Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszönöm a két kamarának, hogy megszervezték a mai találkozót. Hálás vagyok a Koreai Köztársaság elnökének a mai tárgyalásért. Ugyanazt kérdeztem tőle, amit Önök kérdeztek volna, ha ott lettek volna: mire kell készülni a következő tíz évben? És hálás vagyok, hogy erre a kérdésre nagyon tanulságos válaszokat kaptunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Korea a magyarok számára egy rejtélyes ország. Nehéz azt megérteni, hogy egy ország, amely ötven éve még a legszegényebbek közé tartozott, ma a világ 12. legnagyobb GDP-jét tudja előállítani. Az igazság az, hogy amikor a kommunizmust sikerült összedönteni, 1990-ben, mi is azt reméltük, hogy egy ilyen pályát találunk magunknak. Eltelt harminc év, nem vagyok biztos benne, hogy megtaláltuk ezt a pályát, de az a teljesítmény, amit Korea nyújtott az elmúlt évtizedekben, lenyűgöz bennünket.

Ebben a körben, ahol sok magyar van, szeretném aláhúzni, hogy a két ország politikai életében a rokonságtudat továbbra is meghatározó. Az elnök úr mostani látogatását is egész egyszerűen csak rokonlátogatásnak tekintjük. Mindannyian ismerik a magyarok ázsiai származását, de azt kevésbé tudják, hogy az elmúlt néhány évben 94 olyan könyv jelent meg Koreában, ami vagy teljes egészében vagy részlegesen a magyar–koreai rokonsági kapcsolatokkal foglalkozott. Mind a két nyelv ragozó nyelv, úgyhogy a jelenlévő cseh, szlovák és lengyel barátaink pont azért nem értik a magyart, amiért nem értik a koreaiakat sem. És kevesen tudják, de talán érdemes elmondanom, hogy a koreai himnusz zeneszerzőjét mi számon tartjuk, mert a koreai himnusz zeneszerzője a budapesti Liszt Zeneakadémián végzett, Kodály Zoltánnak volt a növendéke. Ez is egy olyan történet, amelyet szívesen idézünk föl.

Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

2010-ben Magyarország lényegében csődben volt. Ekkor nyertük meg a választást, ilyenkor szoktunk választást nyerni. Amikor jól megy, akkor kevésbé számítanak ránk a magyar polgárok, és jól emlékszem, hogy az első kérésem az volt a stratégiai tanácsadók felé, hogy nézzenek meg néhány sikertörténetet, hogy milyen ösvényen induljunk el 2010 után. Emlékszem, hogy kértük, Szingapúrt nézzék meg, Koreát nézzék meg, Csehországot meg Lengyelországot nézzék meg. És emlékszem az akkori beszélgetésekre, még a régi jegyzeteim is megvannak, ahol föl is írtam, hogy mi az, amit a koreaiaktól tanulni kell 2010-ben, hogyha kiutat akarunk találni az akkori csődhelyzetből. És akkor ilyeneket írtunk föl, hogy a hagyományt és a technológiát kell kombinálni, a család nem egyszerűen fontos, hanem a család az minden, és amíg nincsenek erős családjaink, addig nem lesz erős gazdaságunk se. A harmadik dolog, amit fölírtunk akkor, hogy olyan munkaalapú gazdaságot kell létrehozni, amelyben folyamatosan tanulnak az emberek. Fölírtuk akkor, hogy erős nemzeti öntudat kell, amely egy önbizalomban fejeződik ki, használni kell a regionális logisztikai adottságokat, rendelkezni kell egy vízióval, és a hetedik pont az volt, hogy hosszan kell tervezni, hosszú távra kell tervezni. Ezek voltak 2010-ben azok a dolgok, amiket mi a koreai sikerből megpróbáltunk megérteni és a magunk javára fordítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

El is jutottunk 2010-től 2021-ig egy meglehetősen nagy távolságra, és láthatják, hogy megpróbáltuk mind a hét koreai sikerreceptet, illetve annak magyar verzióját követni. Ez a múlt. Ami a jelent illeti, mindannyian látjuk, hogy egy új világrend alakul ki a szemünk láttára. Ez igaz politikai, gazdasági és technológiai értelemben is. Azt is látjuk – bár a nyugati embernek nem könnyű ezt beismerni, de azt is látjuk –, hogy a világgazdasági változásoknak a tempóját Keletről diktálják, a forradalmi megújuláson áteső iparágakban a legnagyobb beruházások Keletről érkeznek, és hogy mi a versenyképes a modern globális világgazdaságban, nos, ezt a mércét is egyre inkább az ázsiai országok és nagyvállalatok jelölik ki a számunkra.

Nyilvánvalóan más kategóriában vagyunk, de, mélyen tisztelt Elnök úr, találtam egy olyan nemzetközi mutatót, ahol mind a ketten a legjobb tízben vagyunk: míg Önök a harmadik helyen, mi pedig a tizediken. Ezt úgy hívják, hogy gazdasági komplexitási skála, ami arról szól, hogy egy-egy ország GDP-je hány forrásból, hányfajta iparágból adódik össze. És nagy örömmel tölt el bennünket, hogy Magyarország is, egyébként a csehek is benne vannak az első tízben, tehát a V4-ek országából ketten is ott vagyunk, Korea pedig a harmadik helyen, ez jól mutatja, hogy a lehetőségek nem két-három iparágra korlátozódnak, hanem nagyon széles lehetőséget kínál a V4-ek gazdasága a koreai üzletemberek számára.

Ami a magyar–koreai gazdasági kapcsolatokat illeti, a kereskedelmi forgalmunk az elmúlt tíz évben tízszeresére növekedett. A világjárvány alatt is rekordot döntött, tehát hiába volt a pandémia, ez nem fékezte le a bővülést, és az idén, 2021-ben pedig a tavalyit is meg fogja haladni a kereskedelmi volumen. Tavaly volt 4,5 milliárd, idén ennél is többre számítunk. Ami csodálattal tölt el bennünket szintén, és nem is nagyon értjük magyar fejjel, hogy hogyan lehetséges, hogy egy 51 milliós ország nem egyszerűen magas GDP-t produkál, hanem a világ legfejlettebb technológiáinak a kialakításában alakító, stratégiai szerepet játszik. Ezt még nem pontosan értjük, miért van így, de majd talán az együttműködés hatására vagy eredményeképpen ezt is meg fogjuk érteni. Magyarországon a koreaiak adják a negyedik legnagyobb beruházói közösséget, és Koreához köthető az a teljesen ismeretlen, korábban ismeretlen jelenség, hogy 2019-ben nem egy nyugati országból érkezett a legtöbb beruházás Magyarországra, hanem Koreából. Soha nem volt ilyen a magyar gazdaságtörténetben. Mi mindig a Nyugathoz akartunk fölzárkózni, következésképpen mindig a nyugati befektetők voltak a meghatározók, és ehhez képest 2019-ben Korea volt a legnagyobb befektető. És ez nem az utolsó év, amikor ez előfordult, mert ebben a pillanatban 4 milliárd dollárnyi koreai vállalati beruházás zajlik Magyarországon, tehát ebben a pillanatban, miközben mi itt beszélünk, 4 milliárd dollárnyi beruházás zajlik, és további 16 koreai beruházás megindításáról zajlanak tárgyalások.

Szeretném Önöket tájékoztatni, hogy ma az elnök úrral arra jutottunk, hogy a két ország közötti, egyébként szívélyes és jó és baráti kapcsolatokat egy szinttel följebb fogjuk emelni. Ezt stratégiai kapcsolatnak nevezzük, stratégiai szintnek nevezzük, és a gazdaságon túl ki fogjuk terjeszteni a tudományra, a kutatásra és az oktatásra is. Megkezdjük a tárgyalásokat egy komoly, nagy, koreai egyetemi campus létrehozásáról Budapesten.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, természetesen, ha koreai üzletemberekkel beszélünk, akkor kell néhány szót ejtenünk arról is, hogy mi történik ma Európában, hiszen a magyarok, illetve a V4-ek értékét is jelentősen megnöveli az a tény, hogy egy 446 milliós, hatalmas, nagy piac részei vagyunk, tehát aki idejön hozzánk, az egyúttal megérkezett az Európai Unió piacára is. Fontos tehát, hogy mi történik a mi Európánkkal. Ma azt tudtam mondani az elnök úrnak, és ezt tudom mondani Önöknek is, hogy Európa ma vajúdik. Ugye, elvesztettük az elmúlt tíz-egynéhány évben a versenyképességünket, elvesztettük ezt a gazdaságban, elvesztettük a hatékonyságban, demográfiai gondok is gyötörnek bennünket, és biztonsági problémákkal is meg kell küzdenünk. Egész Európát egyetlen kérdés foglalkoztatja, így bennünket is, hogy hogyan tudja a mi Európai Uniónk visszanyerni azt a versenyképességét, amivel még a 2008-as pénzügyi válság előtt rendelkezett. Természetesen erre a kérdésre senki sem tudja egymaga megadni a választ, de az bizonyos, hogy olyan gazdaságpolitikával nem tudjuk visszanyerni a versenyképességünket Európában, amely a középpontba nem a hatékonyság növelését állítja. A digitalizáció ilyen, a zöld gazdaság ilyen, az adócsökkentés ilyen, a még nyitottabb kereskedelempolitika kétségkívül ilyen. Ezért ezeket az európai uniós törekvéseket mindig támogatjuk, de nem támogatjuk a protekcionista elképzeléseket, nem támogatjuk az adóemeléseket, és nem tudjuk támogatni a szocialisztikus elképzeléseket sem, hiszen az előttünk álló éveknek legnagyobb kérdése, hogy hogyan tudja a mi közös Európánk visszanyerni a gazdasági versenyképességét. Ebben, erre a kérdésre adandó válasznak a megtalálásában Korea a barátunk, Korea a segítségünkre lesz. Bizonyos vagyok abban, hogy minél szélesebb és mélyebb együttműködés lesz Korea és az Európai Unió, Korea és a V4-ek között, Korea és Magyarország között, annál hamarabb nyeri vissza az egész kontinens a gazdasági versenyképességét a világgazdaságban.

Még egyszer hálás szívvel köszönöm az elnök úrnak, hogy megtisztelt bennünket, magyarokat azzal, hogy eljött. Várjuk holnap a másik három ország miniszterelnökét, hogy V4-es keretekben folytassuk az eszmecserét, amelyet ma megkezdtünk. A koreai és a magyar közösségnek pedig sok sikert kívánok, és hozzanak még több befektetőt Koreából, találják meg a számításukat, és építsék tovább a koreai, a magyar, két nép közötti, egyébként szép múltra visszatekintő barátságot. Ne felejtsék el, hogy Magyarország jövőre ünnepli, Magyarország és Korea jövőre fogja ünnepelni a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok 130. évfordulóját. Tehát Magyarország 1892-ben vette fel a kapcsolatot Koreával, és itt szeretném megemlíteni azt is, hogy amikor a kommunizmusnak már itten befellegzett Közép-Európában, akkor Magyarország volt az első olyan, akkor még szocialista ország, amely 1989-ben diplomáciai kapcsolatot létesített hivatalosan is Dél-Koreával. Ezért igencsak helyénvaló, hogy a V4–dél-koreai csúcstalálkozóra éppen Budapesten kerülhet sor.

Elnök úr, köszönjük, hogy megtisztelt bennünket a jelenlétével.

(miniszterelnok.hu)