Benyújtotta a kormány az ügynökakták feltárásáról szóló törvényjavaslatot

A kommunista diktatúra állambiztonsági tevékenységének feltárásával már többször kísérleteztek a rendszerváltás óta hatalmon lévők, de egyik próbálkozás sem bizonyult teljesnek vagy sikeresnek. Az ártatlanokat megfigyelő ügynökök nevét és tevékenységét továbbra is homály fedi, ami rontotta az állam intézményeibe és politikusaiba vetett bizalmat, a jogállam érvényesülését.

Átfogó és egyszerű eljárás

A kormány vallja, hogy a múlt megismerhetősége és a közintézmények átláthatósága a demokratikus jogállam alapvető feltétele. A demokratikus újjáépítés része a közös múltunkkal való szembenézés, a történelmi igazságok feltárása, valamint ezek nyilvánosság általi megismerhetősége. A társadalmi bizalom helyreállítása, a kommunista rendszer áldozatainak erkölcsi elégtétele, valamint a történelem mélyebb megismerése érdekében a kormány olyan törvényt készített elő, amely a lehető legátfogóbb módon tárja a nyilvánosság elé az ügynökaktákat.

A javaslat értelmében az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának alapvető feladata lesz, hogy a tárolt, eddig titkos iratok minél egyszerűbben és minél szélesebb körben megismerhetővé váljanak. Erre a célra egy online felületet alakítanak ki, amely könnyebbé és általánossá teszi a dokumentumok elérhetőségét. A feltárás előkészítését már jóváhagyta a Parlament egy korábbi javaslat elfogadásával, most a teljes folyamat lebonyolítását szabályozó tervezet kerül a képviselők elé. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján nem a korábbi jogszabályok módosítását, hanem új törvény megalkotását kezdeményezi a kabinet.

Valódi nyilvánosság

Az iratokat a közzététel előtt átvizsgálják, hogy nyilvánosságuk sérti-e a bennük szereplő személyek alapjogait, magánéletük szentségét, emberi méltóságukat. A legérzékenyebb információk – pl. az iratokban említett emberek egészségi állapotára, kóros szenvedélyére, szexuális irányultságára vonatkozó adatok – csak szigorú feltételek mellett lesznek megismerhetők.

Az akták több lépésben válnak nyilvánossá. Elsőként az úgynevezett hatos kartonok és a hírhedt mágnesszalagok tartalma lesz elérhető, az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt nem sokkal. A hatos kartonok a hálózati személyek beszervezésével kapcsolatos adatokat tartalmazzák. A mágnesszalagokként említett adathordozóra 1990 januárjában a G-, H- és K-adattárat másolták át. A „G” adattár az ún. operatív nyilvántartást, a „H” adattár az ún. hálózati nyilvántartást, a „K” adattár a Központi Kémelhárítási Adattár nyilvántartását tartalmazta. Ezeket a nyilvántartásokat rendszerezés nélkül, ömlesztve másolták át a szalagokra.

Ezután az év végéig folyamatosan teszik közzé az úgynevezett B-dossziékból fennmaradt aktákat. Ezek a hálózatokkal kapcsolatba került személyek nevét, beszervezési aktáit és a róluk készült értékeléseket tartalmazzák, és az is kiderül belőlük, hogy kiktől gyűjtötték be az információkat a beszervezett személyek.

A múlt megismerése közérdek

A törvénytervezet célja a múlt megismerése, a történelmi igazságtétel és a kutatás elősegítése. A rendszerváltás előtt az állambiztonsággal együttműködő vagy az azzal kapcsolatba került személyek listájának megismerése hozzá fog járulni a múlt és a jelen megértéséhez, feldolgozásához. A törvényjavaslat célja, hogy egyensúlyt teremtsen a múlt megismeréséhez fűződő közérdek, a kutatás szabadsága, az információs önrendelkezési jog, és a jelenleg is fennálló nemzetbiztonsági érdekek védelme között. Az ügynökakták feltárásával a rendszerváltás több mint harminc éves ígéretét teljesíti a kormány.