A kékfestés és foltvarrás hagyományát bemutató tárlat nyílt csütörtökön a Néprajzi Múzeumban
A kékfestés és a foltvarrás technikáját ötvöző alkotásokat mutat be a Néprajzi Múzeum csütörtökön megnyílt Foltvarrás kékben / Blueprint Patchwork című időszaki kiállítása.
A 2026. február elsejéig látogatható tárlaton az érdeklődők többek között megismerhetik a kékfestés és a foltvarrás történetét; valamint megtekinthetik a Magyar Foltvarró Céh elmúlt harminc évben készült alkotásait, illetve a Néprajzi Múzeum és a Magyar Foltvarró Céh közös, Nagyjainktól örökül című kékfestő pályázatának pályaműveit is - hangzott el az eseményen.
Kemecsi Lajos, a városligeti intézmény főigazgatója a kiállításmegnyitón kiemelte: új tárlat tökéletes visszajelzést ad arról, hogy miért is fontos az, hogy egy világvárosban, a 21. század harmadik évtizedében is működjön a hagyományos tárgyak őrzőhelyeként és kortárs közösségek támogatójaként is funkcionáló Néprajzi Múzeum.
Az esemény keretében kihirdették a Magyar Foltvarró Céh és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett Nagyjainktól örökül című kékfestő pályázat eredményét. A Falikép kategória győztese Forczek Cecília Életfa című alkotása lett, a zsűri különdíját Farkas Zsuzsa és Nyikos Lilian Átirat című alkotása kapta, a közösségi különdíjat pedig az Algyői Foltvarrók Köre A kékfestő, ami összeköt című műve érdemelte ki.
A Párna kategória első helyezését Pokomándy Zsuzsanna Párna című műve kapta, második helyezését Surányi Melinda érdemelte ki Virágom, virágom című alkotásával, a harmadik helyezést pedig Morvay Reninek ítélték Mátkapár című munkájáért.
A díjakat Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára; Felediné Szabó Klára, a pályázat zsűrijének tagja, a Magyar Foltvarró Céh céhmestere; valamint Lendvai Tamás, a Varrógépcentrum ügyvezetője adta át.
Az MTI kérdésére Méri Edina, a pápai Kékfestő Múzeum néprajzos muzeológusa elmondta, hogy az Indiából Európába került kékfestés a kontinensen elsőként Franciaországban honosodott meg a 16. században. A kékfestő anyag a kézi nyomással és indigófestéssel készült mintáiról ismert - magyarázta.
Magyarországon a technika a kora újkori kezdetek után a 19. és 20. század fordulóján teljesedett ki, ekkor négyszáz kékfestő műhely működött az akkori ország területén - tette hozzá a muzeológus.
A kékfestés 2018-ban felkerült az UNESCO szellemi világörökségi listájára, öt közép-európai ország - Ausztria, Csehország, Magyarország, Németország és Szlovákia - közös felterjesztésében - emelte ki Méri Edina, aki beszámolt arról is, hogy hazánkban jelenleg öt műhely működik: Bácsalmáson, Tiszakécskén, Tolnán, Győrben, valamint Nagynyárádon.
Budavári Veronika, a tárlat kurátora az MTI kérdésére arról számolt be, hogy a kiállított alkotások nagyon széles technikai spektrummal, többek között úgynevezett "rátét" mintával készültek.
A tárlaton 250 alkotó körülbelül 150, kékfestőanyagból és foltvarrás-technikával készül alkotásai, többek között különleges faliképek, valamint párnák tekinthetők meg - sorolta a kurátor.
A kiállításon a látogatók filmeken az öt hazai, működő kékfestő műhely munkáját is megismerhetik - tette hozzá Budavári Veronika.
A Néprajzi Múzeum által küldött írásos összegzés szerint a Foltvarrás kékben című kiállítás a kézimunka egyik legösszetettebb formája, a foltvarrás - angol nevén patchwork - gazdagságát mutatja be. A tárlat ugyanakkor a kékfestés hagyományára is épül, amely a magyar textilkultúra egyik legkülönlegesebb fejezete.
Mindemellett a kiállításon az 1990-es évek óta formálódó mozgalom, a Magyar Foltvarró Céh története is kibontakozik.
A kékfestés mesterségét beemelő művek a hagyomány és a kortárs kísérletezés határán mozognak: a kézimunka, a hímzés és például a tűzés technikái találkoznak a geometrikus és organikus formákkal - írták.