Vizi Zalán (Bács-Kiskun Vármegyei Hírportál): Üdvözlöm, Miniszterelnök úr! Nagyon szépen köszönjük, hogy a rendelkezésünkre áll. Az aszályvédelemről hadd kérdezzem: mit tesz a kormány ebben a kérdéskörben?
Jó napot kívánok! Nekem is furcsa. Ritkán adok Önöknek interjút, ráadásul a nádas tövében meg különösen, hiszen itt mellettünk egy öntözőcsatorna vize látható, amiben most azért van víz, és azért zajong a hátam mögött a gép, mert a kormány májusban úgy döntött, hogy jóval az aszály megérkezése előtt el kell kezdeni a fölkészülést az aszályos időszakra. Mozgósítottunk 4,5-5 milliárd forintot, mozgósítottunk ezer embert és 205 darab gépet, és több száz beavatkozási pontot jelöltünk ki az egész ország területén, ahol a csatornák vízáteresztő képességének a javításával, illetve a víz visszatartásával fölkészültünk az aszály időszakára. Azonban azt nem mondhatom, hogy ezzel az aszálytól megvédtük Magyarországot, mert erre nem vagyunk képesek. Minden évben egyre nagyobb a hőingadozás, egyre melegebbek a nyarak, és egyre több kihívás éri így a mezőgazdaságot, és csak az ország egy részét tudjuk öntözéssel mentesíteni az aszálykároktól. Összesen most olyan 110 ezer hektár öntözött területe van Magyarországnak. A tervünk az, hogy háromszorosára kellene emelnünk a következő időszakban, de ha háromszorosára emelnénk, még akkor is rengeteg olyan terület marad, ahol öntözni kellene, de különböző okokból erre még nem vagyunk képesek. Tehát azt kell mondanom, kellő szerénységgel, hogy ugyan mindent megteszünk, amit meg lehet, de ez is csak az aszálykárok enyhítésére lesz elegendő.
Mit lehet tenni a gazdák érdekében?
A legfontosabb dolog először is, hogy a gazdáknak legyen pénzük, minden ezen áll vagy bukik. Miután a gazdáknak általában nincs elég pénzük az öntözéshez, ezért ott tudunk leginkább segíteni, hogyha a vizet ingyen adjuk. Ez egy nagy csata, mert Brüsszelben ugyanis ezt nem szeretik, sőt kifejezetten tiltják. Tehát Brüsszelben azon dolgoznak, hogy a magyar gazdák éppúgy, mint a nyugat-európai gazdák, fizessenek a kivett vízért. De a magyar gazdák nincsenek abban az állapotban, hogy versenyképesek legyenek a nyugatiakkal akkor, ha még a vízért is fizetniük kell. Ezért évek óta sikeresen harcolunk azért, hogy Brüsszel ide-oda, a gazdák ingyen juthassanak a vízhez. Ez olyan 10-12 milliárd forintnyi megtakarítást jelent a magyar gazdáknak összességében. A második dolog, amiben segíteni kell nekik, hogyha már van víz, akkor eljuttassuk a földjeik szélére, onnan ki tudják emelni. Ezen dolgozunk most itt például. És a harmadik dolog, hogy később majd még fel kell őket tőkésíteni, vagyis támogatást kell nekik adni ahhoz, hogy öntözőberendezéseket tudjanak vásárolni, és üzembe tudjanak helyezni. Ha meg akarjuk növelni 110 ezer hektárról 300-350 ezer hektárra az öntözött területet, az csak akkor lehetséges, hogyha a gazdák ebben partnerek, van hozzá pénzük, és hajlandóak ilyen beruházásokat végrehajtani. Itt a gazdákkal, az agrárkamarával való együttműködés kulcskérdés. De ez nem áll rosszul, a gazdák értik, hogy a kormány mit szeretne, és mi is értjük, hogy mire van szüksége a gazdáknak.
Említette az ingyenes öntözővízzel kapcsolatos támadásokat. Mi a véleménye erről?
Ez egy nemzeti ügy szerintem. Tehát ha valaki a magyar emberek oldalán áll, és a magyar mezőgazdaság fontos neki, akkor a magyar gazdák oldalán is kell állnia. Gazdák nélkül nincs magyar mezőgazdaság, és agrárium nélkül meg Magyarország sincs. De hát néha a politika felülírja ezt, és az ellenzéki pártoknál előfordul, hogy Brüsszelben nem a magyarok oldalán állnak. Ez a vízár-harc kérdésében is így van. Ők Brüsszelben arra szavaztak, hogy a magyar gazdák fizessenek a vízért, de szerencsére kisebbségben maradtak, és így aztán tudjuk ingyen adni a gazdáknak vizet. Ez egy politikai vita, de aszály idején nem a politika a fontos, hanem hogy legyen víz.
Nagyon szépen köszönöm!
Az interjú itt megtekinthető: Orbán Viktor újra terepen, a cél az aszályvédelem
Megosztom