Az aszály elleni védekezés egyik kulcsa a talaj takarása és a víz megőrzése

Ebben a rendkívüli helyzetben különösen felértékelődik a Közös Agrárpolitika feltételességi rendszerének Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) 6. előírása, mely július 15. és szeptember 30. között minimális talajborítás fenntartását írja elő az érintett gazdálkodók számára, ezzel is elősegítve a talajnedvesség megőrzését és a mezőgazdasági termelés klímaváltozáshoz való alkalmazkodását - hívja fel a figyelmet az Agrár és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium.

A szaktárca tájékoztatása szerint a klímaváltozás hatásai egyre inkább ráirányítják a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági termelés hosszú távú fenntarthatóságának egyik alapfeltétele a talajok vízmegtartó képességének javítása és a rendelkezésre álló nedvesség megőrzése. A Közös Agrárpolitika feltételességi előírásai és a támogatható területek kibővítésének lehetőségei egy olyan tudatos gazdálkodási szemléletet kívánnak erősíteni, ami egyszerre szolgálja a természeti erőforrások védelmét és a gazdálkodók alkalmazkodóképességének növelését. A talajban és a tájban történő vízmegtartás ezért nem csupán szakpolitikai célkitűzés, hanem a gazdálkodók közvetlen érdeke is.

A gazdálkodók ennek a kötelezettségnek többféle módon is eleget tehetnek: őszi vetésű növény elvetésével, másodvetés alkalmazásával, illetve a területen található növényzet vagy a betakarítást követően visszamaradó tarló megőrzésével. Az idei, rendkívül száraz időjárási körülmények között a tarló fenntartása különösen indokolt és előnyös megoldás lehet. Egy learatott repce- vagy kalászosgabona-tarlójának szeptember végéig történő megőrzése nemcsak a HMKÁ 6 előírásainak való megfelelést biztosítja, hanem jelentős szerepet játszik a talajnedvesség megőrzésében is. A talajfelszínt borító növényi maradványok csökkentik a párolgási veszteséget, mérsékelik a talaj felmelegedését, valamint kedvezőbb feltételeket teremtenek a talajélet számára.

A jelenlegi csapadékhiányos időszakban különösen fontos szempont az is, hogy a tarló megőrzése költséghatékony alternatívát jelenthet a másodvetéssel vagy a takarónövények telepítésével szemben. Az extrém száraz talajállapot miatt ugyanis számos térségben csekély az esélye annak, hogy az elvetett növények megfelelően kikeljenek és fejlődésnek induljanak. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás új szemléletet kíván a mezőgazdaságtól. A betakarítást követően nem feltétlenül a „tiszta” és teljesen megművelt földterület jelenti a jó gazdálkodás mércéjét. Sokkal fontosabb, hogy talajaink képesek legyenek megőrizni a nedvességet, fenntartani az aktív talajéletet, és megfelelő mennyiségű vizet tudjanak tárolni a következő vegetációs időszakra.

A talaj takarása tehát nemcsak támogatási kötelezettség, hanem a klímaváltozás okozta kihívásokkal szembeni eredményes gazdálkodás egyik legfontosabb eszköze is. Az Agrár és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium számos eszközzel ösztönzi a gazdálkodókat, hogy az aszály elleni védekezésben minél szélesebb körben alkalmazzák a talajkímélő és vízmegőrző gazdálkodási gyakorlatokat is, amelyek egyszerre szolgálják a termelés biztonságát, a természeti erőforrások védelmét és a magyar mezőgazdaság hosszú távú alkalmazkodóképességének erősítését.