Orbán Viktor doorstep-nyilatkozata az Európai Tanács ülését követően

Jó napot kívánok! Sose mennek haza? Nem álmosak? Éjfél van mindjárt.

Miniszterelnök úr, az ukrán elnök többször említette Magyarországot nem túl pozitív összefüggésben. Elkerülték most egymást. Ön mit várna el Ukrajnától, hogy javuljanak a magyar–ukrán kapcsolatok?

Oka van a véleménykülönbségnek, dehát ez nem egy alap nélküli konfliktus. Először is az ukránoknak az az érdekük, hogy minél több országot belevonjanak a háborúba. Ez ugyan nekünk nem jó, és mi nem akarunk belevonódni ebbe a háborúba, de azt ugyanakkor értjük, hogyha háborúban vagy, akkor neked az a jó, ha a saját oldaladon minél több országot be tudsz vonni. De Magyarországnak van világháborús tapasztalata, és mi nem akarunk újabb háborúba menni, és nem is fogunk, úgyhogy azt javasoljuk az ukránoknak, hogy inkább egy béketárgyalással próbálkozzunk, mi abban tudunk segíteni. Embert nem küldünk, fegyvert nem küldünk, pénzt nem adunk, de szívesen segítünk egy béketárgyalás nyélbe ütésével. Ez az egyik konfliktus. A másik konfliktus Ukrajna jövője. Ők úgy képzelik Ukrajna jövőjét, hogy belépnek az Európai Unióba. De Ukrajna egy olyan ország, amelynek ma nem tudjuk, hol a keleti határa, és háborúban áll. És hogy háborúban áll-e majd egy tűzszünet után, esetleg a következő években Oroszországgal, azt nem ő fogja eldönteni, vagy nemcsak ő, hanem az oroszok is. És én nem szeretném, ha Magyarország egy olyan szövetségnek lenne a tagja, amelynek egy újonnan felvett, új tagja folyamatosan háborús veszedelemben él, és bármikor beleránthat bennünket, mert most tudom azt mondani, hogy az ukrán–orosz háború nem a mi háborúnk, de ha az ukránok tagjai az uniónak, akkor az a mi háborúnkká válik, és ezt mi nem akarjuk. Arról nem beszélve, hogy Ukrajna állapota a háború miatt, de egyébként is fölszívná, kiszippantaná Európából azokat a pénzeket, amelyekre itt, Európában van szükség a gazdaság fejlesztéséhez, például Magyarországon. Tehát van ez a kettes számú vita. És a harmadik számú vita, hogy szerintem csúnyán bánnak a kárpátaljai magyarokkal. 2015-ig volt egy olyan törvény és gyakorlat, amelyet elfogadtak és szerettek az ott élő magyarok, úgy érezték, hogy a kulturális, nyelvi identitás fönntartásához megteremti a föltételeket, és ezt a törvényt 2015-ben hatályon kívül helyezték, és megváltoztatták, és mindenfajta új dolgokat hoztak, és veszélyben vannak a magyar iskolák, a magyar nyelv használata és a magyar közösségek is. És ezt a magyar állam nem tűrheti. Ez a harmadik ok, amiért nem járunk össze délutánonként Zelenszkij elnök úrral.

Miniszterelnök úr, mivel érkezett a tarisznyájában ide Budapestről a Békemenetről, milyen érzés volt megérkezni ide az uniós csúcsra? Illetve az orosz befagyasztott vagyon kapcsán hogy’ látja, hogyan alakultak az események? Mi ennek az üzenete?

Nézze, ez egy sűrű nap volt. Reggel még beszédet írtam, kora délután beszédet mondtam, és késő délután pedig már itt hadakoztam. Először is egyeztettem Robert Fico miniszterelnök úrral, aki derekasan és becsületesen képviselte a magyar nemzeti érdekeket, amíg mi a nemzeti ünnepen voltunk. Föl is olvasta azokat a mondatokat a levelünkből, ami ahhoz kellett, hogy világos legyen, hogy Magyarország nem támogatja ma sem Ukrajnával történő uniós tagságról szóló tárgyalások megkezdését, és hogy nem támogatunk semmilyen pénzügyi intézkedést, amely a magyarok pénzét kivinné, vagy azt veszélyeztetné, Ukrajnába vagy Ukrajnával összefüggésben. Tehát először is mindezt megbeszéltem a miniszterelnök úrral. Utána részt vettem abban a vitában, ami a befagyasztott orosz vagyonról szól, ami egy nagyon bonyolult vita. Ennek a lényege az, hogy az oroszoknak a devizatartalékuk egy tekintélyes része itt található Európában. Európának van egy olyan szolgáltatása a világ számára, nemcsak az oroszoknak, araboknak, kínaiaknak is, hogy más nemzetek valutatartalékait üzleti alapon, szerződéses alapon itt őrzik és kezelik. És ez egy bizalmi vagyonkezelés. És az első nagy kérdés, hogyha egyszer is hozzányúlnak politikai parancsra bármely itt elhelyezett összeghez, ami nem az unióé, hanem unión kívüli tagállamé, és azt elvonják, ráadásul nemzetközi jogi szempontból kétes módon, akkor az megingatja az összes Európában pénzügyi befektetést végrehajtó bizalmát, és akkor ez az üzletág tönkremegy. Ez egy hatalmas üzletág, ezen nagyon sok pénzt keresnek európai cégek, és az Európai Uniónak az volna az érdeke, ha ez az iparág nem halna meg, hiszen Európa azért versenyez, hogy az euró először fölzárkózzon a dollárhoz, mint világvaluta, később meg, ha lehet, meg is előzze. Van ez a probléma. Van egy másik probléma. A héten nekem volt egy levélváltásom – nem tudom, hogy ez kiment-e a magyar sajtóba – az oroszok elnökével, ahol azt kértem egy levél formájában, mert akartam, hogy nyoma maradjon, hogy lesznek-e ellenlépések, tehát ha ezt teszi az unió, akkor mit reagálnak erre az oroszok. És nagyon világos, azt írták jogi nyelven, de ez azt jelentette, hogy akkor ellenlépéseket fognak tenni. Az azt jelenti, hogy az Oroszországban lévő vállalati vagyonok, azok bizony bajba kerülhetnek. Magyarországról több cégnek is, nagy magyar, stratégiai cégeknek is komoly vagyona van Oroszországban, és én ezt nem akarom kockáztatni, sőt azt hiszem, hogy nem is kockáztathatja a magyar miniszterelnök, hogy azokat a vagyonokat egy brüsszeli döntés miatt ellenlépésként megsarcolják, megskalpolják vagy elkobozzák. Tehát van egy ilyen része is ennek. És van egy harmadik része is, ez pedig az, hogy nem lesz az jó gyakorlat, hogyha beleugrik egy kalandba az Európai Unió, odaáll Ukrajna mellé, az ukrán–orosz háborút saját háborúnak nyilvánítja anélkül, hogy lenne pénze, és ahelyett, hogy békét akarna, a háború folytatásához valaki másnak a pénzét konfiskálja el. Hol lesz ennek a vége? Tehát ez egy bonyolult kérdéskör, és Magyarországnak nem is áll módjában, hogy támogassa, illetve a ma elfogadott szöveget, mert itt elfogadtak azért 26-an egy szöveget, annak Magyarország nem részese.

Miniszterelnök úr, az Ön kollégája, a lett miniszterelnök asszony ma reggel a Mandinernek úgy fogalmazott, hogy ugyan lemondták és törölték a budapesti békecsúcsot, de Európának készen kell állnia arra, hogy egy budapesti békecsúcsra sor kerüljön. Ön szerint Európa készen áll?

Azt nem tudom, de a budapesti békecsúcs napirenden van. Emlékezzünk, hogy hogy’ jött létre a közel-keleti békecsúcs. Én szombaton este kaptam egy levelet, hogy akkor hétfőn. Tehát az ilyen tárgyalások jól beazonosítható kérdéseken függnek. Van három-négy ügy, amiben nem tudtak megegyezni az amerikaiak meg az oroszok, de folyamatosan tárgyalnak, és bármikor megegyezhetnek. És ha megegyeznek, akkor nagyon gyorsan tető alá lehet hozni egy ilyen béketanácskozást. Úgyhogy Magyarországon mi egy ilyen – hogy kell ezt mondani? –, egy ilyen standby állapotban vagyunk, van egy előkészítő munkacsoportunk, az dolgozik, helyszín, biztosítás, rengeteg technikai kérdés adódik, tehát Magyarországon dolgozik a békecsúcsot előkészítő munkacsoport. Európának nem az orosz–amerikai tárgyalásokra kellene készen állnia, hanem meggyőződésem szerint tárgyalásokat kellene kezdeményeznie az oroszokkal. Tehát pont azt kellene csinálnunk tükörszerűen, mint amit az amerikaiak elnöke csinál, ha már ő megtörte a jeget. Mert korábban az volt, hogy a nyugatiak nem állnak szóba az oroszokkal. Emellett lehetett fölhozni érveket, de ennek vége van, az amerikai elnök megtörte ezt a jeget, van közvetlen, személyes érintkezés az amerikai elnök meg az oroszok elnöke között. Nem látom be, hogy miért nincs ugyanilyen érintkezés és diplomáciai kapcsolat az Európai Unió és Oroszország között, ez számomra nem fogható föl. Szerintem, ha nem akarunk kiszorulni az Európáról szóló döntésekből, akkor ott kell lennünk a tárgyalásoknál, és nem úgy, hogy bekéredzkedünk mások tárgyalására, hanem saját jogon kell tárgyalást, diplomáciai akciókat indítani.

Miniszterelnök úr, az ukrán elnök ma délelőtt a szankciók fontosságát hangsúlyozta, akárcsak a legtöbb európai vezető, sőt egyesek odáig mentek, hogy Európa tettre kész, ki kell a részét venni a konfliktusból. Ön mit szól ehhez, tekintettel arra, hogy ez a 19. szankciós csomag, és mit gondol, véleménye szerint mennyire elkötelezett a békére az amerikai elnök, és mennyire türelmes?

Az utóbbi kérdést neki kell föltenni. Ami a szankciós csomagot illeti, ezt hosszú hetekig tartó tárgyalások előzték meg, mindent kivettünk belőle, ami rossz volt Magyarországnak. Ez egy olyan szankciós csomag, amely bár folytatja a szankciós politikát, amely gyökerében elhibázott, de ez a csomag Magyarországot nem érinti negatív módon. Mindig úgy tárgyalunk, hogyha lesznek is újabb szankciós csomagok, az Magyarországra ne gyakoroljon negatív hatást. Ami magát az alaphelyzetet illeti. Mindenfajta számítások vannak, de szerintem egy olyan 20 és 30 milliárd euró között van az az összeg, amit a magyar gazdaság eddig elbukott a háborún. Tehát ha nem lett volna a háború, akkor körülbelül ennyivel lenne ma nagyobb a magyar gazdaság. Ebből világosan következik, hogy minden magyar családnak, tehát nem a magyar államnak meg a költségvetésnek, minden magyar családnak, minden magyar kis- és középvállalkozónak az az érdeke, hogy minél hamarabb béke legyen, a pénz ne menjen Ukrajnába, és a magyar gazdaságot meg az unió többi gazdaságát ne blokkolják a szankciók. Ez az érdeke mindenkinek. Ez egy zsebkérdés, családi, pénzügyi kérdés. Szeretném, ha a magyar családok nem egy diplomáciai akciónak látnák, vagy egy diplomáciai véleménynyilvánításnak tekintenék az én részemről, hanem kifejezetten a magyar családok pénzügyi érdekében tett diplomáciai akciónak.

Miniszterelnök úr, a Facebook-oldalára posztoltak egy fotót délután a Békemenetről és egy fotót Magyar Péterék Tisza pártos rendezvényről, és az volt a komment hozzá, hogy kétszer annyian voltunk. Nem tudom, Miniszterelnök úr esetleg látott-e későbbi képeket a tiszás rendezvényről, és ennek fényében is stimmel még a matek, Ön szerint?

Én csak a saját rendezvényünkről tudok beszélni, azon voltam ott. Az nagyon nagy volt, ekkorát még sose láttam.

A szovjet elnyomás elleni felkelés megemlékezés napján miért döntött úgy a beszédében, hogy Brüsszelt nevezi meg, mint elnyomót és mint háborúpártit, és Moszkvát nem is említi?

Ez tévedés, olvassa el még egyszer. Bocsánat, nem akarom propagálni a saját beszédemet, de ott a szovjet birodalom összeomlásáról és a szovjetekről végig beszéltünk.

De a mostani agresszióra vonatkozóan miért nem beszélt?

Mert békét akarunk.

Miniszterelnök úr, tegnap szavaztak a strasbourgi plenáris ülésen a 2026-os költségvetésről, több száz módosítót szavaztak meg. A fideszes képviselők ellene voltak, viszont a DK-s és a Tisza párti szavazók, illetve képviselők amellett szavaztak, hogy 2026-ban egy migrációpárti és háborúpárti költségvetése legyen Európának. Ön hogyan értékeli mindezt?

Nézze, a következő években olyan pénzügyi intézkedéseket terveznek, ezek szerint már döntöttek is róluk az Európai Parlamentben, amelyek az európaiak pénzét kiviszik Ukrajnába. Itt is különböző becslések vannak, 15 és 25 százalék közé teszik azt az összeget, ami az unió költségvetéséből a következő években ahelyett, hogy Európában maradna az európai gazdaságot erősítendő, kimegy Ukrajnába. Ami a migrációt illeti, az valahogy nincs a magyar közvélemény figyelmének az előterében, pedig itt egy fontos dolgot tudni kell, hogy valamikor 2026 végén, 2027 elején hatályba akarják léptetni a migrációs paktumot. A migrációs paktum egy halálos veszély Magyarország számára. Mi vagyunk ma Európa egyetlen migránsmentes országa. Ha betolnak bennünket, ha belekényszerítenek bennünket a migrációs paktumba, akkor két dolog fog történni. Először is meg kell építenie Magyarországnak 30 ezer migráns férőhelyét, egyidejű elhelyezését garantáló épületeket. Tehát egy migránstábort akarnak velünk megépíttetni, ki van szabva országokra, hogy kinek mekkorát kell építenie. És nekünk egy 30 ezres kvótánk van. Tehát az Európai Unió azt akarja, hogy 30 ezer migráns elhelyezésére alkalmas migránstáborrendszert építsünk föl Magyarországon. És a második dolog, ami történik, hogyha migrációs vészhelyzet alakul ki az Európai Unióban, akkor az unióba beérkezett migránsok szétosztásáról az Európai Bizottság fog dönteni, nem Magyarország, nem a magyarok. Szét fogják osztani, és el fogják hozzánk küldeni, azért építtetik meg velünk, vagy azért akarják megépíttetni velünk a migránsgettókat, hogy utána beleküldjék a migránsokat. Tehát most nem erről szól a magyar politika, mert a háború fontosabb, de ezt a migránsügyet napirenden kell tartanunk, és jó, ha tudjuk, hogy a következő években nekünk folyamatosan ellent kell állnunk, mert Magyarország a migránspaktumot elutasítja, nem fogadjuk el, és nem is fogjuk végrehajtani. Ezért büntetést is fizetünk, de még mindig jobb a büntetés, minthogyha a nyakunkra küldik tízezerszám a migránsokat.

Ursula von der Leyen…

Utolsó, ha lehet.

…védelmi felkészülési terve kapcsán Magyarország ellen tud állni, részint a háborús törekvéseknek, részint pedig a föderalistáknak?

Ott szerintem sikerült egy értelmes álláspontot kialakítani. Miről beszélünk? Arról beszélünk, hogy jól látható, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor az Egyesült Államok és az Európai Unióhoz tartozó országok katonai, biztonsági megfontolásai és döntései eltérnek egymástól. Ha mindig mindenki egyetértene, tehát lenne transzatlanti egység garantáltan, akkor a NATO elegendő lenne az európai államok biztonságához. De most itt van előttünk egy példa, ami azt mutatja, hogy ennek nem feltétlenül kell így lennie. És akkor itt állunk, mert Európának nincs a NATO-tól független, megszervezett, összehangolt európai védelempolitikája, védelemfejlesztése, és nincsenek összehangolt katonai képességei sem. Ezt létre kéne hozni. Ez az alaphelyzet. Amit döntöttünk, és ez jó döntés szerintem, hogy az ezzel kapcsolatos jogokat nem adjuk oda a bizottságnak, a bizottságnak ehhez nincs semmi köze. A védelemipar, a védelempolitikai munka összehangolását megtartottuk nemzeti hatáskörben, tagállami hatáskörben, és egy ezt végző intézményt jelöltünk ki ennek a munkának a koordinálására. Tehát: föderalisták coki, nemzetiek győzelem. Most elmegyek, köszönöm szépen. Jó éjszakát!