Breuer Klára köszöntötte a Magyar Emberi Jogi Alapítványt fennállásának 50. évfordulóján

„Elkötelezett emberek, így a fájóan hamar távozott Hámos László, akik az USA-ban élve úgy döntöttek, hogy felvállalják a kisebbségi sorban élő magyarok ügyének képviseletét, olyan időben, amikor ezt Magyarország, a keleti tömb egyik tagja nem tette meg, kivéve persze számos honfitársunkat, aki itthon is tett, amit tudott” – mondta felszólalásában Breuer Klára.

„Azt a hálózatot, amit ma már természetesnek tartunk Csíkszeredától Washingtonig, a HHRF segített és segít építeni, erősíteni. Felléptek a romániai falurombolás ellen, felszólaltak Duray Miklósért, és ma sem lankad a tevékenységük, kárpátaljai honfitársaink helyzetére fókuszálnak. Köszönet illeti a HHRF aktivistáit, a támogatókat és szimpatizánsokat” – mondta Breuer Klára.

Az alapítvány története az 1970-es évek Amerikájában kezdődött. A HHRF elődszervezete, az eredetileg CHRR néven működő Committee for Hungarian Rights in Romania 1976-ban alakult meg New Yorkban. Hámos László és társai azt ismerték fel, hogy a kommunista Romániában élő magyarokat sújtó intézkedésekről a nyugati közvélemény alig rendelkezett hiteles információkkal, és a kisebbségi sérelmeket nem csupán magyar nemzeti kérdésként,
hanem egyetemes emberi jogi problémaként kell a döntéshozók elé tárni.

A cél az volt, hogy a romániai magyar kisebbség helyzetének bemutatásával az Egyesült Államok külpolitikájára is hatást gyakoroljanak. A kezdetben elsősorban Erdélyre összpontosító szervezet tevékenysége hamarosan kiszélesedett.

1984-ben vette fel a Hungarian Human Rights Foundation nevet, és ettől kezdve a többi határon túli magyar közösség ügyével is egyre intenzívebben foglalkozott. A korszak egyik kiemelkedő ügye Duray Miklós csehszlovákiai magyar jogvédő meghurcolása volt.

A szervezet továbbra is dokumentálja az emberi és kisebbségi jogi helyzetet, szakmai elemzéseket készít, és hiteles információkkal látja el a nemzetközi döntéshozókat.

A jogvédelem mellett idővel az intézményépítés és a következő nemzedék megszólítása is egyre nagyobb szerepet kapott. A HHRF tevékenységének mai fejezetei közé tartoznak azok a programok is, amelyek az észak-amerikai magyar származású fiatalokat kapcsolják össze Magyarországgal és a Kárpát-medence magyar közösségeivel.

***

Klára Breuer participation in the Hungarian Human Rights Foundation’s 50th anniversary event

The New York-based Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) celebrated its 50th anniversary in Parliament’s Vadász (Hunter’s) Hall. Klára Breuer, State Secretary for Bilateral Relations at the Ministry of Foreign Affairs, spoke at the event held Aug. 28, 2026. President András Baka also attended the anniversary event.

“Committed individuals—such as the late László Hámos, who passed away far too soon—who, while living in the U.S., decided to take on the cause of Hungarians living as a minority at a time when Hungary, a member of the Eastern Bloc, did not do so—except, of course, for many of our compatriots who did what they could back home,” — Klára Breuer said.

“The HHRF has helped and continues to help build and strengthen the network that we now take for granted, stretching from Csíkszereda to Washington. They took a stand against the destruction of villages in Romania, spoke out for Miklós Duray, and their efforts continue unabated today, focusing on the situation of our compatriots in Transcarpathia. We owe our thanks to the HHRF’s activists, supporters, and sympathizers,” the state secretary added.

The foundation’s history began in the United States in the 1970s. The HHRF’s predecessor organization, the Committee for Hungarian Rights in Romania (originally known as CHRR), was founded in 1976 in New York. László Hámos and his colleagues recognized that the West had virtually no reliable information about the measures affecting Hungarians living in communist Romania, and that the injustices faced by the minority should be presented to decision-makers not merely as a Hungarian national issue, but as a universal human rights issue.

The goal was to influence U.S. foreign policy by highlighting the situation of the Hungarian minority in Romania. The organization, which initially focused primarily on Transylvania, soon expanded its scope.

In 1984, it adopted the name Hungarian Human Rights Foundation, and from that point on, it began to address the issues of other Hungarian communities abroad with increasing intensity.

The organization continues to document the human rights and minority rights situation, prepare expert analyses, and provide international decision-makers with reliable information.

In addition to legal advocacy, institution-building and engaging the next generation have gradually taken on an increasingly important role. Among the HHRF’s current initiatives are programs that connect young people of Hungarian descent in North America with Hungary and the Hungarian communities in the Carpathian Basin.