kívül hagyja, nem tudunk elfogadni, mert ez a javaslat így, ebben a formájában felér egy magyar gazdaságra ledobott atombombával.

Na, de akkor sem, hogyha 2023 végéig időt adnak, hogy megoldjuk ezt a kérdést?

Nézzük, hogy miért nem megoldás ez sem. Először is ide kell jönni annak az olajnak. Van lehetőség, hogy más irányból, nem keletről, hanem délről érkezzen csövön olaj Horvátországból, de ehhez Horvátországnak egy szakaszon jelentősen meg kell növelnie a cső kapacitását. A második dolog, hogy Magyarországon olyan finomító működik – ez a százhalombattai finomító, egyébként ugyanehhez a cégcsoporthoz, a Molhoz tartozik a pozsonyi finomító, amely ugyanebben a cipőben jár –, amelyet kizárólag és kifejezetten az orosz olajra terveztek, tehát az nem úgy van, hogy egyik fajta olaj helyett hirtelen egy másikat kezdek finomítani. Ehhez tegnap összehívtam az összes energetikában illetékes szakembert, hogy tisztán lássak az ügyben, és ott világossá vált, hogy ehhez át kell alakítani jelentős mértékben a finomítókat. Ez több százmilliárd forintnyi kiadás lehet Magyarország számára. Tehát az unió azt kéri, hogy költsünk el több százmilliárd forintot egy finomító átalakítására, ami után az ideérkező olaj drágább lesz, mint a mostani helyzetben ismert ár. Ez önmagában se egy értelmes javaslat, de most ezt tegyük félre; ha át akarunk állni egy más olajfinomítói rendszerre, akkor el kell költenünk néhány százmilliárd forintot, úgyhogy erre magyar szempontból most semmi szükségünk nincsen, ezt valakinek ki kell fizetni.

Na, de azt mondta az elnök asszony, hogy majd ők segítenek. De hogyan?

Igen. Majd szívesen tárgyalunk erről. Tehát hogyha látjuk, hogy mi az a javaslat, amely megfelel a magyar érdekeknek, akkor természetesen örömmel tárgyalunk. Tehát mi nem az oroszokról vagy az ukránokról akarunk döntést hozni az olajembargó kapcsán, hanem Magyarországról. És az a javaslat, ami az asztalon van, az létrehoz egy problémát, egy magyar problémát, és semmilyen javaslatot nem tesz a megoldására. Ez elfogadhatatlan a magyar érdekek szempontjából, ez akceptálhatatlan. Tehát visszatérve, miután átalakítottuk a finomítónkat vagy finomítóinkat, utána jön az a kérdés, hogy mennyibe fog kerülni az újonnan érkező, most már másképpen finomított olaj. Most az azt jelentené a bizottság javaslata szerint, hogy holnap reggel 700 forint a benzin és 800 forint a gázolaj. Ezért mondom, hogy az ipari termelő üzemekről nem is beszélve, amelynek egy része tönkremegy, bezár, munkanélküliség van, ez egy atombomba, amit le akarnak dobni a magyar gazdaságra, és ezt mi nem fogadhatjuk el. Tehát ahhoz, hogy át tudjunk állni egy új olajellátási rendszerre, nemcsak az olaj ügyét kell megoldani, hanem korszerűsíteni kell a teljes magyar energiarendszert, hogy az képes legyen olcsóbban előállítani az energiát, meg kell építenünk Paksot, és növelni kell a napenergiát. Tehát itt egy nagyon komoly beruházás, több ezermilliárd forintnyi beruházásról beszélünk, mert nemcsak a termelést, hanem a szállítást, a vezetékrendszert, mindent át kell építeni. Ezeket mi szépen kiszámoltuk. Mi pontosan tudjuk, hogy mire van szükségünk. Először is kell öt év. Míg ez az egész folyamat lezárul, az öt év, tehát az egy évvel meg másfél évvel, ezzel nem megyünk semmire. Utána kell pénz arra, hogy átalakítsuk a finomítókat, és kell több ezermilliárd forint, hogy átalakítsuk a magyar energiaszállítási és -betáplálási rendszert. Erre van pénzünk, mert az Európai Unió erre ad pénzt – ha adja. De csak papíron van meg ez a pénz, mert eddig nem adták ide. Amíg azt nem adják ide, addig hozzá sem tudunk kezdeni ilyen nagyságrendben ehhez a munkához, vagy máshonnan kell pénzt szereznünk, mondjuk, a pénzpiacról, és akkor négy-öt év alatt, ez az egész folyamat levezényelhető. Szerintem érdemes elgondolkodni, hogy van-e értelme egy ekkora költséggel járó átalakításnak, ami négy-öt év múlva tud csak működni, miközben a háború az oka az egésznek, és a háború pedig most van. Tehát ezek olyan szempontok, amelyeket a miniszterelnököknek újra együtt meg kell beszélni, és hogyha a korábban kialakított konszenzust meg akarjuk változtatni, akkor azt egyhangúlag megtehetjük. Itt Magyarországnak a véleménye pont annyit nyom a latba, mint a nagyobbaké. Egyhangú döntés kell. Amíg a magyar kérdés nincs megoldva, addig nincs magyar igen, úgyhogy ezt a javaslatot postafordultával vissza is küldtem az elnök asszonynak átdolgozásra, várjuk az új javaslatot.

Nem láttunk hatástanulmányt az Európai Unió vezetése részéről. Egyébként nemcsak Magyarország van ilyen helyzetben, nem ennyire kiszolgáltatott helyzetben, mert a történelem során így alakult a vezetékrendszer, és az is egyértelmű volt, hogy honnan kapjuk az olajat meg a gázt, hanem több ország is van. Számíthatunk mi ebben az ügyben másra is, aki hajlandó lesz vétózni?

A végén egyedül szoktunk maradni. Tehát vannak hangországok, akik néha megszólalnak, de amikor a végén ott föl kell emelni az emberek kezét, és azt kell mondani, hogy vissza a feladóhoz, akkor, hát nem mondom, hogy mindig, de gyakran szoktunk egyedül maradni, ezért én nem is szoktam vétóval fenyegetőzni, látja, a szót, a kifejezést is kerülöm, mert én nem konfrontálódni akarok az Európai Unióval, hanem együttműködni. Mi egy konstruktív együttműködésben és dialógusban vagyunk érdekeltek, de ez csak akkor lehetséges, hogyha a mi érdekeinket figyelembe veszik. Az nem megy, hogy le se ejtenek bennünket, és a magyar érdekek átgondolása nélkül terjesztenek elő a korábbi megállapodásokkal ellentétes javaslatokat. Itt nem tudok mit csinálni, ezt vissza kell küldeni, dolgozzák át, várjuk az új javaslatot.

A rezsicsökkentés ezzel nyilván veszélybe kerülne, hogyha ezt elfogadná az unió.

A rezsicsökkentésnek vége van. Tehát ha most ezt elfogadtuk volna, tehát ha nem küldtem volna ezt vissza tegnap, akkor hétfőtől itt a rezsicsökkentésnek, lehet, hogy túlzok, az év végétől a rezsicsökkentésnek vége van, mert a rezsicsökkentés egy nagyon nehéz pénzügyi konstrukció, az patikamérlegen lett kialakítva, hogy hogyan tudjuk védeni a családokat, hogyan tudunk segítséget nyújtani nekik, e mögött pénzügyi számítások vannak, és ez teljesen fölborult volna. Tehát azt biztosan mondhatom a tisztelt hallgatóknak, hogyha nem oldják meg a magyar kérdést, és anélkül vezetnek be akár olajembargót, akár később gázembargót, mert persze majd kiugrik a nyúl a bokorból, mert a végén ide akarnak eljutni, tehát ha bevezetik ezeket az embargókat, akkor a rezsicsökkentésnek vége van. Az a harc, amit én most folytatok, az a magyar rezsicsökkentés megvédéséért folytatott harc.

Drágább az üzemanyag, drágább lesz a gáz az ipar számára meg a fűtés számára is, vége a rezsicsökkentésnek, na, de azt is fölvetik a szakértők, hogy még az is előfordulhat, hogy nem lesz energiahordozó. Tehát, hogy hiány lesz, és akkor a biztonság, az energiabiztonság hova tűnik?

Ez a legnagyobb baj. Tehát most arról beszélünk, hogy mi mennyi lesz. De az alapkérdés nem az, hogy mennyi lesz az ára, hanem hogy lesz-e egyáltalán. És az, amit most a bizottság elnök asszonya kezdeményezett, egy olyan helyzetet idézhet elő, hogy egész egyszerűen nem lesz Magyarországon üzemanyag, és nem lesz jó néhány, olajból származó, az ipar számára fontos származéktermék sem. Ezért magyar nézőpontból még egyszer mondom: vissza a feladónak!

Ugye, ez a hatodik szankciós csomag. Eddig már ötöt bevezetett az Európai Unió. Milyen eredménye volt ennek az öt szankciós csomagnak?

Sajnos a mai, teljes adásidő éjféllel bezárólag is kevés lenne ahhoz, hogy ennek minden elemét meg tudjuk beszélni, mert Magyarországnak egy teljesen különvéleménye van erről az ügyről. Én már a 2014-15-ös időszakban is, amikor a Krím annektálása miatt vezettünk be szankciókat az oroszokkal szemben, akkor is azt az álláspontot képviseltem, hogy ahogy ezt most mi csináljuk, az összességében nekünk jobban fáj, mint az oroszoknak. Ez szerintem most is igaz. Tehát azok a szankciók, amiket eddig bevezettünk, nagyobb bajt okoznak az európai gazdaságban, mint Oroszországban. Tehát eleve nem tartom jó eszköznek azt, amit csinálunk, de Magyarország akkora, amekkora, súlya is akkora, és rajtunk kívül még huszonhat ország van az Európai Unióban. A másik huszonhat vagy nem mondta el a véleményét, vagy ezzel ellentétes véleményt mondott. Na, most, ha az ember úgy látja, hogy mindenki szembejön vele a sztrádán, akkor jobb, ha elgondolkodik azon, hogy vajon nem neki kellene-e irányt váltani. Itt ez a helyzet. Tehát egy ilyen hatalmas ügyben, ahol olyan nagytestű országok, mint Franciaország, Németország, a skandinávok, a barátaink, a lengyelek is egy szankciós politikáért meg vannak veszve, tehát akarják, követelik, láthatóan nagy izgalommal alig várják, hogy újabb lépéseket tegyenek, mert ők meg vannak győződve, hogy ez segíteni fog az Oroszországgal szemben folytatott küzdelemben…

Na, de eddig sem segített, nem tudták megállítani az agressziót.

…igen, de mégis ők ebben hisznek. Ilyenkor azt gondolom, hogy Magyarországnak a vétóját, az ügyek megakasztására való képességét fönn kell tartani a magyar szempontból legfontosabb kérdésekre, mert egyébként teljesen elveszítjük az összes barátunkat és társunkat az Európai Unióban. Úgyhogy én a legjobb meggyőződésem ellenére, de még a magyar érdekek szempontjából kivédhető módon a szankciók első öt csomagjára hajlandó voltam igent mondani, de az első alkalommal is világossá tettük, hogy lesz egy vörös vonal, ne jöjjenek el odáig, mert ott már nem tudunk egyetérteni velük, ez az energiaembargó. Aztán kiderült, hogy bejöttek persze, tovább jöttek, átlépték ezt a vonalat. Mondtuk, hogy jó, a szén lehet, mert az Magyarországot nem érinti, de most már tényleg vörös vonal van, ez egy dupla vonal, mert az olaj- meg a gázembargó tönkretesz bennünket. De csak jönnek tovább. És az a pont, ahol megálljt kell parancsolni. Van még egy másik is, amiben, úgy érzem, hogy Magyarországnak, ha kell, akkor a nyílt vitáig el kell mennie. Ez pedig ennek a hatodik szankciós csomagnak az az eleme, amely az ortodoxok, az orosz ortodoxok vezetőjét, Kirill patriarchát is a szankciós listára akarja tenni. Most kaptam is egy levelet a magyarországi ortodoxok gyülekezetétől és közösségétől, amely megkér arra, hogy ez ellen mindent tegyek meg. Úgyhogy most van a nagy ügy, ez az olaj, de van egy elvi szempontból talán még fontosabb, de gazdasági jelentőségét tekintve azért más dimenziójú ügy, ez Kirill patriarchának az ügye. Azt mi nem fogjuk támogatni, hogy egyházi vezetőket tegyenek föl szankciós listára, ez érinti a magyarországi közösségek vallásszabadságának kérdését, és ez szent és sérthetetlen.

Láttam a filmbejátszást, Olaf Scholz német kancellár egy utcai fórumon, ahol ellene tüntettek meg a szankciók ellen, azt kiabálta vissza az egyik tüntetőnek, hogy nem akarja a szankciókat, de hát maga nem sajnálja az ukránokat? Erről van szó valóban?

Nézze, a német belpolitika hullámveréseit nehéz követni Budapestről.

Na, de esetleg mondhatják nekünk is, hogy maguk, magyarok nem sajnálják az ukránokat?

Na, erre könnyebben tudok válaszolni. Ezt szokták mondani. Most, ugye, minden országnak megvannak a saját történelmi tapasztalatai. Ez itt egy háború. Nekünk vannak háborús tapasztalataink, ezért az elején tisztázni kell, hogy ki áll háborúban kivel, és nekünk mi ehhez a viszonyunk. A magyar fölfogás szerint ez egy orosz–ukrán háború. Nem teszünk egyenlőségjelet, mert ennek a háborúnak nem szabadott volna elkezdődnie, és hogy elkezdődött, annak az oka, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát. Tehát nem mossuk össze a szembenálló felek helyzetét, de ettől még ez egy orosz–ukrán háború. Ez nem a mi háborúnk. Ez nem Magyarország háborúja. Most, amikor kitör egy háború, amelyben mi nem vagyunk közvetlenül érintettek, akkor azt a kérdést kell eldönteni, hogy mi a viszonyunk hozzá. Most vannak országok, néha Magyarország is ilyen volt a történelem során, amely ilyenkor oldalt választ, valamelyik fél mellé áll, de az én fölfogásom meg szerintem a magyar történelmi tapasztalat és a magyar észjárás azt mondja, hogy nem oldalt kell választani, hanem álláspontot kell választani. Meg kell határozni, hogy mi a magyar érdek, amely megfelel a magyar érdekeknek, és egyben erkölcsileg is helyes, ezt az álláspontot meg kell határozni, és ezt kell képviselni. Nekünk van ilyen álláspontunk, ezt úgy hívják, hogy a béke. Tehát a mi álláspontunk a béke, mi nem egyik vagy másik háborúzó fél oldalán állunk, mi a béke oldalán állunk, és minden lépés, amit teszek, tesz a magyar kormány, azt a célt szolgálja, hogy minél hamarabb legyen azonnali tűzszünet, és minél hamarabb kezdődjenek meg a béketárgyalások. Sőt, már a háború előtt is ez volt az álláspontunk, ezért mentem el Moszkvába is egy békemisszióra, hogy a béke pártján állva megpróbáljak valami eredményt elérni. Hát látjuk, hogy hova jutottunk, nem jártunk sikerrel. Valamelyest talán fontos megjegyezni, hogy nemcsak én nem jártam sikerrel, hanem a francia elnök se járt sikerrel meg a német kancellár sem. Tehát nem sikerült a béke oldalán tartani az európai történelem legutóbbi eseményeit. De nem kell föladni a béke álláspontját, szerintem ezért kell harcolni, ezért kell küzdeni, hogy a béke álláspontja érvényesüljön. És Magyarországnak ebből a háborúból ki kell maradnia. Én nem vagyok hajlandó, megmondom egyenesen, sem amerikai, sem német, sem semmilyen más európai ország, még a legjobb barátaink érdekeit sem követni és azonosítani a magyar érdekkel akkor, ha az a magyar érdekkel ellentétes. Inkább egyenesen megmondjuk, hogy mi nem így gondolkodunk, nem ezt akarjuk, mi ebből a háborúból ki akarunk maradni. Van szívünk, bennünket is anya szült, látjuk a szenvedő embereket, Magyarország valaha volt legnagyobb humanitárius segítségét nyújtjuk, 600, lassan 700 ezer Ukrajnából érkezett menekültet engedünk be minden fenntartás nélkül, akiknek az ellátásáról gondoskodnunk kell, arról gondoskodunk, a gyerekeket iskolába járatjuk. Most ajánlottunk föl egy varsói támogatói konferencián 37 millió eurónyi vállalást, amit az ukrán menekültek számára fogunk majd aktiválni. Szívesen építünk kórházat meg iskolát Ukrajna területén is, hogy segítsünk nekik. Az egész magyar társadalom megmozdult, itt nemcsak a magyar kormányról beszélek. A magyarok zárójelbe tették azt, hogy hogyan bántak az ukránok a magyarokkal a megelőző években, mert most a szenvedő embert látjuk, most nem akarunk politikai vitákat folytatni, nem most kell megvitatni, hogy miért vették el az anyanyelvi oktatás lehetőségét, miért bántják a magyarokat azért, mert magyarok, ezt majd megvitatjuk később, most menekülő, szenvedő embereket látunk, különösen asszonyokat meg gyerekeket, és amiben tudunk, abban segítünk nekik. Béke odaállunk és segítünk.

Érdekes módon nagyon sok európai politikus is azt mondja, hogy a béke oldalán áll, ugyanakkor fegyvereket küld. Szóval azért azt a régi igazságot nagyon nehéz megmagyarázni, hogy úgy van-e, hogy aki fegyvereket küld, az nem a békét akarja.

Magyarország nem küld fegyvert, mert a mi fölfogásunk szerint ezzel nem közeledünk, hanem távolodunk a békétől, másfelől pedig szerintünk aki fegyvert szállít, bajt hoz a saját fejére is, különösen, hogyha a háborúban álló ország a szomszédja, tehát Magyarország ilyen ország. Most már Kárpátaljára belőttek. Tehát Kárpátalja lőtávolságon belülre került azért, mert valaki – ezek nem mi vagyunk – vagy szállított, vagy szállítani készült fegyvereket, és az oroszok azokat a közlekedési csomópontokat, elsősorban vasútiakat, ahol az ilyen átrakodás meg szállítás történik, azokat ki fogják lőni. És ez most megtörtént első alkalommal, de ez így lesz ezután is. Tehát aki Ukrajnába most oda fegyvert szállít be, azzal Ukrajnát lőtávolon belülre hozza, és Ukrajnát és az ott élő embereket célponttá teszi. Magyarország az ellenkezőjét szeretné tenni. Nekünk Ukrajna, Ukrajnán belül Kárpátalja különösen fontos. Fontos, hogy Kárpátalját ne rombolják le, Kárpátalján ne legyenek emberáldozatok, és lehetőleg a háború távol maradjon a határainktól.

Ilyen körülmények között kell tárgyalnia az új kormány megalakulásáról. Hol tartanak ezek a tárgyalások? És látszik-e már valami, hogy megváltozik, vagy hogyan változik meg a kormány szerkezete?

Az erdő közepében vagyok, tehát nem látok teljesen tisztán se vissza, se előre, de tudom, hogy miért vagyok ott, ahol vagyok, ebben a munkában. Ezt majd elmondom, amikor eljön az ideje. Kormányt alakítani mi úgy szoktunk, tehát a kereszténydemokrata nemzeti kormányok úgy jönnek létre, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy milyen kihívások várnak ránk a következő négy évben. Ugye, itt van velünk a migránsválság, ez maradni fog, ez lesz az én értékelésem, sőt a nyomás erősödik délről. Ugye, az oroszok elleni embargóval kizárjuk a világpiacról az orosz gabonát, a háború miatt kiesik az ukrán gabona, éhínség lesz számos olyan területén a világnak, ahonnan eddig is migránsok érkeztek Európába, ez a nyomás nőni fog. Én szeretném, ha meg tudná védeni Magyarország saját magát, tehát a migránsnyomással szembeni védekezést erősítenünk kell. Első veszély. A pandémia még nem ment el, és kiderült, hogy nem vagyunk fölkészülve, az egész világ nincs fölkészülve egy ilyen típusú járványra. Ha egy új jön, arra is föl kell készülni, tehát a pandémia kérdésköre is része marad a gondolkodásnak és a kormányzati munkának. És a harmadik, hogy itt van a háború. Tehát egy veszélyes világ köszöntött ránk. Együtt jelentkeznek ezek a veszélyek. Olyan kormányt kell alakítani, amely ezekkel szemben képes megvédeni Magyarországot. Én mindig, minden miniszterrel és államtitkárral négy évre állapodok meg. Most meg is köszöntem mindenkinek a munkáját, mindenki tisztességesen és becsületesen elvégezte a munkáját, nagyon büszke vagyok személyesen is, hogy együtt dolgozhattam ezekkel az emberekkel, és most egy új kormányt alakítunk, amelyben való részvételre nem teremt jogalapot az, hogy valaki benne volt az előző kormányban, mert annak a történetnek vége van. És most egy új történet kezdődik, és nem állás ez a munka, hanem hivatás meg szolgálat, és amilyen kihívások jönnek, aszerint kell majd, arra adandó válaszok szerint kell majd szolgálni a hazát. Ezért jelentősen át szeretném alakítani a kormány szerkezetét. Teljesen más kormányzati vagy miniszteriális szerkezetben állunk föl, mint ahogy korábban ezt a választópolgárok megismerhették. Sok új embert is akarok behozni, tehát nagyon sok és mélyreható változás következik, minthogy a világban is sok és mélyreható változás következett be. És ehhez Magyarországnak alkalmazkodni kell, első helyen a kormányzati szerkezetnek, második helyen pedig a személyzeti döntéseknek. Úgyhogy sok szempontot kell összenéznem, és úgy látom, hogy ebből az erdőből, ahol most vagyok, úgy valahogy legkésőbb május végére kijutunk, tehát be tudom mutatni a közvéleménynek a magyar kormány tagjait.

Azok a leendő miniszterek, akikkel eddig tárgyalt, azok készek a feladat elvállalására, vagy keresgélni kell?

Van, akivel sikerült, megállapodom, és van, akivel nem, és van, akivel még mindig tárgyalok. Nézze, kéretni senki se kéretheti magát, mert annál nagyobb megtiszteltetés, minthogy Magyarország kormányába valaki munkát vállalhat, és szolgálhatja a hazáját, nincsen. És most nem a médiáról meg a reflektorfényről beszélek, hanem az, hogy ez egy olyan munka, ami a legnagyobb felelősségű munka talán ebben az országban. Nem hajlik talán saját magam felé a kezem, hogyha ezt mondom. Ez óriási felelősségű munka, csak a legkiválóbb embereket szokták fölkérni ilyen munkára, és azt minden ember és annak még hetedíziglen az összes fölmenője megtiszteltetésnek kell, hogy érezze, hogy részt vehet egy magyar kormány működésében. Én például mindenképpen így érzek, és elvárom a minisztertársaimtól, hogy ne csak ellássák a munkájukat, hanem hasonlóképpen is érezzenek. Ugyanakkor Magyarország egy tehetségekben rendkívül gazdag ország, politikai tehetségben sincsen hiány, ha nagyon kellene, azt gondolom, hogy két vagy három komplett kormányt ki lehetne állítani a magyar jobboldal szellemi fölhozatalából. Nem az a kérdés, hogy van-e elég ember, hanem hogy arra a feladatra, ami a következő négy évben Magyarország előtt áll, megtaláljuk-e, megtalálom-e a megfelelő embereket, de valahogy csak eljutottunk idáig, bízo, abban, hogy ezután is sikerülni fog.

Akkor mikor jön legközelebb, mikor alakul meg a kormány?

Az a tervem, hogy 16-án a miniszterelnök, jómagam esküt tudok tenni a parlamentben, az a reményem, hogy többségem is lesz ehhez, és akkor kell még olyan hét-nyolc nap, hogy a kormány tagjait a következő parlamenti ülésen, valamikor 20-a és 30-a között be tudjam mutatni a parlamenti képviselőknek.

Köszönöm! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)