Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Többfajta módon ki lehet szúrni egy beszélővel, így is. Ha jól értem, akkor a nap főpontján már túl volnánk. Néhány megjegyzést szeretnék csak megosztani Önökkel, ha megengedik.
Mélyen tisztelt főtisztelendő Érsek Atya! Polgármester Úr, Képviselő Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Veszprém Európa kulturális fővárosa 2023-ban. 2023-ban Veszprémről beszélni könnyű és hálás, Európáról beszélni nehéz, és körültekintést kíván. Veszprémről beszélni azért könnyű, mert a 2010-ben megújított Magyarország egyik látványos sikertörténete. Régi, évtizedes célok: városi uszoda, 8-as út, déli elkerülő, állatkert, Gyárkert, s ki tudja, még mi minden. Talán már csak a Final Four győzelem hiányzik, de az kívül esik a kormány hatáskörén. És most a kulturális főváros címhez kapcsolódó fejlesztések és beruházások révén Veszprém ismét elfoglalja helyét Magyarország városainak képzeletbeli dobogóján. Az itt élőket úgy ismerem, mint akik mindig is büszkék voltak veszprémi mivoltukra. Történelmi, sőt történelmünk egyik legősibb városa. Szinte tapintható polgári kultúra, pannon műveltség és öntudat. A veszprémiek mindig úgy gondolták, hogy veszpréminek lenni minőséget is jelent. És ezt senki sem vitatta, nem sérelmezte, az ideérkező ebben nem fennhéjázást vagy kivagyiságot látott, inkább valamiféle természetes testtartást, magától értetődő tényt; hát igen, Veszprém, az Veszprém. Nemcsak akkor éreztem ezt, amikor általános iskolásként egy faluból érkeztem ide osztálykirándulásra, de akkor is, amikor középiskolásként átugrottunk a szomszédos Székesfehérvárról. Székesfehérvár a királyok városa, Veszprém pedig a királynőké. A különbség nemcsak esztétikai természetű. A király a nagyobb, de a sakktáblán – meg otthon – világosan kiderül, hogy az igazi ütőerő a királynőnél van. Persze mindenkinek a saját városa az első, de a Sóstó laposán elterülő Fehérvár polgáraiként mindig csodálattal bámultuk a dombokra épült Veszprém romantikus látképét és hangulatát. Ilyen elfogult érzelmi előzmények után nem volt csoda, hogy a kormány teljes szívvel támogatta, hogy Veszprém méltó módon legyen Európa kulturális fővárosa. A kormány szinte az utolsó szabad fillérjeit is odaadta Veszprémnek, hiszen egy királynő nem mehet a bálba akármilyen hacukában. Százmilliárd forint körül van az az összeg, amit befektettünk Veszprém városába, és ma, amikor itt lehetek Önök között, látom, jól döntöttünk. Ami itt történt, arra minden magyar büszke lehet, határon innen és túl. Mindenkit biztatok, jöjjön el Veszprémbe, itt megerősödik abban a hitében, hogy magyarnak lenni jó, magyarként élni pedig az emberi élet méltó formája. Úgy hírlik, hét dombra épült, mint Róma. Amikor legutóbb Róma püspöke nálunk járt, azt is mondta a fiataloknak, hogy Jézus nem szeretné, ha otthon lustálkodnának, hanem nagy dolgokat érjenek el. Aki ebbe a tánc- és mozgásművészeti központba eljön, biztosan nem lesz kanapén ülő krumpli, ahogy azt a Szentatya mondaná. Köszönetet mondok Veszprémnek a nagyvonalúságáért is. A lovagiasság, a méltányosság, a nagyvonalúság a magyarok szép és nemes tulajdonsága. Kár, hogy a kelleténél ritkábban mutogatjuk. Azt hiszem, itt Navracsics Tibor úrnak, miniszter úrnak tartozunk köszönettel, aki mindig is azt képviselte, hogy nemcsak Veszprém városáról, hanem még 116 másik településről is szóljon ez az ünnep, és a lehetőség legyen az övék is. Tanulhatunk a veszprémiektől, akik elutasították a szűkkeblűség, önzés és irigység csúnya szokását, s igazi közösséget hoztak létre a környékbeli, Balaton-parti településekkel, és őket is beemelték a kulturális főváros fejlesztéseibe és programjaiba Balatonberénytől Várpalotáig és Marcalitól Zircig. Köszönjük!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európáról beszélni ma nehéz feladat. Kezdjük a könnyű részével, ha már az előbb a méltányosságról szóltunk. Köszönjük az Európai Uniónak, köszönjük a döntést meghozó brüsszeli bürokratáknak, hogy Veszprém mellett, így Magyarország mellett döntöttek. Veszprém teljesítménye mutatja, ha a brüsszeli bürokraták úrrá tudnak lenni már a jól kifejlett hungarofóbiájukon, akkor mi együtt, Magyarország és Brüsszel nagyszerű dolgokra vagyunk, lehetnénk képesek. Kár, hogy Veszprém példája a kivétel, és nem az általános szabály. Persze mi itt, Pannóniában tudjuk, hogy az európai államok együttműködése mindig nehéz és bonyolult dolog volt. Az a tény, hogy a Római Birodalmat, melynek Pannónia természetes része volt, nem egy másik birodalom, hanem különböző, harcias törzsek döntötték meg, és egyes területeit más és más törzsek foglalták el, és rendezkedtek be rajta, el is döntötte Európa sorsát. Eldőlt, hogy Európában saját nyelvvel, saját kultúrával, saját ösztönvilággal rendelkező nemzetek lesznek. S lesz minden, ami ezzel jár: rivalizálások, konfliktusok, területi és hatalmi viták, valódi, tétre menő és presztízs versengések. És a nemzetállamok felett Róma bukása óta mindig ott lebegett egy álom, egy kísértés: újraegyesíteni, egy birodalomba összefogni a hajdani Róma területeit, vagyis Európát. Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységéről álmodozott. És ez ma is így megy. Egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat, a nemzeti kultúra és az európai értékek, szuverenitás és – ahogy ők mondják Brüsszelben – az ever closer union. Ha szerencsénk van, megtaláljuk a kényes egyensúlyt a nemzeti szuverenitás és az európai együttműködés között. Ha nincs szerencsénk, elbillen a dolog, s lesz belőle nemzeti konfliktusok aknamezője vagy bürokratikus hatalmi gépezet, amely visszaél a hatalmával. Az egyensúlyhoz a hazájukat és Európát egyaránt szerető, toleráns és erős, olyan pannonféle vezetők kellenek. Ez ma ritka, mint a fehér holló. Helyette intolerancia, gyengeség, szívtelenség.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az európai együttműködés modern formáját, az Európai Uniót két cél, két küldetés hívta életre: béke és a jólét. Ma kötésig állunk egy háborúban, s a gazdasági helyzet és a kilátások egyre aggasztóbbak és rosszkedvűbbek. Ha nem tudja teljesíteni eredeti küldetését, akkor mi végre az Európai Unió? Ezt a kérdést írta fel az égre figyelmeztető ujjával a Történelem Ura, s ha nem találjuk meg rá a választ, akkor az olyan szép szokások és remek programok napjai, mint az Európa kulturális fővárosa, is meg vannak számlálva. De ma ne gyötörjük magunkat ilyen nehéz kérdésekkel, hiszen ünnepelni jöttünk, s örüljünk annak, hogy még van miért.
Éljen Európa kulturális fővárosa! Éljen Veszprém! Éljen az Európai Unió!
Köszönöm a figyelmüket!
Megosztom