Egyeztetés a nagycsaládosok támogatásáról és a családpolitika jövőjéről a NOE képviselőivel

Áttekintettük a családtámogatásokkal és a családok megélhetésével kapcsolatos kérdéseket, a nagycsaládosok sajátos élethelyzetéből fakadó nehézségeket, valamint a számukra elérhető szolgáltatások és kedvezmények rendszerét. Beszéltünk arról is, hogyan lehet a jövőben még jobban a családok tényleges szükségleteihez igazítani a családpolitikai intézkedéseket.

Olyan családpolitikát szeretnénk megvalósítani, amely kiszámítható, igazságos, és figyelembe veszi, hogy a családok élethelyzete nagyon különböző. Fontosnak tartjuk, hogy a családpolitika ne csak általában támogassa a családokat, hanem érzékenyen reagáljon azokra az élethelyzetekre is, amelyek többletterhet jelentenek. Külön figyelmet szeretnénk fordítani azokra a családokra, amelyek valamilyen nehézséggel küzdenek, tartósan vagy átmenetileg sérülékenyebb helyzetbe kerülnek, illetve speciális élethelyzetük miatt másfajta vagy nagyobb segítségre van szükségük.

A jó családpolitika szerintünk nem egyszerűen támogatások összessége, hanem olyan kiszámítható rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az emberek a kívánt családi életüket biztonságban meg tudják valósítani.

Néhány alapelve különösen fontos:

• Kiszámítható és hosszú távú. A gyermekvállalás évtizedekre szóló döntés, ezért a családoknak tudniuk kell, milyen támogatásokra és szolgáltatásokra számíthatnak.
• Univerzális, de szükségletérzékeny. Minden család számára biztosít alapvető biztonságot, ugyanakkor többlettámogatást ad annak, akinek élethelyzete ezt indokolja: nagycsaládosoknak, egyszülős családoknak, fogyatékossággal vagy tartós betegséggel élő gyermeket nevelőknek, alacsony jövedelmű vagy krízishelyzetbe került családoknak.
• Nem csak pénzt ad, hanem szolgáltatásokat is. A bölcsőde, óvoda, családsegítés, gyermekfelügyelet, korai fejlesztés, lakhatás, mentális támogatás vagy éppen a megfelelő szociális szolgáltatás sokszor legalább olyan fontos, mint a pénzbeli ellátás.
• Segíti a munka és a család összeegyeztetését. A gyermekvállalás ne jelentsen tartós munkaerőpiaci hátrányt, különösen a nők számára.
• Megelőz, nem csak krízist kezel. Minél korábban kap segítséget egy család, annál kisebb az esélye annak, hogy egy átmeneti probléma tartós szegénységgé, eladósodássá vagy családi krízissé válik.
• Nem növeli, hanem mérsékli az egyenlőtlenségeket. A támogatási rendszer kialakításánál azt is vizsgálni kell, hogy ténylegesen kik férnek hozzá az egyes támogatásokhoz.
• Tiszteletben tartja a családok sokféleségét és autonómiáját. Nem írja elő, hogyan kell élniük, hanem biztonságot és valódi választási lehetőséget teremt.
• A gyermek érdekeit helyezi középpontba. Egyetlen gyermek életkilátásait se határozza meg döntően az, hogy milyen családba vagy melyik településre született.
• Adatokra és hatásvizsgálatokra épül. Nem kizárólag az a mércéje, hogy mennyi pénzt költünk családpolitikára, hanem hogy javul-e a családok biztonsága, csökken-e a gyermekszegénység, javul-e a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, és könnyebb-e összeegyeztetni a munkát a családi élettel.