Orbán Viktor nyilatkozata az Ultrahang YouTube-csatornának

Cs. Király Tamás: Vendégünk Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, akivel a Wizz Air Force One fedélzetéről jelentkezünk. Jó napot kívánok, Elnök úr! Köszönjük, hogy itt van velünk.

Jó napot kívánok! Köszönöm, hogy érdeklődik.

Szokott ilyen helyzetekben izgulni, ilyen nagy tárgyalások előtt?

Hát drukk – az jó szó? – mindig van, az izgatottság talán sok, azon már túl vagyok.

Ez a csataló-effektus, hogy már inkább túllenne rajta?

Nem, alig várom, hogy belebocsátkozhassak a harcba, inkább ez. Sportember vagyok, nem annak örülök, ha vége a meccsnek, hanem alig várom, hogy elkezdődjön.

Harc lesz?

Azt hiszem, nem.

Elő van jól készítve, és gyakorlatilag csak oda kell menni, kezet kell fogni, vagy vannak még nyitott kérdések?

Olyan elnöke van az Egyesült Államoknak, hogy semmit sem tudhatsz biztosan előre. Tehát ha úgy mész oda, hogy minden elő van készítve, és nem érhet meglepetés, akkor könnyen az arcodra eshetsz. Tehát úgy kell odamenni, hogy minden dosszié meg van nyitva a fejedben, és amit az elnök lehív, abban otthon kell lenni.

Az, hogy Trump elnök kiszámíthatatlan, magyar szempontból jó vagy rossz? Mert hallottunk ellentmondásos nyilatkozatokat energiafüggőség szempontjából is, és sokakban felmerül a kérdés, hogy mi az, amit el lehet hinni Donald Trump elnöknek, mert mi van, ha megváltoztatja másnap a véleményét?

Igen, én ezt rossz megközelítésnek tartom. Szerintem az amerikai elnök nagyon kiszámítható. Inkább ott keresném a megfejtést arra a jelenségre, amit Ön mond, hogy világosan különbséget tesz célok meg eszközök között. És célok ügyében teljesen kiszámítható, tehát biztosan lehet tudni, hogy mi mellett fog kiállni, és mit akar. Hogy hogyan? Na, ott aztán teljes a szabadság, mondjuk úgy, hogy taktikai szabadság, de az nem kiszámíthatatlanság, hanem az a kedvező megállapodás eléréséhez szükséges taktikai mozgástér. De a célokban, a nagy ügyekben megbízhatsz benne, kiszámítható, nem hagy cserben, nem fogja föladni.

Ha a célokat tekintjük, akkor Oroszországgal kapcsolatban, illetve az orosz energiaszankciókkal kapcsolatban ugyanazok a magyar, illetve az amerikai célok? Mert ha nagyon röviden megnézzük, akkor Amerikának célja lehet, hogy amerikai palagázt vegyünk, hogy váljunk le az orosz olajról is, hogy a Lukoilt, amit ők már szankcionáltak, Magyarország se támogassa, ebben akár a célok is mások lehetnek.

Ezek inkább eszközök. A célok mik? Szerintem a cél, amelyben egyezünk az amcsikkal, az, hogy legyen béke. Tehát nem ebben a közép-európai stílusban, hanem egy amerikai stílusban, de az amerikai elnök egy keresztény ember, és mélyen az. Tehát nem felszínesen, hanem mélyen. Ez azt jelenti, hogy utálja a világban azokat a dolgokat, amelyek szenvedést okoznak az embereknek. Van egy alapvető keresztény attitűdje a világhoz, amit mi, mondjuk, itt, Közép-Európában úgy mondanánk, hogy azért vagyunk a világon, hogy könnyebbé tegyük egymás életét, nem pedig azért, hogy nehezebbé. És ami fájdalom, ami szenvedés, és van rá hatásod, azt szüntesd meg. Ez vezeti. Ő nem taktikai békét akar, hanem békét. Azt is gondolja persze, hogyha van béke, akkor az a jóhoz szükséges leghasznosabb eszköz, akkor az üzlet jobban tud működni. De a sorrend megvan. Tehát azt gondolom, hogy ebben a nagyságrendben vagy ebben a magasságban a célokat illetően egyezünk. Szerintem abban is érdekegyezés van, hogy nem érdeke Amerikának, hogy fönnmaradjon a mostani, keresztül-kasul szankciókkal szabdalt világ-energiapiac. Tehát jobb lenne, hogyha nem szankciók, hanem megállapodások rendeznék azt a kérdést, hogy a világ mennyi energiát fogyaszt, honnan szerzi be, ki mennyit fizet ezért, és ki mennyit keres ezen. És ez nekünk is jobb lenne, mint egy volatilis, sérülékeny, kiszámíthatatlan energiapiac, hogy nem tudod, hogy melyik héten ki milyen szankcióval jön elő, és hogyan érinti az stratégiai mélységig a te nemzetgazdaságodat. Tehát ebben is egyetértünk. Az, hogy szeretne többet eladni abból, ami neki hasznot hoz, abban meg nincsen semmi rendkívüli.

De nekünk van valami jó ajánlatunk? Mégiscsak egy üzletember. Tudunk mi olyat kínálni, amire azt mondja, hogy na, ez jó a magyaroktól, jó ajánlat ez.

Mi mindent megveszünk, ami árban nekünk jó, ami árban rossz, azt meg nem. Ilyen egyszerű ez.

És mi van, ha azt mondja, hogy olyat is vegyünk meg, ami esetleg rosszabb árban, mintha az oroszoktól jönne?

Akkor meg kell kérdeznem, és mit kapunk cserébe, mert ő egy üzletember. Az amerikaiak nem azt gondolják, hogy olyan üzletet csinálnak, amin ő nyer, te meg vesztesz, hanem elfogadják, ha te azt mondod, hogy rendben van, de én is keresni akarok ezen, akkor valamilyen, ahogy ők mondják, win-win, győztes-győztes helyzetet hozzunk létre, és ezt tárgyaljuk ki. Én attól nem tartok, hogy jön a nagy amerikai OK, és akkor lenyom bennünket, és olyan kéréseket ad elő, amelyek irracionálisak gazdasági értelemben. Ettől egyáltalán nem tartok. Vannak, voltak, lesznek javaslatok, nekünk erre mindig van általában egy kiegészítő vagy ellenjavaslatunk, elkezdünk tárgyalni, van, amiben meg tudunk állapodni, van, amiben nem. De én mindig is ezt csináltam az amerikaiakkal, ez nem új nekem. Emlékszem, az egyik ilyen nagy stratégiai döntés még a 2000-es évek elején arról szólt, hogy a magyar légierőt milyen technológiai bázisra építsük föl. Legyen ez az amerikai típusú F-valami, vagy…

Ez a Gripen…

Igen. És akkor mi a Gripent választottuk, mert a Gripen-ajánlat sokkal jobb volt. Meg is mondtam az amerikaiaknak, akik nem voltak boldogok ettől, hogy tegyenek jobb ajánlatot, mert ez nekünk egy jobb ajánlat.

Most is van abban a helyzetben, hogy ezt ugyanígy megmondhatná?

Soha nem voltam még olyan helyzetben, hogy ezt ne tehessem meg. Az én politikai krédóm az, hogy nem hagyom magam olyan helyzetbe hozni, amely lehetetlenné tenné, hogy azt képviseljem, ami a legjobb a magyaroknak.

Tehát akkor itt sem egy alá-fölérendelt, hanem egy partneri tárgyalás várható.

Itt óvatosan kell fogalmazni, mert a méretek különböznek. Tehát nem vagyunk egy súlycsoportban, de azonos rendűek vagyunk. Tehát alá-fölérendeltség nincs, súlyfölény van.

Azt szokta mondani, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, ugye, ezt a magyar helyzetre mondja, ilyenkor mennyire kell Önből előjönnie annak a rejtett üzletember énjének, meg szeret alkudozni ilyen szinten?

Nem, igazából nem, a feleségem szokott a bazárban is.

Ide nem hozta a feleségét?

Inkább szégyellem magam, és elmegyek onnan, mert egy bizonyos határon túl úgy érzem, hogy ezt már valahogy nem. De nekem nem kell üzletembernek lennem, mert én gazdaságpolitikát csinálok. Nagy különbség! Tehát gazdaságpolitikában azt kell nézni, hogy akikre vonatkozik, ez esetben a magyar nemzet tagjaira, az, amit csinálok, előnyös vagy hátrányos. Tehát a közösségnek kell nyernie a megállapodáson. Az üzletember nem ilyen. Az üzletember azt nézi, hogy neki személyesen mennyi haszna lesz. Az üzletember nem keveri össze a közösség érdekét meg a sajátját, és mindig a sajátját teszi az első helyre. A gazdaságpolitikus soha nem tehet üzleti érdeket a közösség gazdasági érdekei elé. Nekem közérdeket kell képviselnem, csak olyan világban, ahol pénz, gazdaság, megállapodás van. De ez nagy különbség! Az üzlet és a gazdaságpolitika két különböző dolog.

Utolsó kérdésem, hogy miközben most, ugye, Washingtonba tart, Magyarországon 2026-ban választások lesznek, és nyilván a magyar emberek fognak erről dönteni. Novemberben lesz Győrben egy olyan rendezvény, ahol Magyar Péter és Ön is ott lesz. A győri polgármester mindkettőjüket vitára hívta. Magyar Péter, amerikai nevén „The Man” azt mondta, hogy elmegy erre a vitára, és várja Önt is. Ön tervez-e vitatkozni Magyar Péterrel Győrben?

Én Magyar Péter gazdáival vitatkozom. Minden héten. Brüsszelben.

Ha az Ultrahang szervez egy Ursula von der Leyen–Orbán Viktor vitát, arra elmenne?

Azt megfontolom.

Megpróbáljuk. Köszönjük szépen!

Én is köszönöm.