Orbán Viktor rögtönzött sajtótájékoztatója a magyar–amerikai csúcstalálkozó után a Washingtonból Budapestre tartó repülőúton

Csuhaj Ildikó (MTVA): Miniszterelnök úr, Önök ma megerősítették, hogy tegnap a Fehér Házban Trump elnök úr, korlátlan idejű mentességet adott a szankciók alól Magyarországnak. Lehet-e számszerűsíteni, hogy a rezsicsökkentés milyen mértékben őrződik meg ezáltal, különösen annak fényében, hogy 466 milliárdos beruházás és egyéb együttműködés, üzlet köttetett?

A számok mestere Szijjártó külügyminiszter úr, a részleteket ő ismeri pontosan. Én az elnökkel kötöttem megállapodásokat. Majd ezt persze le fogják írni papírokra meg határozatokban, de a lényeg az, mert ez egy elnöki rendszer Amerikában, hogy az elnökkel kötöttem megállapodást. Az elnök azt mondta, az úgy lesz, hogy időhatár nélkül mentesítünk benneteket az amerikai szankciók alól, amely a Déli vagy Török Áramlatot, illetve a Barátság olajvezetéket sújtotta volna. Ez nincs. Jó napot! Ez azt jelenti, hogy szerintem konzervatív, óvatos becsléssel ezer forintos benzinártól mentettük meg a magyarokat, és amikor kezdődik a fűtési szezon, akkor úgy kell erről gondolkodni, hogy körülbelül két és félszer, de talán háromszor magasabb lenne a gázszámla e nélkül a megállapodás nélkül. Tehát ekkora bajtól óvtuk meg magunkat. Nem mi hoztuk a magunk fejére ezt a bajt. Ugye, ezt a háború hozta. Én mindig mondom, hogy a háború blokkolja az európai gazdaságot, például a magas energiaárakon keresztül meg az újabb és újabb szankciókon keresztül. És képzeljük el a magyar gazdaságot, ha az energiaárszint az megnövekedett volna, mondjuk kétszeresére, két és félszeresére. Hogy’ lettünk volna versenyképesek? Beláthatatlan következményei lettek volna a munkahelyek, gyárak, vállalkozások jövőjét illetően. Úgyhogy nagy bajtól mentettük meg magunkat, de hát ez egy ilyen szakma, időnként becsap a ménkű, és akkor valami villámhárítót kell szerezni. Ez a villámhárító tegnap működött.

Zavaros Eszter (TV2): Elnök úr, köszönöm szépen, hogy ott lehettem a Fehér Házban, és feltehettem kérdést.

Izgalmas volt, nem?

Zavaros Eszter (TV2): Túl izgalmas, bár én azt hittem, hogy jól tudok angolul, de egy pillanatra elbizonytalanodtam. Idefele a repülőn arról beszéltünk, hogy milyen tárgyaló fél Donald Trump, hogy hogyan kell vele tárgyalni, mi a titok, hogyan kell őt kvázi megszólítani, és hogyan kell sikert elérni, egy-egy tárgyalás kapcsán vele, hogy ugye megköttessen valamilyen fajta üzlet. Most már túl vagyunk ezen, sikeres volt ez a tárgyalás. Hogyan értékeli Ön magát a tárgyalást, sikerült-e mindent megbeszélni, és sikerült-e, illetve amit nekem előre megjósolt a repülőgépen, olyan volt-e Donald Trump, egyenes, őszinte, és minden pillanatban az történt, amit mondott?

Vannak csapdák, amiket el kell kerülni. Egy elnöki rendszer az Egyesült Államok kormányzati rendszere, és az elnök a nagy összefüggésekben hoz döntéseket, a technikai ügyeket pedig a miniszterekre bízza. Ezért azt a csapdát kell elkerülni, ami európai fejjel nem könnyű, hogy ne a részletek felől közelíts az egészhez, hanem az egész felől a részletekhez, és majd ő megmondja, ha a lényeg megvan, hogy milyen mértékig kíváncsi a részletekre. De ha a részletek felől indulsz, azt mondja, hogy ez nem egy fontos ügy. Tehát akkor fontos ügy egy vele való tárgyaláson valami, ha egy mondatban meg tudod mondani, hogy az micsoda, és miért fontos. Aztán majd ő eldönti, hogy akar-e erről többet tudni. De ezt pillanatok alatt leveszi, és megérti. Tehát azért az, aki át tud vergődni az amerikai elnökválasztási küzdelmeknek a szögesdrót-akadályrendszerén, nem egyszer, hanem kétszer, ez a legutolsó vagy legfontosabb biztosítéka az amerikai politikai rendszernek arra nézve, hogy képesség nélküli vezető nem tud hivatalba kerülni. Tehát nem azért van a tortúra, mert élvezik, hogy szenvednek a jelöltek, hanem azért, mert az egyfajta biztonság az amerikaiak számára, aki ezt végigcsinálja, aki ezt meg tudja oldani, aki ezeket a stációkat veszi, a küzdelmeket egymás után megnyeri, arra rá lehet bízni Amerika sorsát. És ez az elnök, Donald Trump elnök úr kétszer vette ezt az akadályt. Tehát az, hogy ő jó elnök lesz, az már az első alkalommal sem volt kérdés, de most meg végképp nem. Mert olyan még nem volt, és szerintem ezért van egy nagyon nagy sansza Amerikának, hogy minden idők legjobb elnökségét adja Donald Trump, hogy olyan elnöke van, aki négy évet kormányzott úgy, hogy egy „deep state” nevű hálózat, tehát a szokásos mélyállami szerkezet minden radikális változást fékezni és akadályozni igyekezett, ezt végigcsinálta, vesztett, túl kellett élnie. Az életére törtek, meg akarták ölni. Ezt is túlélte. El akarták venni a vagyonát. Államellenes összeesküvés vádjával börtönbe akarták küldeni. Ezt mind megoldotta, ezen mind túljutott, aztán nyert, és visszatért. Tehát ilyen hátországgal, ilyen tapasztalattal még nem volt Amerikában senki elnök. Ezért van az, hogy olyan tornádószerűen haladnak most a dolgok. Mert ez a kétszer nyolc év vagy első kormányzati év, négy év ellenzékben, ez fölkészítette erre, tehát ami most történik Amerikában, nem tudom, hogy ilyen rövid látogatás alatt lehet-e észlelni annak a mélységét, az sokkal fontosabb, mint aminek látszik, egy civilizációs léptékű változás zajlik Amerikában. Egy progresszív, liberális, globalista internacionalizmus felé elmozdult világot hoznak vissza egy patrióta, konzervatív, keresztény, tradicionális értékeken működni akaró társadalommá. Ez egy olyan vállalkozás ebben a méretben, ami példátlan. És egyébként eldönti a Nyugat jövőjét is jó néhány évtizedre, mert túl azon, hogy most a magyar–amerikai ügyekben tárgyaltunk, mind a ketten tudjuk, hogy e fölött, a mi szintünk fölött van egy másik, egy magasabb rendű küzdelem, ez a Nyugat lelkéért zajlik. Ez a nyugati civilizáció lelkéért zajlik. Progresszív, liberalizmus: olyan lesz-e, mint amit látunk, LMBTQ-val, migrációval, mindennel, ami szerintünk rossz, vagy átmentve mindent, ami jó a múltból, képesek vagyunk-e egy modern keresztény kormányzást létrehozni? Ez a tétje igazából az ő kormányzásának. És ha ő ezt meg tudja csinálni Amerikában, akkor mi meg tudjuk csinálni Európában. Ez egy másik dimenziója ennek a tárgyalásnak. Nem ezek voltak a tárgyalási pontok, de ez ott lebegett végig, ez ölelte körül, ez adta a kontextusát a konkrét kérdéseknek.

Hagyánek Andrea (Magyar Nemzet): Miniszterelnök úr, tegnap esti beszédének a végén azt mondta, hogy nagyon fontos, hogy a kormány hatalmon maradjon, és lehetőség szerint minél tovább.

Mármint a magyar?

Hagyánek Andrea (Magyar Nemzet): A magyar kormány.

Nekünk az jobban esik, az kétségtelen…

Hagyánek Andrea (Magyar Nemzet): Igen, és milyen hosszú távú tervei vannak az országgal, illetve Washington felé azt mondta nekem, a Washington felé tartó úton, hogy elkerítené Brüsszelt, de ez egy következő lépés. Mit értett ez alatt pontosan, és milyen világpolitikai vízió van e mögött?

Oda lépek vissza, hogy zajlik ma a nyugati világban egy civilizációs szintű küzdelem azért, hogy milyen legyen az a valami, amit Nyugatnak nevezünk. Mindig is hagyományosan volt egy nagy küzdelem a nyugati politikában, fogalmazzunk úgy, hogy a jobboldal, vagyis azok, akik benne maradtak a keresztény, nemzeti, nyugati hagyománykörben, és ezeken az alapokon építenek föl politikai programokat, és azok között, akik kiléptek vagy kiestek ebből a hagyományból, ez a baloldali progresszív világ, akik szintén rendelkeznek egy elgondolással a világról, és globalisták, ezek építik a maguk hatalmi rendszerét. Ez a csata zajlott vagy zajlik 150 éve Európában. És a liberális, globalista, progresszív oldal olyan mértékben elmozdult a szélsőségek felé, olyan abszurd társadalomépítési terveket fogalmaz meg, különösen az LMBTQ a családok tekintetében meg a migráció ügyében meg az open boarders, a nyitott határok koncepcióval, amely végveszélybe sodorta a nyugati civilizációt, a migráción keresztül is, a demográfiai problémákon keresztül is, a közbiztonság átalakulásán keresztül. És most nekünk ezt ki kell javítani. Tehát az európai, nyugati, keresztény hagyományban bennmaradt politikai erőknek, az egyszerűség kedvéért hívjuk őket jobboldalnak, nekünk ezt a mérkőzést meg kell nyernünk, és vissza kell hozni ezt a világot ezek közé a keretek közé. Tehát ez a tétje. Nekem az a tervem van, hogy Magyarország először is értse meg, hogy ez a küzdelem zajlik. Magyarország értse meg, hogy az ő bőrére megy. Időben értse meg, hogy mi fog történni, mert ha egy kis ország későn kapcsol, akkor kampó van. Tehát ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon, föl tudjon készülni egy ilyen változásra, időben meg kell értenie a legmélyebb összefüggésig a civilizációs küzdelmet. Én ezen dolgozom, hogy minden magyar ezt értse. És a végén kell válaszokat találni ezekre a civilizációs kihívásokra: migráció, biztonság, család, demográfia, oktatás: mire oktatjuk a gyerekeket, modern technológiához való alkalmazkodás, nemzetköziség versus patriotizmus, szuverenitás kérdése. Tehát nekem van egy tervem, hogy Magyarország úgy vegyen részt ebben a nagy nemzetközi kavalkádban, hogy pontosan ismerjük az érdekeinket, ismerjük a helyzetet, és mindenki mást megelőzően hozzuk meg a megfelelő lépéseket. Én 2010 óta ezt csinálom, migrációtól kezdve, alkotmánymódosítás, gazdasági rendszer, családtámogatás, végig. Tehát ez nem egy intellektuális szórakozás, hogy igyekszünk mindenkinél okosabb lenni, ez is egy szép célkitűzés, hanem létkérdés a magyarok számára. Ha időben nem érzed az összefüggéseket, baj lesz. Ez az első dolog. És vannak a konkrét dolgok. Miután vannak ellenfelek is a pályán, amit így még nem mondtunk el, azért tegnap én kötöttem az amerikai elnökkel egy pénzügyi védőpajzsról szóló megállapodást is. Az a helyzet, hogyha bármilyen külső támadás érné Magyarországot, annak a pénzügyi rendszerét, akkor arra a szavukat adták az amerikaiak, hogy ilyen esetben a magyar pénzügyi stabilitást meg fogják védeni. Ez egy nagyon fontos dolog! És abban az esetben, ha Magyarországot ilyen külső, mondjuk úgy, hogy spekulációs vagy politikai célú támadás érné, akkor egy amerikai pénzügyi védőpajzzsal számíthatunk, számíthatok, így is kalkulálom a jövőt. Jó reggelt, Brüsszel!

Lentulai Krisztián (Mandiner): Miniszterelnök úr, köztudott, hogy Ön akkor is Donald Trump mellett állt, amikor a mélyponton volt a tetszési indexe, akkor meg pláne, amikor senki egy huncut vasat nem adott volna az ő újrázására. Hogyha a magyar tárgyalási stratégia egy kockás füzeten készült, akkor mellé lehetett-e venni tárgyalási taktikának azt, hogy erre a bizonyos betyárbecsületre való apellálás is játszhat ezen a találkozón? Nem tudom, van-e angol szó erre a kifejezésre, de gyanítom, hogy nincs.

Lehetett erre számítani. Tehát abban biztosak lehetünk, hogy bennünket egy barátságos közeg fogad itt. Semmi nincs elrontva a magyar–amerikai kapcsolatokban. Voltak balesetek a múltban, Biden-adminisztráció meg ilyesmi, jól kiszúrtak velünk négy éven keresztül, de ezt mi nem vettük mellre. Úgy voltunk vele, hogy majd ez elmúlik, visszajön Trump, és akkor kijavítjuk ezeket. Voltak ugyan ilyen balesetek, de ha belegondol, igazából történelmi léptékű hiba vagy bűn egymás viszonylatában nem terhel bennünket. Még Budapest bombázását is egy olyan kérdésnek tekintem, ami háborúban megesik, de azért az nagyon fájt nekünk, és nagyon súlyos rombolást okozott az angolszász bombázás a második világháborúban, amiről keveset beszélünk, de ez így van. De ezek sem okoztak olyan mély sebeket, amelyek akár az egyik, akár a másik oldalon azt eredményezték volna, hogy ellenségként tekintsünk egymásra. Meg persze itt van ez a kesernyés dolog, amit azért szóba szoktunk hozni, de elég fairek az amerikaiak, hogy ezt be is ismerik, hogy ’56-ban azért nem volt szép, hogy magunkra hagytak bennünket. Ezt Ronald Reagan többször is elmondta. Tehát az amerikaiak ilyen értelemben egy önreflexív képességgel rendelkeznek, tehát történetileg nincs ilyen baj. Ez fontos. Ha végignézi, hogy Magyarországnak mely országokkal milyen a kapcsolatrendszere, akkor kevés országról mondhatjuk ezt el, hogy mélyen ülő sebek, sérülések, amik újra és újra fölszakadnak, ne lennének. Ebben a relációban nincs. Egy. Kettő: ugye, a politikát is emberek csinálják, és ha nem figyelsz oda, könnyen okozhatsz sérelmet a másiknak, és ezt nagyon sokan elkövették Trump elnökkel szemben Európából. Nagyon kevés olyan miniszterelnök van rajtam kívül, ha egyáltalán, akinek ne lenne hosszú listája arról, hogy mikor milyen bántó dolgokat mondott rosszindulattól vezettetve az amerikai elnökről. És Magyarország ebben a listában nincs ott, tehát mi ilyet sosem csináltunk. Eleve a magyar egy lojális fajta. Azért, mert egy barát elveszíti a választást, az nem ok arra, hogy lefalcoljunk. Persze van egy realitás, de miután elvesztette Trump az elnökválasztást, én nem Biden elnök urat hívtam először, hanem a vesztes Trump elnök urat, mert ő a barátom. Tehát miután emberek csinálják a politikát, az is fontos, hogy az emberi kapcsolatok el vannak-e rontva, vagy éppen fordítva: nehezebb időpillanatokban azt üzentük egymásnak, vagy azt tanultuk meg egymásról, hogy lehet a másikra számítani. És itt ez a helyzet fönnállt. Én úgy voltam vele, hogy az amerikai elnöknek nem dolga, hogy Magyarország érdekét képviselje, meg Magyarország kéréseit teljesítse. Neki az a dolga, hogy az amerikaiak érdekét képviselje, és az amerikai érdekeket szolgálja. De abban biztos voltam, hogyha föl tudom vetni úgy a konfliktusok megoldását, hogy az nem rossz az amerikaiaknak, de jó nekünk, arra igent fog mondani. Tehát mindenre igent mondott, ami nem rossz Amerikának, de jó nekünk, és mindenre igent mondott, ami jó Amerikának is, meg jó nekünk is. Ott, ahol Amerika semleges egy-egy ügyben, ott megtehette volna, hogy nemet mond. De minden ilyen helyzetben igent mondott, és ennek a mögöttünk hagyott jó néhány közös év a magyarázata.

Bittó Ákos (Blikk): Miniszterelnök úr, nem is olyan régen elhangzott néhány viszonylag ijesztő szám, úgyhogy ezek fényében a washingtoni megállapodás, azt hiszem, tényleg egy viszonylag fontos és lényeges megállapodásnak tűnik. Mondjuk, a következő néhány hónapot tekintve van-e még hasonló horderejű ügy, aminek a végére pontot kell tenni, vagy meg kell oldani?

Van még azért egy energiacsata, amely érinti a magyar háztartásokat és a magyar vállalkozásokat, ez a brüsszeli szankciók kérdése, azt azért meg kell vívni. Meg általában is a magyar gazdaság számára létfontosságú, hogy elegendő pénzügyi forráshoz jusson. És ma azt nyugodtan mondhatom, hogy persze vissza fogjuk majd szerezni az összes forintot vagy eurót, vagy pennyt, ami megillet bennünket az európai költségvetésből, mint ahogy a felét már visszaszereztem, de azt biztosan tudom mondani, hogyha most nincs brüsszeli pénz, akkor van amerikai pénz. Nem kell megijedni. Ez a mostani tárgyalássorozat azt eredményezte, hogy a magyar gazdaságnak nem lesznek pénzügyi problémái, nem lesznek finanszírozási problémáink. Beruházásokról is megállapodtunk, és így tovább. Másfelől az energiaügy egy nagyobb horderejű ügy, mint azt sokan gondolják, és itt mi versenyt futunk az idővel. Mert az nyilvánvaló, hogy abban a helyzetben nem tudunk hosszú ideig létezni, hogy ki vagyunk szolgáltatva a gáz és az olaj világpiaci áringadozásának, egy szomszédunkban zajló háborúnak meg egy elhibázott brüsszeli szankciós politikának. Ez alól egyetlen módon lehet kijönni, hogyha olyan energiaforrásokkal rendelkezel, amelyek függetlenek ezektől, mármint a hagyományos fosszilisoktól. Ezért kulcskérdés az atomenergia, az egy függetlenségi kérdés Magyarország számára. Kulcskérdés, ugye, hogy a napelemrendszerünket, energiarendszerünket ki tudjuk építeni, mögé meg tudjuk építeni a biztonságos működést garantáló erőműveket, ami komoly pénz, három-négy ilyen erőmű építése is zajlik Magyarországon, tehát nekünk van egy komplex energiastratégiánk, amely megmenekíti Magyarországot attól, hogy úgy, mint most, évekről évekre vagy évtizedekről évtizedekre ki kelljen menteni magunkat valami rossz alól, legyen olyan típusú energiaforrásunk, amely senki mástól nem függ. És e felé is nagy lépést tettünk most, mert az amerikaiak bekapcsolódnak a magyar nukleáris energiaiparba, ahol nem voltak jelen korábban. Kicsit nagyképűen hangzik, de talán vállalható, hogy a magyaroknak mindenből a legjobbra van szükségünk, tehát technológiából is. Nekem mindegy, hogy ez kínai, amerikai vagy orosz, a legjobb legyen számunkra elérhető. Persze aztán politikai szempontok korlátozzák ezt a szabad választást, de ez legyen mindig a magyar megközelítés. Mindegy, honnan, de a legjobb legyen, mint a vakcinák esetében, amikor itt volt a COVID. És a nukleáris technológiáknak van két-három olyan területe, amiről úgy tudjuk, hogy ma messze az amerikaiak a legjobbak benne. Ezeken a területeken tudtunk megállapodást kötni, és a legjobb technológiákat hozzuk be Magyarországra. Ez a kis moduláris atomerőmű, amiből még szinte sehol a világon nem működik egy se, rengetegen beszélnek róla, ott messze az amerikai van legelöl technológiai színvonal szempontjából. Sőt, ők egyet már Ontarióban építenek, és Kanada területén van egy ilyen beruházás, azt mi sólyomszemmel követjük, hogy az hogyan zajlik, hogy tanuljunk belőle. Tehát kaphatunk egy olyan technológiát, a mini atomerőmű technológiát, amelyekkel egyébként a hatalmas nagy iparfejlesztéseket, amelyeket Magyarországon most valósítunk meg, akár a hálózatra kapcsolva, akár hálózatra kapcsolódás nélkül is folyamatosan el tudjuk látni olcsó energiával. Van egy vita Magyarországon joggal arról, hogy azok a hatalmas ipari kapacitásfejlesztések, amelyeket most hajtunk végre, nagy energiaigénye lesz, az honnan lesz? Több válaszunk van erre, az egyik éppen ez. De ugyanígy, miután a jövő gazdaságának az adat áll a középpontjában, mert minden döntés adatalapú elemzésekre épül majd, a tervezések is így zajlanak, az adathoz meg energia kell. A következő évtized legfontosabb kérdése az, amit én adatszuverenitásnak nevezek. És Magyarországnak még meg kell hoznia jó néhány döntést, hogy a saját adatszuverenitását megőrizze. Ennek egyik, nem egyetlen, de egyik legfontosabb lába, hogy a nagy adatkezelő rendszereket, amelyek iszonyatos mennyiségű energiát, villamos energiát vesznek föl, szuverén módon tudjuk előállítani, és ne legyenek az adatbázisaink energiaoldalról kiszolgáltatottak. Ma ennek a megoldása irányába is egy komoly lépést tettünk amerikai technológiákon keresztül.

Velkovics Vilmos (HírTV): Miniszterelnök úr, az, hogy sikerült ezeket az amerikai szankciós megállapodásokat megkötni, az, hogy az amerikai elnök ennyire egyértelműen és nyíltan kiállt Magyarország mellett, hogyan, mennyiben segíthet ahhoz, hogy valahogy Magyarország a brüsszeli szankciós politikát megcsáklyázza? Tudom, hogy vékony ez a jég.

Ugye, Magyarország az Európai Unió tagja, és ráadásul lojális tagja, tehát én sohasem vettem igénybe, és nem is fogok a jövőben sem külső szereplőket és erőtényezőket az unión belüli vitáinkhoz. Ez egy olyan csatatér, amit ott kell megvívni, saját erőből kell megvívni. Az könnyíti Magyarország dolgát, hogy bizonyos, Magyarországgal szemben alkalmazható brüsszeli eszközök mostantól kicsorbultnak tekinthetők. Az, hogy nekünk van egy pénzügyi védőpajzsunk, ez jó néhány velünk szembeni brüsszeli tervet likvidál. Nem is érdemes ezen elgondolkodni. Az, hogy Magyarországot vagy a magyar valutát meg lehet támadni, hogy a magyar költségvetést nehéz helyzetbe lehet hozni, hogy a magyar gazdaságot finanszírozási oldalról lehet fojtogatni, ezt el lehet felejteni, ennek vége van. Ezt az amerikaiakkal mi megoldottuk, nem Brüsszel ellenében, hanem tőlük függetlenül. De a belső vitáinkat Brüsszelben azt nekünk kell majd mind megvívni, például a brüsszeli energiaszankciók kérdését is. De sokkal jobb helyzetben ülök le a következő brüsszeli csúcson, mint ahogy ültem egy hónappal korábban. Nem mindegy.

Bohár Dániel (Megafon): Elnök úr, a baloldali, liberális, globalista világ nagyon nehezen viselte ezt a tegnapi napot, és ma reggelre meg is született, hogy mivel tudják támadni, mivel tudják kisebbíteni ezt az óriási eredményt, amit elért a magyar kormány, hogy a szankciómentesség valójában csak egy évre szól. Mi a valóság?

Kezet fogtam az amerikai elnökkel arra, hogy ez időkorlát nélküli szankciós mentesítést jelent. Pont. Aki nem hiszi, majd egy év múlva üljünk le, aztán nézzük meg.

Bohár Dániel (Megafon): És miről szól, tehát milyen eredmények születtek egyébként?

Ezen túl? Nagyon jó minőségű technológiához jutunk, különösen a nukleáris területen. Itt nemzetbiztonsági szempontok vannak, ezért óvatosan fogalmazom, de bizonyos fegyverrendszerek elérhetővé váltak Magyarország számára. Nekünk van egy nagy hadseregkorszerűsítési programunk is, bizonyos eszközök megvásárlását a Biden-adminisztráció megtiltotta Magyarország számára, tehát nem fértünk hozzá bizonyos amerikai katonai technológiákhoz. Ez a múlt, ezt eltörölték, ezeket a technológiákat mind meg tudjuk vásárolni. És jönnek magyar befektetések Amerikába. Magyarország egy olyan ország, amely korábban csak arról tudott beszélni, hogy jöjjenek Magyarországra befektetések, ugye, mert egy tőkehiányos gazdaság vagyunk, a növekedéshez nincs elegendő belső tőke, kell külső erő is. Meg nincs minden területen jó technológiánk, tehát kell a befektetések révén modern technológia. Tehát BMW-t nem tudunk gyártani, csak akkor, hogyha a BMW beruház Magyarországon. Vagy Boeinghez csak akkor tudunk alkatrészt gyártani, hogyha a Boeing beruház Magyarországon, mint ahogy ez meg is történt. Tehát eddig leginkább arról tud a magyar közvélemény, hogy arra kell összpontosítani, hogy minél több beruházás jöjjön, mert az munkahely, technológia, pénz. És ez igaz, jönnek is amerikai beruházások. De azért ma már ott tart Magyarország, hogy vannak olyan regionális bajnokaink, komoly tőkeerejű cégeink, akik befektetési lehetőséget keresnek külföldön. És itt most egy olyan politika van Amerikában, amelyik kifejezetten befektetéseket akar ide bevonzani. Most itt a tárgyalások során, nagy magyar cégek komoly amerikai befektetésekről állapodtak meg, amik profitábilisak lesznek a remények szerint, profitot hoznak magyar cégeknek. Az sem kap Magyarországon figyelmet, pedig fontos, hogy Magyarország ma már nemcsak kőolaj- vagy gázvásárló, hanem nekünk tulajdonaink vannak. Kőolajmező- meg gázmezőtulajdonosok vagyunk, a közép-ázsiai országokkal kialakult az együttműködésnek köszönhetően tulajdonban vagyunk, állami is meg molos, magán is. Tehát Magyarország már egy sokkal erősebb gazdaság annál, mint ami tizen-egynéhány évvel ezelőtt volt, amikor csak várja, hogy valaki beruházással tőkét hozzon. Ma már mi is keressük azokat a helyeket, ahova ki tudnak menni magyar magánvállalatok, az MVM esetében pedig magyar állami cég befektetést keresve. És ahhoz, hogy ez megtörténjen, ki kell nyitni az ajtókat. A politikának ilyenkor az a dolga, hogy a magyar külső befektetések számára kedvező politikai föltételeket teremtsen. Nyugodtan mondhatom, hogy soha olyan kedvező fogadtatás magyar befektetéseket Amerikában nem fogadta, mint éppen most. Ha most akar valaki üzletet csinálni Amerikában, akkor most kell menni. A legmagasabb technológiai szintű befektetések is nyitva vannak Magyarország előtt, ezért állapodtunk meg űrkutatási együttműködésben, legmodernebb hadiipari együttműködésben is. Tehát ha összegeznem kell, elhárítottunk komoly bajokat, kinyitottunk ajtókat nagy magyar cégek előtt, és összességében nagyon sok pénzt kerestünk Magyarország számára ezzel a mostani tárgyalássorozattal.

Deák Dániel (Megafon): Az, hogy a J. D. Vance amerikai alelnökkel is találkozott a miniszterelnök tegnap este, ott milyen témák kerültek napirendre, és hogy őt kevésbé régebb óta ismeri, milyen benyomást tett Önre így, első körben?

A Fidesznek nagyon régóta van jó kapcsolata az alelnökkel, nekem személyes kapcsolatom kevésbé. Az én személyes kapcsolataim rendszere mind az elnök felé irányult, de a Fideszben, ott, a Fidesz körüli think tank világban, kutatói világban, agytröszt-világban inkább a Vance-féle világgal van kapcsolatrendszerünk, mert ő volt felelős már a kampány során is, és úgy látom, most is ő a felelős azért, amit nevezhetünk gondolattermelésnek. Az elnök felelős a hatalomért, a döntésekért, a pénzért, ilyesmikért, de a gondolattermelés, hogy mit, hogyan, milyen nagyobb összefüggésben, miképpen, ezeknek a horizontoknak a megismerése, ezeknek a dimenzióknak a föltárása az alelnökhöz tartozik, úgyhogy európai típusú értelmiségi beszélgetésben volt részem Washingtonban, ami azért elég ritka élmény. Angolszász kategóriarendszerrel, de nekünk érthető módon kommunikál az alelnök, vagy írja le a bonyolult kérdéseket, ráadásul egy népfi, tehát könnyen egy húron tudunk pendülni, bár azt hiszem, hogy Felcsút jobb környék volt, mint az, ahol ő nőtt föl, ennyit azért az ő könyvét olvasva talán nyugodtan mondhatok. De mindenesetre tudjuk, hogy hogy’ van az ott, alul, tehát nem ezüstkanállal a szánkban születtünk, és ez megkönnyíti a dolgot. A második dolog, hogy voltak területek, amelyeket nem tudtam kellő súllyal szóba hozni a tárgyalások során az elnöknél, mert a konkrét kétoldalú megállapodások meg a háború kérdése olyan bonyolult ügyeket hozott föl, hogy a tárgyalási időt fölemésztette. De például a Balkánról keveset tudtunk beszélni, pedig kellene. Az alelnökkel most tudtam hosszan beszélni erről vagy egyáltalán annak a hálózatnak Amerikát szellemi okokból, Magyarországhoz hasonlóan szellemi okokból támogató, azzal együttműködést kereső barátokról, akikre lehet számítani a régióban, ideértve az Európai Uniót is meg az unión kívüli balkáni világot is, ezeket a kérdéseket az alelnökkel tudtam átbeszélni és nem az elnökkel. Ezért nagyon fontos volt, hogy az elnöki tárgyalás után legyen egy alelnöki tárgyalás is. A kettő együtt így kihozta majd’ 100 százalékra, amit akartam.

Gáll Csongor (index.hu): Miniszterelnök úr, sok minden elhangzott, és ezekről már beszéltünk is, ugyanakkor én viszont most olyan dologról kérdezném, ami nem hangzott el. Tegnap egy újságírói kérdésre Ön reagált, és megnevezte Magyarországot, mint Európában patrióta országot, aki a béke pártján áll, és Amerikát, mint egy olyan országot, aki a tengerentúlon a béke pártján áll, és ezért harcol. És a legfontosabb szerintem az volt, hogy az amerikai elnök alapvetően erre nem reagált, ezt nem vitatta, hogy Európában Magyarország az egyetlen ország, aki a békéért harcol, és a tengerentúlon pedig Amerika. Ön szerint a magyar álláspontot és narratívát, a kormány álláspontját mennyiben hitelesíti az, hogy lényegében az amerikai elnök teljes mértékben helyben hagyta ezt a narratívát és ezt a kommunikációt, illetve, bocsánat, még egy kérdést engedjen meg, intézett-e meghívást az amerikai elnökhöz, hogy látogassa meg Önt Budapesten?

Ami a meghívásokat illeti, több embert is meghívtam, és a budapesti békecsúcs is az ilyen látogatások közé tartozik, ami szerintem meg fog történni. Azon gondolkodom, hogy a hitelesíti szó a jó-e, amit Ön használt, tehát, hogy Magyarország békepárti álláspontját hitelesíti-e az amerikai elnökkel közös platform. Erre nem tudok így válaszolni. Nem tudom, hogy van-e szükség arra, hogy bárki hitelesítse a magyar álláspontot, mert annak egy mélyebb megerősítésből kell jönnie, részben morális, részben magyar nemzeti érdekből, ezért talán nem ezt a szót használnám. Az biztos, hogy nagyon sokat segít. Tehát az ellenfeleink… Mit mond az ellenfél háború és béke ügyében? Szokásos vicc, vagyunk 27-en, mindenki hülye, csak ti nem. Ugye? Autópálya, ti jöttök szembe, rossz szabályokat alkotnak, nem mi. Tehát nagyon nehéz azért egy ekkora országnak, mint mi vagyunk, azt mondani, hogy igen, vagyunk itt 27-en, nekünk van igazunk, szerintem ti tévedtek. A stratégiátok nem jó, amit mi mondunk, az lenne a jó stratégia, amit mi csinálunk. Ez nem olyan egyszerű. Valamelyest segíti az én dolgomat ebben a dimenzióban az, hogy egyszer ez már volt a migráció ügyében, és most már mindenki tudja, hogy a magyaroknak volt igazuk, tehát egynek lehet igaza 26 ellenében, erre van egy példa. De azért ez törékeny jég vagy vékony jég. Amikor azt tudom mondani, hogy nemcsak egy migrációs példa mutatja, hogy igazunk lehet ebben a béke ügyben is stratégiailag, hanem hogy talán nem olyan badarság, amit mi mondunk, hogyha egy akkora világhatalom, ami a Nyugat vezető ereje, az Egyesült Államok is ugyanezt mondja, akkor lehet, hogy ebben a magyarban mégiscsak van valami igazság. Így sokkal könnyebb Európában ezt képviselnem, mert nem arról van szó, hogy én egyedül megyek szembe az autópályán, hanem hogy van egy marha nagy kamion, és én meg a kis, nem tudom, Opel Corsámmal ott, mögötte, mert azért ez nem ugyanaz, mintha csak a mi kis Volkswagenünkkel... Ennyiben nem mondom, hogy hitelesíti, de súlyt ad neki, könnyíti a dolgomat, és komolyan vehetővé teszi, talán ez a jó kifejezés. A hitelesítés egy mélyebb dolog talán, az inkább morális megalapozottságú vagy nemzetstratégiai megalapozottságú, és abban engem nem érdekel, mit mondanak az amerikaiak, ott egy mélyebb magyar meggyőződésnek kell működni. De az amerikaiak, úgy is lehet mondani, hogyha Bidenék nyertek volna, akkor vajon Magyarország kitarthatott volna-e a békepárti álláspontja mellett anélkül, hogy nevetségessé, komolytalanná, súlytalanná válna, vagy akár bele is bukott volna a magányosságba. És nem tudjuk lejátszani, tehát nem tudjuk a választ száz százalékos biztonsággal megadni erre a kérdésre, de könnyen lehet, hogy nem bírtuk volna ki. Tehát Trump elnök visszatérése a békepárti sarkába a ringnek, fölért egy újraélesztéssel Magyarország számára. Óriási jelentősége van.

Kohán Mátyás (Mandiner): Miniszterelnök úr, az imént beszélt nagy vonalakban a pénzügyi védőpajzsról. Most arra kérném, hogy amennyire lehet, itt a konkrétumok felé hozzuk le ezt a nagy politikai megállapodást. Olyan megállapodás született-e, ami lényegében az uniós pénzek visszatartásának a hatását bizonyos csatornákon, tehát az árfolyamcsatornán, a Magyarországgal szembeni befektetői bizalomnak a csatornáján, a befektetések hiányának a csatornáján vagy az Ön által feszülten figyelt profitegyenletnek a csatornáján negligálja vagy csökkenti, vagy esetleg olyan befektetésről született döntés, ugye, a legnagyobb ebben az évben született befektetés az a Diligentnek a 37 milliárdos termékfejlesztési központja, amely ennél nagyobb nagyságrendű? Ez a két kérdésem.

Igen, születtek ennél nagyobb nagyságrendről is megállapodások, illetve azt nyugodtan mondhatjuk, hogyha a világ bármely sarkából, hagyjuk most Brüsszelt, bármely sarkából indulna el pénzügyi támadás Magyarországgal szemben, akár ami az árfolyamunkat, akár az adósságbesorolásunkat, a hitelbesorolásunkat érintené, annak az elhárításához rendelkezésünkre áll amerikai segítség. Két-három technológiáját is végigvettük ennek, hogy ez hogyan történjen. És azt is mondhatjuk, hogy olyan, szinte korlátlan finanszírozási lehetőségünk van Amerikában, amellyel ki tudunk váltani bármilyen brüsszeli pénzt. Tehát azt tudom mondani, hogy Magyarország számára nemzetstratégiai jelentőségű, nagy gazdasági terveket nem kell föladni azért, mert Brüsszelből még szükségem van két-három évre, hogy minden forintot megszerezzek. Tehát nem kell sem elhalasztani, sem átütemezni, mindent meg tudunk valósítani. És a pénzügyi piacokon is, a forint árfolyamán is lehet ezt látni, meg majd lehet látni a későbbi hitelfelvételeknél is. A nemzetközi pénzügyi piacon Magyarország pozíciója ma, a tárgyalások másnapján sokkal erősebb, mint volt, az amerikai pénzügyi védőpajzs megerősít bennünket, és kedvezőbb nemzetközi pénzügyi helyzetet teremt a számunkra. Ezt lehet mondani.

Kulifai Máté (Hetek): Ugye, említette többször, hogy a Donald Trumppal való jó személyes kapcsolata nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikeres volt ez a csúcstalálkozó, és eredményes a magyar–amerikai kapcsolatok tekintetében, viszont decemberben lesz Brüsszelben is egy nagy menet, vagy nem tudom, hasonlóan fogalmazott talán az ideút során, ott viszont ilyen személyes jó kapcsolat, mondjuk, von der Leyennel vagy Manfred Weberrel azért nem adódik.

Pedig udvarolok, folyamatosan.

Kulifai Máté (Hetek): Hogyha ez nincsen, akkor milyen eszközök állnak rendelkezésre? Hogyan készülnek, milyen stratégiával a tárgyalásoknál, hogy sikeres legyen?

Először is imádkozunk, hogy Andrej Babiš miniszterelnök úr elfoglalja a miniszterelnöki székét még a brüsszeli csúcs előtt, mert akkor azért más helyzet van ott. Tehát én egy könnyű esetnek minősülök brüsszeli szempontból Babiš elnök úrhoz képest, aki lehet, hogy nem olyan huszárosan fejti ki a véleményét, mint ahogy mi szoktuk, hogy suhintásokkal, hanem ezzel a lassú csehsör-erjedéssel, amely megállíthatatlan. Tehát nekiindul, és ha kell, három napon át egész éjjel, egész nap, nem adja föl, megy. És neki van olyan témája, ami kulcskérdés a mi szempontunkból, ez pedig a zöldátmenet. Itt fenyeget egy veszély, nem tudom, kell-e ezt idekavarnom? Ugye, van egy ETS2 nevű rendszer, ez rendkívül bonyolult, csak Brüsszelben lehet ilyet kitalálni, aminek az a lényege, hogyha te bizonyos mennyiségű CO2-kibocsátású energiát használsz föl, egy szint után neked büntetést kell fizetned. És ezt most kiterjesztik, a vállalatokra ez már most igaz, ezért ment tönkre néhány magyar vállalat, ez kivédhetetlen bizonyos szempontból, és most ezt ki akarják terjeszteni a lakóházak fűtésére és a személygépkocsikra. Tehát ha egy országban a házak fűtésére egy bizonyos kvótán fölül használnak már fosszilis energiaforrást, akkor büntetést kell fizetni, és meg kell emelni az árakat. És különböző becslések léteznek, de ez majdnem olyan léptékű veszedelem a háztartások rezsijére, mint volt az amerikai szankció. Ugyanez a gépkocsiknál. Egy bizonyos szint után büntetést kell fizetned az üzemanyag használata miatt. Ezt országos kvótákban számolják ki, és osztják szét, rendkívül bonyolult, de ez a lényeg. Ezt mindenképp meg kell akadályozni. Ez az egyik legfontosabb dolog Brüsszelben decemberben. És ez Babiš miniszterelnök úr nélkül nem fog menni. Más közép-európai országok is sorompóba léptek már, de a legállhatatosabb és a legfelkészültebb mindannyiunk közül e tekintetben Babiš miniszterelnök úr, aki pénzügyminiszter is volt, és minden számot csuklóból, mint egy matekos, mindent tud. És egy ilyen vitában ez aranyat ér. Úgyhogy imádkozom, hogy megérkezzen Brüsszelbe, ne az eddigi cseh miniszterelnök, hanem Babiš miniszterelnök úr képviselje a cseheket. Ez a legfontosabb. Kettő: nagyon figyelem Lengyelországot, ahol, ugye, egy fél politikai fordulat történt, mert az elnök egy patrióta elnök lett a progresszív-liberális baloldal jelöltjével szemben. De Lengyelországot nem az elnök képviseli az Európai Tanácsban, hanem a miniszterelnök. Úgyhogy figyelem, hogy ott mi történik, de a lengyel miniszterelnök is már alkalmazkodott az új helyzethez, és ebben az ügyben már a mi oldalunkon van, már a mi oldalunkon, pedig ha van Brüsszelből támogatott vagy kitartott kormányzat, akkor a lengyel az. De ott is megindult a változás. Tehát én azt hiszem, hogy mire megérkezünk decemberben Brüsszelbe, és tárgyaltam persze az olasz miniszterelnök asszonnyal a múlt héten, mire megérkezünk Brüsszelbe, ebben a kérdésben Magyarország nem egyedül lesz, hanem egy erőteljes és elszánt csoport tagjaként fogunk föllépni. Az esélyek jobbak, mint lenni szoktak, kisebb oddsszal is nyertem már fogadást.

Király Tamás (Ultrahang): Miniszterelnök úr, vannak, akik kritikusak a mostani megállapodással kapcsolatban. Azt mondják, hogy 466 milliárd forintért árazta be Amerika Magyarországot, és hogy ennyi pénzt vállalt azért, hogy elkölt a következő időszakban. Jó ez a deal nekünk? Meg azt is mondják, hogy el fogja adósítani Magyarországot, és hogy valójában ez egy nem jó deal. Mit reagálna erre? Illetve egy belpolitikai vonatkozású kérdés, hogy Rogán Antal és Gulyás Gergely, akiket korábban a legfontosabb minisztereinek nevezett, miért nincsenek itt ezen a mostani úton?

Akkor ki van a boltban? Valakinek ott is lenni kell. Tehát olyan nincs, hogy minden erős ember eljön. A másik kérdést szét kell szálazni. Tehát azt javaslom, akik kétkednek, vagy bizonytalanok a megállapodás megítélésében, hogy vegyék szét tételenként azt, hogy milyen megállapodásokat kötöttünk, és egyenként vizsgálják meg, hogy azok jók-e Magyarország számára vagy nem. Tehát nem összefüggésben van valami mással, hanem csak sui generis úgy, ahogy van. És akkor látni fogják, hogy minden egyes megállapodás, amit kötöttünk, mondok is erre mindjárt néhány példát, úgy, ahogy van, jó nekünk. Például veszünk LNG-t. Mindenképpen kell vennünk valamennyi LNG-t, nagyjából annyit, amennyit az amerikaiaktól fogunk venni. Az volt a kérdés, hogy kitől vesszük. És miután az amerikaiakkal tudtunk jó megállapodást elérni, még persze van, lesz egy árvita, ezért ezt a mennyiséget jó megvenni, ez a magyar energiarendszer diverzifikálásához mindenképpen szükséges. Lehetett volna ez európai is vagy éppen arab, de amerikait vásároltunk, mert ez így volt jó. De mindenképp kellett, és az nekünk jó. Atomhulladék-tárolás technológiája. Nekünk egy olyan technológia kell, amely lehetővé teszi, hogy az elhasznált fűtőanyagokat ki se kelljen vinni Paks területéről, tehát a lehető legbiztonságosabban és legolcsóbban tudjuk tárolni. Ez a rendszer, amit most megvettünk, jobb, olcsóbb, fejlettebb, mint a korábbi. Ezzel tehát jól jártunk. A hadiipari dolgok. Több tételről is megállapodtunk. Magyarország végrehajt egy hadiipari fejlesztést. Tehát ezt a pénzt, amit most elköltünk fegyvervásárlásra, mindenképpen el kell költenünk fegyvervásárlásra. Az volt a kérdés, hogy milyen rendszereket vásárolunk. Nem minden rendszerünk amerikai. Amikor először voltam miniszterelnök, akkor például ellenálltam annak, hogy a magyar légvédelmet, illetve a magyar légierőt amerikai rendszerre állítsuk rá, mert azt gondoltam, hogy az a jó, ha európai lábakon állunk. Ezért egy svéd–angol megoldást választottunk a Gripenekkel. Ezt most nem cseréljük ki. Nyilván az amerikaiak boldogok lennének, ha ezt lecserélnénk, de nem cseréljük le, szóba se került. De vannak olyan rendszerek, fegyverrendszerek, elsősorban a HIMARS-ek, ha érti, hogy mire gondolok, egy rakétaelhárító rendszer, amely a legjobb a világon. Tehát ha ma valaki biztonságot akar teremteni ezen a fegyverrendszeren keresztül, akkor a legjobb, ha ilyet vásárol. Ráadásul a regionális riválisaink is ilyeneket vásároltak, tartanunk kell a lépést. Ez önmagában is értelmes dolog így, ahogy van. És sorolhatnám tovább. Tehát az, hogy fűtőanyagot eszünk a Westinghouse-tól, ugye? Magyarország orosz típusú reaktorokkal dolgozik. Nagyon óvatosan kell bánni a más forrásból származó fűtőanyagokkal, nehogy technológiai baj történjen, volt már a világon erre példa, ezért hosszú évek óta vizsgáljuk ezt a kérdést, és Lantos miniszter úr javaslatára az a döntés született, hogy tulajdonképpen két és fél, három lábon álljunk, tehát engedjük be fűtőanyagszállításban a franciákat is, ők persze az oroszokkal együttműködve fognak majd bejönni, és azt javasolta, hogy engedjük be az amerikaiakat is. Ez ellátásbiztonság szempontjából jobb, mintha csak egyetlen forrásból szereznénk be, és most már merik állítani a szakértőink kellő biztonsággal, hogy orosz típusú és építésű atomerőműben tudunk használni francia és amerikai fűtőanyagot, tehát indokolt, hogy több lábon álljunk. Ebben nem voltam biztos hosszú időn keresztül, de ez a vita nagyjából a tudomány vagy a szakma szintjén eldőlt, elfogadtuk a szakminiszter érvelését. Úgyhogy ez is jó Magyarországnak. Tehát én azt javaslom, hogyha valaki úgy gondolja, hogy ez nem jó deal, azért bontsa szét egyenként, és nézze meg, hogy lett volna-e ennél jobb deal valaki mással ezeknek a magyar nemzetgazdaság szempontjából fontos funkcióknak a betöltésére. És szerintem ennél jobb forrást, magasabb technológiai szinten és olcsóbbat senki sem tudott volna találni, tehát szerintem ez Magyarországnak egy kiváló deal. Sok pénzt kerestünk Magyarországnak.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Miniszterelnök úr, megyünk vissza Magyarországra, talán Magyarország történetének leghamarabb kezdődött választási kampánya fog otthon folytatódni. Hogyan látja az esélyeket, a megosztottságot, ami a társadalmat egyre inkább jellemzi, és hogyan látja azt, vagy kommentálná-e azt a megjegyzését az ellenzék vezetőjének, hogy majd ha ő lesz a miniszterelnök, az összes megállapodást újratárgyalja Donald Trumppal?

Nem. Komolytalan dolgokat nem kommentálok. Bizonyos komolyság szükséges ahhoz, hogy miniszterelnöki szinten válaszoljunk valamire. Nekünk volt egy ígéretünk a választás előtt, de a mostani megállapodás éppen jó példa erre. Én azt vállaltam a legutolsó választásokat megelőző kampányban, hogy azok is jól járnak velünk, akik nem ránk szavaztak. Itt van a rezsicsökkentés megvédése. A mai napon a szoci szavazók is vagy a liberális szavazók is jól jártak azzal, hogy nem nő meg a rezsijük kétszeresére-háromszorosára. Vagy a 14. havi nyugdíjat nemcsak a fideszes nyugdíjasok kapják meg, hanem mindenki. Tehát én tartom azt a vállalásomat, hogy a mi kormányzásunkkal az is jól jár, aki nem ránk szavazott. Szerintem ez a komoly dolog, erről érdemes beszélni. És ezek a megállapodások mind jók, minden magyarnak jók pártállásra volt tekintet nélkül. Kampány van. A kampány szükségszerűen választási lehetőségeket bontakoztat ki az emberek szeme előtt, ezért mindig széttartó jellegű. Egyik ezt mondja, a másik azt. A választás után meg mindig egyesíteni kell az országot újra. Minden választás után újra és újra egyesíteni kell. Én ezt csinálom most már ötödik ciklus óta. Menni fog ez hatodjára is, azt gondolom.