Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Felpörögtek a diplomáciai események, amióta az Egyesült Államok bemutatta 28 pontos, az orosz–ukrán háború rendezését szolgáló béketervét. A dokumentum többször módosult az elmúlt hetekben, és úgy tűnik, hogy ha lassan is, de közelednek az álláspontok. Hogy hogyan látja a helyzetet és az európai hozzáállást Orbán Viktor miniszterelnök, azt máris megkérdezem tőle. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Keveset nyilatkoznak az érintettek, az európaiak viszont annál többet ezzel a béketervvel kapcsolatban. Ön mennyire látja biztatónak most a helyzetet?

Ezen ne lepődjünk meg, akinek ereje van, az cselekszik; akinek nincs, az meg beszél. Ez magyarázza, hogy az oroszok meg az amerikaiak, akik erősek, tárgyalnak és egyezkednek, az európaiak, akik pedig gyengék, és nincsenek is bevonva ebbe a folyamatba, kimaradnak Európa jövőjének e fontos kérdéséből, ők pedig inkább beszélnek. Ma ez a helyzet.

De mennyire veszélyesek ezek a nyilatkozatok? Mert hallottunk itt olyat, hogy az Oroszország elleni megelőző csapások lehetőségét vetette fel a NATO katonai bizottságának az elnöke. Manfred Weber azt mondta, hogy európai NATO-vá kell alakítani az Európai Uniót, Putyin pedig erre úgy reagált, hogy nem lesz kivel tárgyalni, ha Európa háborút robbant ki Oroszország ellen, ami egy elég éles fenyegetésnek tűnt.

Kétségkívül egy veszélyes pillanatban vagyunk. Az elmúlt négy évben ez folyamatosan így volt. Voltak különbségek egy-egy szakasz tekintetében, tehát volt, amikor közelebb álltunk ahhoz, hogy a háború egész Európára kiterjedjen, és volt, amikor ennek a kockázata pedig kisebb volt. Most egy izgalmas pillanatban vagyunk, és a következő napokban dől el, hogy a háború közelebb kerül Európához, kiterjed-e a mi irányunkba, vagy pedig végképp letekerik a háború lángját. Ugye, egyszerre történik most két dolog. Egy folyamatos amerikai–orosz tárgyalássorozat zajlik. Ha az sikeres, akkor a háború lángját biztosan letekerik, és akkor mi is megkönnyebbülhetünk itt, Magyarországon. Nem vagyunk még kint a vízből, de egy kevésbé feszült és kockázatos időszak előtt állhatunk. Ha az európaiak akarata érvényesül, akik szerint továbbra is folytatni kell a háborút, tehát nem a békét kell keresni itt, hanem a háborút folytatni kell, és a háborút a harctéren kell megoldani, akkor a háború egyre közelebb kerülhet hozzánk, és a háborús fenyegetés nőni fog. A következő néhány napban eldől, hogy milyen irányt vesznek az események. Kevésbé van a közvélemény szeme előtt, de ha jól láttam a ma hajnali híreket, akkor ma egy fontos találkozó történik Belgiumban, ahova elmegy a német kancellár, talán még a bizottság elnök asszonya is, hogy rávegyék a belgákat arra, hogy a Belgiumban befagyasztott orosz vagyont vegyék el az oroszoktól, dobják be az európai pénzek közé, és ebből az összegből, persze ilyen ravasz jogi megoldásokkal, de végül is ebből az összegből finanszírozzuk az ukrán háborút, hogy a harctéren folytatódhasson a küzdelem. Ha erre van megoldás, az európaiak ezt sikerrel kitárgyalják egymás között, akkor rengeteg pénz áramlik a következő időszakban Ukrajnába. Akkor Magyarországnak az a dolga, hogy ebből valahogy kimaradjunk, mert mi nem akarunk oda pénzt küldeni, és nem akarunk belekeveredni ebbe a háborúba. Ha viszont a belgák, akiknél ez a pénz fizikailag található, ellenállnak, akkor viszont az európai vezetőknek be kell ismerniük, hogy nincs pénz az ukrán háborúra, ezért a megoldást sem a frontvonalon kell keresni, mert az rengeteg pénzbe, emberéletbe és pénzbe kerül, hanem akkor támogatni kell az amerikaiakat az oroszokkal való tárgyalásban. Ez a helyzet, ez a függő helyzet, ez a következő három-négy napban fönnmarad, de néhány nap múlva lezárulhat, és akkor választ kapunk arra, hogy a következő hónapokban a háború kiterjedésére, súlyosbodására vagy a béke esélyének növekedésére számíthatunk.

Érdekes egyébként ezzel kapcsolatban a belga miniszterelnök egész őszintén és élesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy ki hiszi el igazán, hogy Oroszország veszíteni fog Ukrajnában, ez egy mese, ez egy teljes illúzió. Ez jelez valamiféle változást? Mert, ugye, Brüsszel szerint azért kell támogatni Ukrajnát, hogy a lehető legerősebb pozícióból tudjon tárgyalni, és nem azért, mert háborúba készül.

Igen, ugye, a belgáknak egy sajátos helyzete van itt, mert a befagyasztott orosz vagyon náluk van. A belgák nagyon erősek abban az üzletben, ez egy üzletág, amely azzal foglalkozik, hogy különböző országok valutatartalékát kezeli, nekünk is van ilyen valutatartalékunk egyébként, azt nekünk is kezelni kell, annak a kezelése egy bonyolult pénzügyi ismereteket igénylő munka, hogy mekkora összeget milyen pénznemben tartasz, hova helyezed el, és így tovább, és az egyik tartalékvaluta ma a világban, persze csak a dollár mögött az euró, vagyis az Európai Unió pénze, és sok ország, nemcsak Oroszország, mások is, gazdag országok a valutatartalékaik egy részét a saját államhatáraikon kívül biztonságba helyezve euró pénznemben tartják. Az oroszok is ezt csinálták a háború előtt. Beszélünk egy olyan 200 milliárd euróról, ez egy hatalmas összeg, amit ők úgy gondoltak, hogy kellő biztonságban lesz Európában és euróban. És ezeket az ügyleteket belga cégek bonyolítják, ők vállaltak felelősséget azért, hogy az oroszok ezt a pénzt visszakapják, illetve amikor szükségük van rá, akkor hozzáférnek. És az Európai Unió ezeket a belga cégeket hozta lehetetlen helyzetbe azzal, hogy befagyasztotta ezt a vagyont. Ami példátlan egyébként, tehát a nemzetközi jogban nem nagyon ismert eset, hogy egyszer csak azt mondja egy hatalom, mondjuk, az Európai Unió, hogy ugyan az a te pénzed, de mostantól ehhez nem férhetsz hozzá. És azt kell mondanom, hogy Európában azzal kábítják az embereket, tehát Nyugat-Európában, ahol teljes liberális médiamonopólium van, és háborúpárti a sajtó 98 százaléka, ott azzal kábítják az európai embereket, hogy ez a háború nektek egy filléretekbe se fog kerülni. Tehát te, kedves Franz barátom itt, München-külsőn meg itt, Párizs-alsón meg Spanyolországban, a hegyekben, nem kell neked aggódnod, mert neked egy filléredbe nem kerül ez a háború, mert ezt a háborút mi majd a befagyasztott, lefoglalt és a végén majd kisajátított orosz vagyonból fogjuk fedezni. Ezért van az, hogy egyes országokban a háborúellenes hangulat nem erős, mert ők úgy gondolják, a háború messze van, ott, az Atlanti-óceán partján élnek, pénzükbe nem kerül, mert a főnökök megmondták, hogy ebből az orosz vagyonból fogjuk az egészet megoldani. És most itt egy pillanat, amikor kiderül, hogy ez nem ilyen egyszerű. Például a belgák nem akarják vállalni azt a kockázatot, hogyha erre a pénzre ráteszik a kezüket, akkor később nemzetközi perekben nagy valószínűséggel ezt el fogják bukni, és nekik kell majd helytállni. És a belga miniszterelnök azért beszél olyan élesen, mint ahogy én szoktam, vagy ahogy mi, magyarok szoktunk, mert nem babra megy ez a játék. Ha ő ebbe belemegy, és nem kap garanciákat arra, hogy egy nemzetközi pervesztés esetén ki fogja kifizetni az oroszoknak a hiányzó pénzt meg mindent, ami ezzel jár még, kamatostul, ha ő erre nem kap garanciát, hogy valaki ezt tőle átvállalja, akkor ő ebbe nem mehet bele, mert tönkreteszi pénzügyileg Belgiumot. Ezért van az, hogy ma mi elvi alapon vagyunk békepártiak itt, Közép-Európában, a belgák meg pénzalapon szeretnék, hogyha valaki végre a háború lángját lecsavarná.

Azért is érdekes Ukrajna további támogatása, mert közben továbbgyűrűzött az ukrán korrupciós botrány is. Ugye, arany vécé után most már arany kádról is szó van. Brüsszel ugyanakkor bizakodó, Kaja Kallas szerint maga a botrány a bizonyítéka annak, hogy működnek a korrupcióellenes intézmények Ukrajnában, tehát valójában minden rendben van. Hogyan kellene ezt az ügyet Brüsszelnek kezelnie Ön szerint?

Brüsszel nehéz helyzetben van, mert az ő háza is ég. Tehát úgy kellene egy ukrán korrupciós botrány tüzét eloltania, hogy közben a saját háza is ég Brüsszelben. Nekünk is tanulságos történet ez. Ugye, már lekerült a napirendről, de egy évvel ezelőtt jött az a hír, hogy azt a belga embert, aki a belga kormányt képviselte az Európai Bizottságban, és aki egyébként az igazságügyért, az átláthatóságért meg a jogállamiságért volt felelős, Reyndersnek hívják ezt az embert, és azzal szórakozott, hogy belénk törölte a lábát reggel, délben meg este, azt egyszer csak hopp, lekapta a belga rendőrség, mert kiderült, hogy valami gyanús, korrupciós, pénzmosási ügyben érintett nyakig. Ez volt az az ember, aki bennünket piszkált, fogalmazzunk ilyen visszafogottan. És most kiderül, hogy az Európai Unió második embere, korábbi, öt évvel ezelőtt még második embere, a bizottság mindenkori alelnöke, a külügyekért felelős biztos, aki egyben Olaszországot képviseli a bizottságban, az valamit csinált, amit nem tudunk, pontosan mit, de a napokban ott házkutatás, rendőrség, letartóztatás, szóval gyanús dolgok történnek. Miközben úszik a korrupcióban az Európai Unió, és nemcsak a bizottság, akiről most beszéltem, a bizottság két tagja, hanem maga az Európai Parlament is hangos a parlamentet érintő korrupciós ügyektől, most ennek a korrupcióban fuldokló Brüsszelnek kellene valami okosat mondania az ukrajnai korrupcióról. Én csak azt tudom mondani, hogy nyilván ez nem megy, mert ami történik Ukrajnában, az történik Brüsszelben is. Hát ilyenkor kéz kezet mos, a maximum, amit várhatunk, nincs könnyű helyzetben a bizottság.

A másik mód, ahogyan támogatná Brüsszel Ukrajnát, az az orosz energia importtilalma. Ugye, a tanács és a parlament a héten megegyezett arról, hogy a vezetékes gázt 2027-től tiltanák, hogy beszerezzék az uniós országok. Ennek fényében mit érnek a Washingtonban és Moszkvában kitárgyalt eredmények?

Amiről eddig beszélgettünk, az inkább külpolitika volt, érint bennünket, hiszen tagjai vagyunk az uniónak, de amiről most kérdezett Ön, az már vastagon magyar belgazdaság. Sőt, ez húsbavágó, ez kulcskérdés. Tehát azt talán már mindenki tudja Magyarországon, hogyha nem jön Oroszországból gáz és olaj Magyarországra, annak tragikus gazdasági következményei lesznek, mert ez azt jelenti, hogy a háztartások rezsiköltsége óvatos becslések szerint háromszorosára, mások szerint három és félszeresére nő. A fűtési szezon alatt mindenki kiszámolhatja, hogy mennyi a rezsije egy hónapban, mennyi a gázszámlája meg a villanyszámlája. Az olaj esetében pedig az a helyzet, hogy ha nincs orosz olaj, akkor az üzemanyag ára repül föl a csillagos égig. Tehát az, hogy Magyarország rajta maradjon azon a szállítási útvonalon, amelyen keresztül érkezik Oroszországból olaj, és egy másik irányból pedig gáz, lételeme vagy létkérdése a magyar gazdaságnak és a magyar családoknak. Nem véletlen, hogy annyi energiát fektettem én is abba, hogy az itt fenyegető veszélyeket elhárítsuk. Két veszély volt, amit már elhárítottunk. Az egyik, hogy az amerikaiak az Oroszországból történő energiavásárlásra szankciókat vetettek ki, vagyis ellehetetlenítették, és el kellett érnünk, hogy Magyarországra ez a szankció ne vonatkozzon. Tehát itt az egész ország nevében többször is kifejeztem már Magyarország háláját. Mi nem vagyunk egy nagyon hálás nép, magunk között legyen mondva, meg nem szoktunk nagyon lelkiéletet sem élni a nemzetközi politikában, de most itt más helyzet van. Tehát nekünk határozottan érdemes megköszönnünk és kifejezni a hálánkat is az Egyesült Államok elnöke irányában, aki nyilván a méretek miatt nem azzal kel meg fekszik, hogy mi van a magyar energiaellátással meg a magyar háztartások rezsiköltségével, de végül is megengedte, hogy megértessük vele, hogy lehet, hogy globálisan ésszerű lépés, a Magyarországra gyakorolt hatásai viszont ésszerűtlenek, hiszen nem az volt a célja az amerikai szankcióknak, hogy tönkretegye a magyarokat. És ő ezt be is látta, és kötöttünk egy megállapodást, hogy amíg ő az amerikai elnök, és itt, Magyarországon pedig van egy békepárti kormány, addig a szankciók alól kiveszik Magyarországot. A második megállapodást az oroszok elnökével kellett kötni. Ez a háború, ami ott zajlik, egy olyan háború, ahol most az ukránok is mérnek csapásokat orosz területekre, elsősorban orosz energetikai intézményekre vagy energetikai állomásokra, tehát kompresszorállomásokra, csővezetékekre, lassan már kitermelési helyszínekre is. És nyilván Oroszországnak Oroszország az első. De nekünk garancia kellett arra, hogy akármi is történik az orosz energiarendszerben, mi meg fogjuk kapni azt a mennyiségű olajat és gázt, amit kitárgyaltunk korábban, és amire leszerződtünk. Megerősítettük ezeket a megállapodásokat, tehát nekünk van egy megerősített szerződésünk Oroszországgal, hogy a nafta, ahogy ők mondják, tehát az olaj is meg a gáz is a megállapodott rendnek megfelelően érkezik majd Magyarországra. Egy nagy kő, két nagy kő már legördült a szívünkről. De van a szívünkön egy harmadik kő is, ez Brüsszel, mert Amerikától függetlenül Európa is szankciókat akar bevezetni, totális tiltást akar bevezetni az orosz olaj és gáz használatára, ami visszarántaná Magyarországot abba a helyzetbe, amiből kihúztuk magunkat, amikor megállapodtunk az elnökkel, az amerikai elnökkel. A különbség az, hogy az amerikai szankciók már életbe léptek. Tehát ha az a tárgyalás nem sikerült volna, akkor bukovári van már most itthon Magyarországon, és itt több millió család lenne nagyon nehéz helyzetben. Az európai döntéssel az a helyzet, hogy ezt most tervezik meghozni, hogy ez majd 2027-ben lép életbe, tehát itt azért valamennyi időt nyertünk, és lehet reménykedni abban, hogy az egész szankciós politika is a múlté lesz, hiszen ha a béketárgyalások sikeresek és van béke, akkor nyilván döntést fognak hozni a szankciók megszüntetéséről is, és akkor az egész veszedelem elhárul Magyarország feje fölül, vagyis Magyarország energiaellátása és pénzügyi stabilitása szempontjából a legjobb megoldás a béke, mert a béke elsöpri a szankciós rendszert is, és visszatérhetünk a normális együttműködéshez. Nekünk most azt kell elérni Brüsszelben, hogy ezt a döntést vagy ne hozzák meg, vagy időben minél később lépjen hatályba.

Ugyanakkor a jogi támadások mellett ott vannak a fizikaiak is, ugye, most a héten ismét támadás érte a Barátság kőolajvezetéket. Melyik a veszélyesebb: a jogi vagy a fizikai támadás?

Azt ne felejtsük el, hogy Brüsszel cinkelt lapokkal játszik. Tehát az orosz gáz- és olajvásárlás betiltása minden jogász véleménye szerint, aki valaha nemzetközi joggal vagy kereskedelmi joggal foglalkozott, egy szankciós lépés. A szankciós lépéseknek az a sajátossága, hogy az unió akkor hozhat ilyen döntést, ha minden tagállam támogatja. De miután Magyarország nem támogatja, ezért Magyarországra nézve nem is tudtak ilyen döntést hozni, mert amikor szankciókat vezettek be, én ragaszkodtam ahhoz, hogy én csak akkor támogatom a szankciókat, ha kiveszik az alól Magyarországot meg Szlovákiát, akivel egyébként egy rendszeren vagyunk, egy csőrendszeren vagyunk. És nem mondom, hogy könnyen, és azt sem, hogy barátságos körülmények között, és azt sem, hogy szalonszerű, polgári társalgás vagy csevegés keretében, hanem izzadságos körülmények között, de ezt a kivételt elértük, elértem, ezt kitárgyaltam. És miután az volt a helyzet, hogy ha nem adnak nekünk kivételt, akkor semmilyen szankció sincs, volt is eszközöm ahhoz, hogy ezt elérjem. Most azt találták ki, azért mondom, hogy cinkelt lapokkal játszanak, hogy ez tulajdonképpen, amit most csinálnak, nem is szankció, hanem egy kereskedelempolitikai döntés. És a kereskedelempolitika az uniós jog szerint nem igényel egyhangúságot, azt meg lehet hozni többséggel is, többségi döntéssel. Vagyis kikerülik a magyar vétót. Teljesen törvénytelenül, ez nyílt megsértése a fennálló jogszabályoknak. Ha egyáltalán jogállamiságról lehet beszélni még Európában, akkor ez a jogállamiság nyílt megsértése. Be is fogjuk perelni egyébként ezért a bizottságot, tehát ha ezt a döntést hozza, akkor mi jogi úton is elégtételt akarunk venni, amivel persze nem vagyunk kint a vízből, mert amíg Európában egy jogi ügy végigfut, addigra már nyolcszor véget ér a háború. De mindegy, akkor is jeleznünk kell, hogy az Európai Unió letért a jog útjáról, a jogállamiság útjáról, jogsértést követ el, visszaél a hatalmával, ez hatalommal való visszaélés, és ennek majd később következményei is kell, hogy legyenek. Most egyelőre így tartunk. Bocsánat, nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy közben van egy fizikai veszély is, ugye. Nos, a jogi veszélyt azért mondtam el ilyen részletesen, hogy értsék, hogy nem egy egyszerű játszma ez ott, Brüsszelben, nemcsak politikai bátorság kell hozzá, mert azzal mi történeti dimenzióban sem állunk éppen rosszul, és mostani kormány sincs ennek híján, hanem itt nagyon komoly jogi tudásra és egy jogi küzdelem megvívásához szükséges intellektuális erőre is szükség van, amit Bóka János miniszter úr minisztériuma szállít a számunkra, eddig egyébként szerintem kiváló teljesítménnyel. Most a fizikai veszély. Ugye, a fizikai veszély abból fakad, hogy az ukránok kaptak olyan eszközöket, meg fejlesztettek maguk is olyan eszközöket, amelyekkel nemcsak a frontvonalon tudnak háborút folytatni, hanem a hátországot, az orosz hátországot is lőni tudják, és miután az oroszok egyébként lövik az ukrán hátország összes energetikai vagy energialétesítményét, elosztókat, kompresszorállomásokat és így tovább, tehát megbénítják a télre gyakorlatilag Ukrajna energiaellátását, az ukránok ezt viszonozzák, és ők is belőnek most már Oroszország területére. Ezért van jelentősége azoknak a híreknek, ha valaki követi ezt, hogy a nyugatiak milyen típusú fegyvereket adnak az ukránoknak. Adnak-e olyanokat is, amelyekkel be lehet lőni egész Szibériáig vagy Moszkváig, szóval a belső orosz területekre? És valóban kárt is tesznek az orosz ellátásban. Tehát a becslések különbözőek, de minimum 10 százalékát az orosz energiaképességeknek megbénították az oda mért katonai csapásokkal. Ezért volt kérdés, hogy Oroszország ilyen körülmények között a korábban vállalt szállítási szerződéseit betartja-e, vagy nem, de az oroszokkal arról állapodtunk meg, hogy nem lehet olyan katonai helyzet az orosz hátországban, hogy ők ne szállítsanak Magyarországra, tehát itt nekünk élő garanciánk van.

Ha már belgazdaság, kiszivárgott a Tisza gazdasági terve, amelyet egyébként a párt tagad, hogy létezne. Ebben 3.700 milliárd forintot vonnának el a vállalkozásoktól és 1.300-at a családoktól. Hogy’ látja, hogy ennek milyen hatásai lennének? Egyáltalán miért akarna a Tisza adót emelni, hogyha nem indokolja a költségvetés helyzete, és tudják, hogy ez népszerűtlen lenne?

Nézze, a baloldal nagyon szeret adót emelni, tehát függetlenül az ország tényleges helyzetétől. A baloldalnak van egy olyan gondolata, hogy a pénz náluk jobb helyen van, a politikusoknál jobb helyen van, mint a vállalkozóknál meg az embereknél. Tehát ők azt gondolják, hogy a gazdaság igazságtalanul működik, ha csak a vállalkozók meg a munkaadók döntik el, hogy mi legyen a gazdaságban lévő pénzzel, tehát egy gazdasági észszerűség szerint áramlik a pénz a gazdaságban, abból fakadnak igazságtalanságok, amiket úgy kell megoldani, hogy el kell venni minél nagyobb részét a pénznek a munkaadóktól is, tehát a vállalkozóktól is meg az emberektől is, és ők, mármint a politikusok valamifajta igazságossági szempont alapján majd újraosztják ezt a pénzt, és ők jobban tudják, hogy hova menjen a pénz, mint azok, akik egyébként a pénzt előállítják. Ez a radikális különbség egy baloldali gondolkodás, meg egy jobboldali gondolkodás között. Mert mi meg azt gondoljuk, hogy a munka meg a teljesítmény a legfontosabb, hagyjuk az embereket, hadd dolgozzanak, hadd keressenek, és hadd döntsék el ők, hogy mit csinálnak a pénzükkel. Ez egy jobboldali gondolat. A baloldal maga akarja ezt megmondani. Tehát függetlenül a gazdaság aktuális helyzetétől, mi van a költségvetésben, a baloldal mindig adót emel, mindig beleavatkozik a gazdaságba, mindig szabályoz, a jobboldal pedig csak annyi adót akar beszedni, ami a közös költségekhez föltétlenül szükséges, és arra törekszik, hogy minél több pénz maradjon az embereknél. Mi, ha legfeljebb beavatkozunk, néha beavatkozunk mi is, egyetlen ponton avatkozunk be, az pedig a családok javára történő beavatkozás, mert mi azt szeretnénk, hogyha a gyermeknevelésnek a költségei minél kisebbek lennének, és a gyermeket nevelő szülők nem élnének rosszabbul, mint azok, akik nem vállalnak gyereket, ezért adunk családi adókedvezményt, vezettünk be családiadó-kedvezmény rendszert, és támogatjuk a gyermekes családokat. Tehát itt két világlátás is szemben áll egymással. Ami a konkrétumokat illeti, és ez tovább súlyosbítja a helyzetet, ezért olyan borzalmas a Tisza programja, amilyen, tehát az ember elolvassa, és libabőrös lesz tőle, vagy kihullik a haja, attól függ, hogy mekkora, milyen erős az idegrendszere, ők még pénzt is akarnak küldeni Brüsszelbe, mert Brüsszel pénzt kér a tagállamoktól, hogy Ukrajnába el tudja küldeni. Ha meg az orosz vagyonra nem tudja rátenni a kezét, akkor még több pénzt kell kérnie a tagállamoktól a háború folytatására. Mi nem adunk, tehát a magyar jobboldal nem ad pénzt, nem küld Ukrajnába pénzt, és nem érdekel, hogy ebből konfliktus származik Brüsszellel. Majd megharcoljuk. A magyar baloldal a Tisza vezetésével mást gondol erről. Ő azt gondolja, hogy Brüsszel kérése jogos, Brüsszelnek, ha pénzt kér, pénzt kell adni, Brüsszel helyes, ha támogatja a háborút, úgyhogy itt a Tisza is meg a DK is, ukránbarát magyar pártokról beszélünk, tehát ők helyeslik a háború folytatását, ehhez pénzt adnak Brüsszelnek, Brüsszel ezt a pénzt elküldi Ukrajnába, ez ilyen egyszerű, de ahhoz valakitől be kell gyűjteni a pénzt. Onnan lehet begyűjteni, ahol van. Van a családoknál, meg van a vállalkozásoknál, ezért elvesznek ezer-egynéhány százmilliárdot a családoktól, és három, vagy nem tudom, három és fél ezermilliárdot meg a vállalkozásoktól. Ez magyarázza ezt a tényleg agybajszerű programot, amit nyilvánosságra hoztak. És ezt komolyan is érdemes venni, mert ez egy aláírt program. Tehát látom, van egy vita arról, hogy most ez igazi, vagy nem. Ezek alá vannak írva, a fejezeteket én magam láttam, a Tisza gazdaságpolitikai programjáért felelős embernek az aláírása rajta van a papírokon. Tehát itt nincs miről beszélni, ez egy valódi program, ez egy valódi fenyegetés, és hogyha a magyar emberek úgy döntenek, hogy ezt a programot választják, akkor tudatában kell lenniük annak, hogy ez súlyos pénzügyi következménnyel jár a vállalkozásaikra, a munkahelyükre meg a családi pénztárcára.

Ugye, ez annak fényében is különösen érdekes, hogy tegnap megszületett a minimálbér-megállapodás, ugye, 11 százalékkal emelkedik ez jövőre. Ki tudják-e a jelenlegi körülmények között, és ha változnának a körülmények, ki tudnák-e gazdálkodni ezt az emelést a vállalkozások?

Ha a Tisza programja életbe lépne, amitől a Jóisten mentsen meg bennünket, akkor természetesen a minimálbéremelést el lehet felejteni. Tehát azzal a gazdaságpolitikai programmal, ami most kiszivárgott, azzal nem lehet megvalósítani a 11, illetve 7 százalékos minimálbéremelést. Ahhoz egy jobboldali gazdaságpolitika kell. A felek, akik megállapodtak, egyik oldalon a szakszik, a szakszervezetek, a másik oldalon a munkaadók, azok abból indultak ki, hogy a mostani gazdaságpolitika fönnmarad. Ha a mostani gazdaságpolitika fönnmarad, akkor képesek arra, mert ők állapodtak meg, a kormány itt csak közvetítő szerepet játszott, akkor ők képesek arra, hogy ezt a minimálbéremelést végrehajtsák. Ha változik a gazdaságpolitika, akkor ez a megállapodás egy pillanat alatt szétpukkan.

Beszéljünk még egy dologról, merthogy éppen 21 éve ma volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, ami sajnos elég mély sebeket okozott az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyában. Sikerült begyógyítani mára, 21 évvel később ezeket a sebeket?

Szerintem igen. Én azok közé tartoztam a választás éjszakáján is, aki győzelemként élte meg a szavazást. Azt hiszem, 100-ból én voltam az egyetlen, körülbelül ilyen arányok lehettek, mert én nem gondoltam, hogy a magyarok elegendő arányú többségben fogják támogatni a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, tehát, hogy ne csak szellemileg, kulturálisan, nyelvileg, hanem politikailag, közjogilag is tartozzunk egy közösséghez. A baloldal mindig is ez ellen uszított vagy nevelt vagy képzett, tehát van egy kultúra Magyarországon, amely azt mondja, hogy magyar az, aki Magyarországon él. Ez a baloldal álláspontja. És van egy jobboldali kultúra, amelyik meg azt mondja, hogy egy nagy nemzet vagyunk, amit szétszabdaltak, igazságtalanul darabokra törtek, de ettől még a magyarok, akik a határon kívülre kerültek, azok továbbra is magyarok, vagyis a nemzet és az állam határai nem esnek egybe. Ez két különböző filozófia. De én annak örültem, hogy azon a december 5-ei napon több volt az igen, mint a nem. Azért örültem neki, mert tudtam, hogy majd eljön a pillanat, hogy egyszer csak kapunk egy lehetőséget a Jóistentől meg a magyar választóktól, hogy csak lesz kétharmadunk, mert ez egy kétharmados szabályozást igényel, ha meg akarod adni az állampolgárságot, és a morális alapja egy későbbi döntésnek létrejött, mert ha több az igen, mint a nem, akkor utána a kormány már erre a népszavazásra hivatkozva megadhatja a kettős állampolgárságot. És miután 2010-ben megkaptuk a kétharmadot, az első döntésünk volt, hogy visszautalva erre a sokak számára rossz emlékű és megrázó népszavazásra, amelyben mégis volt egy többség, arra hivatkozva bevezettük a kettős állampolgárságot. És a legfontosabb, hogy a baloldalon is változás történt. Tehát az a baloldali kultúra, amely szerint aki nem Magyarországon él, nem magyar, ez elsatnyult, van még, látom itt, vannak ennek korifeusai, de ez visszafejlődött, elgyengült, a másik oldal, amelyik azt mondja, hogy az országnak vannak határai, az államnak vannak határai, de a nemzetnek nincs, és minden magyar a világon egy nemzethez tartozik, ez meg megerősödött. Tehát szerintem mind közjogi értelemben, mind pedig kulturális, filozófiai értelemben túlléptünk már ezen a fájdalmas december 5-ei népszavazáson, és gőzerővel dolgozunk a magyar nemzeti egység megteremtésén.

Brüsszel háborúval kapcsolatos álláspontjáról, energetikai kérdésekről és a Tisza-csomagról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.