Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az igazság az, hogy írtam én egy beszédet, de a mostani ünnepség előtt volt egy hosszabb megbeszélésünk a gyár vezetőivel. Breme vezérigazgató úr kitüntetett bennünket a bizalmával, és hosszan beszélhettünk a gyár helyzetéről, úgyhogy a beszédemet inkább leadom a brigádnapló számára, helyette viszont elmondok néhány gondolatot, amit a megelőző beszélgetés csalt ki belőlem.

Mindenekelőtt persze gratulálok Önöknek ehhez a mai ünnepséghez! Kellő szerénységgel mondom, hogy én tudtam, hogy így lesz, mikor ezelőtt, Breme úr, másfél-két évvel hallottam, hogy új vezérigazgató érkezik, és hallottam a nevet is, akkor tudtam, hogy megfogtuk az Isten lábát, mert az én emlékeimben van egy Breme, aki egyszer egy világbajnoki döntőt eldöntő gólt szerzett, még ha egy „h” betűvel, úgy emlékszem, több is van a nevében, mint a vezérigazgató úrnak, de, mondom, egy ilyen vezérigazgatóval biztosan előre fogunk majd menni. És lám, így is lett! Gratulálok a vezérigazgató úrnak ehhez a mai eseményhez! De az igazság az, hogy a vezérigazgató úr mellett rögtön gratulálnom kell az itt dolgozó munkásoknak és mérnököknek is. Bármikor tárgyalok bármilyen külföldi befektetővel itt, Magyarországon, az első három mondatban szerepel az, hogy az itt dolgozó munkások és mérnökök elkötelezettsége egy döntő szempont, amiért Magyarországon nemcsak beruháznak, hanem továbbfejlesztenek. Tehát ez a gyár a magyar munkások nélkül nem tudná hozni azt a színvonalat, ami világversenyképessé teszi az Audit, és a magyar mérnökök nélkül sem tartana Győr, az Audi ott, ahol ma tart. Úgyhogy azt hiszem, hogy megérdemlik, hogy ezen a mai ünnepen is külön köszöntsük az itt dolgozó munkásokat és mérnököket. Magyarország büszke a Győrben dolgozó magyarokra!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt sem rejtettük a mai megbeszélés során a vezérigazgató úrral véka alá, hogy Magyarország számára az Audi nemcsak egy autógyár, persze az is, és nemcsak egy gazdasági kérdés, persze az is, az Audi számunkra szívügy. Sok itt a fiatal, ők már nem emlékeznek rá, de én még jól emlékszem arra, amikor a 35 évvel ezelőtti rendszerváltás után kétséges volt, hogy Magyarország be tud-e kapcsolódni a tervgazdaság után a modern nyugat-európai gazdasági rendszerekbe, hiszen az itt használt technológiák nagy része abban az új világban, ami akkor nyílt ki előttünk, nem volt használható. És világos volt, hogy külföldi befektetők nélkül nem is lesz Magyarországon olyan technológia, amellyel be tudunk kapcsolódni világszínvonalon a nyugat-európai piacgazdaságok vérkeringésébe. És az ember megjegyzi az elsőt, mert az első mindig – az életünk szinte minden területén – a legemlékezetesebb. És az Audi nekünk ilyen élmény. Az Audi volt az első nyugat-európai autógyár, amelyik azt mondta, hogy jövünk, hiszünk bennetek, látjuk Magyarországban a jövőt, sikeresek leszünk, itt veletek együtt meg fogjuk csinálni. Az Audi, az Audi jelene, jövője, sorsa Magyarország számára, a magyar kormány számára egy speciális elkötelezettséget is jelent. Vezérigazgató úr, tisztelt Mérnökök és Munkások, akik itt dolgoznak, szeretném, ha tudnák, hogy a magyar kormányra mindig számíthatnak a jövőben is.

Ezek után még azt is szeretném elmondani Önöknek, hogy a magyar autóipar – és ezt megerősítette az elnök úrral való beszélgetés – világszínvonalon is versenyképes. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki a magyarországi autógyárakban dolgozik, világszínvonalú munkahelyen dolgozik. És ők nincsenek kevesen. Itt, az Audiban van 11-12 ezer ember, de a beszállítókkal együtt ez 50 ezer embert jelent. 50 ezer embert! Az ő sorsuk, kenyerük, családjaik biztonsága ennek a gyárnak az eredményességén áll vagy bukik. És van az országban 160 ezer olyan család, akinek a sorsa, a jövője és a kenyere az autógyártáshoz kapcsolódik. Ezért, hogy mi lesz az európai autógyártással, nem egy elvont gazdaságpolitikai kérdés, hanem egy húsbavágó kenyérkérdés 160 ezer magyar családnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Arról is beszélnem kell azonban, hogy komoly kihívások érik most az európai autógyártást, benne Magyarországot és benne a Volkswagent és az Audit is. Erről is kell néhány szót váltanunk. Hosszú időn keresztül én azt gondoltam, hogy a világon a legversenyorientáltabb szakma a mienk, mármint az országvezetőké, a politikusoké. Itt négyévente nincs mese, ki kell állni, aztán maradsz vagy viszontlátásra. És azt gondoltam, hogy nincs ennél nehezebb verseny. De ma – látva az európai autóipar helyzetét, az egész globális autópiac helyzetét – azt kell mondanom, hogy a leginkább versenyre épülő szakma most már nem a mienk, hanem az autógyártóké. A legélesebb verseny az egész világon ma az autógyártásban van, és a verseny, ami persze szép dolog, de rendkívül kockázatos is, mert nemcsak megnyerni lehet, hanem el is lehet veszíteni. Tehát az Audinak is szüksége lesz minden tudására, hogy megőrizze a konszernen belül a helyét, és a Volkswagennek is szüksége lesz minden tudására, hogy megőrizze a helyét a világ autógyártásában. Súlyos kihívások előtt állunk, csak a legnehezebbeket mondom: háború, energiaárak föl, mindenki, aki gyárt, energiát használ, és a háború megöl bennünket, mert az égbe löki az energiaárakat, Brüsszel, amit sajnálatos módon nem autógyár-vezérigazgatók irányítanak – milyen jó lenne! –, hanem bürokraták, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy min múlik egy autógyárnak a versenyképessége, és itt van Kína, mint új versenytárs. A vezérigazgató úrtól hallhattam egy beszámolót most az egyik nagy kínai autóvásáron begyűjtött tapasztalataiból. Ez egy komoly verseny és nagy kihívás.

Szóval, tisztelt Hölgyeim és Uraim, miközben ünnepeljük ennek az új modellnek a bevezetését, egyúttal ez jó alkalom arra, hogy megerősítsük az önbizalmunkat, mert ilyen kihívások mellett nagyon nehéz talpon maradni és megőrizni a pozíciókat. Ez az új modell azonban önbizalmat és talán önbecsülést is ad mindannyiunknak, Magyarországnak biztosan, és remélem, hogy az Audinak is, hogy képes lesz arra, hogy állja ezt a versenyt. Ha ilyen modelleket tud újra és újra elővarázsolni és gyártásba állítani, akkor az Audinak van jövője.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül azt szeretném mondani Önöknek, hogy viharos vizeken kell áthajózni az egész európai autógyártásnak. Ha nem tudjuk létrehozni az országvezetők és a tőketulajdonosok és az autógyártók, valamint a brüsszeli vezetés közötti szövetséget, ha nem dolgozunk össze, ha nem rendelünk mindent alá a nagy európai gyárak sikerének, akkor saját magunk alatt vághatjuk a fát, és nem leszünk képesek állni a versenyt. Ezért nagyon fontos, hogy belássuk, hogy bürokraták nem szabhatják meg a gyártástechnológiákat, és nem szabhatják meg az embereknek, hogy mit vásároljanak. Nekünk hinnünk kell abban, hogy a szabadság, a gazdasági és a piaci szabadság tesz bennünket versenyképessé. Föl kell szabadítani az európai gyáripart, ideértve az európai autóipart is a bürokratikus elnyomás alól. Én éltem olyan világban, amikor azt gondolták az ország vezetői, hogy szabályozással, regulákkal, parancsokkal és utasításokkal meg lehet mondani az embereknek, hogy mit vegyenek, és meg lehet mondani a gyáraknak, hogy mit gyártsanak. És az lett a vége, ami lett: összeomlott az a gazdasági rendszer. Ha nem tudjuk fölszabadítani az autógyárakat, a német autógyárakat, a Magyarországon működő autógyárakat a bürokratikus elnyomás alól, ez a mi feladatunk elsősorban, akkor az európai és német autógyárak lemaradnak, behozhatatlanul lemaradnak a nagy világversenyben. Közös érdek, tisztelt Vezérigazgató úr, üzenem innen a konszern Ingolstadtban működő vezetőinek is, üzenjük innen a brüsszeli bürokratáknak is: adják vissza az ipar és a fogyasztók szabadságát! Ha visszakapják a szabadságukat a fogyasztók és a gyárak, akkor állják a versenyt ebben a nehéz, viharos időszakban is. Ha nem adják vissza a szabadságunkat, nem tudjuk megőrizni a munkahelyeket, nem tudjuk megőrizni a gyárainkat.

De ma ünnepelni jöttünk össze, vagyis jó reményünk van arra, és ez az új modell is azt mutatja, hogy van érvünk, van komoly bizonyítékunk arra, hogyha hagynak bennünket dolgozni, ha hagyják Németországot, ha hagyják a német autógyárakat, ha hagyják Magyarországot, ha hagyják a magyarországi gyárakat dolgozni, akkor mi világszínvonalú és versenyképes termékeket tudunk gyártani, akkor az Audinak van jövője, az itt dolgozó mérnököknek és munkásoknak lesz jövedelme, családjuknak pedig így lesz biztonsága. Ennek a jó hírnek a reményében, hogy itt a bizonyíték, mi mindenre vagyunk képesek, tisztelettel megköszönöm a vezérigazgató úr munkáját, megköszönöm a gyár vezetőinek a munkáját, és még egyszer megköszönöm az itt dolgozó munkások és mérnökök munkáját.

Hajrá, Audi! Gratulálok, és sok sikert kívánok Önöknek!

(Miniszterelnöki Kabinetiroda)