Orbán Viktor válaszai a felmerült újságírói kérdésekre

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm, Miniszterelnök úr, a szokásoknak megfelelően először az MTVA-val szeretnék kezdeni.

Mészáros László (MTVA): Jó napot kívánok! Bocsánat, akkor a kolléganőnek átadom. Többen vagyunk jelen.

Csuhaj Ildikó (MTVA): Köszönöm szépen! Csuhaj Ildikó vagyok a közszolgálati médiától. Miniszterelnök úr, Ön is mondta tavasszal, a hírek szerint április 12-én választások lesznek. Júliusban Tusnádfürdőn Ön az akkori ismereteik szerint vagy mérések szerint fölényes Fidesz-győzelemről és a 106-ból 80 egyéni mandátumról beszélt. Most mit tud mondani, gondolom, most is látják a belső méréseket, a 106-ból hány egyéni mandátum lesz? Elmondható-e, hogy fölényes Fidesz-győzelmet várnak, illetve a választások előtt végleges-e, hogy nem lesz miniszterelnök-jelölti vita, hogy nem áll ki Magyar Péterrel vitázni? Mert idézem Önt: „ő Brüsszel embere.” Köszönöm!

Valóban 2026-ban lesznek parlamenti választások Magyarországon. Ennek időpontjáról a köztársasági elnök dönt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy általában az alkotmányos szabályok szerinti legkorábbi időpontra szokták kitűzni a választást. Amíg nincs hivatalos döntés, addig mi is ehhez igazítjuk magunkat. Ami a választások várható eredményét illeti, arról sajnálatos módon nem mi döntünk, hanem a tisztelt magyar nép, tehát hogy pontosan ki mit szeretne, meg hány mandátuma lesz, arról kizárólag a magyar emberek jogosultak dönteni. Nekünk annyi a feladatunk, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé. A mi célunk az, hogy megismételjük a 2022-es választási eredményt. A vitát illetően pedig a dolgok úgy állnak, hogy én csak szuverén emberekkel tudok vitatkozni, ez Önökre is érvényes, az újságírókra is meg a politikusokra is. Akiket külföldről fizetnek, külföldön vannak a gazdáik, azokat nem tekintem szuverénnek, és azokkal nem is látom értelmét semmilyen vitának. Egyébként állok rendelkezésére minden magyar választópolgárnak.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Financial Times.

Dunai Márton (Financial Times): Tiszteletem! Dunai Márton vagyok. Kicsit ez az egy kérdés dolog megnehezíti a dolgomat, de próbálok egy ilyen mondatfüzért elmondani. Ön, ugye, korszakváltásról beszélt, ez a választásokkal egy időben történik, így nyilván a politikai stratégia egy választási kérdés is lesz. Tehát a kérdés az, hogy Magyarország megmarad-e a nyugat-európai államok közösségében, kötelékében. Ugye azt írta, meg mondta is ma reggel, hogy az egyik út a brüsszeli zsákutcába vezet. De Önnek mi a terve, mi Brüsszel alternatívája, a magyar út mellett mi a garancia, hogy nem Moszkva? Ugye, a globális erőpolitika – mint látjuk azt Venezuelában is például mostanában –, korszakában tud-e Magyarország nemzetként nem az EU kötelékében érdeket érvényesíteni, szuverén maradni kvázi a titánok között? Ugye, Ön volt Washingtonban Trump elnök úrnál, ahol egy pénzügyi védőpajzsot ígértek, de ez sem biztos, hogy lesz. Közben Magyarország már majdnem bóvliban van a hitelminősítőknél, részben éppen emiatt. Tehát hogyan kell elképzelni? Mennyit ér meg az Ön kormányának ez a helyezkedés? Köszönöm szépen!

Valóban nem tűnt egy kérdésnek. Viszont nekem felkínálja azt a lehetőséget, hogy én meg csak arra válaszolok, amit egynek gondolok ebből a sokból. De én azt fogom tenni, hogy megpróbálok sok választ egy válasszá összegyúrni. Venezuelával kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy ez már az új világnak az egyik erőteljes megnyilvánulása. Új nyelv, ezen a nyelven fog beszélni a világ a jövőben. Amit ebből én Magyarország számára fontosnak érzek, az, hogy Venezuelával együtt az Egyesült Államok – most becslés, amit mondani fogok – képes a világ olajkészletének 40-50 százalékát ellenőrizni. Ez egy olyan erő, amely már alkalmas arra, hogy jelentősen befolyásolja az energia világpiaci árát, és mi úgy számolunk, hogy az amerikaiaknak olcsóbb energia kell. Ahhoz a gazdaságpolitikai programhoz, amit az elnök meghirdetett, a mainál alacsonyabb energiaszintek kellenek, és ez Magyarország számára jó hír. Komoly esélyt látok arra, hogy Venezuela ellenőrzés alá vonásának következtében Magyarország számára kedvezőbb világpiaci energiahelyzet jön létre, és ez jó hír. Ez elvezet a szuverenitás kérdéséhez. Magyarország egy erős lábakon álló ország. Szemben az Ön kérdésével, amely egy állítást is magába foglalt, Magyarország beruházásra ajánlott kategóriában van. Az elmúlt négy évben történtek meg a legnagyobb beruházások Magyarország újkori történetében. Ha az elmúlt négy évet megnézik, mármint hogyha a tényeket és a számokat, azt fogják látni, hogy ez a legsikeresebb beruházási periódusa Magyarországnak. A bóvli szóba sem jön. A legnagyobb világcégek újabb és újabb befektetései tűnnek föl Magyarországon, ez így várható a következő időszakban is. Az amerikai elnök hivatalba lépését követően, ha jól számoltam, eddig 13 komolyabb amerikai beruházás történt Magyarországon, ami olyan közegben, amikor az amerikaiak inkább hazafele vinnék a cégeiket, egy komoly bravúrnak tekinthető, és a terveink és a tudásunk szerint az előttünk álló, illetve a mostani évben is további jelentős amerikai beruházások érkeznek Magyarországra. Ebből is látszik, hogy Brüsszelen kívül is van élet. Tehát a magyar gazdaság számára Brüsszel nem az egyetlen piaci lehetőség. Fontos lehetőség. Magyarország európai uniós tagsága fontos Magyarország számára, és fontos gazdasági lehetőségeket is ad Magyarországnak, de ha beszorulnánk ebbe az egyetlen blokkba, annak meginnánk a levét, ezért Magyarországnak a konnektivitás filozófiája jegyében a világ minden jelentős gazdasági blokkjával a lehető legjobb és legbensőségesebb és legközelebbi kapcsolatot érdemes ápolnia. Ez igaz az Egyesült Államokra, igaz Kínára, igaz Oroszországra, igaz az arab világra, és igaz a türk világra is. Az elmúlt években is ezt a politikát követtük és 2026-ban is ezt fogom majd követni. Tehát meggyőződésem, hogy Brüsszelben, az Európai Uniónak tagjaként csak akkor lehet értelmes politikát folytatni, ha szuverén vagy. Magyarország nem akar semmilyen föderális berendezkedésben részt venni, sőt miután az Alapszerződés kifejezetten megadja a lehetőséget Magyarország számára, hogy egy nem föderális Európai Uniónak legyen a tagja, ezekhez a jogainkhoz ragaszkodunk, ideértve a szuverén külpolitikát is, ideértve a szuverén energiapolitikát, és sorolhatnám tovább. Tehát a jövőnket az unión belül képzeljük el, a NATO védelmi pajzsának a biztonságában, szuverén külpolitikát és szuverén gazdaságpolitikát folytatva. Ez lehetséges! Ez eltér a föderalista, ma azt mondanám, hogy háborúpárti és ukránpárti, háborús európai elit stratégiájától, nyelvezetétől és gondolkodásmódjától, de ez nem baj, mert az Európai Unióban különböző felfogású államok is lehetnek egyszerre tagjai az Uniónak. És ez így van jól. Magyarország magyar – szünet – ország. Kulturálisan, gazdaságilag, szuverenitását tekintve is. Beletettek az elődeink vagy ezeregyszáz évet ebbe. Nem gondolnám, hogy joga van bármelyik magyar generációnak ezt föladni.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Az ATV-t kérem következőnek.

Hazafi Zsolt (ATV): Jó napot kívánok! Hazafi Zsolt vagyok az ATV-től. Nekem is a védőpajzzsal kapcsolatban lenne egy kérdésköröm. Egy kérdés lesz, de pár kérdésbe becsomagolva. Mikor szembesült azzal, hogy a magyar gazdaság törékeny, és védőpajzsra van szüksége? Miért az Egyesült Államok elnökétől kért ehhez segítséget? Volt egy félreértés, amiben a Politicónak azt mondta Trump elnök úr, hogy ugyan beszéltek erről, de nem állapodtak meg. Hol tart most ez az ügy, és 2026-ban szükséges lesz-e az amerikai védőpajzsot érvényesíteni? Fognak-e lehívni bármit? Illetve – ez a kérdéskörnek az utolsó mondata, hogy – ez az ígéret ez Önnek szól, az Ön kormányának, vagy Magyarországnak? Ha és amennyiben áprilisban más színű kormány lesz, akkor ez az ígéret Trump úrtól már nem áll-e? Nagyon szépen köszönöm!

Ez olyan sok kérdés, amit föl is kell írnom, elnézést kérek. Tehát visszafele haladva, az Amerikai Egyesült Államok egy elnöki rendszer. Minden megállapodás személyes. Amíg az elnök akarja, hogy az úgy legyen, addig úgy van, amikor nem akarja, akkor meg nincs úgy. Ez nekünk szokatlan, mert mi egy miniszterelnöki rendszerben, egy parlamentáris rendszerben élünk, de ez Amerikában így van, mi ehhez alkalmazkodunk. Az a biztos, amit a hivatalban lévő, mindenkori miniszterelnök megköt az amerikai elnökkel. Hogy aztán ha bármelyik személy esetében változás történik, az ilyen megállapodásoknak mi a jövője, azt esetről esetre tudjuk majd meg, ha ilyen helyzet előáll. Ezzel egyébként nem számolok, abban bízom, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökével és a mögötte álló republikánus vezetők tudtával és jelenlétében kötött megállapodásokat képesek leszünk még a négyéves amerikai elnöki terminus után is életben tartani. Saját magunkról nem is beszélve. Abban is reménykedünk természetesen. A védőpajzsra mióta van szükség? Hát az első világháború vége óta! Tehát Magyarországnak az első világháború elvesztése óta mindig szüksége volt valamilyen fajta pénzügyi védőpajzsra. Magyarország, miután Brüsszeltől eltérő stratégiai irányt választott, ezért a brüsszeli védőpajzsra nem számíthat. Brüsszelből inkább ellenséges lépésekre kell számolni, a magyar kormánynak pedig gondoskodni kell arról, hogy ilyen helyzetben is, mint az első világháború óta mindig volt, legyen valamilyen védőpajzs, amely elérhető Magyarország számára baj esetén. Ezek a bajok általában nem belülről szoktak jönni, hanem kívülről. A magyar gazdaság belső szerkezete stabil, kiegyensúlyozott, és a legszebb reményekre jogosít, de spekuláció mindig van, Magyarország mérete akkora, amekkora, a valutája olyan erős, amilyen erős, egy olyan világban élünk, amikor még a font sterlinget is meg lehetett sikeresen támadni, tehát felelősen gondolkodó országvezetés mindig gondoskodik pénzügyi védőpajzsról. Ma ezt az Egyesült Államokban tudjuk megtalálni. Ezért is állapodtam meg az amerikai elnökkel, hogy lesz ilyen védőpajzs, én kértem ilyen védőpajzsot, olyan, ami Magyarország számára meg az USA-nak is egyszerre elfogadható lett volna, nem állt rendelkezésre. Abban maradtunk az elnökkel, hogy a munkatársaink kidolgozzák azt a speciális védőpajzsot, amire Magyarországnak szüksége van, és amit az amerikaiak meg tudnak, és meg akarnak adni. Ez a munka zajlik. Ezt a munkát a külügyminiszter irányítja. Válaszoltam-e minden kérdésre?

Kovács Zoltán államtitkár: Telegraphot kérem! Francis.

Francis Dearnley (The Telegraph): Francis Dearnley, The Telegraph. Thank you for your time. How are the US actions in Venezuela different from Putin's actions in Russia? And how would you respond if Trump carried out his threat of annexing Greenland, given that it is a part of a NATO member state?

Each comparison is more than dangerous. So if you allow me, I would not like to make any comparison between the Russian‒Ukrainian war and Venezuela, United States, whatever. Each cases are different ‒ by legal character and by political context as well. So comparison is not helpful here. We have to take each of them as they are, or as it is. Greenland: it's an easy issue, because it's an “in-house” issue, may I say, it's a NATO issue. Denmark is part of NATO, United States is part of NATO. If anybody would like to have any change, we can discuss it inside NATO. Hungary is not a decisive force inside NATO, but if that discussion will appear, Hungary will have an opinion on that, definitely.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm szépen! Az Indexet kérem szépen!

Szabó Gyula (Index): Szabó Gyula vagyok az Indextől, és akkor az lenne a kérdésünk, hogy többször említette már, hogy megváltozott a politikai kommunikáció az elmúlt időszakban. Ön szerint most mi fogja eldönteni az idei évi választásokat? Hogyha ezt bővebben kifejtené, akkor ez az egyetlenegy kérdésem. Tehát Ön szerint most a megváltozott politikai kommunikációban mi fogja eldönteni az idei évi választást?

Ha erre a kérdésre tudnánk a választ, akkor biztosan be is jelenthetnénk, hogy megnyertük a választást. De nem tudja senki a választ. Én mindig óvom a politikai elemzőket, bár mindenkinek meg kell valamiből élnie természetesen, hogy a választásnak mindig van egy misztériuma. Mégiscsak az egy különleges dolog, hogy a mi esetünkben van 8 millió választásra jogosult ember, ha mind nem is, de több mint 6 millió ember elmegy választani, egy időben, egy napon belül elmondja valamiről a véleményét, és abból kikerekedik valami. Szerintem egy izgalmas tudomány azzal foglalkozni, hogy hogyan lehet előre jelezni meg az itt működő dinamikáját meghatározó faktorokat, tényezőket föltárni, ez izgalmas, de ha azt hiszi bármelyik politikus, hogy valaha is választ tud adni erre a kérdésre, akkor téved. Egyetlen dolog van: tiszteletben kell tartani, hogy nem tudjuk. Azt a tényt tiszteletben kell tartani, hogy ezt egyetlen dolog fogja eldönteni: a magyar választópolgárok. Mindegy, milyen előrejelzések vannak, milyen elemzések, milyen logikus okfejtések, a végén a nép dönt. Én vesztettem már választást úgy, hogy mindenki azt mondta, hogy nyerni fogunk. Nyertem úgy választást, hogy senki nem adott volna egy lukas fillért sem azért, hogy mi nyerünk. Tehát ilyen tapasztalatokkal a hátam mögött én azért mindenfajta jóslással, előrejelzéssel óvatos vagyok. Egy dolgot tudok: világosan kell beszélni. Ha kormányon vagy, akkor meg kell mondani, hogy mire vállalkoztál, mire kértél mandátumot, eltelt négy év, mit végeztél, és amikor a következő négy évre gondolsz, akkor meg kell mondani, hogy mire kérsz mandátumot, világosan meg kell jelölni a célokat, vállalásokat kell tenni, és ha megkaptad a bizalmat, akkor ismét végre kell hajtani azt, amit vállaltál. Ennyi, nem bonyolultabb ez ennél. Persze itt sok gazdasági újságíró van, nyilván itt is vannak piaci törvények a politikában, csak abból lehet választani, ami van. Tehát a kínálat meghatározza a keresletet ebben az esetben, ez inkább egy kínálati piac, aki nem indul a választáson, bármilyen kiváló ember, arra nem tudunk szavazni. Választani meg csak azok közül lehet, akik elindulnak. Én azt hiszem, hogy ennél több bölcsesség egy választási kampány vezetéséhez vagy irányításához vagy végigcsinálásához nem szükséges. Tehát egy sokkal egyszerűbb, ősibb műfaj ez, mint azt sok technológia, kommunikációs szakemberek, miegyebek leírják a számunkra. Ez egy egyszerű dolog. Ki kell állni, el kell számolni azzal, amit csináltál, és világossá kell tenni, hogy mire vállalkozol. Mi jó helyzetből indulunk, tehát, mondjuk, az esélyességről talán lehet beszélni, mert az, aki többedszer áll már ki a választópolgárok elé és mondja azt, hogy vállaltuk ezt, vállaltuk azt, megcsináltuk, az nyilván egy indulóelőny. Tehát egy sikeres kormányzás, az előbb felsoroltam azokat az intézkedéseket, amiket az elmúlt fél évben, illetve január elsején léptettünk életbe, megismétlem, sehol, a nyomába se lép semmilyen nyugat-európai gazdasági program azoknak a lehetőségeknek, amiket mi teremtettünk meg a magyar választópolgárok számára. Ez nyilván megalapoz egy bizalmat. Ezt a bizalmat mi szeretnénk fölhasználni a választási kampányban. Ami munkát elvégeztünk, azt érvként magunk mellett szeretnénk bemutatni. És miután úgy látjuk, hogy egy különleges és új korszakba léptünk. Azt állítjuk, hogy ahhoz, hogy ebben az új korszakban helyt tudjunk állni, végig tudjuk vinni azokat az intézkedéseket, amelyekről most beszéltem, és majd új döntéseket is tudjunk hozni, itt is beszéltem fejlődésről, energiapolitikáról, ahhoz bizonyos képességekre lesz szükség. Szerintem ilyen a nyugalom, higgadtság, áttekintőképesség, döntésképesség, tapasztalat, rutin. Szerintem a következő időszak, következő nem is négy év, hanem tíz év kulcsszava a biztonság lesz. És mi úgy érezzük, hogy mi ennek az országnak biztonságot tudtunk adni eddig is, biztonságot tudunk adni ezután is. Konkrét politikai kérdést illetően ennek a biztonságnak a kulcseleme a háború. Én többször mondtam már ezt Önöknek, részt veszek az Európai Tanács ülésein, az európai vezetők ülnek ott. Ott egy óriási változás történt. Ezek a tanácsülések átalakultak. Ezek haditanácsok. Haditanácsok! Háborúról döntenek. Őket idézem: „hogyan győzzünk, hogyan nyerjük meg a háborút,” és sorolhatnám tovább. Tehát megváltozott minden. Arra kell számolnunk, hogy most már nem egyedül, de még mindig csak néhányan vagyunk olyan országok, amelyek a hadigazdaság, a hadikölcsön, a háborús hadviselés logikája helyett egy teljesen más stratégiát javaslunk az Európai Uniónak, illetve a saját magunk számára. Ez a béke, stabilitás, békekötés, békegazdaság. Legutóbb már hárman voltunk, és szerintem leszünk még többen is. Nekem az a helyzetelemzésem, hogy egész Európában gyorsan növekednek a háborúpárti elittel szembeni társadalmi mozgalmak. Magyarországon ilyen azért nem növekszik. Itt is van háborúellenes mozgalom, csak nem a kormánnyal szemben, mert itt nem háborús elit van, hanem békepárti kormányzat. De egész Európában ez a 2026-os évnek egy fontos eleme lesz, meglepő erővel törnek majd föl a háborúpárti elittel szembeni társadalmi mozgalmak Nyugat-Európában. Önök is látták a számokat, az ukránok tegnap vagy tegnapelőtt jelentették be, hogy – a katonai és biztonsági kiadások nélkül – a következő tíz évre kérnek 800 milliárd eurót, miközben az európai gazdaság lejtmenetben van. Aki ezt kifizeti, tönkreteszi a saját népét. Az emberek nem szokták hagyni, hogy tönkretegyék őket. Tehát ennek előbb-utóbb valamilyen társadalmi mozgalomban meg kell jelennie Nyugat-Európában, ennek látom a jeleit. Tehát én azt hiszem, hogy a biztonság, a háború, valahogy a témák szempontjából így kell keresnünk azokat az ügyeket, amelyek meghatározhatják a legfontosabb választási témákat.

Kovács Zoltán államtitkár: A Weltwochét kérem a következő kérdéssel! Herr Köppel.

Roger Köppel (Weltwoche): Mr. Prime Minister, thanks for your time. There is one case in this topic you have mentioned which touches also Switzerland. And there is a Swiss colonel of our general staff, a former member of our foreign policy department and of UN. He was a UN collaborator also of NATO: Jacques Baud. He has been sanctioned by the European Union. He's living in Brussels. He has been sanctioned personally by the European Union – not because he's a spy of Russia, because of his analysis of the Ukraine war. In other words, he has been sanctioned personally because he spoke freely his mind, his opinion. And now he's totally isolated in Brussels. His bank accounts are frozen. And the question is first, Switzerland is not a EU Member State. What can Hungary do? What do you know about this case? And what does it say about the state of the European Union that people are sanctioned personally, just because they're using their human right of free speech?

If you are so kind to allow me, I would like to answer in Hungarian. A konkrét ügyet nem ismerem, mégse vagyok meglepve. Azért ennél furcsább dolgok is történnek. Az egész európai demokrácia azért a gazdasághoz hasonlóan lejtmenetben van. Kicsit önkényes lesz, de ha összerakok egy ilyen, összegyűjtök egy ilyen csokrot, akkor így, együtt azért sokatmondónak tűnhet talán. Volt egy választás egy európai országban, amit meg kellett ismételni, mert nem ragadtak a borítékok. Nem tudom, emlékszik-e erre. Volt egy másik európai ország, ahol a választási eredmény nem felelt meg, ezért új választást kellett tartani. Van olyan európai ország, ahol a legtámogatottabb ellenzéki pártot nemzetbiztonsági megfigyelés alatt tartják. Van olyan ország Európában, ahol nem engedik elindulni egy polgármester-választáson egy adott párt képviselőit. Van olyan ország, ahol a legnépszerűbb vezetőt bírósági döntéssel megakadályozzák abban, hogy el tudjon indulni a választáson. Van olyan ország, ahol egy belügyminiszternek egészen a legmagasabb bírói instanciáig kellett eljutnia, hogy ne zárják börtönbe, mert megvédte a saját országa határait. Van olyan ország, ahol rálőttek az elnökjelöltre. Ha ezeket így, egyben nézem, akkor Magyarország egészen mintademokráciának tűnik. Tehát ez a svájci eset nem lóg ki a sorból. Ez csak a svájciakat lepi meg, mert miután Önök nem tagjai az uniónak, nem láttak ilyet. De azt mondom Önnek, hogy és ahhoz mit szól, hogy az Európai Unió több vezető tisztségviselője ellen az Egyesült Államok vezet be szankciókat arra hivatkozva, hogy Európában a szólásszabadságot korlátozó szabályok kialakításán vettek részt. Ezek mind új dolgok, erről beszélek, hogy egy régi világrend fölbomlott, formálódóban van egy új, amely ilyen kísérőjelenségekkel kopogtat be. Én a magyar álláspontot tudom Önnek, azon kívül, hogy ezeket a tényeket, mind most fölemlegettem, és regisztrálom, a magyar kormány egyetlen dolgot tud tenni, a magyar kormány nem támogat szankciókat, a magyar kormány azt gondolja, hogy mindenki, ha van véleménye, és ezt képes a jogszabály keretei között megfogalmazni, akkor hajrá, tegye! A viták jót tesznek, a véleménykülönbségek jót tesznek, kétségkívül időnként megviselik az ember idegeit, meg energiát is követelnek, de hát a demokrácia már csak ilyen. A demokrácia véleménykülönbségekből, vitákból, megbeszélésekből, megegyezésekből áll, ezt nem lehet megspórolni. Ha valaki azt gondolja, hogy ezt adminisztratív szabályokkal kiiktathatja, vagy szankciókkal megszüntetheti, az magát a demokráciát fogja megszüntetni. Nem javaslom. Azt javaslom inkább, amit én csinálok most.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! A Blikket kérem. Középen.

Csontos Róbert (Blikk): Jó napot kívánok! Csontos Róbert vagyok a Blikktől. Én könnyedebb témát hoznék fel Miniszterelnök úrnak. Labdarúgás. Mint focit szerető és értő embertől kérdezném, hogy mit szól ahhoz, hogy már lassan fél éve tart egy csörte vagy egyfajta verbális háború a magyar labdarúgás első embere, Csányi Sándor és a legsikeresebb magyar klub, a Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor között. Van-e véleménye, kinek van igaza ebben, vagy gondolt-e már arra, hogy egyfajta mediátor szerepet betölt a kettő fél között? És még nem tennék kérdőjelet, csak egy vesszőt, gyorsan belesűrítenék egy másik kérdést is, hogy újévi sajtótájékoztató, tartott vagy fogadott-e meg újévi fogadalmat Miniszterelnök úr, miniszterelnökként, Magyarország miniszterelnökeként vagy Orbán Viktorként, ezt a kettőt el lehet-e választani egymástól? Köszönöm szépen!

Nincs újévi fogadalmam, rosszak a tapasztalataim, eddig egyet sem tudtam betartani, ezért jobb, ha ezzel inkább nem is próbálkozom. A vitát élvezettel figyelem. Vannak ugyan olyan kinövései, amelyek talán szükségtelenek, de ha nem személyes természetű vitának tekintjük, hanem intellektuálisnak, és a modern sport egyre inkább intellektuális dolog, akkor ott egy nagyon komoly vitát fedezhetünk föl. Lezárult 16 év, most 2026-ban, egy nagy szakasz, ami több sportág újjáépítését is jelentette, többek között a labdarúgásét is, és az a kérdés, hogy ezen az úton kell-e tovább menni, vagy nem. És hogyha kell változtatni, akkor hol kell változtatni? Szerintem ezek jó viták, ezek értelmes viták. És itt a klubok szerepe, a klubok és a szövetség viszonya ezek kulcskérdések. Tehát anélkül, hogy itt most átmennénk egy sport-sajtótájékoztatóba, engedje meg, hogy itt megálljak, és csak annyit mondjak, ezek mind fontos kérdések, és nagyon helyes, hogyha az erős emberek ezeket megvitatják. Mondom, néhány ilyen oldalági kinövést, ami inkább stiláris vagy minőségi kérdés, mármint nyilvánosság előtt vállalható minőség kérdése, ez kettőt leszámítva összességében ez egy jó irányba vivő vita. Milyen kár, hogy nem tudok ebben részt venni, tekintettel arra, hogy itt választások lesznek, meg kormányozni is kell, de majd a választások után, ha ezek a viták nem zárulnak le addig, akkor a magyar kormány is, a leendő magyar kormány is szívesen részt vesz, ha meghívják egy ilyen vitába, hogy mégis mi hogyan tudunk hozzájárulni a változásra szoruló sportágak – több ilyen is van – új rendjének kialakításához. Ez most nem időszerű, ezt majd akkor.

Kovács Zoltán államtitkár: A Reuterst kérem következőnek, Anita. Merre van? Ott hátul.

Kőmíves Anita (Reuters): Jó napot kívánok! Kőműves Anita vagyok a Reuterstől. Azt tudjuk, hogy Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin is már kifejezte támogatását a miniszterelnök úr számára a választások előtt. Vár-e még támogatást a választások előtt, és milyen formában? Esetleg van-e esély, hogy Donald Trump vagy az alelnöke, J.D. Vance idejön, illetve a Roszatom-elnök azt mondta a Ria Novosztynak, hogy akár Vlagyimir Putyin idejöhet a Paks II. első betonöntésére. Van-e erre esély, idejönnek-e?

Remélem, hogy az orosz–ukrán háborút lezáró békeerőfeszítések sikeresek lesznek, és az amerikaiaknak lesz miről beszélni az oroszokkal. És ha lesz miről beszélniük a legmagasabb szinten, akkor ez Budapesten történik majd meg. Ez továbbra is napirenden van. Nem érdemes jóslásokba bocsátkozni, a magyar kormánynak annyit kell világossá tenni, hogy készen áll egy ilyen találkozó befogadására és megrendezésére. Ezt egyébként mind a két érintett elnökkel személyesen is tisztáztam. Putyin orosz elnök látogatása Magyarországon nem időszerű, nem látok ilyen igényt. Ugye, tudjuk, hogy Magyarország azon nagyon kevés országok közé tartozik a nyugati világban, ahol semmilyen jogi vagy politikai akadálya egy ilyen látogatásnak nem lenne. Tehát ha erre volna ok, igény, például egy béketárgyalás, ami elegendő ok, akkor ennek semmi akadálya nincs. Nemrégen jártam Moszkvában, minden kérdést megtárgyaltunk, tehát a kétoldalú kapcsolatok jelen pillanatban nem igénylik újabb személyes találkozó létrejöttét. Amit el lehetett intézni, azt elintéztük, illetve arról megállapodtunk. Hogy az amerikai elnök, vagy valamely magas rangú amerikai vezető érkezik-e Magyarországra, ez valószínűsíthető, mert tavasszal lesznek Magyarországon olyan politikai rendezvények, amelyekre mindig szoktak jönni magas rangú amerikai vezetők. Talán, ha megengedi, azt a kérdést érdemes itt föltenni, hogy jó-e Magyarországnak, hogy ez így van? Szerintem ez jó! Tehát a magyar embereknek az jó, hogyha a magyar kormányt minél több nagyhatalom támogatja. A mi külpolitikánknak az a célja, hogy barátokat gyűjtsünk, partnereket gyűjtsünk, és lehetőségeket nyissunk a magunk számára. Ehhez pedig jó viszonyon keresztül vezet az út. Ezért szerintem a magyar embereknek az az érdeke, hogyha a magyar kormányt a világ minél több jelentős hatalma támogatja. A török világtól az Egyesült Államokon át, Oroszországon keresztül egészen Kínáig. Minél több, annál jobb. Hogy ezeket hogyan lehet összehangolni, ez egy komoly intellektuális munkát igényel a mindenkori magyar kormányzat részéről, eddig nem vallottunk kudarcot ebben. Az a kérdés, hogy ez beavatkozásnak tekinthető-e, talán még ez a kérdés tehető föl. Szerintem beavatkozás akkor van, hogyha valamely választáson induló politikai szereplő pénzt fogad el, anyagi támogatást fogad el valamely másik országtól. Az szerintem sem jogilag, sem erkölcsi értelemben nem vállalható. Magyarországon úgy szokott lenni, hogy akik választási csalást meg külföldi beavatkozást kiáltanak, azok utána guruló dollárokból finanszírozzák a kampányukat, ez így volt 2022-ben. Most, 2026-ban inkább a guruló eurókra kell figyelni, hiszen a magyar kormányváltáshoz leginkább nem az Egyesült Államoknak, hanem Brüsszelnek fűződik érdeke, hiszen itt a választás tétje az, hogy egy háborúpárti brüsszeli politika, egy ukránbarát, Brüsszel-barát kormány lesz-e, vagy egy békebarát és a magyar szuverenitást védelmező kormányzat alakul-e, ez a nagy dilemma. Ennek a választásnak van értéke Brüsszel szempontjából, hiszen Magyarország az élő példa arra, hogy nemcsak a brüsszeli háborús elitnek a stratégiája az egyetlen lehetséges és választható stratégia. Magyarország az élő példája annak, hogy nemcsak a migránspárti, brüsszeli elit politikája az egyetlen választható stratégia. A magyar energiapolitika egy világos bizonyíték arra, hogy nemcsak az az őrült zöldátmenet, rosszul menedzselt zöldátmenet képzelhető el, amit Brüsszelben visznek, tehát azt hiszem, hogy Magyarország számos alkalommal bizonyította azt nagyon komoly stratégiai kérdésekben, saját magyar nemzeti érdekeinkből kiindulva, hogy más megoldások is lehetségesek, mint amit a brüsszeli elit választ. Ezért megnőtt a magyarországi választásnak a jelentősége a nemzetközi összefüggésben, és Brüsszel nem is csinál ebből titkot, nekem megmondták pacekban, ott Önök is láthatták az Európai Parlament, most már méltóztassak odébb állni, mert most már új emberekre van itt szükség, akik szuverenista politika helyett Brüsszel-párti politikát fognak folytatni. Ez nem titok, ezt nem kell leleplezni, ezt Brüsszelben sem titkolja senki, ezt szeretnék. Pontosan úgy, ahogy Lengyelországban is ezt szerették volna, és ahogy Lengyelországban is ezt támogatták és finanszírozták. Ilyen értelemben számítok egy nagyon erős brüsszeli beavatkozásra, guruló eurókat sem zárok ki, de ezt majd a választás során, illetve annak a végén tisztázhatjuk. De ez egy olyan realitás, amivel jobb szembenézni. Tehát én ezt higgadtan mondom, mindenfajta érzelmi felindulás nélkül: ilyen világban élünk, nagyhatalmi érdekek vannak, Brüsszel is rendelkezik saját nagyhatalmi érdekkel, érvényesíteni akarja Magyarországon. Ez a magyaroknak rossz lenne, ezt ki kell védeni, el kell hárítani, ezért vagyunk mi itt, és mi erre képesek is vagyunk.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! A tv2-t kérem.

Scharner Félix (tv2): Köszönöm szépen, Scharner Félix vagyok a tv2 „Tényektől.” Miniszterelnök urat kérdezném arról, hogy nagyon félelmetes azt hallani, hogy több nyugat-európai politikus és nyugati politikus arról beszél, hogy fel kell készülni a háborúra, illetve felkészítik a lakosságot már a háborúra. Illetve azt is mondják, hogy a fiataloknak várható a besorozása, illetve, hogy be kell majd vonulniuk, és harcolniuk kell Ukrajnáért, és több európai országban is már megkezdődtek a besorozások. Miniszterelnök úr meg tudja nyugtatni a magyar szülőket, illetve fiatalokat, hogy itt ilyen nem fordulhat elő? Köszönöm szépen!

Idegességre semmi ok. Inkább higgadtságra van szükség meg célirányosan jól meghozott döntésre majd a választáson. A magyaroknak nincs okuk félelemre, mert van békepárti alternatíva. Ha csak háborúpárti erők között lehetne választani – mint ahogy számos országban ez így áll –, akkor a szülőknek lenne okuk aggódni, de nem így áll a helyzet. Van egy háborús párt Magyarországon, ami egyébként a fő európai brüsszeli háborús pártnak a lerakata. Ma Európában az egyes számú háborús pártot úgy hívják, hogy Európai Néppárt. Ennek itt van egy lerakata, ez egy ukránbarát, Brüsszel-barát és háborúpárti politikai erő. Nem is egy, hanem több ilyen párt is van. De vannak Magyarországon patrióták is, kereszténydemokraták, Fidesz, ezeknek van egy nemzetközi kapcsolatrendszere. Ma Brüsszelben a legerősebb békepárti politikai tömörülést Patriótáknak nevezik, ott vagyunk mi, ezt a nemzetközi kapcsolatrendszert föl is használjuk arra, hogy Magyarországot kívül tartsuk a háborún, tehát a szülőknek nem aggódniuk kell, hanem egy okos, jó döntést kell hozniuk majd áprilisban, de hát ez majd legyen az ő dolguk. De kétségbeesésre nincsen semmi ok, akkor kell kétségbeesni, ha az ember nem lát megoldást, nincs jó alternatíva előtte, bezárva érzi magát, és így tovább. De ez itt mind nem áll fönn, egy nyílt politikai verseny, ami Magyarországon zajlik, lehet választani. A sorkötelezettség ma egy háborús intézkedés, ezért nem időszerű Magyarországon. Tehát a sorkötelezettség beleilleszkedik abba a sorba, amellyel fölkészül Európa a háborúra. Ne legyen félreértés, Európában döntés van a háborúról. Időnként nem rajzolódik ki kellő drámaisággal az Önök tudósításaiból. Ha valaki nem tudná, akkor elmondom, hogy Brüsszelben döntöttek arról, hogy háborúba fognak menni. Haditanácsokat tartunk, és a háború mellett döntöttek, háborúba fognak menni. Ezt el is mondják. Tehát ők nem akarják elveszteni a háborút. Vissza akarják kapni a pénzüket. Egyetlen módon lehet: ha Ukrajnában legyőzik Oroszországot, és ebben a háborúban ők részt vesznek. Eddig is részt vettek valamilyen mértékig, a részvételnek a mértéke folyamatosan nő. A legabszurdabb mondatok is idézhetők, úgy, ahogyan ezt utalásaiban Ön is megtette. A NATO-főtitkártól, a francia vezérkari főnöktől, de hát a számok is, a hadigazdaságra való átállás. Ezek mind háborús törekvések. Ez eldöntött dolog: lesz háború. Illetve háború van! Az a kérdés, hogy milyen gyorsasággal vonódik be Európa egészen a száz százalékig ebbe a háborúba, mert a szándék erre megvan. A legerősebb háborús uszítót, ahogyan mi itt, Magyarországon ezt látjuk, Weber úrnak hívják, aki az Európai Néppárt vezetője. Ő az első számú háborús uszító. Viszi be a néppártot, viszi be a néppárthoz tartozó összes pártot ebbe a háborúba, és az Európai Parlament és az Európai Bizottság összejátszásával, az Európai Tanáccsal szemben, bár ott is kevesen vagyunk, kialakult az az erőközpontja Brüsszelnek, amely tolja, viszi bele, aki hagyja magát legalábbis, azokat az országokat az európai háborúba. Tehát nincs semmi túlzás abban a mondatban, hogy a 2026-os magyar választás lesz a háború előtti utolsó magyar választás. Az a kormány, amit megválasztunk 2026-ban, dönt majd háború és béke kérdésében, és a kérdések egyre közvetlenebbek lesznek, egyre nyilvánvalóbban közvetlen kérdések lesznek. A következő kormánynak még nehezebb dolga lesz, mint ami eddig nekem volt. Én erre számítok. A nyomás, a háborús nyomás nőni fog. Ha csak, ha csak, és ezen dolgozunk mi, nem sikerül az Egyesült Államoknak megállapodnia Oroszországgal. Mert ma a háború elkerülésének egyetlen módja nem egy orosz–ukrán megállapodás, hanem egy orosz–amerikai megállapodás. Ha az létrejön, azzal szerintem a háborús veszélyt, a háború kockázatát radikálisan lehet csökkenteni. Ha az nem jön létre, akkor a háborús veszély fönnmarad. Mindegy, hogy egyébként ki hogy’ viszonyul az orosz–ukrán háború kérdéséhez tartalmilag, ez most, amint én mondtam, nem értékválasztás, az egy deskripció, egy leírás, ez van, ez fog történni. Erre kell számolniuk a magyaroknak.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! The Spectator, the British one, please.

William Atkinson (The Spectator): William Atkinson, The Spectator. Prime Minister Orbán, you present Brussels primarily as a sort of malevolent force. And obviously as somebody who has come from a country that has left the European Union, it strikes me that Hungary is approaching a similar position to that which Britain was in 10-15 years ago, e.g. an increasingly “semi-detached” member of the European Union. Do you think that in the foreseeable future, Hungary would have to consider following in Britain's footsteps and leaving the European Union? Or are you confident that with the way that politics is progressing across the continent, there is a chance actually that the Europe of nation states, of which you've spoken for so long, is actually emerging around us?

May I just answer in Hungarian, if you don’t mind, Sir?

Az Egyesült Királyságnak a távozása az Európai Unióból egy példátlanul bátor döntés volt, és a nemzeti öntudat példátlanul erős megnyilvánulása. Nem is emlékszem, hogy konszolidált időszakokban valami hasonlót láttunk-e valaha. Úgy dönt egy ország, hogy felülbírálja a korábbi integrációs döntését, és helyreállítja a teljes szuverenitását. A bátorság Magyarországon erénynek számít. Ugyanakkor ennek a döntésnek mi vagyunk az első számú kárvallottjai. Tehát ma mind, ami rossz Brüsszelben, nem történt volna meg, hogyha az Egyesült Királyság marad. Nincsen jogállamisági marháskodás, nincsen kondicionalitási marháskodás, nem lehetséges jogi eszközökből politikai furkósbotot faragni, nincs olyan igazságszolgáltatás, amely a föderalizmus felé vinné az egész uniós rendszert. Az „ever closer union” egy vélemény, de nem egy mainstream uralkodó irányzat, és végképp nem bomlott volna meg a szuverenisták és a föderalisták közötti egyensúly, amely megbomlott. Mert amíg Önök ott voltak, addig az Egyesült Királyság meg Közép-Európa együtt szuverenista állásponton volt és a francia, német változó hevességű föderalista szerelemnek valamilyen ellensúlyát tudta képezni. Föl se merült volna, hogy jogállamisági vagy kondícionalitás, bármi, ami most a szuverenitását védeni akaró országokkal szemben eszközként fölhasználható. Itt ne is Magyarországról beszéljünk, beszéljünk az előző lengyel kormányról. Ez mind nem létezne. Tehát nem arról van szó, hogy nagyobb eséllyel vívnánk ezeket a csatákat. Ezek a csaták nem lennének. Tehát nem lépett volna Brüsszel arra az útra, amire a német–francia föderalista közös szándék ma viszi. És azzal, hogy az Egyesült Királyság kilépett ebből, és Közép-Európa magára maradt, elvesztette azt a matematikai erőt, amit blokkoló kisebbségnek lehet nevezni, nem tudunk ellentartani. Tehát ezért ma egy föderalista, következésképpen háborúpárti irányban halad az egész brüsszeli kóceráj. De hát most már történt, ami történt. Most az a kérdés, hogy ésszerű volna-e Magyarország számára követni az Önök útját? Szerintem nem volna ésszerű. Ha akkora ország lennénk, mint az Egyesült Királyság, és nekünk is lenne atomfegyverünk, és akkora GDP-nk lenne, mint Önöknek, és mi is lennénk hatvan-egynéhány milliónyian, és lenne az angolszász világba olyan erősen beleszövődött egzisztenciánk, mint Önöknek van, „Öt Szem” titkosszolgálati együttműködés, angolszász hálózatok a világban, akkor mi is megpróbálkozhatnánk ezzel. De nekünk ez mind nincs. Ezért az Önök döntése, amely – még egyszer mondom: különlegesen bátor és heroikus döntés volt, és kivívta sokak elismerését Magyarországon – sajnos a mi számunkra nem járható út. Ráadásul szemben az Önök világkereskedelmi tudásával, hagyományával és képességeivel, a mi kereskedelmi akciórádiuszunk túlságosan egyirányú az Európai Unió irányába is. Amíg azt megváltoztatjuk, ahhoz még jó néhány évre szükségünk lesz. Tehát nem tanácsolnám a magyaroknak, hogy lépjenek ugyanerre az útra. De lehet, hogy a történelem meg is kímél bennünket ettől a kérdéstől, mert nem kell ebből kilépni, szétesik ez magától is. Tehát ebben a pillanatban az Európai Unió a szétrázódás állapotában van, egy dezintegrációs folyamat zajlik, függetlenül attól, hogy most tetszik ez valakinek, vagy nem, ez tény. És a dezintegráció úgy jön létre, hogy döntéseket hozunk, aztán azokat nem hajtjuk végre, vagy döntéseket hozunk, aztán visszakozunk belőlük. Tehát egy teljes vezetési káoszban van ma az Európai Unió. A zöldátmenet a legjobb példa. Mindenki tudta, hogy ebből baj lesz. Ráerőltették a tagállamokra, irreális határidőket tűztek ki, mégis kitartottak mellette, aztán most vissza kell lépni belőle. Itt a schengeni szabályozás. Magyarországot megbüntetik, mert nem engedi be a migránsokat Magyarországra. Más országok, akik ugyanezt csinálják, azok elismerést kapnak meg pénzt. Magyarország fizet minden nap egymillió eurót, az ugyanezt a szabályozást érvényesítő Lengyelország meg elismerést kap meg pénzügyi támogatást. Teljesen nyilvánvaló, hogy a németek kijátsszák a Schengenre vonatkozó szabályokat. Határellenőrzéseket időlegesen lehetne bevezetni. Ehhez képest többször megújítva, lényegében folyamatosan fönntartják. Tehát ez történik. És ilyen történetből egyre több lesz. Tehát az Európai Unió vége nem egy drámai összeomlás lesz az én elgondolásom szerint, hanem az fog történni, hogy egyre több ilyen eset lesz. És ha nem szervezik át az Európai Uniót, ami lehetséges lenne és kívánatos, egy hatékony, vezetett struktúrává, ha ez nem történik meg, akkor ezen történetek száma növekedni fog, és az egész szép lassacskán szétcsúszik. Ma ennek éljük a napjait. Ebben vagyunk. Ha lennének nagy otthoni támogatottságú, koalíciós kényszerektől nem szenvedő, jelentős európai kormányok Európában, akkor ez a folyamat megállítható lenne, és Európa átszervezhető lenne. Jelen pillanatban az átszervezéshez szükséges erővel rendelkező országoknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, semhogy Európa új struktúráját megalkossák, a saját hazai gondjaik lekötik minden erejüket. Ez sajnálatos.

Kovács Zoltán államtitkár: Az RTL-t kérem! Hátul.

Litauszky Balázs (RTL): Litauszky Balázs vagyok az RTL Híradótól. A Szőlő utca és a gyermekvédelmi intézetekben történt sajnálatos esetekkel kapcsolatban szeretném kérdezni. Brüsszelben decemberben az uniós csúcson feltettem Miniszterelnök úrnak azt a kérdést, hogy ki a politikai felelős azért, hogy az ismert esetek megtörténhettek éveken keresztül a gyermekvédelmi intézetekben, akkor erre a kérdésemre nem adott konkrét választ. Most szeretném megkérdezni még egyszer, hogy ki konkrétan a politikai felelős, vagy hogyha Ön szerint nincsen politikai felelős, akkor azt a választ is elfogadom. Miniszterelnök úr, hogyan fordulhatott elő, hogy egy állami fenntartású intézményben – a Szőlő utcában – éveken át súlyos bántalmazások történtek anélkül, hogy a rendszer közbelépett volna időben, többszöri jelzések ellenére? November 24-én a parlamentben arról beszélt, hogy megvizsgálják, a rendőrség miért nem tudott időben és hatékonyan fellépni a Szőlő utcai javítóintézet vezetője ellen, és miért nem fogták már el az első feljelentés után. Kiderült-e ez azóta, hol tart ez a vizsgálat, hogyha nincsen még eredmény, akkor miért nincsen? Illetve, hogyha egy érintett bántalmazott gyermek állna most itt Ön előtt, mit mondana neki, hogyha azt kérdezné, hogy hogyan történhetett vele meg az, ami megtörtént, és ki a felelős ezért? Mit mondana neki? Esetleg egy bocsánatkérést megérdemelne? Köszönöm!

Valóban úgy van, ahogy Ön mondja: a Szőlő utcai ügyekben sok évvel ezelőtt történt meg az első feljelentés vagy a rendőrségi föllépésre okot adó jelzés, és a rendőrség az első alkalommal nem volt képes rábizonyítani az ott dolgozókra semmit a velük szemben felhozott vádakból. Ezért az a rendőrségi eljárás eredménytelen volt. A második alkalommal a rendőrségi eljárás sikeres volt. Mert a megalapozott gyanút meg tudták állapítani, az eljárást meg tudták indítani, és az ügyészséget így be tudták vonni az eljárásba. Ez helyes. A vizsgálandó kérdés, ahogy Ön mondta, hogy az első alkalommal ez miért volt sikertelen. Ez a vizsgálat nem zárult le, ha ez lezárul, tájékoztatni fogjuk Önöket ennek a részleteiről. Ami a gyermekvédelem helyzetét átfogóan illeti, ott a következő képet kell magunk elé gondolni. Van Magyarországon körülbelül 25-26 ezer olyan gyermek, akiről nem tudnak gondoskodni a szüleik. Tehát amikor arról beszélünk, hogy az államnak milyen felelőssége van, akkor arra kell gondolnunk, hogy itt most 25-26 ezer gyermek az, akit az állam kénytelen felügyelni, nevelni, ellátni, mert a szüleik erre nem képesek. És ennek a 25-26 ezer gyermeknek a körülbelül kétharmadát az állam úgy látja el, úgy vállal értük felelősséget, hogy nevelőszülőket von be. A nevelőszülői hálózat, úgy látom, hogy bővül, vannak komoly sikerek is, és sikerült hoznunk néhány olyan döntést, amely a nevelőszülői munkát elismertebbé, nem tudom, jó szó-e ez itt, vonzóbbá is teszi. Tehát azt gondolom, hogy még többen fognak vállalkozni erre a rendkívül nehéz és szép feladatra. Tehát kétharmada a gyermekeknek nevelőszülőknél van. Az államnak kötelessége egyébként a nevelőszülőknél lévő gyerekekre is ránézni, hogy rendben vannak-e a dolgok. A maradék egyharmadot intézetekben helyezzük el, hiszen nincs nevelőszülő, aki elvinné ezeket a gyerekeket. Ha lenne nevelőszülő, akkor ezeket is mind odaadnák nevelőszülőknek. Ők intézetekben vannak. A Szőlő utca nem tartozik ebbe az egyharmadba, az egyharmadnyi gyerek általános ellátásához tartozó intézményrendszerbe, mert ez egy speciális, lényegében fiatalkori börtön, ez egy javító-nevelő intézet. Van öt olyan intézetünk, ahol olyan fiatalokról kell gondoskodnia a magyar államnak, akik bűnelkövetők, általában súlyos bűnelkövetők: emberölés, rablás, szexuális erőszak. Öt ilyen intézetünk van, és ezeknek a működésénél merültek fel azok a problémák, amelyek indokolták a rendőrség beavatkozását, már az első alkalommal is úgy, ahogyan erről beszéltem. Miután egymás után több eset is napvilágra került, meg kellett vizsgálnunk, hogy vajon maga az egész rendszer, ahogyan mi ezt az öt intézetet működtetjük, ahol a fiatalkori bűnözők vannak, ez jól van-e megszervezve, ez jó fundamentumokon áll-e? Arra jutottunk, hogy nem. Igaz, hogy így van már harminc-egynéhány éve, de ezt nem érdemes folytatni, mert ezek a problémák újra és újra megtermelődhetnek. Ezért azt döntöttük, hogy ezeket a szociális igazgatás felelősségi rendszeréből kiemeljük, és áttesszük a büntetés-végrehajtás felelősségi rendszerébe. Tehát ezeket a javító-nevelő intézeteket ezentúl nem a szociális ágazatban dolgozó emberek működtetik, felügyelik és irányítják, hanem a büntetés-végrehajtásban dolgozó emberek felügyelik, irányítják és ellenőrzik. Tehát áttettük teljesen oda. Azt hiszem, hogy itt jobb esélyünk van arra, hogy tisztességesebb és törvénytisztelőbb ellátást kapnak az ide bekerült fiatalkori bűnözők, mert nekik is vannak jogaik, és bizonyos dolgok őket is megilletik, függetlenül attól, hogy mit követtek el. Egyébként is, az állam jó, hogyha minden félrecsúszott életért, különösen a gyerekek esetében valamifajta felelősséget érez, vagy segítséget próbál nyújtani. Minden félrecsúszott fiatalkorú- vagy gyermekélet veszteség, fájdalom. Mi is szülők vagyunk, el tudjuk képzelni, hogy ez milyen. Tehát az államnak itt empátiával, de az eddiginél sokkal erőteljesebb szigorral kell föllépni. És a fiatalkori bűnözőket ezentúl nem a szociális ellátórendszerben, hanem a büntetés-végrehajtás rendszerében kell majd kezelnünk. Ezek a döntések meg is születtek, és talán már hatályba is léptek, a miniszter úr talán ezt pontosabban is tudja, mint én, és a döntések megszülettek. Az eljárásokat könyörtelenül le fogjuk folytatni, minden egyes részletet föl kell tárni, és minden felelősséget ki kell porciózni, és ki kell mérni. Amint látjuk, hogy az első rendőri akció miért nem volt sikeres, utána tudunk beszélni a politikai felelősségről. De azt meg kell várnunk, hogy megértsük, hogy az miért nem volt sikeres. A második sikeres volt, azért, akinek elismerés járt, meg is kapta.

Kovács Zoltán államtitkár: A Bloomberget kérem.

Simon Zoltán (Bloomberg): Jó napot kívánok! Simon Zoltán, Bloomberg. Először is azt szeretném kérdezni, hogy Ön lesz-e a Fidesz miniszterelnök-jelöltje a tavaszi választásokon? Illetve ezt azért is kérdezem, mert, ugye, novemberben volt egy interjúja, amiben kifejtette, hogy az elnöki rendszerre való áttérés úgymond mindig az asztalon van. Ezért kérdezném, hogy tervez-e bárminemű ilyen változtatást, ami az elnöki jogkört megerősítené, kiterjesztené? Illetve amennyiben a Fidesz behúzza a választásokat most tavasszal, akkor 2030-ig tervezne miniszterelnökként vagy adott esetben valamilyen áttérést vizionál a következő négy évben? Köszönöm szépen!

Ma a Fidesz testületeiben az a közbölcsesség, hogy nincs jobb nálam. Keresik, de egyelőre még nem találták. Tehát amíg ezt meg nem találják, addig én leszek a miniszterelnök-jelölt. Ami az elnöki rendszer kérdését illeti, Magyarországon ma nem elnöki, hanem inkább miniszterelnöki rendszer van. Nem készülök arra, hogy átadnám a hatalmat Sulyok Tamás köztársasági elnök úrnak, úgyhogy marad a mostani rendszer.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! A Telexet kérem.

Simor Dániel (Telex): Jó napot! Simor Dániel vagyok a Telextől. Miniszterelnök úr, az Ön veje egyes becslések szerint már a harmadik leggazdagabb ember az országban, mindezt úgy, hogy az elmúlt években folyamatosan az állammal üzletelt, rengeteg támogatást is kapott a magyar államtól. Eközben az Ön legidősebb lánya 100 milliókért vásárolt idén földet Somogy megyében. Ön szerint normális egy jogállamban, demokráciában, hogy a miniszterelnök családtagjai ilyen szinten gazdagodnak, mindezt úgy, hogy az állammal üzletelnek közben folyamatosan? Ehhez képest a társadalom másik végén az öregségi nyugdíj mediánja 250 ezer forint…

Kovács Zoltán államtitkár: Dániel, a moralizáló részét hagyjuk ki. Feltette a kérdését, válaszolunk.

Simor Dániel (Telex): Igen, csakhogy az öregségi nyugdíj mediánja 250 ezer forint, ebbe már beleszámítottam a 13., a 14. havi nyugdíjat is. Tehát a 2 millió emberből, aki öregségi nyugdíjat kap, a fele, egymillió ember ennél kevesebből él. Ön szerint meg lehet élni Magyarországon ma 250 ezer forintból, illetve kevesebből? És még kérdeznék az Ön fizetéséről is.

Kovács Zoltán államtitkár: Bocsánat, félreértett. Egy kérdés. Feltette a kérdését, a miniszterelnök válaszolni fog. A többieknek sem adtam meg a lehetőséget, Önnek sem. A mikrofont legyen szíves! A mikrofont adja vissza, legyen szíves a kollégáknak! Legyen szíves visszaadni a mikrofont!

Simor Dániel (Telex): Normális Ön szerint, hogy most úgy tűnik, hogy 270 milliárd forint tűnt el az MNB vagyonkezelő alapítványából, vagyonkezelő cégéből, az alapítvány vagyonkezelő cégéből, és ezt már egy éve tudjuk, és semmiféle gyanúsítás nem történt.

Kovács Zoltán: Dániel, Dániel! Dániel, legyen szíves!

Simor Dániel (Telex): Tíz éven keresztül tétlenül nézték, hogy a jegybank alapítványai körül ilyen zűrös dolgok zajlanak, a sajtóban rengeteg információ jelent meg arról, hogy gyakorlatilag Matolcsy György és köre kifizetőhelyként használta a jegybanki alapítványokat, és most azt látjuk, hogy 270 milliárd forint, amit befizethettek volna a költségvetésbe, szőrén-szálán eltűnt. Tehát hogy’ fordulhat elő ez abban az országban, amit Ön vezet? És hogy’ fordulhat elő, hogy egy év alatt semmiféle gyanúsítás, semmiféle felelősségre vonás nem történt, és a nyilvánosság semmit nem tud arról, hogy hogy’ áll ez nyomozás? Köszönöm!

Ami a nyugdíjasok kérdését illeti, éppen most vezetjük be a 14. havi nyugdíjat annak érdekében, hogy a nyugdíjak növekedjenek Magyarországon. Ezt megelőzően a baloldal által elvett 13. havi nyugdíjat is visszaadtuk, és 2010 óta a nyugdíjak reálértéke növekedett. Nekünk van egy megállapodásunk a nyugdíjasokkal, ami arról szól, hogy a nyugdíjak meg fogják őrizni az értéküket. Ezt nemcsak betartottuk, hanem ezt túlteljesítettük, visszaállítottuk a 13. havi nyugdíjat, még egyszer mondom: amit a baloldal vett el, és most vezetjük be a 14. havi nyugdíjat. Tehát ami emberileg lehetséges ma, azt a nyugdíjasok érdekében a magyar kormány megtette, és meg fogja tenni a jövőben is, és még sok nyugdíjemelés kell ahhoz, hogy a nyugdíjak biztonságosabb megélhetést adjanak, mint jelenleg. A nemzeti bank ügyében könnyebb helyzetben lennék, hogyha a nemzeti bank a kormány alá tartozna, de sajnos nem így van. A nemzeti bank teljesen független a kormánytól, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően. Ha a jegybankot a kormány ellenőrizné, akkor ilyesmi nem fordulhatna elő, de sajnos nem ellenőrizhetem. Ezért csak azt tudjuk tenni, hogy amikor ott baj következik be, akkor a jogérvényesítés eszközével föllépnek a hatóságok. Ez történik most. Mintha a kérdésében lett volna egy olyan állítás is, amely, azt hiszem, nem felel meg a valóságnak. Itt eljárások zajlanak. Tehát azt hiszem, hogy az újságírók számára nyitva van a lehetőség, hogy az érintetteket folyamatosan kérdezzék ebben az ügyben, a napokban is láttam ilyen interjút, talán a HVG-ben. A bekövetkezett vagyonvesztés mértékéről csak a jegybank tud pontosan számot adni. Én az Ön által fölhozott számokat sem megerősíteni, sem vitatni nem tudom. Várjuk meg a vizsgálatok végét, a vizsgálatok végén lesz egy szám, akkor látni fogjuk, hogy történt-e, és ha igen, milyen mértékű vagyonvesztés. Én azt tudom mondani, hogy bár a jegybank nem tartozik a kormány alá – hiszen független –, de minden jogszabálysértést minden késlekedés és korlátozás nélkül meg fogunk torolni. Tehát onnan, bárhonnan, ha csak egyetlen forint is eltűnik, annak jogi következményei vannak. Ez így lesz a jegybank esetében is, amikor a szükséges vizsgálatok lezárulnak. Részletkérdésekben pedig sajnos a kormány nem, a jegybank tud rendelkezésre állni. Ami pedig a magyarországi vállalkozásokat illeti, ismeri az álláspontomat, három dolgot várunk el a nagyobb vagyonnal rendelkező magyaroktól, függetlenül attól, hogy ki fia-borjai. Az első dolog, hogy tartsák be a törvényeket, a második dolog: fizessék be az adót, és a harmadik, hogy adjanak munkát a többi magyar embernek. Ezt a három dolgot várjuk el. Remélem, hogy attól függetlenül, hogy valaki baloldali vagy jobboldali szimpatizáns-e a nagyobb vagyonnal rendelkező vállalkozók világában, követni fogja ezeket a kormányzati kéréseket.

Kovács Zoltán államtitkár: A BBC-t kérem szépen.

Nick Thorpe (BBC): Nick Thorpe vagyok a BBC-től. Boldog új évet kívánok! Angolul fogok kérdezni, ha megengedi. Prime Minister, in the spirit of this season of goodwill, please could you tell us the three things that you admire or respect most about Péter Magyar. Thank you.

He left the Fidesz. That's all what I can say. But it's the good news – by goodwill.

Kovács Zoltán államtitkár: Népszavát kérem szépen. Népszava? Nincs. Akkor legyen a HVG.

Lengyel Tibor (HVG): Jó napot kívánok! Lengyel Tibor vagyok a HVG-től. Miniszterelnök úr, legutóbb, amikor volt ilyen nemzetközi sajtótájékoztató 2024 végén, akkor decemberben volt. Akkor azt mondta, mikor megkérdezték, hogy miért nem lett a gazdasági növekedés éve a 2024-es, hogy nagyobbat sose tévedjünk, minthogy nem 2024, hanem 2025 lesz a nagy gazdasági növekedés éve, de az sem lett. Ezért ki a felelős? Illetve most idénre, év elején azt ígérte, hogy nagy meglepetéssel készült, talán most már elárulja, hogy mi volt az?

Megismételné, bocsánat?

Lengyel Tibor (HVG): Azt ígérte, hogy 2025 a nagy meglepetések éve lesz. Most már elárulja, hogy mi volt ez a nagy meglepetés? Esetleg az, hogy megint elúszott 400 milliárd forintnyi uniós forrás év végével, elveszett?

Nem, inkább arra gondolhattam, hogy legalább egy tucatnyi olyan intézkedést hoztunk, amely példátlan a mai európai gazdaságpolitikában. Örülök, ha ez nem tűnik meglepetésnek, hanem ezt elvárják tőlünk, de mégiscsak: 14. havi nyugdíjról beszélünk, Európa legkönnyebben elérhető elsőotthon-teremtési, pénzügyi konstrukciójáról beszélünk, 11 százalékos minimálbér-növekedésről beszélünk. Ha megnézi 2024-et, 2025-öt, remélem, hogy nem tévedek, vagy ha igen, akkor nem orbitálisat. Szerintem egyetlen más európai országban sem volt olyan reálbérnövekedés, mint Magyarországon 2024-ben és 2025-ben, és 2026-ban sem lesz szerintem. Szerintem óriási bravúr, hogy egy alacsony gazdasági növekedés, mert 1 százalék alatti gazdasági növekedés mellett a magyar gazdaság erre képes. Szerintem ez fantasztikus teljesítmény. Úgyhogy én elismerésemet fejezem ki leginkább a gazdaságot működtetőknek, munkavállalóknak meg munkaadóknak, de a gazdaságpolitikát irányítóknak is, hogy ilyen alacsony növekedés mellett képesek vagyunk arra, hogy, mondjuk, egy Európában vagy a világon is példátlan jövedelemadó-mentességet biztosítsunk a gyermeket vállaló édesanyáknak. Ha nem meglepetés, hanem megszokott, annak örülök. A növekedés mértéke pedig ki van szolgáltatva a háborúnak. Tehát be kell látnunk, hogy a háború blokkolja a növekedést. Az a kérdés, hogy a háborúra való hivatkozás vagy az, hogy a háború blokkolja a növekedést, ezt a kormány fölmentésként értelmezi-e az embereket segítő intézkedések meghozatala alól. Vagy úgy értelmezi – én inkább ennek vagyok a híve –, hogy igaz, hogy a háború blokkolja a gazdasági növekedést, de mi ilyen körülmények között is képesek vagyunk kigondolni olyan pénzügyi juttatásokat, módszereket, eszközöket, amelyekkel könnyebbé tesszük a magyarok életét, és jól láthatóan képesek vagyunk erre. A kereskedelmi és iparkamarának külön köszönetet kell mondanom, akik rendszeresen bombáznak bennünket javaslatokkal, és abból ki tudjuk válogatni azt, amit kivitelezhetőnek tartunk. De azt kell mondanom, hogy a szakszervezeteknek is elismerésemet kell kifejeznem, mert ezt a 11 százalékos minibálbér-növelést végül is ők hozták tető alá a munkavállalókkal. Most én itt idegen tollakkal ékeskedek ebben a pillanatban. Igaz, hogy nekem kellett aláírnom a minimálbér-rendeletet, de annak a mértékéről, valójában a szakszervezetek és a munkaadók megállapodtak egymással, nem volt nehéz dolgom. Tehát én inkább azt látom a magyar gazdaságról általában beszélve, hogy egy ilyen alacsony növekedés mellett képesek vagyunk ezekre az intézkedésekre, az erőt mutat. És még egyszer mondom: nem annyira a kormány erejét, bár szeretném azt hinni, hogy az is benne van ebben, hanem inkább a magyar gazdaság működtetőinek, a magyar gazdaság saját belső, nem politikai természetű, belső erejének köszönhető mindez. Nem sok ország van, amely kibírna egyébként ilyen intézkedéseket úgy, hogy közben fönn tudja tartani az 5 százalékos költségvetési hiányt, és az államadósság növekedését pedig reményeink szerint képes ezzel egyidőben fékezni. Mert persze mindezt könnyű úgy megcsinálni, hogyha a költségvetési hiányt elengeded az égbe, és az államadósságot is elengeded, de mi ezt nem tesszük. Az államadósság reményeim szerint nem vagy csak nagyon kicsivel mozdulhat fölfelé, messze az európai átlag alatt vagyunk, és az 5 százalékos költségvetési hiánytól ugyan nem vagyunk boldogok, mert az a legjobb, hogyha nem hiány van, hanem szufficit természetesen, de az 5 százalékos hiánnyal mi nem lógunk ki semmilyen európai sztenderdből, sőt. Tehát azt hiszem, hogy ilyen pénzügyi kondíciókat megtartani és mellette ezeket az intézkedéseket megindítani, az mindenképpen egy erődemonstráció a magyar gazdaság részéről.

Kovács Zoltán államtitkár: GB News. Miss Cates.

Miriam Cates (GB News): Thank you, Miriam Cates, GB News. Prime Minister, you've said that we are living through the end of the liberal world order, and certainly current events in Venezuela and Greenland and Ukraine would confirm that. But in those events, we're also increasingly seeing Europe completely sidelined. We're now just observers, not actors anymore. Now you've also said that there is a route back to a strong Europe through a patriotic takeover of power in Brussels and a return to national sovereignty. But for Western European countries like the UK and France and Germany, where mass migration has so changed our populations, do you really believe that there is a democratic route back to patriotism, or are our nations doomed to decline?

If you allow me to answer in Hungarian. Először is adjunk hálát a Jóistennek, hogy nekünk ebből sikerült kimaradnunk. Tehát én az amerikai új nemzetbiztonsági stratégia ide vonatkozó minden szavával egyetértek, hogy Európa egy olyan bajt hozott a saját fejére, amely a civilizációs gyökereinek a megszűnésével fenyeget. Ezt migrációnak hívják. És az, hogy Magyarország ebből ki tudott maradni, azóta is sokat gondolkodom azon, hogy ez hogy’ sikerülhetett, az csodák csodája. Most nem csak a saját lovamat dicsérem, azt tudom, hogy mi hogy’ maradtunk ki 2015-ben, amikor a tömeges migráció megindult, és igent vagy nemet kellett mondani, és mindenki igent mondott, csak mi mondtunk nemet, azt tudom, hogy hogy’ történt, hanem az, hogy 2015-re számos európai országban a migráció már egy közönséges jelenség volt, csak nem volt drámai erejű beáramlás úgy, mint ahogy 2015-ben, de korábban már, évekkel, sőt évtizedekkel korábban ott elkezdődött egy lakosságcsere. A születő gyerekek számának csökkenése, a keresztény gyerekek számának csökkenése, és a külföldről érkezett, nem keresztény gyerekek számának meg a növekedése. Tehát gyerekszám csökken, ez meg nő. És ez évtizedek óta ment. És ez Magyarországon nem következett be. És 2015-be mi úgy érkeztünk meg, és ennyiben a saját döntésünk bátorságából és idesorolható érdemeinkből levon azért ez valamit, hogy nekünk volt mit megőrizni. Tehát én értem azt, hogy 2015-ben számos nyugat-európai ország úgy gondolta, hogy hiszen ez az a világ, amiben élünk, csak most hirtelen nagyon sokan jöttek egyszerre. De hát ide már évtizedek óta érkeznek! Tehát valószínűleg kulturálisan Nyugat-Európában az a sokkhatás nem állt elő, ami bennünket ért, amikor a Keleti pályaudvarnál megjelentek a migránsok, meg amikor lementünk a határra megnézni az állapotokat. Ez nekünk egy valódi sokkhatás volt. És valahogy a Jóisten jól alakította a magyar történelmet, hogy nyilván emiatt a sokkhatás miatt mi azonnal nemet mondtunk erre, míg az európaiak meg inkább úgy gondolták, hogy egy történelmi folyamatban úsznak. Nincs itt az ideje, hogy szembe forduljanak ezzel a folyamattal, mert hát ez van. Már beletörődtek korábban abba, hogy ők bevándorlóország lesznek, sőt egyes nyugat-európai országokban a bevándorlóország egy pozitív értéktartalmú megjelölés volt, ők erre büszkék is voltak. Úgyhogy én nagyon boldog vagyok, meg hálás is vagyok a Jóistennek, hogy Magyarországot még a mi kormányzásunkat megelőzően kívül tartotta ebből a bevándorlópolitikából, bevándorlófilozófiától, és örülök annak, hogy volt bennünk elég erő, hogy nemet mondjunk. Fölidézem, hogy nem az volt nehéz, hogy nemet mondjunk, minden épelméjű magyar ezt gondolta szerintem, hogy nemet kell mondani, hanem hogy kitartsunk a döntésünk mellett egy olyan hatalmas nyomás mellett, ami Brüsszelből nehezedett ránk, különösen Németországból. Tehát az egy komoly politikai teljesítmény volt, volt ára is, hiszen Magyarországot megbüntették ezért, Magyarországot vádolták ezért, szerintem igazságtalanul vádolták, de ezt Magyarország kibírta, és ma teljesen nyilvánvaló, hogy mi tettünk a nyerő lapra. Tehát az volt a helyes, amit mi csináltunk. És nem dolgom, hogy más országok nevében nyilatkozzam, de a nyugat-európai országok nagy része a fél kezét odaadná, hogyha bevándorlómentes országa lehetne. Kérdezzenek meg egy franciát vagy egy németet, hogy milyen világ lenne, ha egy bevándorlója se lenne, mint ahogy nekünk nincs, vagy egy migránsa se lenne, mint ahogy nekünk nincs. Volna-e ehhez kedve? Szerintem egy erről szóló népszavazás, hogy volna-e kedvük egy olyan Franciaországhoz vagy Németországhoz, valószínűleg többséget kapna. Hát így áll ez! Szerencsétlen történet, mert szétválasztja, más utakra tereli az Európai Unió országait. Ugye, azok, akik a migráció támogatását eredményező döntésekben részt vettek, mentik a saját karrierjüket meg becsületüket meg mundérjukat, érthető módon, és nem tudnak változtatni. Ők engedték be. Nehéz visszafordulni ebből, de ráadásul a legtöbb nyugat-európai ország ma azon gondolkodik, hogyha már így van, akkor hogyan éljen együtt ezzel a helyzettel. Nekünk meg az a kérdésünk, hogy hogyan ne kerüljünk ilyen helyzetbe, és ezért a migrációról teljesen más logika alapján gondolkodunk mi meg ők. Ők valamit kezelni akarnak, menedzselni akarnak valamit, mi meg azt akarjuk, hogy ne következzen be, és ez szétviszi a migrációról szóló gondolkodást, a politikai vitákban összeütközéseket hoz. De itt Magyarországnak továbbra is egy bátor döntést meg kell hoznia. Az példátlan az Európai Unió történetében, hogy egy országot bármilyen vétségért, vélt vagy valós vétségért napi egymillió euró fizetésére kötelezzenek. Tehát az egész abszurd! Itt ráadásul arról van szó, hogy azért kell fizetnünk ezt, mert nem engedjük be a migránsokat Magyarországra, megvédjük a határokat. Van egy jogi szabályrendszer, ami ezt nem teszi lehetővé, mármint hogy bejöjjenek, és ezért bennünket fizetésre köteleznek. Ez nagy nyomás. Számolja ki, ez 365 millió euró egy évben! Sok pénz! Én csináltam egy kalkulációt, és arra jutottam, hogy ez még mindig olcsóbb, mintha beengednénk őket. Tehát csupán pénzügyi alapokon számolok, akkor is szerintem Magyarország akkor jár jól, ha nem engedi be őket, és nem vállalja a migránsokkal együtt járó összes pénzügyi, szociális és társadalmi terhet. Tehát még így, hogy ezt a magyar mércével mérve nagy összeget kell fizetnünk, még így is az a helyes álláspont, ha kitartunk a korábbi döntésünk mellett. Nem árulok el titkot, beszéltem erről, hogy június 12-ével hatályba lép a migrációs paktum, ez teljesen ellentétes Magyarország érdekeivel. Ide akarnak vezényelni körülbelül 400 migránst azonnal, vegyük át. Valaki más beengedte őket, mi meg vegyük át, és arra akarnak kötelezni bennünket, hogy 27 ezer, minimum 27 ezer migrációs kérelmet bíráljunk el egy évben. Ez azt jelenti, hogy nekünk körülbelül 10 ezer embert kell migránstáborban tartanunk. De mi nem akarunk elbírálni 27 ezret! Van egy magyar rendszer, amely nem teszi lehetővé, hogy a határon közvetlenül be lehessen nyújtani migrációs kérelmet, meg kell várni, Magyarország határain kívül kell megvárni, míg Magyarország dönt bármilyen migrációs kérelemről, amit a határon nem lehet beadni, csak a nagykövetségeken. Aki be akar valaha is jutni Magyarországra, kint kell ezt megvárni, és ha pozitív a döntés, akkor lehet bejönni. Ez a kulcsa mindennek, ezt nem szabad föladni. Aki ezt föladta, az mind rajtavesztett. És aki úgy akarja kijavítani a helyzet, hogy ezt nem változtatja meg, mind rajta fog veszíteni, az részletkérdésekkel foglalkozik. A kulcskérdés az, hogy bejöhetsz-e az Európai Unió területére anélkül, hogy a te igényedet elbírálták volna pozitívan. Ha beengeded, nem tudsz tőlük szabadulni; megindulnak azok a jogi mechanizmusok, belépnek azok az üzleti mechanizmusok, jogászok, ügyvédek, civil szervezetek, amelyek elkezdik védeni a már bejutott embereket, és elhúzzák az eljárásokat. Az történik, ami Nyugat Európában. Hát így fest ez! Én megértem, hogy Amerikából nézve ez eléggé aggasztó, innen nézve, higgyék el, még aggasztóbb. Hogy hogyan tud Európa két fele úgy együtt élni, hogy az egyik fele, mert nem csak Magyarországról beszélünk, így néznek ki a szlovákok is, így néznek ki a csehek is, ott is migrációellenes politika van. Tehát Közép-Európa migránsmentes lesz, nem lesz bevándorlótérség, míg Nyugat-Európa migránsbarát és bevándorlótérség lesz, és együtt kell élnünk, ezt hogyan tudjuk megoldani, ez a jövő egyik nagy kérdése. Egyre nehezebben tudunk megbirkózni ezzel a feladattal. Nézze meg a mostani döntést, amikor idevezényelték ezt a 400 embert, vagy ide akarják vezényelni ezt a 400 embert, akkor azt is mondták, hogy Magyarországra nem nehezedik semmilyen migrációs nyomás, nincs migrációs veszélyhelyzet, Magyarország egy olyan ország, amely, miután ilyen veszélynek nincs kitéve, ezért fogadjon be Nyugat-Európából migránsokat. Lemegy az ember a határra, több száz, sőt több ezer ember teljesít szolgálatot, kerítés van. Szóval az ember sikeresen megvédi az országát, és akkor azt mondják, hogy miután úgysincs egy migránsod se, akkor te nem vagy kitéve migrációs nyomásnak. Szóval az egész úgy abszurd, ahogy van, egyre nehezebb együtt élni ezzel a két különböző logikával egy rendszeren belül. De ide jöhetnek nyugodtan, tehát én arra is számítok, egyébként arra is számítok, hogy a következő tíz-tizenöt évben elég jelentős igény lesz majd arra, hogy Nyugat-Európából nem migránsok, hanem bennszülött európaiak a szabad mozgás lehetőségét kihasználva Magyarországon dolgozzanak, és Magyarországon éljenek. Ez a szám szerintem most is nő, de ez erőteljesen növekedni fog. Ez hozzá fog járulni a magyarországi demográfiai problémák megoldásához is szerintem. Nekünk nem migránsaink lesznek, hanem németjeink, franciáink meg olaszaink. Volt már ilyen, fegyver nélkül jöjjenek, ez az egyetlen kérésünk van.

Kovács Zoltán államtitkár: A Mandinert kérem szépen.

Kovács András (Mandiner): Jó napot kívánok! Kovács András, Mandiner. Az elmúlt hónapokban több részlet látott napvilágot a Tisza különféle terveiből. Ugye, szó volt itt adóemelésről, nyugdíjcsökkentésről, vagyonadóról, ingatlanadóról, valamint a rezsicsökkentés eltörléséről. Sok baloldali szavazó kételkedik abban, hogy a Tisza ilyen durva lépésekre készülne, és szerintük csak a Fidesz találta ezt ki. Miniszterelnök úr, mit üzenne ezen szavazóknak? Köszönöm!

Hallgassanak a józan eszükre, tehát hogyha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, hápog, mint egy kacsa, hártya van az ujjai között, mint egy kacsának, akkor lehet, hogy az egy kacsa. Ezt javaslom, hogy ezzel barátkozzanak meg. Én ismerem a vezető gazdaságpolitikusát a Tiszának, volt államtitkár 2010-től, talán egy-másfél évig nálunk, ismerem a gondolkodásmódját. Van a magyar közgazdaságtanban vagy gazdaságpolitikában egy olyan hagyomány, amely, ha valami baj üti fel a fejét a gazdaságban, és erőforrásokat kell bevonni, akkor az erőforrások első számú célpontjaként általában magukat a választópolgárokat jelöli meg, és tőlük vesz el pénzt. Elveszi a 13. havi nyugdíjat, hogy mondjak egy példát. Elveszi a 13. havi fizetést, adót emel. És van egy másik gazdaságpolitikai logika, amely azt mondja, hogy nem, ilyenkor azokat kell bevonni a közteherviselésbe, akik egyébként ezeket a terheket könnyebben viselik, mint a lakosság. És akkor be kell vonni a bankokat, nemzetközi cégeket, energiacégeket, igen. Mi ezt az iskolát képviseljük. A Tisza környéki összes közgazdász a másik iskolát képviseli. Tehát én ismerve az ott sürgölődő-forgolódó embereket, az én fejemben semmilyen kétség nincs afelől, hogy az ellenzék, most hívjuk Tiszának, gazdaságpolitikája most is – de ez így volt 2022-ben is , tehát ebben semmi új nincsen, – nem más, mint a brüsszeli elvárásoknak a gyűjteménye. Tehát én csupa olyan dolgot hallok, meg olvasok a Tisza Párt tájékáról, háza tájáról, amely a Brüsszelből követelt intézkedéseket akarja bevasalni Magyarországon. Alakítsuk át a nyugdíjrendszert, túl bőkezű, túl sokat fordítunk kis- és középvállalkozások támogatására, egykulcsos adó helyett legyen progresszív adórendszer, túl bőkezű az adórendszerünk. Csupa ilyen példát tudok mondani. Töröljük el a kiskereskedelmet terhelő adókat, az inflációt sikeresen leszorító árrésszabályozást felejtsük el. Tehát ezek mind Brüsszel követelései. A rezsiköltség védelemrendszerét totálisan alakítsuk át, ezeket én mind ismerem. Élőszóban is hallottam őket, és minden brüsszeli dokumentumban is benne van. Hogy ez valódi szándéka-e a mai ellenzéknek, erre pedig azt tudom mondani, hogy van egy kulcsmondat. Én abból indulok ki, megmondták: ha bevallanánk azt, amire készülünk, elvesztenénk a választást. Ezért nem szabad elmondani, hogy mire készülünk. Ezt ők mondták, ezt nem mi találtuk ki. Nem a jobboldal találta ki, saját hangon, élő hangon, megnézhető, elmondták, ezt mondták. Ha valakinek nincsenek ilyen szándékai, akkor miért nem mondja meg, hogy mit akar? Azt mondani, hogy nem mondhatjuk meg, hogy mire készülünk, mert akkor nem nyerjük meg a választást, ez okot ad annak a föltételezésére, hogy azok a programok, amelyek napvilágra kerültek, azok hozzájuk tartoznak. Ez ilyen egyszerű. Tehát én 2022-es helyzetet látok. Most, hogy Bajnai Gordon is beszállt az ellenzék oldalán a kampányba, most minden pontosan úgy van, mint 2022-ben volt, ennyit látok. Ellenzéki összefogás, még ha most újra is van az egész kalibrálva, ugyanazok az emberek, ugyanazok a tanácsadók, ugyanazok a szakemberek, közgazdászok, pontosan 2022, dejà vu érzésem van, azt is mondhatom. Ugyanazt a csatát kell megvívnunk, csak a tét nagyobb, mert közben bejött a háború. Az egyetlen jelentős különbség 2022 és a mostani helyzet között, hogy időközben beesett az orosz–ukrán háború, és a Brüsszel-pártiság kiegészítődött, kiegészítették a Brüsszel-pártiságot ukránbarátsággal meg háborúpártisággal. Ez a nagy különbség. De a lényeget tekintve gazdaságfilozófia, gazdaságpolitika, gazdasági eszközrendszer szempontjából nem látok különbséget 2022 és 2026 között az ellenzéki oldalon. A háború igen, az egy nagy különbség, és az sok mindent megváltoztathat. És miután a másik oldal számára Brüsszel a zsinórmérték, és Brüsszel pedig egy hadigazdálkodás felé halad, és a háború felé halad, egy baloldali kormány szükségszerűen Brüsszel-párti és háborúpárti kormány lenne. Nekem ez a nagyon egyszerű leírásom erről a helyzetről. De erről majd mindenki elmondja a saját véleményét. Az ellenzék is elmondja, ezt meg lehet hallgatni, és a választópolgárok, ha mindenkit meghallgattak, akkor majd tudnak hozni egy döntést.

Kovács Zoltán államtitkár: The next one is The Winston Marshall Show. Please, Mr. Winston.

Winston Marshall (The Winston Marshall Show): Thank you, Prime Minister. May I ask in English? Your reaction to “Operation Absolute Resolve” in Venezuela is distinctive from your counterparts across the world. Not just your 26 fellow EU neighbours but your…the liberal elite in Britain, in America as well as the Eurocrats here. Even in Beijing and in Moscow. You call…you say this is the beginning of a new era of the nations, whilst all of them cry, tweet and talk about international law. They don’t stop banging on about international law. Are they wrong to carry on banging on about international law? And is there value – is there even time – for international law in this new “era of the nations”, as you describe it?

Great temptation to answer. But I have to have some limits on my answers now. Taking it as a complicated question, would you so kind to allow to me to answer rather in Hungarian? Valóban. Hogy mit jelent a nemzetközi jog, az teljesen megváltozott. És eddig inkább szégyenlősen tolták félre a nemzetközi jogot, ennek vége van, nincs itt semmilyen szégyenlősködés. A nemzetközi jog nem irányadó jó néhány nagyhatalom döntésében, ez teljesen nyilvánvaló. Aki ezt nem látja, az ne foglalkozzon külpolitikával. A magyar álláspont az, hogy mi nem kívánunk kialakítani valami globális erkölcsi álláspontot az akcióval kapcsolatban. Megtörtént, vesszük. Van, ahogy van. És mi azt nézzük, hogy ez Magyarországnak jó vagy rossz. S Magyarországnak ez jó. Először is szerintem mindenhol a világban a kábítószer elleni küzdelmet és annak az intenzitását növelni kell. Magyarország sajnos jogilag még kábítószermentes, a valóságban már nem kábítószermentes ország, tehát ki kell szorítani innen a kábítószert. Ezért minden narkóállam bukása örömhír. Tehát én egyetlen könnycseppet sem fogok hullajtani soha egyetlen narkóállam bukása miatt sem. Minél kevesebb van belőlük, az annál jobb. Az a legjobb, ha mindet eltakarítják. Nekünk ehhez nincs erőnk, de az az érdekünk, hogy minden narkóállamot takarítsanak el. Takarítsa el az, akinek kézre esik, szomszédságában van, meg ereje van hozzá. A második dolog, hogy én azt remélem, hogy a világpiaci energiaárakra mindaz, ami történt, árcsökkentő hatással lesz. Megismétlem, amit korábban mondtam: az Egyesült Államok 40-50 százalékát a világ olajkészletének kontrollálni tudja. Ha jól értem az Egyesült Államok gazdaságpolitikáját, ez egy újraiparosítási politika, az amerikaiak újra termelni akarnak, nemcsak szolgáltatni, és nem a világ más pontjain akarnak termeltetni, hanem otthon. Ehhez energia kell. Ha jól értem a gazdaságpolitikájuk másik irányát, miszerint a modern technológiákat, mesterséges intelligenciát, adatalapú kormányzást, adatalapú gazdaságot is támogatják, ahhoz iszonyatos mennyiségű energia kell. Ezért szerintem az Egyesült Államok abban érdekelt, hogy olcsó energia legyen a világgazdaságban. Ez teljesen egybeesik Magyarország érdekeivel. Nekünk 2032-ig kell kihúznunk, amikor Paks II. üzembe lép, akkor minden megváltozik. De nekünk 2032-ig ki kell húznunk valahogy, saját erőforrások híján is fejlesztéseket kell végrehajtanunk. Ehhez olcsó nemzetközi árak kellenek az energiapiacon. Kétségkívül igaz, hogy az Európai Unió megpróbált kialakítani egy közös európai uniós álláspontot a venezuelai katonai akció ügyében, ezt Magyarország megvétózta. Nem a vétó a jó szó, mi ebben nem vettünk részt, nélkülünk meg nincs közös álláspont. Ezért jött ki megint egy olyan dokumentum, amely nem az Európai Unió nevében született. Mi nem is fogunk ehhez hozzájárulni a jövőben sem. Nem akarunk közös külpolitikát. A külpolitikát az Európai Unió alapdokumentumai egyértelműen nemzeti hatáskörbe utalják. Szerintem szuverén külpolitika nélkül nincs nemzetállam, ez az államiságnak az egyik alapvető ismérve. Az, hogy koordináljuk 27 tagállam külpolitikáját, az jó, azt lehet csinálni, de közös külpolitikára nincsen szükség, mert nem értünk egyet, és nem is fogunk egyetérteni számos külpolitikai kérdésben. Nem értünk egyet ebben a venezuelai ügyben, nem értünk egyet az orosz–ukrán háború ügyben, nem értünk egyet Közel-Kelet ügyében, Izrael, itt teljes megosztottság van, miért kellene közös álláspontot kialakítani? Mindenki csinálja a saját külpolitikáját! Egyetlen dimenzióját adtuk át a külpolitikának a közös brüsszeli joghatóság alá, ez pedig a kereskedelempolitika. Az fontos része a külpolitikának, azt közösen gyakoroljuk. Az összes többinél nemzeti szuverenitás alapon kell állni. Úgyhogy mi a magunk részéről tudomásul vettük a tényeket, amelyek bekövetkeztek az amerikai katonai akcióval, és jótékony hatást remélünk tőle.

Kovács Zoltán államtitkár: China Media Group.

Bu Weijun (China Media Group): Köszönöm. Jó napot kíváno, a China Media Group-tól. Kína és Magyarország a „minden időjárásra kiterjedő és átfogó stratégiai partner”, és mi a véleménye a Kína és Magyarország kapcsolatokról és Kína és az EU közötti kapcsolatokról, és Magyarország milyen szerepet játszhat ebben a Kína és EU közötti kapcsolatokban? Ön többször kifejtette, hogy Magyarország az „egy Kína” elv mellett áll, és mi a véleménye a tajvani hatóság és a bizonyos külső erők utóbbi intézkedéseiről, amelyek aláássák a tajvani szoros stabilitást? Köszönöm szépen!

Nagyon nehéz kérdéseket érintett Ön. Nyilvánvalóan a venezuelai katonai hadműveletnek következményei lesznek a világ más pontjain is. Tehát azt hinni, hogy ez egy elszigetelt eset, aminek nincs hatása a világpolitikára, naivitás lenne, tehát számolni kell azzal, hogy a világ más pontjain is hasonló esetek megtörténhetnek. Ezzel szembe kell nézni, ez már az új kornak az elkerülhetetlen velejárója. Magyarország valóban az „egy Kína” elvet képviseli, de ez egy nagyon régi tradíció, nemzetközi újságíróknak mondom, hogy még a komcsi időkben is, amikor Kína és Oroszország között konfliktusok voltak, akkor Magyarország sose állt föl Kínával szemben. Sőt, vissza egészen 1948-49-ig a magyar kommunisták mindig egy különleges kapcsolatot ápoltak a kínaiakkal. E mögött stratégiai megfontolások voltak, és ez helyes döntés volt. Úgyhogy ez egy olyan hagyománya a magyar külpolitikának, amit mi folytatunk. És csak hogy mindenki értse, azért hozta az időjárás kérdését a kérdezőnk, mert a kínai külpolitikában minden bilaterális kapcsolatot besorolnak valamilyen kategóriába, és mi az „All Weather” kategóriába tartozunk, ami azt jelenti magyarul, hogy minden körülmények között fönntartjuk a partnerséget, így jön ide az időjárás. Ennél csak egy szint van már följebb, tehát a kínaiaknak van egy ennél magasabb szintű, mélyebb együttműködési rendszerük is, közvetlenül ez alatti második szinten helyezkedünk el mi, és ez egy óriási eredmény, és ez Magyarországnak jó. Tehát Magyarország Kínában nem fenyegetést, hanem óriási lehetőséget lát. És az, hogy a kínai elnök egy fantasztikus történelmi látogatást tett Magyarországon, ahol meghívta a magyar vállalkozásokat, hogy vegyenek részt Kína modernizációjában, nagy üzleti lehetőségeket tartogat a számunkra, és azt is felajánlotta, hogyha igény van rá, akkor ők is szívesen részt vesznek a magyar gazdaság korszerűsítésében. Ezért vannak a beruházások. És ez nekünk óriási lehetőség. Tehát ezt a történelmi hagyományt a modern kor egyik nagy lehetőségének tekintem, és az ebben rejlő minden üzleti lehetőséget ki akarunk aknázni, ezért Kínával együtt fogunk működni a jövőben is. Az Ön kérdése érintette a többieket is, mármint az Európai Unió többi országát. Sajnálatos módon a mi Kína-barát és Kínával együttműködést kereső politikánk nem többségi álláspont ma az Európai Unióban, ott többen vannak azok, akik inkább korlátozni akarják a kínaiakkal való együttműködést, amit én személy szerint próbálok korrigálni. Az ideológiai szembenállás újraélesztésére is látok kísérletet. Tehát az az ártatlannak tűnő mondat, amit egyébként a magyar sajtó is rendszeresen mindig átvesz, és sosem gondolunk bele, hogy mit jelent valójában, hogy Kína rendszerszintű rivális, egy teljesen értelmetlen, vagy ha van értelme, akkor hibás gondolatnak tartom. Kína nekünk nem rendszerszintű riválisunk. Nincsenek rendszerszintű rivalizálások a modern világban. Egyszerűen annyi történik, hogy a kultúra visszavette a meghatározó szerepét, a kultúra fontosabb, mint a politika. Különböző kultúrájú népek másképpen kormányozzák magukat. Ezt régen tudtuk, talán egyszer már mondtam Önöknek, hogy a régiek tudták, hogy a rómaiakat nem lehet görög módon, a görögöket meg nem lehet római módon kormányozni. Ez igaz. Tehát Kína, az Kína. Európa, az Európa, Amerika meg Amerika. Mindenkinek a saját kultúrájából kinövesztett kormányzati rendszere van. Az, amelyik ezeket összhangba akarja hozni, szintetizálni akarja, vagy rendszerkonfliktusokat akar belőle csinálni, teljes félreértés, rossz az emberiségnek ez a gondolkodásmód. Ezért Kínát mi nem tekintjük rendszerszintű riválisnak. Mi nem akarunk úgy élni, ahogy a kínaiak élnek. Ez a kínaiak világa. Mi úgy akarunk élni, ahogy a magyarok tudnak élni, ahogy nekünk jó, ahogy jól érezzük magunkat a saját bőrünkben. De nem gondoljuk, hogy Kína ezért nekünk rendszerszintű riválisunk lenne. Én nem akarom bebizonyítani, hogy a gazdaságszervezés magyar módja jobb, mint a kínai. Mi közöm nekem ehhez? Ez az Önök dolga! És nagyon remélem, hogy Kína sem akarja bebizonyítani, hogy az ő gazdaságszervezése és annak a módszertana jobb, mint a magyar. Miért volna erre szükség? Mindenki tegye a dolgát úgy, ahogy a kulturális adottságai lehetővé teszik, aztán boldoguljon mindenki. Úgy, hogy közben jól érzi magát a saját bőrében. Ez a helyes hozzáállás. Úgyhogy én fontosnak tartom a 2026-os évben is, hogy a minél mélyebb kínai–magyar együttműködés megmaradjon, illetve még inkább erősödjön. Várok nagy kínai beruházásokat még, és komoly exportterveink is vannak Kína irányában. Nagyon szeretnénk, hogyha a magyar élelmiszerexport, amelyet ma egészségügyi akadályok korlátoznak, az itteni járványok miatt, ezek a korlátok eltűnnének, és a magyar élelmiszerexport a régi volumenben mehetne ismét Kínába. Ezen dolgozunk egyébként, a kínaiak együttműködőek, tisztelettudóak, elismerik Magyarországot, mi is megadjuk a tiszteletet, szerintem ez egy jó együttműködés, ez jó a magyaroknak.

Kovács Zoltán államtitkár: A Patriótát kérem! Bohár Dániel.

Bohár Dániel (Patrióta): Köszönöm! Bohár Dániel vagyok a Patriótától. Miniszterelnök úr, a Tisza Párt elnöke folyamatosan letagadja azokat a baloldali szakértőket, háttérembereket, politikusokat, akik egyébként a Tisza Párt körül dolgoznak, például a csomagjuk kidolgozásában is. Az adóterveikről már korábban Ön is szót ejtett. Ilyen ember például Kéri László is. Kéri Lászlót is letagadja Magyar Péter, de ma a sajtóban megjelentek olyan felvételek, amelyeken az látható, hogy Kéri László a Tisza Párt székházában, irodájában a Tisza Párt kampányszakembereivel egyeztet. Mit gondol arról, mi az oka annak, hogy ezek a baloldali emberek folyamatosan feltűnnek a Tisza Párt mögött, körül, illetve mit gondol arról, hogy a párt elnöke egyébként a nyilvánosságban így áll hozzájuk. Mi ennek az oka?

Nézze, hogyha ezt kellő nagyvonalúsággal kezeljük, s miért ne tennénk így, most a pitiáner részeket, hogy ki mit tagad le meg ezek az összes ilyen sunyiskodást, ezt most szerintem tegyünk félre, ez talán méltatlan is, de ha kellően nagyvonalúak vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy ez nem tud másképp lenni. Magyarországon kétfajta gondolkodás van ma a gazdaságpolitika és a társadalompolitika irányát tekintve. Az egyik, amelyik azt állítja, hogy Nyugat-Európa, illetve Brüsszel jó pályán halad és hogy Magyarországnak az a dolga, hogy a jó pályán haladó Nyugat-Európához kapcsolódjon minél több ponton, és a véleménykülönbségeket pedig simítsa ki, tüntesse el, csatlakozzon az ukránbarát állásponthoz. A Tiszában szavaztak, nem? Arról, hogy Ukrajnát föl kell venni. Volt egy formális, kötelező erővel bíró szavazás. Tisza-szavazók szavaztak. Azt mondták: igen, Ukrajnát föl kell venni. Nyilvánvalóan. Támogassuk Ukrajnát. Migráció-ügyben hajtsuk végre a migrációs paktumot. Mindig is ezt mondták. Sőt, amikor nem tudtak mit mondani, azt mondták, hogy migráció nincs is, mint probléma. Erre is emlékszem. Tehát lássuk be, hogy tulajdonképpen nincs más választása azoknak, akik nem támogatják a mi gazdaság- és társadalompolitikánkat, minthogy a brüsszeli gazdaságpolitikát támogatják. Ott gyűlnek össze, tehát nincs nemzeti alapon álló, másik gazdaságpolitikai koncepció Magyarországon. Nekünk van egy koncepciónk, nem mondom, hogy lerágják az izgalomtól a körmüket a tisztelt újságírók, tehát van egy munkaalapú gazdaságunk, meg van egy családalapú társadalmi rendszerünk. Az unióban egyik sincsen, csak tegyük világossá: az unióban segélyalapú gazdaság van, és nem családalapú társadalom van, hanem individuális alapú társadalom van. Az egy másik koncepció. És aki ezt nem fogadja el, az a brüsszeli irányba megy. Nem nagyon van más választás. Tehát mindegy, hogy kedvelik egymást, vagy nem, letagadják, vagy nem. Az, hogy Surányi György, akit egyébként szakmai fölkészültség alapján méltán tisztelhetünk, vagy Bajnai Gordon, akit kevésbé tisztelünk, mert elvette a 13. havi nyugdíjat, meg tönkretette az országot egyetlen év alatt, meg előtte, mint gazdasági miniszter még három évet az életéből erre rááldozott, és belecsalt, nem tudom, hány millió magyart a devizahitelekbe, hogy csak néhány esetet soroljak, vagy Kármán András, aki az Erste Bankból oda delegált szakértő, Kéri László, akit én diákkorom óta jól ismerek, tehát László minden gondolatát is, hogy ők ott gyülekeznek össze ebben, semmi rendkívüli nincs. Se eltitkolni valót nem látok, se meglepőt, se újszerűt. Így szokott lenni, nem? Így volt 2022-ben is. Higgyék el, ha vissza tudnák pörgetni, csak helyesen nem a múlttal, hanem a jövővel kell Önöknek is foglalkozniuk. Ha visszapörgetnék, hogy hogyan volt 2022 januárjában a magyar belpolitikai helyzet, akkor nagyjából azt látták, amit most látnak. Nincs új. Mindenki ott van, ahol a helye van. Egyetlen új dolog van, még egyszer mondom, és ez megemeli a választás tétjét, a háború, hogy a baloldal a háború ügyében nem helyezkedett nemzeti alapra. Tehát, hogy a Tisza egyértelműen brüsszeli álláspontot követ, Brüsszel pedig döntött, hogy háborúba megy. Ez egy fájó dolog, lehetne olyan baloldalunk is, amely egyébként Brüsszelnek nemet mond. Nem akarja Ukrajna uniós tagságát, nem akarja Ukrajnát támogatni, és nem támogatja a háború folytatását. Lehetne ilyen baloldalunk is. Van olyan európai ország, ahol ilyen baloldal van. A mienk nem ilyen. A mienk háborúpárti, ukránpárti és Brüsszel-párti. De én látom ezeket a kis krimitörténeteket, hogy ki hol bukkan föl, de hát nem innen kell nézni a dolgot, hanem egy magasabb összefüggésből, és ilyen szempontból, onnan nézve minden a helyén van. Ott van, ahol lennie kell, ahol lenni szokott.

Kovács Zoltán államtitkár: A The Times-t kérem szépen.

Marc Bennetts (The Times): You said last month regarding the war in Ukraine, that it is not clear who attacked whom. Yet the entire world saw on the morning of February 24, 2022, President Putin gave the order to bomb Kyiv and other Ukrainian towns and cities. Could you explain what you meant? Also, in the year that brings the 70th anniversary of the Hungarian Revolution of 1956, how do you think the Hungarians who gave their lives to resist the Russian occupation would feel if they knew that under your rule, Hungary has become Moscow's diplomatic and ideological ally and opposes support for Ukraine, another country – in fact your neighbour – fighting to be free of Moscow? Is this not a betrayal of the ideas of 1956? Also, while you constantly describe Brussels and Kyiv's allies as “pro-war”, do you think Putin is pro-war? I don't think I've ever heard you describe him in those terms. Thank you.

Szerintem a helyzet egyértelmű, 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát. Nem értem, hogy mi ebben a bizonytalanság. Ez teljesen nyilvánvaló. Az ’56-osok szerintem arra vártak, hogy megjöjjenek az amerikaiak. Ma megjöttek az amerikaiak, békét akarnak. Nem okozna nekik nehézséget az amerikaiak mellé állni. Nincs szó semmilyen ideológiáról. Nem hiszem, hogy azt bárki komolyan állítaná, hogy az amerikaiak egy ideológiai platformon vannak az oroszokkal. Itt nem erről van szó. Hanem arról van szó, hogy békét akarnak, le akarják zárni a háborút. Az ’56-osok nagyon boldogok lettek volna, ha jöttek volna az amerikaiak. És együtt, egy pozíciót tudtunk volna elfoglalni velük, de sajnos nem. Azt hiszem, ennyi. If I understand correctly, you think that the United States and Russia positioned on the same ideological platform? That’s your position? No no that’s a key question. Whether you see, you can see ideologically United States and Russia on the same way or not. I don’t. Probably that’s the reason why we disagree.

Kovács Zoltán államtitkár: 444-et kérem szépen!

Rényi Pál Dániel: Jó napot kívánok! Rényi Dániel vagyok a 444-től. Visszatérnék egy pillanatra én is a jegybanki alapítványokhoz, legalábbis érintőlegesen. Az volna a kérdésem, hogy mikor beszélt utoljára Matolcsy Györggyel, akit 30 éve ismer, sőt talán régebb óta is. Megkérdezte-e arról, hogy tud-e valamit esetleg erről a vagyonról, ami odalett, illetve tartja-e azt az állítást – még 2016-ban azt mondta, mármint a miniszterelnök úr –, hogy ég és föld kell összeszakadjon ahhoz, hogy a bizalma meginogjon Matolcsy Györgyben. Ez volna a két kérdésem vele kapcsolatban, illetve azt kérdezném meg az alapítványi vagyonnal kapcsolatban még, hogy, ugye, ennek a jelentős részére Matolcsy György fia is ráhatással volt, amik az alapítványba kikerültek. Van-e Önnek személyes viszonya, találkozott-e valaha Matolcsy Ádámmal, illetve mennyire ismeri az ő meggazdagodásának történetét? Köszönöm szépen!

Nagyon régen, talán már nyolc-tíz éve is van, hogy a jegybankelnök úr fiával találkoztam. De éppen találkozhattam volna, mert itt szokott lenni a városban. Nem olyan nehéz vele találkozni. Ami a jegybankelnök urat illeti, a távozását megelőző napokban, hetekben beszéltem vele utoljára arról, hogy mi fog történni, milyen új jegybanki vezetés lesz, én mit gondolok, hogy’ legyen, mint legyen, ő mit gondol erről, kíváncsi voltam a véleményére az utódlását illetően is. A jegybanknak semmilyen pénzügyi kérdésével soha nem foglalkozott a kormány, és nem is kell foglalkoznia. Vannak följogosított, nem kormányzati állami szervek, amelyeknek az a dolguk, hogy ezzel foglalkozzanak. Én nem vagyok az ellen – bár a nemzetközi trendekkel ez most szembemenne –, hogy a jegybankot vonjuk kormányzati ellenőrzés alá, és a kormány vállaljon felelősséget a jegybankért. Én ettől nem ugranék félre, de ebben a pillanatban ez nem lehetséges. Ha pedig nem lehetséges, akkor nem a kormányzati felelősség körében kell kezelni a jegybankot, annak sem erényeit, sem problémáit, hanem abban a rendszerben, ahol van, és az nem kormányzati, nem tudok érte felelősséget vállalni. Én egy dologért tudok felelősséget vállalni, hogyha visszaélésekre alapos gyanú merül föl, akkor az eljárásokat le fogják folytatni, mert ezeket a szerveket, legalábbis a rendőrségi részét a kormány ellenőrzi, az ügyészség a parlament alatt van, ezek a szervek le fogják folytatni az eljárásokat, és mindenki megkapja azt, ami jár, a föltárt tények alapján. Nem híresztelések alapján, hanem dokumentált, bizonyított tények alapján. Ezt várom, hogy ez bekövetkezzen. Ez be is fog következni.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! The Free Press in US. Mr. Lane please.

Charles Mark Lane (The Free Press): Thank you. Some of my questions have already been asked, but I do want to come back to Venezuela. You described that as a benefit to Hungary, because it will reduce the cost of energy. I wonder if you could explain how you think that's going to work since it would be a very long-term project to revive Venezuelan oil production. And in keeping with that, the President of the United States said something at his press conference about this that I wanted your reaction to. He said that the protection of commerce, territory and natural resources are the iron laws that determine global power. And that, of course, seems to exclude any kind of values or – as was being discussed before – international law. I wonder if you're…I'd like your reaction to that, and how such a world would affect Hungary.

A nemzetközi jog eddig semmilyen védelmet nem adott Magyarországnak, ezért a magunk részéről itt lényegi változást nem látunk. Jelen pillanatban a nemzetközi jogot Brüsszelben velünk szemben használják. Miért kéne nekünk sajnálnunk, hogyha valami új jön e helyett? Én is a nyilvánosságra került vélemények és információk alapján tudok véleményt formálni, ahogyan Ön is tette a kérdésével, ami az olajra vonatkozik, és az amerikai elnöknek a sajtótájékoztatóját hallottam, és a magyar külügyminiszterrel beszéltem, aki konzultált a kollégáival. Mi azt gondoljuk, hogy az amerikaiak képesek lesznek arra, hogy a venezuelai olajvagyont bevonják a világkereskedelembe. És ha erre képesek lesznek, az azt jelenti, hogy a kínálat meg fog nőni. És hogyha a kínálat növekedése olcsóbb árakat eredményez, ami Amerikának is az iparpolitikájából logikusan következő érdeke, mi azt gondoljuk, hogy ez nekünk lehet jó. Valóban, az elnöknek abban is bizonyára igaza van, hogy a jövőben a természetes erőforrások fölötti befolyás határozza meg a hatalmi pozíciót a világban. Halkan mondom, hogy mintha eddig is lett volna valami ilyesmi azért.

Kovács Zoltán államtitkár: A Direkt36-ot kérem szépen.

Csábító az Ön kérdése. It's very tempting question to make kind of a moral judgement, or a moral opinion, or a reinterpretation of the new world order. Unfortunately, it's too early to ask me to do so. I'm thinking a lot on that, but I'm…but I think the process is not completed yet. So the old world, I mean, the liberal world is out, but the new one which is just coming in – which is the age of the nation as I understand or I like to title – is not…it has no clear-cut format at this moment. So we have to wait. That action, what we called military action on Venezuela, was just one, which will shape it. Some other things will happen, which will shape as well this new age. So I would not like to appear as somebody who is able to do a forecast in a precise way of this new age. But my job is to understand what's going on and what is the impact of that on Hungary. That's my limit I have to respect. I hope the Americans will be successful anyway to mobilize the natural resources of Venezuela. I hope they will able to create circumstances which can be resulted in a democratic government in Venezuela. I hope that the narco-state is gone with the wind forever. So I have rather hopes at this moment.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm. Direkt36!

Galavits Patrik (Direkt36): Galavits Patrik vagyok a Direkt36-tól. Miniszterelnök úr, a közszolgáltatásokról szeretném kérdezni, ugyanis számos adat támasztja alá, hogy az elmúlt 16 évben az Ön kormányai ezeket nem tekintette prioritásoknak. Jóval az EU és OECD átlag alatt költünk GDP-arányosan egészségügyre, a PISA teszteken a magyar diákoknak matematikából és olvasás-szövegértésből visszaesett a teljesítményük, a legjobban teljesítő diákoknak az aránya szintén visszaesett, a vasúti késések folyamatosan nőttek az elmúlt években, 2024-ben például a MÁV már összesen majdnem 7 évet késett. 16 évvel ezelőtt éppen ezeknek a dolgoknak az ellenkezőjét ígérték, hogy rendbe teszik majd az egészségügyet, az oktatást és a közösségi közlekedést, ráadásul rengeteg EU-s forrás is segítette ezt az Ön kormányának. A kérdésem az, hogy milyen személyes felelősséget érez amiatt, hogy az ígéretei és a lehetőségek ellenére ezek a közszolgáltatások jelenleg ilyen helyzetben vannak?

Büszke vagyok arra, amit elértünk. Az egészségügyben 91 kórházat és rendelőintézetet újítottunk fel. 91 kórházat és rendelőintézetet! 625 orvosi rendelőt építettünk vagy újítottunk fel. Ezek fantasztikus eredmények! Az egészségügyre fordított kiadások 2010-hez képest két és félszeresére nőttek reálértékben. Ez fantasztikus! Reálértékben 50 százalékkal, bruttó két és félszeres. A 2026-os költségvetést, ha megnézi, azt fogja látni, hogy 8 százalékkal emelkedik az egészségügyi költségvetése. Ilyen háborús időkben szerintem ez nagy dolog. Ha a közlekedést nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy 2010 óta építettünk 870 kilométer autópályát és gyorsforgalmi utat. Szóval ez is fantasztikus! Ha ezeknek a hosszát nézem, és összevetem, bármilyen meglepő, 2024-ben, ha jól emlékszem, még a gyorsforgalmi úthálózatunk hosszabb volt, mint Ausztriáé. Nem beszélve az összes többi közép-európai országéról. Ez szerintem nagyon nagy fejlődés. A vasút rendbetétele pedig, mint láthatják, gőzerővel zajlik. Látják az új beruházásokat, fejlesztéseket, most építünk új vasutat, most vásároltunk új mozdonyokat, új kocsikat, tehát bevezettünk olyan rendszereket, amely a késésért felelősséget állapít meg, nem lehet késni következmények nélkül, akkor visszajár a pénz. Tehát én úgy látom, hogy vasút is néhány év alatt el fog jutni arra a színvonalra, ami méltó Magyarországhoz. Az oktatásban pedig azt tudom mondani, hogy a közoktatás éves költségvetése 2010-hez képest 175 százalékkal nőtt. 175 százalékkal, ami reálértékben 60 százalékot jelent! A tanárok az elmúlt két évben 60 százalékos béremelést kaptak, idén további 10 százalékot. Tehát idén több mint 70 százalékkal fognak többet keresni, mint 2023-ban. Tehát azt hiszem, hogy a kormány nemcsak hogy figyelmet, hanem pénzeszközöket is fordít a közszolgáltatásokra. És én meg szeretném védeni az ott dolgozókat. Én nem hiszem, hogy a tanárok rosszul tennék a dolgukat, meg az egészségügyben dolgozókat is inkább védeném. Szerintem becsületesen dolgoznak az orvosok is, az ápolók is, a kórházakat fenntartó háttérmunkások is. Biztosan lehetne jobban, ez minden szakmával így van, de azt mondani a közszolgálatban dolgozókra, hogy ők nem tudják működtetni azokat a rendszereket, amelyekben dolgoznak, az szerintem nem fair. De Ön ezt állítja, hiszen ha nem működnek, akkor valami oka kell legyen. Mi több pénzt teszünk bele, közben a teljesítmény meg Ön szerint romlik, akkor csak egyetlen megoldás van. Tehát azt gondolom, hogy ott akkor munkaprobléma van, akár vezetői, akár beosztotti, tehát nem lehet más megoldás. Tehát a következő a helyzet még egyszer, az egészségügybe is 8 százalékkal több pénzt teszünk, a tanárok két évvel ezelőtti bérükhöz képest 73 százalékkal keresnek többet, mi építettük a legtöbb gyorsforgalmi úthálózatot. Éppen most hatalmas összegeket invesztálunk a MÁV korszerűsítésére. Ez zajlik. Azt mondani, hogy az ország nem működik, lebecsülése azoknak az embereknek, akik ezekben a szektorokban minden nap becsülettel elvégzik a munkájukat.

Én kiállok mellettük. Az én alkalmazottaim egyébként, bocsánat, kormányzati alkalmazottak, tehát azt kell mondanom, hogy szép munkát végeznek.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! InfoRádió!

Herczeg Zsolt (InfoRádió): Jó napot kívánok! Herczeg Zsolt vagyok az InfoRádióból. A kormány 2010 óta a családtámogatást és a népességfogyás megállítását tekinti az egyik legfontosabb feladatának, sokat is költenek rá. A termékenységi ráta viszont stagnál, és csökken, ahogyan sajnos a születésszámok is. Egyrészt kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan látja ennek a bizonyára azért szerteágazó okait, másrészt pedig, hogy az anyagi ösztönzőkre épülő családpolitikában lát-e még olyan eszközöket, amelyek a közeljövőben megvalósíthatók és érdemi változást hoznak, vagy kiderült, hogy teljesen más motivációk, akár társadalmi, szemléletbeli változások kellenek egy várt demográfiai fordulathoz.

Honnan is kezdjük ezt fölgöngyölíteni? Gombolyítsuk onnan, hogy mi a családpolitikánk célja? Két célja van a családpolitikánknak. Az első, hogy azok, akik gyermeknevelésre adják a fejüket, gyermeket vállalnak, azoknak az anyagi életminősége ne legyen rosszabb, mint azoké, akik nem vállalnak. Ez az első és talán legfontosabb célunk. Nem értünk még oda. A különbség sokkal kisebb ma már, de még nem értünk oda. Ugye, most a legalább két gyermeket vállalt 40 éves édesanyák szja-mentességét hozzuk be, azért ez 15 százalékos bérelőnyt jelent minimum, és ezzel válaszolok az Ön utolsó kérdésére is, hogy 2027-ben az 50 év alatti édesanyák, akiknek két gyermekük van, szja-mentesek lesznek, és 2028-ban pedig a 60 év alattiak, és 2029-ben pedig már mindenki. Tehát elérünk oda, hogy Magyarorszgon az a hölgy, aki vállalt két gyermeket, az nem fizet, élethosszig nem fizet semmilyen szja-t. Azon lehet gondolkodni, hogy a munkajövedelem mellé még más jövedelemforrásokat is bevonjunk az adómentesség körébe, de ezt most még korainak látom. Most vigyük végig azt, amit már elhatároztunk. A másik célja a családpolitikának az, hogy több gyermek szülessen. Itt beleütközünk egy biológiai korlátba, és itt egy újabb kézzelfogható bizonyíték, hogy miért baj, hogy a kormány nem mindenható, mert például a biológia törvényét nem tudjuk legyőzni. Tehát az a kérdés, hogy hány szülőképes hölgy van Magyarországon, és a szülőképes hölgyek száma pedig folyamatosan csökken, és azért egyre kevesebb hölgynek kellene több gyermeket szülnie ahhoz, hogy a demográfiai trendeket meg tudjuk fordítani. Ez az igazi kihívás. Szerintem ehhez a pénz önmagában kevés, de azt is be kell látnom, hogy a kormány szabályokat tud alkotni, meg pénzügyi forrásokat tud adni, ami ezen túl van, ott a kormány nem illetékes. Tehát, azért Magyarországon a családpolitikának van egy nagyon érzékeny, a külföldieknek mondom, mert talán náluk ez nem így van, van egy nagyon érzékeny aspektusa. A magyar a saját személyes életvezetését illetően a legliberálisabb ország egész Európában. Félrevezető a szó, de van értelme annak, amit mondok. Tehát az a gondolat, hogy az én házam, az én váram, az egész Európában szerintem Magyarországon a legerősebb. De biztosan a dobogós országok között vagyunk. Itt az emberek nem szeretik, ha belebeszélnek az életükbe. Sőt, rémesen utálják. Nem fogadják el. Még amikor jót akarsz csinálni, vagy támogatni akarsz valamit, azt is háromszor meg kell gondolni, mert egy másik nézőpontból ezt beavatkozásnak értelmezik a saját világukba. A családtámogatás ilyen. Nagyon sok olyan véleménnyel találkozom, amelyik azt gondolja, hogyha valakiket támogatunk a gyermeknevelésben, az azt jelenti, hogy diszpreferáljuk azokat, akik még nem vállalnak gyereket, és abban a pillanatban úgy érzik, hogy ők negatív kategóriába kerültek, és már elkezdenek védekezni. Tehát nagyon óvatosan kell Magyarországon minden, magánélet felé tett, akár a családi élet felé tett lépést nagyon óvatosan kell megterveznünk, mert egy nagy társadalmi rezisztenciába ütközünk. Tehát itt ismerni kell a saját fajtánkat, hogy kulturálisan mit bír el, és mit nem. Tehát ezért a kormánynak ott, ahol már nem szabályozás és nem pénzügy, ott véget ér a befolyása, mert azt illetéktelennek tekintenék az emberek. Én szívesen evangelizálnék, de el vagyunk tőle tiltva. Talán helyesen. Van, aki ezt jobban tudja, mint mi, de kétségkívül az sokat segítene, hogyha a keresztény gyökereinkhez vissza tudnánk találni többen, az biztosan jótékony hatású lenne a demográfiára is, de ez nem a kormánynak a dolga, ez nem ide tartozik, Magyarországon ez nem fogadható el. Úgyhogy ezeket az eszközöket használjuk. Szabályozás, empátia, gondoskodás, együttérzés és pénzügyi támogatás. Ezt tudjuk adni a családoknak. Családbarát Magyarországot próbálunk építeni. De kétségkívül az első eredmény, az első kategóriában komoly eredményeink vannak, a második tekintetében is óvatos lennék, mert az, hogy nem sikerül javítanunk a demográfiai helyzetet, azt is jelenti, hogy a romlását viszont tudtuk fékezni. A mi számításaink szerint, ha nem vezettük volna be a családpolitikai intézkedéseinket, akkor ma 200 ezerrel kevesebb gyermek lenne Magyarországon. Hogyha egyszer valaha a Jóisten előtt számot kell adnom arra, hogy mit csináltam, akkor ezt fogom mentségemre felhozni első helyen.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Lassan elfogy az időnk, úgyhogy két kérdésre maradt idő. A Parametert kérném szépen, a szlovák hírügynökséget.

Juhász László (Paraméter): Jó napot kívánok! Juhász László vagyok a Parameter hírportál képviseletében. Miniszterelnök úr, a szlovák kormány, a Robert Fico vezette szlovák kormány még decemberben elérte azt, hogy a Beneš-dekrétumok kétségbevonóira féléves börtönbüntetés várhat. Ezek azok a háború utáni rendeletek, amelyeknek alapján, a szlovákiai magyarok kollektív bűnössége alapján is, a mai napig a rendeletek alapján földeket koboznak el Szlovákiában, nemcsak szlovákiai magyaroktól, de tőlük is. Ön milyen módon veti latba befolyását és személyes kapcsolatait Robert Fico miniszterelnök úrnál annak érdekében, hogy ezekkel a Beneš-dekrétumokkal valami történjen? Mire számíthatnak a szlovákiai magyarok Öntől? Milyen konkrét lépésre ennek kapcsán?

Először is számíthatnak arra a felvidéki vagy szlovákiai magyarok, hogy a magyar kormány teljes egészében támogatja őket. Úgy, ahogy eddig, ezután is mindenben támogatjuk őket. A második dolog, amit tudok mondani Önnek, az, hogy a kollektív bűnösséget mi sem a saját magunk, sem más európai ország esetében nem fogadjuk el. Tehát a kollektív bűnösség rossz dolog, és a kollektív bűnösséget megtestesítő jogszabályok azok is rossz dolgok. A harmadik dolog, próbáljuk megérteni ezt a szlovák jogszabályt. És itt nem könnyű a helyzet. Na most nem világos, hogyha azt mondja valaki Szlovákiában, hogy a Beneš-dekrétumok rosszak, hiányzik az erkölcsi alapjuk, vagy olyasmit mond, hogy a kollektív bűnösségre vonatkozó passzusok elfogadhatóak, akkor ez most büntetéssel jár, vagy nem? Tehát a létezését kell-e kétségbe vonni, vagy nem szabad rosszat mondani? Tehát ez két különböző dolog. Én várom, hogy végre legyen már egy tiszta jogi helyzet, és akkor mit lehet, és mit nem. Most én azt láttam, hogy az elmúlt hetekben nagyon sokan mondták Szlovákiában, hogy a Beneš-dekrétumok rosszak, hát tüntetések voltak. Tehát elmondták, hogy azok rosszak. Nem látom a jogi következményét. Tehát ezt akarom megérteni, hogy pontosan mi is az a jogszabály, amit megalkottak a szlovákok, és az változtat-e az eddigi helyzeten. Amit látok, az, hogy van körülbelül ezer hektár termőföld. Most próbálom azt is megérteni, hogy vannak konkrét jogi esetek, ahol a világháború után meghozott Beneš-dekrétumokat vagyonjogi vitákban használják. És ha jól látom, legalábbis amit eddig képes voltam ebben összegyűjteni, olyan ezer hektár termőföld terület fölötti jogvitában használják eszközként a Beneš-dekrétumokat, ezt látom. Ezek konkrét jogsérelmek, ezekkel majd foglalkozni kell. Egyébként amikor az egész helyzetet átlátom, akkor majd kellő mélységben fogok beszélni a szlovákok elnökével, illetve miniszterelnökével is. Ez még eddig nem történt meg. Beszéltem már vele erről a kérdésről, de nem kellő mélységben, de addig is két dolgot tudok írásba adni, hogy a Szlovákiában élő magyarokat, a megválasztott vezetőiket, az egész magyar közösséget, a politikai szervezeteiket, civil szervezeteiket Magyarország továbbra is feltétel nélkül támogatja, és a kollektív bűnösség bármilyen megnyilvánulását elutasítjuk.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Miss Karoleva.

Scarlett Karoleva (szabadúszó): Scarlett Karoleva, independent journalist from the Netherlands. First and foremost, Happy New Year Mr. Prime Minister. It has been a very good year so far for the people of Venezuela, who have been liberated by President Donald Trump from the socialist dictatorship, and a lot of people in Europe are celebrating with them, having equally a desire as they feel that also in Europe and in the United Kingdom, they’re living in a social[ist] dictatorship with Keir Starmer, Emmanuel Macron and Ursula von der Leyen. I ask you this question, not only as a Prime Minister, but also as a private citizen, what is your though on that, and do you support them that they have the desire to be liberated by president Donald Trump?

Én könnyű helyzetben vagyok, amikor a személyes véleményemet kérdezi, ugyanis az elmúlt években sok száz venezuelai menekült Magyarországra. Tehát Magyarország befogadta azokat a magyar származású embereket, akik Venezuelában éltek, és elmenekültek az elmúlt évek során. Tehát több száz magyar családról beszélünk, akik átjöttek Magyarországra. Én tőlük tudom, hogy mi ott a helyzet. Tehát nekünk, magyaroknak az onnan elmenekült magyaroktól pontos tudásunk van arról, hogy milyen volt ott az élet, meg hogy nézett ki az az ország. És én biztos vagyok abban, hogy akik ide elmenekültek Venezuelából magyarok, és itt élnek velünk, azok szintén boldogok attól, hogy az ország életében változás következett be. És az én személyes véleményem az ide menekült magyarok személyes véleményével, azt hiszem, hogy egybeesik. De még egyszer mondom: nekünk nem kell ideológiai tételekből levezetnünk, hogy mit gondolunk, mert vannak magyar családok, akik onnan el kellett, hogy meneküljenek, és mi fogadtuk be őket. Tőlük tudjuk, mi a helyzet. Úgyhogy sok sikert kívánok Venezuelának! A világ egyik leggazdagabb országa. Ugyan még nem jártam ott, de ezt talán mindenki tudja az Önök írásaiból. Gyönyörű is, gazdag is, erős is, nagy jövő előtt áll szerintem. Jó kormányzás kell.

Kovács Zoltán államtitkár: És ha a miniszterelnök úr megenged még egy ráadást, hogy ne szakadjon meg egy sajátos hagyomány: Breuer Péter.

Breuer Péter (Heti TV; Breuer Press): Breuer Péter, Heti TV, Breuer Press.

Boldog új évet, Péter!

Breuer Péter (Heti TV; Breuer Press): Boldog új évet Miniszterelnök úrnak is, és köszönöm, hogy van türelme az én kérdésemet is meghallgatni. Azzal kezdte, hogy magyar út, illetve béke. Ezt a magyar utat és a békét Európa nagyon sok országában irigylik, talán az egész világon is. Itt van a lehetőség arra, hogy ez fokozza, hogy még jobban irigyeljenek minket, és az előbb már beszélt a Közel-Keletről. Én azt szoktam mondani angolul, hogy „Capital of the World”, a világ fővárosa, hisz az Események ott voltak. Most van egy lehetőség arra, hogy még jobban fölbosszantsuk azokat, akik nem értenek egyet a zsidó-keresztény kultúrával, hogy elismerje Jeruzsálemet, mint Izrael fővárosát, és a nagykövetséget odategye, és ha már igen, akkor a békét úgy is lehet fokozni, hogy Gáza városában úgy az Amerikai Egyesült Államok, illetve a békét követők, mint például Ön is, keresnek békefenntartókat, tehát nem háborúban résztvevőket, hanem békefenntartókat, ahol a Magyar Honvédség is meg tudja mutatni, hogy nagy gyakorlata van, és hozzáállása, és mindezt meg lehet fejelni, hogy mindezt ott jelenti be a világ fővárosában. Természetesen ma már a két ország kapcsolatairól nem kérdezem, mert naponta 14 gép repül a két ország között, tehát a béke útján vagyunk, de mind ahogy a zéró tolerancia jó nemcsak a zsidóknak, hanem egész Európának, illetve a keresztény-zsidó kultúrának is. Ön beszélt az előbb Németországról, Franciaországról, Nyugat-Európáról, nálunk nincsenek tankok a zsinagóga előtt, talán a Bálna előtt makettnak, hogy tudják, hogy katonai rendezvények is vannak ott, tehát ezt lehetne szaporítani abban az Európai Unióban is, aki korlátlanul elítéli a zsidó államot, azt az államot, akinek a létrehozói között nagyon sok igazi büszke magyar zsidó is részt vett. Folytassuk ezt az utat!

Minden jókívánságot köszönök természetesen, Önnek is, Péter! Való igaz, hogy Magyarországnak egy sajátos történelmi kapcsolata van. Szerintem a 100 ezer biztosan meghaladja a magyar származású, Izraelben élő polgárok száma, de lehet, egyes becslések szerint elérheti a 200 ezret is, ez egy komoly dolog, és hát Magyarországon is, bár a számok változnak Nyugat-Európában, de szerintem nem vagyunk messze attól a helyzettől, a Nyugat-Európából távozó zsidó közösségek miatt, hogy Magyarország legyen az az ország Európában, ahol legnagyobb számban él zsidó közösség. Ehhez szerintem közel vagyunk, figyelve a francia eseményeket. Tehát Magyarországnak van egy személyes, sajátos, különleges viszonya Izraelhez és a zsidó közösségekhez, igyekszünk megfelelni az ebből fakadó politikai, morális, kulturális kötelezettségeinknek, ezért hirdettünk zéró toleranciát az antiszemitizmussal szemben, tehát a zsidó származású magyar polgárokat semmilyen bántalmazás Magyarországon nem érheti, és ott, ahol tudunk az izraeli államnak segíteni, és tudunk vele együttműködni, anélkül egyébként, hogy rombolnánk Magyarország érdekeit, ott ezt az együttműködést ki is alakítjuk. Az elmúlt évben, 2025-ben, ha jól emlékszem, nem tévedek talán, Gergő, mind az izraeli miniszterelnök, mind pedig az izraeli államelnök látogatást tett Magyarországra, vagy fordítva. Ez sem mindennapos esemény. 2017-ben volt utoljára itt a miniszterelnök, előtte meg 1990-ben. Tehát 1990 és 2017 között nem volt itt, csak akarom jelezni, hogy milyen minőségi változások következtek be. Folyamatosan egyeztetünk is, van komoly diplomáciai kapcsolat a két ország között, hoztunk létre kirendeltséget Jeruzsálemben, tehát azon kevés országok közé tartozunk, amelynek valamilyen diplomáciai minőségű kirendeltsége van Jeruzsálemben. Azt a vitát, hogy Jeruzsálem a világ fővárosa-e, ezt most nem nyitnám meg Önnel, Péter, mert hosszabb időt és több liter vörösbort is igényelne. Én azt hittem, Felcsút, de most ezt tegyük zárójelbe, mindenkinek máshova húz a szíve. Ami a Közel-Kelet-politikát illeti, ott az a helyzet, hogy az első szakaszon túl vagyunk, és most annak a béketervnek a második szakaszához érkeztünk, amiről tudtuk előre, hogy az nagyon nehéz lesz, tehát azt nem lesz egyszerű végrehajtani. A konstrukció vonzóan egyszerű és átlátható és jó, de létrehozni nehéz lesz. Halkan mondom, hogy ebben az évben a jordán király is járt Magyarországon, nyilván nem véletlenül. Meg voltunk hívva a Sharm El-Sheikh-be, az se véletlen. Az Ábrahám-megállapodást, ha emlékeznek rá, úgy írták alá Washingtonban, hogy egyetlen ország volt meghívva a világnak erről a fertályáról, az Magyarország. Tehát mi amit tudunk a sajátos történelmi kötődések okán is, meg az izraeli miniszterelnökkel meglévő személyes kapcsolataim miatt is, amelyek sok évtizedre nyúlnak vissza, igyekszünk megtenni. Úgyhogy mi a második szakasz végrehajtásában is szívesen vállalunk valamilyen szerepet, még nem világos, hogy ez mit jelent, tehát nem szaladnék el olyan messzire, hogy katonaság, békefenntartás, még egyelőre a diplomáciai keretek sem jöttek létre, de mi ezt folyamatosan figyelemmel kísérjük, és igyekszünk ennek a kialakításában és kifejlesztésében részt venni. Nagyon remélem, hogy a második szakasz is életképesnek bizonyul majd. A magyarországi zsidó közösségnek így, Önön keresztül is boldog új esztendőt kívánok!

Kovács Zoltán államtitkár: Miniszterelnök úr, Miniszter úr, köszönöm szépen! Sajtótájékoztatónk véget ért, köszönjük szépen a kollégáknak, hogy itt voltak a mai napon velünk. További szép napot kívánunk! Viszontlátásra!

Boldog új esztendőt! Köszönöm szépen, hogy ilyen türelmesek voltak!