Volf-Nagy Tünde: Tisztelettel köszöntöm a nézőket, és köszöntöm Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort.

Jó napot kívánok!

Ma délután fogják beiktatni hivatalába ünnepélyesen is Sulyok Tamást, Magyarország hetedik köztársasági elnökét. Azért mondom ezt jövő időben, mert ezt a beszélgetést vasárnap délben rögzítjük. Miért esett rá a választás?

Valóban ő a hetedik, ami egy veszélyes szám. Énnekem az a kitüntetés adatott meg, hogy én mind a hét köztársasági elnökkel dolgozhattam miniszterelnökként is. Úgyhogy van valami elképzelésem arról, hogy melyik helyzethez milyen köztársasági elnök való, milyen köztársasági elnök tudja leginkább szolgálni Magyarországot egy adott helyzetben. És, ugye, most egy fölkavart helyzet volt, mert az előző köztársasági elnökünk, Novák Katalin a kegyelmi ügy miatt távozott. És ez fölkavarta az embereket érzelmileg is. És szerintem most egy olyan köztársasági elnök tudja leginkább szolgálni Magyarország érdekét, aki stabil, nyugodt, kiszámítható, ismert, és valahogy a nyugalmát át tudja adni mindannyiunknak úgy, hogy közben egyébként a fölkészültsége és a szaktudása és az ehhez tapadó tekintélye vitán felül áll. És az Alkotmánybíróság volt elnöke ilyen ember.

Előny az, hogy ő korábban alkotmánybíró volt, a mai helyzetben?

Nem mondhatjuk, hogy zsákbamacskát árulna, hiszen mindannyian ismerjük őt. Az egész, politikával foglalkozó magyar közvélemény tudja róla, hogy kicsoda. Ha igaz, hogy most nyugalomra és kiszámíthatóságra van szükség, akkor az, hogy ismerjük egymást korábbról, mármint az ország és ő, az előny.

A közhiedelemmel ellentétben nem a miniszterelnök jelöli a köztársasági elnököt. Hogyan érvényesül az elnökválasztásban a népképviselet elve?

Valójában a következőképpen zajlik ez. A köztársasági elnököt a parlament választja meg, tehát a parlamenti képviselők. Ugye, a parlamentben van többség, meg van kisebbség. Van a jobboldal meg a baloldal. Ma mi vagyunk többen, jobboldaliak. Tehát a jobboldali frakciók jelölnek elnököt, és az ő számukra én teszek javaslatot. Azt ilyenkor megvitatjuk, most is így történt. Több név is előkerült. Magyarország egy erős ország, egy gazdag ország, egy intellektuálisan különösen erős ország. Van jó néhány olyan kiváló ember Magyarországon, aki bátran vállalhatta volna ezt a munkát, és az ő nevüket mi ismerjük is. Ezt megvitattuk, utána Sulyok Tamás mellett tettük le a voksunkat. Ugyanez a lehetőség egyébként a baloldal számára is fönnáll, mert a kisebbségben lévő képviselők is jelölhetnek köztársasági elnököt, de ez alkalommal ők ezzel a lehetőséggel nem éltek. Így lett dr. Sulyok Tamás a magyar parlamenti képviselők által jelölt és a magyar parlamenti képviselők által megválasztott elnök. És miután a képviselőket meg a nép választja, így ő áttételesen ugyan, áttételen keresztül ugyan, de ő a nép által is megválasztott elnök.

Azért arra nyilván mindenki nagyon kíváncsi, hogy hogy’ zajlik egy ilyen felkérés, mit mondott Sulyok Tamás, amikor megtudta, hogy ő a jelölt?

Itt történt, ahol most Ön ül. Ott ült a köztársasági elnök úr, kértem tőle egy találkozót. És azt mondtam neki, hogy nem döntött még a mi parlamenti frakciónk a jelöltség kérdésében, van néhány kiemelkedő személyisége Magyarországnak, akire gondoltunk, és ő az egyik. És mondtam, hogy ez nem fölkérés, hanem egy érdeklődés. Tehát abban az esetben, hogyha a képviselőink fölkérnék őt, akkor ő tudna-e erre igent mondani. Így zajlott. Persze még előkerült jó néhány külpolitikai kérdés, erkölcsi kérdések, alkotmányossági kérdések, de miután nem most találkoztunk először, hanem régóta ismerjük egymást, ezért az ő nézetei ismertek voltak az én számomra meg a parlamenti frakció számára is. Ugye, egy katolikus emberről beszélünk, egy mélyen hívő katolikus emberről, aki a fölkérést nem hiúságnak tekinti vagy személyes ügynek, hanem szolgálatnak. Tehát egy olyan elnökünk lesz most, aki a sarkától a füléig minden sejtjével, elkötelezetten hívő lélekként fogja szolgálni a hazáját.

Azért engedje meg, hogy azt is megkérdezzem, hogy mit szól ahhoz, hogy még csak néhány napja van hivatalban, és azért már most támadások érték?

De ez Magyarország, ez ilyen…

Hamarosan a beiktatásra is sor kerül, és oda indul majd Miniszterelnök úr, de előtte még beszéljünk egy másik elnökről, mégpedig Amerika korábbi és talán következő elnökéről is, hiszen Ön nemrég érkezett haza, pénteken pedig Donald Trumppal találkozott. Ön a béke garanciájának nevezte Trumpot, amivel egyébként egy felmérés szerint a magyarok többsége egyetért. Miért gondolja Ön ezt?

Azért mentem Amerikába először is, mert az elnök úr meghívott, másodsorban, mert volt munka. Tekintettel arra, hogy az amerikai–magyar kapcsolatok a politika világában ma kifejezetten rosszak, pedig szövetségesei vagyunk egymásnak, ezért megpróbáltam ezt a kapcsolatot kijavítani. Tehát azért mentem Amerikába, hogy az amerikai–magyar politikai barátságot helyreállítsuk. A mostani kormányzattal ez nem megy. Ennek megvan a maga oka. Egy háborúpárti kormányzat, ami most Washingtonban van, demokraták adják az elnököt, és elkötelezettek a háború mellett. Mi meg egy békepárti kormány vagyunk, tehát nem őrölünk egy malomban. Ellenben Trump elnök úr a béke elnöke volt. Az ő esetében sincs szó zsákbamacskáról, hiszen ő már volt elnök, tehát pontosan tudjuk, hogy mi fog történni. Ő az első négy évében lezárt háborúkat. Ő volt hosszú idő után az első olyan elnök, akinek az ideje alatt nem indult háború. Tehát róla tudjuk, az elnöki működéséből tudjuk, hogy ő a béke embere. És most sem rejti véka alá a véleményét, ő világosan megmondta, hogy az ő célja, hogy békét teremtsen az orosz–ukrán háborúban. Mi sem szeretnénk mást, mint békét, minél hamarabb tűzszünetet, ennek a lassan végtelenbe nyúló háborúnak minél hamarabbi lezárását. Nem látok más olyan eltökélt, erős embert, aki képes lenne erre, mint Donald Trump.

Mennyire érti Donald Trump elsősorban Magyarország orosz–ukrán konfliktusban való helytállását vagy koncepcióját, tekintettel, ugye, a kárpátaljai magyarságra, illetve a földrajzi helyzetünkre? Mennyire érti azt, hogy nekünk elemi érdekünk, létfontosságú, hogy béke legyen a szomszédunkban?

Az amerikaiak általában az európai kultúrát és történelmet részleteiben nem ismerik. Van egy műveltségük és tudásuk persze a világról és így Európáról is. Annyit megértenek az amerikaiak, hogy mi egy szomszédos ország vagyunk. És ha a szomszédodban háború van, az neked rossz. Azt is mondhatnám, hogy miután üzletemberek az amerikaiak, pontosan tudják, hogy a te ingatlanodnak, a te házadnak az értékét csökkenti, ha a szomszédodban veszekednek, vagy ott háború van. Ennyit értenek. Tehát tudják, hogy mi a saját érdekeink miatt – most tegyük félre az erkölcsi megfontolásokat meg a geopolitikai nézeteket – csak a saját, természetes nemzeti érdekeinkből kiindulva is a békében kell, hogy érdekeltek legyünk, és ezért számíthatnak ránk a béketeremtésben.

Néhány nappal ezelőtt azt mondta az Antalyai Diplomáciai Fórumon, hogyha Donald Trump visszatérne, akkor véget vetne a háborúnak. Az jutott eszembe, hogy hogyan, mit tud ő, amit más nem tud? És tegnap a Bild című német lap azt is írta, hogy van egy titkos terve Trumpnak arra, hogy hogyan lehet befejezni a háborút. Beszéltek-e erről részleteiben is?

Igen, valóban vannak elég részletes tervei arra, hogy hogyan kell ennek a háborúnak véget vetni, de én nem vagyok fölhatalmazva, hogy az amerikai, leendő amerikai elnöknek a terveiről beszéljek, ezt majd tőle legyen kedves megkérdezni.

Ha lesz rá alkalmam…

Én csak azt tudom mondani, hogy az ő tervei egybeesnek Magyarország érdekével.

Dante azt írja, hogy a legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket. Ön egyértelműen állást foglalt a konzervatív, trumpi politika mellett, vagyis olyan időket élünk, amikor ez szükséges?

Egy különleges helyzetben vagyunk. Hogy’ látnak bennünket az amerikaiak? Ugye, nemcsak az elnök úrnál voltam, hanem a Heritage Foundationben is tartottam egy előadást. Ez az az intézet, amelyik írja Trump elnök programját, tehát a részletes szakmai programot, ez az alapítvány készíti el az elnök számára, ő toborozza a leendő amerikai adminisztrációnak az embereit is. És ott Magyarországnak egy kitüntetett helye van, ami nagyon meglepő azért innen nézve. Mégiscsak mi egy tízmilliós ország vagyunk, tizenötmilliós nemzet, az meg azért majdnem 400 milliónyi ember, a mi hadseregünk meg az övék, az ő gazdasági teljesítményük meg a mienk… Fordítva volna ez normális, hogy mi figyeljük őket, mit lehet tőlük tanulni. De ez most pont fordítva van. Tehát ma úgy tekintenek Amerikában Magyarországra, mint egy különleges helyre. Egy hely, ami más, mint a többi. Úgy látják, hogy Európa ma egy nagy liberális, progresszív, liberális óceán. És abban van egy sziget, egyetlen sziget, ez Magyarország, amelyik megpróbál másként élni, másképp gondolkodni, másként viselkedni. Mondjuk úgy, hogy az ő nyelvükön konzervatív politikát csinál. És nemcsak beszél erről, mint ahogy ők beszélnek Amerikában, hanem meg is csinálja. Tehát nekünk ma azért van nagy tekintélyünk Amerikában, mert mi megcsináltunk olyan dolgokat, amiket ők is szeretnének, csak nem megy. Ez nekünk furcsán hangzik, mert ezek a dolgok nekünk természetesek, olyan, mint a levegővétel, de ott, ahol ezek a dolgok hiányoznak, ezeknek a dolgoknak az értéke hatalmas. Ilyen például a közbiztonság. Tehát Magyarországot azért tisztelik ma az Egyesült Államokban, mert ez Európa legbiztonságosabb országa. Mert itt nem a rendőrök ellen beszélnek, mint Amerikában, nem a bűnözőknek a jogairól beszélnek, hanem az áldozat jogáról meg a rendőrökről. A rendőrök számát megnöveljük, a büntetőtörvénykönyvet szigorítjuk, és helyreállítottuk 2010 óta a közrendet olyan mértékig, hogy mi vagyunk Európa mindenki által elismerten legbiztonságosabb országa. Amerikában ez fantasztikus dolog, nekünk természetes. Vagy a migráció: ők is szeretnék megállítani a migrációt, csak nem tudják. A mostani elnök nem is akarja, de még Trump elnök úr, amikor akarta, neki is nehezen ment. Tehát az, hogy Magyarország egy olyan hely Európában, ahol azt mondják, hogy a migráció veszélyes dolog, az illegális határátlépés bűncselekmény, nem vagy jogosult Magyarországon tartózkodni, ha illegálisan léptél be, és innen téged vissza fogunk küldeni, és te nem adhatsz be itt menekültkérelmet, ha illegálisan léptél be az országba, hanem azt egy magyar nagykövetségen kell megtenned, és kívül kell várakoznod, és ha azt mondtuk, hogy jöhetsz, vagy azt, hogy nem, akkor azt neked tudomásul kell venni. De addig nem léphetsz be. És van egy kerítésünk, amit rendőrök és katonák védenek. Ezt Amerikában szeretnék. Ott milliószám jönnek be az illegális bevándorlók, óriási probléma Amerikában. Ez itt egy megoldott ügy. Nekik egy kuriózum, hogy van egy ország Európában, egész Európa a migrációról énekel, hogy az fontos, pozitív hatásai vannak, és van egy ország, ahol azt mondják, hogy nem, és ezt meg tudja csinálni. Az amerikaiak ezeket a dolgokat értékelik, értelmezik és értékelik. Ez van a családdal is. Tehát az, hogy Magyarország a családi értékek mellett kiáll, miközben mindenki az LMBTQ-s bolondságokról beszél egész Nyugat-Európában, és az alkotmányban védjük a családi értékeket, ez Amerikában tiszteletet vált ki. Szóval jobban állunk elismertség és tekintély szempontjából, mint mi azt gondolni szoktuk.

Az mindenesetre elvitathatatlan, hogy sohasem volt ilyen egyetértés, mondjuk, egy világhatalom – ahogyan az imént is utalt rá –, jelesül Amerika és Magyarország politikai filozófiája között, és az, hogy van átfedés az amerikai konzervatív és a magyar konzervatív politika között, az is nyilvánvalóan látszik. Ugye, említett már témákat, amiket megbeszéltek. Mi volt még, ami ebben előkerült?

Van itt még egy dolog, amit érdemes megemlíteni. Az amerikaiak respektálják a teljesítményt meg a tapasztalatot. És, ugye, én azért elég öreg csataló vagyok már ebben a műfajban, és én idősebb George Bush óta minden amerikai elnökkel személyesen találkoztam. Mindegyiket ismertem, mindegyik politikájához volt valamilyen viszonyunk – Bushtól egészen a mostani demokrata kormányzatig, ha máshol nem, a NATO-csúcsokon rendszeresen találkozunk. Szóval értik az amerikai republikánusok, hogy most nagyon nehéz időszakát éljük az amerikai–magyar kapcsolatoknak, mert az amerikai kormányzat olyasmiket vár el Magyarországtól, amiket mi nem akarunk, nem tudunk teljesíteni. Tehát például azt várják el, hogy mi is szálljunk be a háborúba – de mi nem akarunk beszállni a háborúba. Azt várják el, hogy mi is mondjuk azt, amit ők, hogy a migráció egy jó dolog, csak jól kell menedzselni – de miszerintünk rossz dolog, és nem kell menedzselni. Azt várják, hogy mi is támogassuk az LMBTQ-jogokat meg ezt az egész fölkavarodott, tarka együttélési formarendszert, amit ők úgy szeretnek – de mi a családban hiszünk. És még van néhány ilyen határozott véleménykülönbség. És az amerikai kormányzat, a mostani arra jutott, hogy velünk nem tudnak dűlőre jutni, ezért egyetlen megoldás van, ha leváltanak bennünket. És ezért a mostani amerikai kormányzat nyíltan pénzt ad a baloldali ellenzéknek, a baloldali újságíróknak, a baloldali médiának, a baloldali civil szervezeteknek, erősíti őket, hogy elérjen egy kormányváltást. Most ez persze megrontja a kapcsolatokat, tehát így nehéz azért. Tehát mi szövetségesek vagyunk, nem szolgák. A republikánusok érzik azt, hogy ez most nincs jól így. És ennek gazdasági ára is van, mert Magyarországban nagy gazdasági potenciál van, jól is ment a gazdasági együttműködés, de a mostani politikai viszonyok nem segítik a gazdasági együttműködést. Úgyhogy az volt a másik nagyon fontos témánk Trump elnök úrral, hogy hogyan adjunk egy új és nagy lökést az amerikai–magyar gazdasági együttműködésnek.

És ha már Bident említette, ugye, most nem találkoztak, bár a korábbi NATO-csúcson igen. Azt mondta Biden a mostani találkozójukról egy saját kampányrendezvényén, ezt idézem: „Orbán Viktor világosan megmondta, hogy nem hisz a demokráciában, és arra számít, hogy teremthet egy diktatúrát.”Ez idézet az AFP hírügynökség tudósításából. Elhangzott ilyen?

Nézze, a mostani amerikai elnök beszédeit a pontosság szempontjából nem szabad túlértékelni.

És ha már az imént pedig Nyugat-Európáról vagy Európáról beszélt, az a határozott kiállás Trump mellett, amely akár az Öné vagy Magyarországé, azért lényegesen különbözik attól, ahogyan az európai vezetők Trumpról beszélnek, vagy vele kapcsolatban nyilatkoznak. Ahogyan olvasom a nyugat-európai sajtót, azért az az érzésem, hogy Önnel szemben is inkább ez olaj volt a tűzre. Mit gondol erről?

Nézze, arról van szó, hogy ma az amerikai demokrata kormányzat és az Európai Unió vezetése meg a legnagyobb európai uniós tagállamok vezetése egy húron pendülnek. Háborúpárti kormányok. Donald Trump békepárti, Magyarország békepárti. Mindennek a mélyén ez a különbség húzódik meg. Aztán ezt fölcicomázzák, kicicomázzák, fölöltöztetik, ilyen demokratikus mázzal leöntik, vagy diktatúrázzák. Semmi köze a valósághoz, ezt mindenki pontosan tudja. Magyarországon nagyon nehéz választást nyerni, Magyarországon nagyon nagy politikai küzdelmek zajlanak, ami a demokráciának a bizonyítéka.

Magyarország a GDP-arányos 2 százalékos védelmi költséget tekintve azon NATO-országok közé tartozik, nagyjából ez egyharmada egyébként a NATO-országoknak, akik…

…nyolcan vagyunk a harminckettőből…

…akik ezt teljesítik. Nyilván erről is volt szó, hiszen Trump elnök még elnöksége idején is nagyon élesen bírálta azokat az országokat, amelyek nem teljesítik ezt.

Többről van szó, minthogy bírálta, tehát neki van egy nagyon világos elképzelése, amivel nehéz nem egyetérteni. Tehát ő a következőket mondja. Először is az ukrán–orosz háborúba ő nem fog adni egy fillért se. Ezért vége is lesz a háborúnak, mert nyilvánvaló, hogy Ukrajna önmagában nem áll meg a lábán. Ha az amerikaiak nem adnak pénzt meg fegyvert meg mellettük az európaiak, akkor ennek a háborúnak vége van. És ha az amerikaiak nem adnak pénzt, az európaiak egymagukban képtelenek ezt a háborút finanszírozni, és akkor vége van a háborúnak. Trump elnök úr most még nem elnök, de az ő pártja ma az amerikai törvényhozásban megakadályozza, hogy a demokraták pénzt tudjanak adni a háborúba. Az elnök pedig azt mondja, Trump elnök úr, hogyha ő visszatér, akkor ő nem is tesz ilyen kezdeményezést, ő nem fog adni egy fillért se. Ezzel vége is lesz a háborúnak. Hogy aztán hogyan, milyen körülmények között, a tűzszünetet követően milyen béketárgyalásokkal kell lezárni meg egy stabil, kiszámítható, biztonságos Európát teremteni – az egy másik ügy. De először békét kell csinálni, és erre megvan az eszköze. És ő azt is mondja, hogy nem akarja finanszírozni az európaiak helyett Európa biztonságát. Ha az európaiak félnek az oroszoktól, vagy általában szeretnének egy magas szintű biztonságot, akkor fizessenek érte. Vagy építsenek saját hadsereget, saját eszközöket, vagy ha az amerikaiakat használják erre, akkor fizessék ki az amerikaiaknak az árát, a biztonság árát. Tehát egyenesen beszél és világosan. Én hallottam őt már beszélni NATO-csúcson, még a 2016-os kezdetű elnökségi periódusának az időszakában, ahol ezt világosan megmondta. Nekünk is megmondta. Magyarországnak egyébként egyáltalán nem könnyű előteremteni azt a pénzt, amit ma a biztonságra meg a fegyverzetre költünk. De tudomásul kell venni, hogy eljött az újrafelfegyverkezés ideje Európában. Az amerikaiak nem fogják kifizetni helyettünk a számlákat, a biztonság számláit. Nekünk, mindannyiunknak, minden európai országnak vállalnunk kell a saját részünket, pénzügyileg is. Kell rendelkezni saját hadsereggel, saját eszközökkel, és képesnek kell lennünk arra, hogy megvédjük a saját hazánkat, vagy egy szövetségben hozzá tudjunk járulni a közös katonai képességekhez. Ez nagy teher. Ennek a pénznek, amit ma hadseregre költünk, máshol is lenne helye. Egy ideig csináltuk is egyébként. Magyarország is szépen, csöndben jóval kevesebbet költött, mint ami a tényleges költsége volt a mi biztonságunknak, de ez a korszak véget ért. Az ukrán–orosz háború bebizonyította, hogy nem lehet sunnyogni most már, a biztonságot meg kell teremteni, ennek költsége, ára van, ezt ki kell fizetni a magyar költségvetésből. Nem könnyű dolog ez, de azt hiszem, hogy az amerikaiaknak a saját szempontjukból igazuk van. Nekünk meg a saját szempontunk az, hogy legyen biztonságunk, amit magunknak kell megteremteni, persze úgy, hogy vannak szövetségeseink is.

Harmadjára találkoztak Trumppal. Ön mind a háromszor Magyarország miniszterelnökeként kereste fel, előbb, mint elnököt, aztán, mint volt elnököt, most pedig, mint valószínűleg leendő elnököt. Mi a személyes benyomása? Mennyiben volt más esetleg ez a találkozó, hiszen az otthonában fogadta? Mennyire volt baráti?

Valóban ez egy családi meghívás is volt egyben, úgyhogy a családjuknál is jártam. Ugye, egy szlovén asszony a felesége az elnök úrnak, ami azért nagy segítség nekünk. Szlovénia itt van Magyarország mellett, ezért az elnöknek az elnökök általános tudásához képest több ismerete van erről a világról, ahol mi élünk. Ott volt egyébként az elnök feleségének az édesapja is, akivel szintén találkozhattunk, egy derék szlovén ember. Szóval azt hiszem, hogy amit látunk, meg ami a valóság, az nem tér el egymástól. Tehát az elnök olyan, amilyen, és olyan a családja, amilyen a valóságban. Ugyan egy nagy showman is az amerikai elnök, ugye, egy legendáról beszélünk. Tehát azért most nem egy politikusról beszélünk. Az a különlegessége van Donald Trumpnak, minden más elnökhöz képest, hogy ő már az elnökség előtt is egy legenda volt. Beugró kicsi filmszerepek, nagy ingatlanmágnás, szóval ő egy legenda. És az egész világ, ami őt körülveszi… De ennek a legendának a középpontjában egy valódi ember van, egy valódi házaspár van, akik szeretetben élnek, régóta élnek együtt, és szerencsénkre a házaspár egyik tagja az ide való hozzánk, Közép-Európába, közénk.

Novemberben lesz, ugye, az amerikai elnökválasztás, és addig még sok víz lefolyik a Dunán is. Megpróbálták, és nyilván meg is fogják próbálni szokványos és – hogy úgy mondjam – vitatható eszközökkel is akár megakadályozni Trump elnökké választását. Beszéltek-e erről, hogy ez mennyire valós veszély? Egyáltalán: hogy’ látta a kampányt?

A kampányról is beszéltünk természetesen, de nekem megvan a saját véleményem erről az egész jelenségről, hogy meg akarják akadályozni azt, hogy az Egyesült Államok volt elnöke elnökjelöltként elinduljon, ami innen nézve, Közép-Európából, ahol mégiscsak hosszú ideig kommunista diktatúra volt meg szovjet megszállás, azok az eszközök, hogy nem engedünk elindulni valakit, inkább a diktatúra eszköztárába tartoznak. Nem az amerikai demokráciához méltó dologról beszélünk. De szerintem ez jót tesz az elnök úrnak. Én azt tapasztaltam meg – és elég régóta vagyok ebben a sportágban, ha szabad így fogalmaznom –, hogy csak akkor nyerhetsz, ha megszenvedtél érte. És ő most kutyául megszenved érte. Mert az, amin keresztül kell mennie, szinte példátlan. Tehát ezt a győzelmet ő nem ajándékba fogja kapni, ezért megszenved, és meg fogja szerezni. Én nagyon biztos vagyok abban, hogy aki keresztülment egy ilyen tisztítótűzön, egy ilyen próbán, hogy le akarják csukni, bíróság elé akarják állítani, el akarják venni a vagyonát, ki akarják zárni az indulásból, de ő mégis harcol, és a végén elindul, ez olyan, mint a magyar népmesékben szokott ez lenni: a végén majd győz.

Amennyiben Trump lesz az elnök, az mit jelentene az amerikai–magyar kapcsolatok szempontjából?

Most beszéltünk a politikáról meg a békéről, meg hogy Magyarországot tisztelik a teljesítménye miatt, de a gazdaság szempontjából is sokat jelentene. Magyarországon ma 9 milliárd eurónyi amerikai befektetés van, és a forgalmunk is, a két ország közötti kereskedelmi forgalom nagyjából 9 milliárd. Ezen nekünk van egyébként 3 milliárd eurónyi hasznunk, tehát az amerikai–magyar kapcsolatokon mi nyerünk. Szerencse, hogy az elnök úr Kínával van elfoglalva, mert ott még többet veszítenek, és ez a kis 3 milliárd euró szerintem bele fog férni a jövőben is az amerikai–magyar kapcsolatokba. Nekünk fontos ez. Itt azért komoly amerikai cégek vannak, és az ő időszakában ezek meg is erősödtek. Most, hogy a mostani amerikai kormányzat a kettős adóztatásról szóló jogszabályt hatályon kívül helyezte, újat meg nem fogadott el, ez most komoly akadálya a kapcsolataink erősítésének. Én azt mondtam az elnök úrnak, hogy ezt a 9 milliárdos beruházást és kereskedelmi forgalmat – persze jó néhány év kell hozzá, de – reális célkitűzésként meg lehet duplázni, képesek vagyunk ezt megkétszerezni. A magyar gazdaságnak az rendkívül sokat jelentene, ha egy velünk szövetséges és velünk baráti Egyesült Államok kiemelt gazdasági befektetési célpontnak is tekintené Magyarországot. Ezen a magyar gazdaság és így a magyar emberek is sokat nyernének.

Amennyiben viszont nem Trump, hanem, mondjuk, Biden lesz az elnök, az mit jelentene? Hiszen Ön tulajdonképpen a riválisának drukkolt.

Az rossz lenne.

Itt az imént Kínát említette. Azért sokszor elhangzott már, hogy Magyarország lehet a híd Kelet és Nyugat között. Mennyire volt ez most téma, mennyire került szóba?

Nem volt téma. Ott, Washingtonban, a Heritage Foundationnél ez egy komoly kérdés volt. Érdekes módon, ugye, úgy néz ki Magyarországon a külföldi beruházásoknak a szerkezete, hogy a németek betesznek ide, betettek eddig ide 25 milliárd eurót, az amerikaiak 9-et, a kínaiak is 9-et, a dél-koreaiak meg 6-ot; ők a legnagyobb befektetők. Tehát ma a kínai és az amerikai befektetések Magyarországon egyensúlyban vannak, a kínaiak nőnek, az amerikaiak elakadtak. Tehát Amerika, ha lépést akar tartani Kínával, akkor Magyarországon növelni kell a beruházásait. Egyébként Donald Trump elnök úr, mielőtt elvesztette volna a választást, nagyon közel volt ahhoz, hogy egy nagy, átfogó kereskedelmi megállapodást kössön a kínaiakkal, és úgy látom, hogy ennek persze hosszú-hosszú és nehéz tárgyalások után most is meglesz a lehetősége. És az, hogy Magyarországon tud együttműködni a német, a kínai, a dél-koreai meg az amerikai tőke, és itt egy gazdaságon belül mindannyian elérik a céljaikat, és közben mi, magyarok is jól járunk, ez egy olyan állapot, amit érdemes fönntartani, csak a nagyságrendjét kell megnövelni, hogy a mi jólétünk is növekedjen.

Köszönöm szépen! El is engedem miniszterelnök urat a beiktatásra. Köszönöm a beszélgetést!

Én is köszönöm.

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)