Köszönöm. Akkor nekem most egy optimista távlatot mutató és cselekvésösztönző helyzetértékelést kellene előadnom. Teszek erre kísérletet. Először is tisztelettel köszöntöm a házelnök urat! Köszönöm, hogy meghívott ide.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak!
Ha Kárpát-medence, és ennek a fórumnak mégiscsak ez a neve, akkor természetesen Tamási Áron: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Azért itt lenni a Kárpát-medencében, hogy legyünk valahol, az nem nagy mutatvány, másoknak talán elegendő is, nekünk azonban ennél több kell, és a Kárpát-medence számunkra több is, mint tartózkodási hely. Verejtékkel, vérrel évszázadok alatt szorítottuk ki a jogot, és tettük magunkat méltóvá arra, hogy a Kárpát-medence egész létezésünk kerete és célja legyen.
Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma – adjuk meg mind a négy szónak a jelentőségét. A Kárpát-medence nem csupán földrajzi fogalom a magyarok számára. Ez a mi történelmi, lelki és szellemi otthonunk, ahol a folyók, a hegyek, síkságok ugyanúgy őrzik a múltunkat, és formálják a jövőnket, mint az épített örökségünk. Tehát Önök, Kárpát-medencei magyar képviselők egy történelmi, lelki és szellemi egység részeit alkotják. Az Önök munkája végső soron csakis ennek az egységnek a teljességében értelmezhető. Éljenek Önök bármely szegletében, mindannyian a Kárpát-medence és a magyarság egészét is képviselik. Felelősségükben mi, anyaországi vezetők is osztozunk, sőt az a kötelességünk, hogy elöl járjunk.
Másodszor: a Kárpát-medencei magyarok képviselőinek fóruma, tehát magyarok is vagyunk. Itt a tévedések eloszlatása érdekében mondom, hogy nem az a kérdés, hogy Bartók vagy Enescu-e a nagyobb – ez a liberálisok kérdése. A mi kérdésünk az, hogy melyik a magyar? Amelyik a magyar, az a mienk. Ebből is látszik, hogy a hazaszeretet nem ész kérdése, hanem szív kérdése. Ennek a létállapotnak a következményeiről, az ebből fakadó sorsról és küldetésről sokszor és sok helyen beszélünk. Itt csak röviden fölsorolom a legfontosabb tételeket. Magyarnak lenni azt jelenti, hogy a nyelvünk a lelkünk; ha elveszítjük, önmagunkat veszítjük el. A magyar megmaradást nem ajándékba kapjuk, minden nap meg kell harcolni érte. Aki a családokat védi, az a nemzetet védi. A határok elválaszthatnak, de a nemzet összetartozik. A magyar gyermek a legjobb befektetés a nemzet jövőjébe. Ha magyar vagy, egy geopolitikai szorításban élsz: nyugatra a németek, keletre az oroszok, délre a muszlimok. Magyarnak lenni – ebből is látszik – nehéz küldetés.
Harmadszor: Kárpát-medencei magyar képviselők. Tisztelt Elnök úr, a politika lényege, hogy bátornak kell lenni, és vállalni kell a felelősséget. A politika – ezt Önök mind tudják – a cselekvésről szól. A cselekvéshez felhatalmazást kell szerezni. Ezért különösen fontos, hogy van egy összmagyar testület, amelynek tagjai demokratikusan megválasztott képviselők. Kipróbáltak, harcedzettek és alkalmasak a küzdelemre. Örülünk, hogy az erdélyi és a délvidéki magyar szervezetek választási sikereket értek el, és ezzel bizonyítják az etnikai politizálás szükségességét és eredményességét.
Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, vagyis fórum. A fórum az a hely, ahol a dolgok megvitathatók. Nem úgy, mint egy parlamentben, ahol a vita inkább csata. Inkább úgy, mint közös gondolkodás, inspiráció, sejtések és megérzések, az útkeresések nyilvános helyszíne. Én is így fogok ma Önökhöz beszélni a magyar és európai helyzetről. Ma itt valószínűleg arról a legnagyobb kihívásról kell szinte kizárólag beszélnem, amivel a Kárpát-medencei magyarság szembenéz. Ez a kihívás a háború, pontosabban a háborút tápláló brüsszeli háborús politika.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
Ez a politika, a háborús politika csak rosszat tartogat a számunkra, és veszélybe sodorja a jövőnket. Miatta drágább az energia, és ezzel szinte minden, amire szükségünk van a mindennapi életben, és ezért szenved ma az európai gazdaság. A háborús politika óriási terheket ró egész Európára, így a Kárpát-medence országaira is. A háborús politika elszívja a forrásokat a fejlesztések és a beruházások elől, amelyekkel az összmagyarság gazdasági életét és együttműködését lehetne élénkíteni. Ez nem az az Európai Unió, amihez csatlakoztunk. Az Európai Uniót eddig a sikerei legitimálták. Ezek a sikerek identitást is adtak neki. Ez az identitás arra épült, hogy az unió a XX. század véres első fele után békét és jólétet tud teremteni a kontinensen. Csakhogy mára odalett a jólét. Furcsa ezt közép-európaiként látni, hiszen ezek gazdagabb országok, mint mi vagyunk. Mégis oda a Nyugat legendás életminősége. Nem lehet jó az élet minősége ott, ahol tömegesen vannak migránsok, és elvesztetted az otthonosság érzését. Nem lehet jó az élet minősége ott, ahol kétszer-négyszer többet kell fizetni az energiáért, mint akár két-három évvel korábban. Vagyis, Hölgyeim és Uraim, a sikerek már nem legitimálják az uniót. Kell valami más. Brüsszel szerint Európa új célja, hogy keleten megütközzünk Oroszországgal.
Az új európai háborús identitás ehhez kapcsolódó, nélkülözhetetlen eleme a háborús pszichózis erősítése az európai köztudatban. A háborús propaganda szerint Oroszország uniós, sőt NATO-országokat is megtámadhat. Folyamatosan napirenden tartják az orosz fenyegetést egész Európával szemben. A brüsszeli propaganda szerint csak egy megelőző csapás állíthatja meg Oroszországot, és az ő fejükben az ukrán háború maga a megelőző csapás. Az ő fejükben az ukrán hadsereg akadályozza meg már ma is, hogy az oroszok elfoglalják Európát. Mindez azonban szerintem nem igaz, az ukrán háború folytatása nélkül is meg lehet védeni Európát. Brüsszel abban is bízik, hogy a hadikiadások növelése és a fegyverkezés felpörgeti majd a gazdaságot. Az elgondolás szerint, ha háborúra költünk, egyszerre nő a védelem és a versenyképesség, mintha a fegyverkezés jólétet hozna. Valójában ez egy új gazdasági körforgás, háborút finanszírozunk, csak nem a saját területünkön. Az Európai Unió fegyvereket szállít Ukrajnának, Ukrajna ezeket uniós hitelből vásárolja meg, az EU pedig megveszi az ukrán árukat. Azt gondolják, de legalábbis azt mondják, hogy így a háború az orosz–ukrán határvidéken marad, nem a balti, lengyel, szlovák, magyar vagy román határnál.
A háborús helyzetre támaszkodva, tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, megkeresték a hivatkozási alapot az unió további centralizációjára és a szuverenista elem kiiktatására. Ez az európai integráció eddigi logikájának kisiklatása, valójában ez egy puccs. Az orosz–ukrán háború lett az a katalizátor, amelyre hivatkozva Brüsszel egyre több jogkört igyekszik kisajátítani. Az uniós elit új európai válaszokat sürget, de ahogy hallgatom őket, ezek már nem az együttműködésről, az új válaszok már a hatáskörök átruházásáról szólnak. Az uniós vezetők álláspontja szerint a 27 tagú EU konszenzuson alapuló rendszere túl lassú a válságok kezeléséhez. Zárójelben csak annyit mondanék, hogy van egy sajátos iróniája annak, hogy miközben Magyarországon a kétharmados döntéseket bírálják, Brüsszelben fenyegetésként tekintenek az egyhangúságra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Zajlik a háborús Európa intellektuális megalapozása. Ezt látom. Figyelem, hallgatom, követem a konferenciákat, és azt látom, hogy a liberális think tank világ megkezdte a maga munkáját. Sorra születnek azok az elemzések és szakértői nyilatkozatok, amelyek a centralizáció szükségességéről szólnak. Van egy ECFR nevű tekintélyes intézet, amely például egy uniós „Veszélyhelyzeti Felkészülési Törvény” ötletét vázolja fel. Egy ilyen törvény lehetővé tenné, hogy válság esetén az EU központilag mozgósítsa az ipari kapacitásokat, és védje a kritikus infrastruktúrát. Emellett biztosítaná az ellátási láncokat és a stratégiai nyersanyagokhoz való hozzáférést. Más agytrösztök arról írnak, hogy az EU bővítése milyen intézményi reformokkal járjon együtt. Magyarán – minden írásnak ez a konklúziója – az egyhangúságot igénylő kérdések körét szűkíteni kell, a külpolitikából például száműzni is. Végső soron minden liberális megfejtés ugyanarra a következtetésre jut: a háborús logika központosítást kíván. A brüsszeli terv végeredménye lényegében a nemzeti szuverenitás felszámolása lenne.
De nemcsak a szuverenitás, hanem a szabadság és a demokrácia felszámolása is. Ugyanis az integrációban mindig is a nemzetállamok voltak a demokratikus elem valódi és végső letéteményesei. Már az alapító atyákat is az a gondolat vezérelte, hogy a nemzetek feletti szintet – ami szükségszerűen bürokratikus – csak a nemzeti szint tudja ellenőrizni. Magyarán, hogy a bürokrácia a demokratikusan megválasztott vezetők és képviselők kontrollja alatt kell maradjon. Ez volt az alapító gondolat lényege. A föderalizáció programja ezért szükségszerűen a népuralom kiiktatását jelenti az uniós működésből. Ráadásul a brüsszeli eszközök már most sem demokratikusak. Mindannyian tapasztalhatjuk a saját bőrünkön: választásokba avatkoznak be, szuverenista pártokat figyelnek meg, jobboldali, konzervatív eseményeket zárnak be, és pénzelik egész Európában a föderalista és háborúpárti álcivileket és médiát. Vagyis az Európai Egyesült Államok, mert a cél végül is ez – mármint az ő fejükben –, egy antidemokratikus és nem elszámoltatható politikai struktúrát hozna létre.
Új fejlemény, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Brüsszel most a háborús logika alapjára egy masszív pénzügyi felépítményt is fel akar húzni. Ugyanis eurómilliárdok kellenek ahhoz, hogy pénzt tudjon küldeni az ukrajnai háború folytatásához. Ezért Brüsszel célja most az, hogy föderalizálja az európai adófizetők pénzét. Ki akar alakítani egy olyan rendet, amelyben Brüsszel maga rendelkezik a források felett a tagállamok befolyása nélkül. Ma majdnem minden forint vagy euró az unióba a nemzeti költségvetéseken keresztül érkezik. Ezt akarják megváltoztatni. Egyúttal úgy alakítják át az intézményi struktúrát, mármint az unió intézményi struktúráját, hogy a tagállamoknak járó forrásokat át lehessen csatornázni Ukrajnába.
Harmadrészt pedig a háborús céloknak megfelelően átcsoportosítják a Közös Agrárpolitika és a kohéziós alapok forrásait. Ha valaki látta az első előterjesztéseket az unió következő hétéves költségvetéséről, akkor láthatja, hogy amiről beszélek, az már írásos formát is nyert. A háború kitörése óta mind az Európai Bizottság, mind az Európai Parlament folyamatosan a saját költségvetési források – amelyek most elég minimálisak – megemelését akarja elérni. A saját forrás azt jelenti, hogy a brüsszeli bürokraták közvetlenül vetnek ki, és közvetlenül szednek be adókat. Ezzel persze a nemzeti adóalapok csökkenését is megvalósítják. Összességében a tervek szerint évente legalább 37 milliárd eurót akarnak így, áttételesen elvonni a tagállamoktól. Ezt nem is rejtik véka alá. Legutóbb a bizottság elnök asszonya azt mondta, hogy az Európai Unió költségvetését más célokra kell felhasználni. Most idézem: „mert választ kell adni a geopolitikai kihívásokra.”
Ilyen pénzügyi eszköz, másik pénzügyi eszköz a közös hitelfelvétel is. A közös hitelfelvételre egyszer rábólintottunk, amikor az unió úgy döntött, hogy a világjárvány következményeinek fölszámolása érdekében egy helyreállítási alapot hoz létre. Az volt az ígéret, hogy ebből a pénzből a tagországok gazdaságait fogják talpra állítani. Ma azt látom, hogy az így összehozott források felét tudták odaadni a tagállamoknak. A felét! Négy évvel a járvány után!
Hölgyeim és Uraim!
Ha újabb hiteleket veszünk fel, azzal a föderalizációt erősítjük. Ha engedünk a brüsszeli nyomásnak, akkor elérkezünk Európa Hamilton-pillanatához. Akárcsak az Egyesült Államok történetében, Európában is a közös hitel teszi visszafordíthatatlanná a föderalizációt. Ezt mutatta a történelem. A brüsszeli Bruegel Intézetben például úgy gondolkodnak, miután Európának fegyverkeznie kell, „rövid távon nincs alternatívája a közös adósságfinanszírozásnak.”
Hölgyeim és Uraim!
A magyar elnökség talán legnagyobb vívmánya a versenyképességi paktum elfogadása volt. Brüsszelben most már viszont azt akarják, hogy a hadiiparba toljunk át minden rendelkezésre álló forrást, amit aztán kvóták szerint szét lehet osztani. Ez egy hadiipari kvótagazdaság, amelynek termékeit Ukrajnának lehet majd értékesíteni, természetesen európai pénzből. Zöldkvóta, migránskvóta, genderkvóta, ezek után most itt van a háborús kvóta is. Brüsszelben a szakértők és a veteránok nyíltan a hadigazdaságról elmélkednek. Legutóbb egy kedélyes beszélgetésben Van Rompuy korábbi tanácsi elnök úr híres, jól ismert, tekintélyes tanácsadója azt mondta, hogy Európát átállítani a hadigazdaságra csak elhatározás kérdése.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
A brüsszeli háborús terv műveleti területe Ukrajna. Műveleti terület abban az értelemben először is, hogy itt folyik a háború. De műveleti terület abban a tekintetben is, hogy erőből benyomják az Európai Unióba tagként Ukrajnát. Az Európai Bizottság a legfrissebb írott védelempolitikai terveiben kijelenti, hogy Ukrajna műveleti terület Brüsszel számára. Idézem: „Ukrajna támogatása az európai védelem közvetlen és legsürgetőbb feladata. Ukrajna jelenleg az európai védelem frontvonalában áll.” Ennek megfelelően elindult a propaganda, miszerint minimális költséggel is végrehajtható Ukrajna európai uniós integrációja. A brüsszeli, szintén tekintélyes Centre for European Policy Studies úgy összegez, megint idézek: „Ukrajna fiatal és képzett munkaereje is értékes erőforrás, a szolgáltatások és tőke áramlása terén is inkább új lehetőségek nyílnak meg. Az ukrán IT-szektor bekapcsolódása az európai piacokba, Ukrajna jelentős agrár- és nyersanyag-termelő kapacitása révén hozzájárulhat az EU ellátásbiztonságához.” Sőt, a Bruegel Intézet azt is állítja, hogy Ukrajna csatlakozása miatt mindössze az uniós GDP 0,13 százalékába kerülne évente a kohéziós és agrártámogatások kiterjesztése.
Mi is utánaszámoltunk. Nekünk egyértelmű, hogy a magyar gazdaság beleroppanna Ukrajna csatlakozásába. Az ország, mármint Ukrajna teljes integrációja több évre elosztva mintegy 2.500 milliárd euróba kerülne, ami az Európai Unió idei költségvetésének 12-szerese. Ukrajna újjáépítésének költségei hatalmasak. Konzervatív becslések szerint 500 milliárd dollárra, ukrán források szerint – az eltérés így érthető – 1.000 milliárd euróra rúghatnak. Emellett már most is Ukrajna, mint ország működtetése évi 100 milliárd dollárba kerül. Ez Magyarország számára 20 ezer milliárd forintos pénzügyi terhet jelentene így összességében. Ráadásul Magyarország nettó befizetővé válna, és ez így együtt nekünk túlságosan sok.
Summa summárum, egy központosított, brüsszeli irányítású európai szuperállam nem áll a Kárpát-medencében élő magyarok és más népek érdekében sem. Sok birodalom ült már a nyakunkon, tudjuk, milyen az, s bár ezek a régi birodalmak mind elbuktak, mi pedig itt vagyunk, azért, ha lehet, nem ismételnénk meg a dolgot. Mi maradtunk, ők elbuktak, de a magyarságon ejtett birodalmi sebek a mai napig nem gyógyultak be. Törökkori elnéptelenedés, világháború, trianoni országvesztés. Ezek mind az éppen aktuális birodalmak művei, sőt bűnei. Ha egy mód van rá, ne kérjünk repetát brüsszeli hacukában sem. Ezért a feladat szerintem az, hogy ezt a mostani, épülőfélben lévő brüsszeli birodalmat ne hagyjuk a nyakunkba ülni.
De hogyan kerüljük ezt el? Ez itt a kérdés! Azt hiszem, hogy egy igazi huszárcselre van szükségünk. Röviden úgy fogalmazhatok, hogy amíg a császár háborúzik, addig el kell foglalnunk Brüsszelt, à la Hadik András Berlinnél. Amíg Brüsszel háborúra készül, nekünk fel kell erősítenünk az európai háborúellenes kezdeményezéseket. A háború ugyanis nemcsak nekünk, magyaroknak kerül sokba. Annak súlyát minden európai ember érzi. Ez a mi esélyünk. A mi fölmérésünk szerint 11 európai ország közvéleménye nem támogatja Ukrajna gyorsított, a háború állásától független csatlakozását, és csak tíz ország közvéleménye támogatja egyértelműen a csatlakozást. Ugyanígy tudjuk, hogy az európai polgárok fele ellenzi az európai fegyverek küldését Ukrajnába. Az európai emberek 67 százaléka ellenzi az európai katonák küldését Ukrajnába. Bőven van tehát politikai mozgástér.
A brüsszeli terveket jó manőverezéssel ki lehet siklatni. Az elmúlt években kiépítettük egy ilyen terv szervezeti alapjait. Megalapítottuk a Patrióta pártcsaládot, amely most a harmadik legnagyobb frakció az Európai Parlamentben. Az Európai Konzervatívok, a Szuverén Nemzetek Európája és mi együtt mind antiföderalista pártcsaládok vagyunk. Ha összeadjuk, Európa legnagyobb frakciószövetségét is képesek lennénk megalapítani. Majd valamikor. Valamikor a türelem a legfontosabb erény, és a valamikor most van. Lépésről lépésre kell haladni, ha a brüsszeli terveket meg akarjuk hackelni.
Engedjék meg, hogy végül a közép-európai együttműködésről is szóljak. Az Egyesült Királyság kilépésével az Európai Unió hatalmi dinamikája megváltozott. A német–francia tengely, ha működik, akkor ma bármit el tud érni az unióban. A szuverenista hajlamú közép-európai országok, mondjuk úgy, hogy a visegrádiak elvesztették az egyetlen nagyállami szövetségesüket, Angliát. Ezért volt az, hogy a liberális kormányok faképnél hagyták a visegrádi együttműködést, Csehország és Lengyelország is így cselekedett. Erre az új helyzetre így válaszoltak, és szerintem ez rossz válasz volt, ugyanis éppen ellenkezőleg: nem a német–francia tengelyhez kell csatlakozni, hanem a V4-et kell megerősíteni, kellett volna, és kellene ma is. Az újraformálódó közép-európai együttműködés lehet a kulcsa annak, hogy ne kerüljön a magyar nemzet ismét birodalmi provizórium alá. Innen nézve a lengyel elnökválasztás eredménye kifejezetten bíztató.
Hölgyeim és Uraim!
Ebben a határon túli magyar képviselőknek is juthat fontos szerep. Jó viszonyt kialakítani a szomszédos országokkal, ez jó a helyi magyaroknak, és jó a közép-európai együttműködésnek. Fontos lenne, hogy a következő tíz éven belül egymillió embert tanítsunk meg a Kárpát-medencében magyarul beszélni. Ehhez képzések kellenek, és a magyar világ értékeinek megszerettetése. Egy ilyen kezdeményezés megkönnyítené a párbeszédet – átvitt és szó szerinti értelemben is. Megjegyzem: az anyaországi magyaroknak sem ártana megtanulni a szomszédos országok nyelvéből legalább egyet-kettőt. A jószomszédság a határon túli magyarok legjobb esélye a boldogulásra. De nem szabad elkövetnünk azt a hibát, amit a balliberális kormányok elkövettek, vagyishogy a jó viszonyért feláldozták a nemzeti érdeket. A jószomszédság alapja csak az erő és a megbecsülés lehet. Világos beszéd és közérthető nemzetpolitika kell.
A magyar kormány gondolkodásában a világos, közérthető nemzetpolitika négy tételből áll. Ezeket Önök ismerik, de röviden ideidézem Az első tétel, hogy nekünk a határon túli magyarok az elsők. Nincs jószomszédi viszony, ha a magyarok jogai sérülnek. A második tétel, hogy jó viszonyra törekszünk a szomszédos országok vezetésével – abból indulva ki, hogy egybeesnek az európai geopolitikai érdekeink, vagyis nem összefogni hiba. Ez a megközelítés két esetben már hozott sikert: Szerbia és Szlovákia jó szövetségesünk, a helyi magyarok helyzete is jobb, mint korábban volt. A harmadik tétel, ha valaki ellenségesen viseltetik a magyarokkal szemben, az nem kaphatja meg a magyarok támogatását az európai politikában. És a negyedik tétel: Közép-Európa csak Magyarországgal lehet erős, a mi megmaradásunk minden itt élő, más népnek is érdeke.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha jól csináljuk a dolgunkat, akkor itt, Közép-Európában fogjuk megállítani a föderalista és háborúpárti brüsszeli politikát. Közép-Európa nem Brüsszel hátsó udvara, hanem a kontinens főutcája. A feladat, hogy nyissuk meg rajta a forgalmat.
Jó munkát kívánok ehhez!
Megosztom