Orbán Viktor interjúja a SZOLJON, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei hírportálnak

Mészáros Géza: Tiszteletem, Miniszterelnök úr! Isten hozta a Jászkunságban…

Jó napot kívánok!

…a magyar gazdák földjén, az Alföldön. Ha már a magyar gazdákról lévén szó, ma szép idő volt, sütött a nap, tegnap esett az eső, jó volt januárban a havazás, örülnek ennek a gazdák, de többet járnak most már Brüsszelbe, mint a földekre. Érkezett-e ide, a Jászkunságba valamilyen pozitív kicsengésű hírrel?

Most a mezőtúriakhoz jöttem. Általában a gazdáknak azt érdemes tudniuk, hogy nekünk van Alföld-programunk, és nem akarjuk föladni az Alföldet, és nem akarjuk föladni a klímaváltozás ellenére sem az itt folyó mezőgazdasági munkát. És a gazdáknak az a jó hírem van, hogy a Brüsszelből megszokott területalapú támogatáshoz nemzeti forrásokból 80 százaléknyi pénzt még hozzá fogunk tenni, tehát jóval több pénz van, lesz a következő időszakban a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra is, mint ami eddig volt. Azt is mondhatnám, hogy a legnagyobb kiadási tétele, a legnagyobb támogatási összege a magyar költségvetésnek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar lesz a következő négy-hét esztendőben. Mi úgy látjuk, hogyha az élelmiszeripart megfejlesztjük, az jó lesz a gazdáknak is, és föl tudunk zárkózni a lengyel mezőgazdaság mellé, ami az elmúlt időszakban ellépett mellettünk. Tehát én a gazdáknak azt tanácsolom, hogy a földet tartsák, fejlesztésekben gondolkodjanak, és persze arra föl kell készülni, hogy a hagyományos nagyüzemi vagy nagytáblás, alapvetően gabonatermelésre épülő művelési kultúra nehézségekkel fog küzdeni a következő időszakban. Tehát részben öntözni kell, részben pedig keresni kell olyan új kultúrákat, növényi kultúrákat, amelyek biztonságosabban termeszthetők a megváltozott klimatikus viszonyok között. Tehát a klímaváltozás megállítását nem vállaljuk, az ahhoz való alkalmazkodásban segítünk a gazdáknak.

Ez hazai forrásból megengedett-e, vagy lehetséges-e?

Igen, ez a maximum. Tehát az az európai uniós szabály, hogy az uniós pénztámogatási összeg fölött, még saját költségvetésből egy fölső határig – ezt 80 százalékos határnak nevezzük – lehet pénzt adni. Voltak országok, amelyek az elmúlt időszakban is képesek voltak erre. Magyarország a saját forrás nagy részét inkább infrastruktúrafejlesztésre költötte, út- meg vasútépítésre, de itt nagyjából a programoknak a végéhez közeledünk, ezért a következő nagy feladat a mezőgazdaság és az élelmiszeripar léptéknövelése.

Mennyire szereti a magyar gazdákat az Európai Unió?

Az a helyzet, hogy a gazdák és Brüsszel között egy konfliktus van. Ennek az az oka, hogy Brüsszel a mezőgazdaságot a múlthoz sorolja. Tehát ott egy olyan gondolkodás van, miszerint a mezőgazdaság valami maradvány, ami a régmúltból itt maradt, de aminek nincsen már jövője. Ott már inkább műhúsról beszélnek, meg hogy együnk rovarokat, meg mindenfajta beteg dolgokat beszélnek Brüsszelben a természetes mezőgazdasági művelés helyett. Ezért ott nincs figyelem, sőt inkább ellenséges érzület van, a jövőre nézve pedig forrásokat akarnak elvenni az európai mezőgazdaságtól. Ezért van az, hogy a gazdák Magyarországról is rendszeresen tüntetni járnak Brüsszelbe, hogy világossá tegyék, hogy ezt nem fogadják el. Van is néhány kormány, amelyik a gazdák mellett áll. Ilyenek a közép-európai kormányok, a magyar kormány vagy a lengyel kormány, de a nagy mezőgazdasággal rendelkező franciák is ott vannak velünk. Tehát van egy összeurópai szervezkedés a gazdák között, hogy ne engedjék a gazdák tönkretételét, mert Brüsszel végül is egy leépítésben, termelésvisszafogásban gondolkodik az előttünk álló évtizedre nézve. Ez ellentétes a magyar gazdák érdekével, de mi képesek vagyunk egy rossz brüsszeli agrárpolitika mellett is egy jó nemzeti agrárpolitikát folytatni.

Folytatva még az agráriumról, magyar agráriumról a kérdéseket. A kormány néhány évvel ezelőtt meghirdette a kelet-magyarországi régiók nyugati térséghez való felzárkóztatását. Hogyan állunk e tekintetben, illetve hazakérdeznék, akkor az egymilliós bérátlaggal mi a helyzet?

Következőképpen nézünk ki. Magyarországnak a gazdasági megosztottsága alapvetően kelet–nyugati irányú volt, a nyugati rész fejlettebb volt, a keleti pedig kevésbé, és az egész fölött ott trónolt Budapest vízfejként. Mi azt tűztük ki célul, hogy az ország keleti és nyugati része közötti fejlettségbeli különbséget eltüntetjük. Ez egy történelmi léptékű feladat, ez nem megy máról holnapra, meg nem megy ráolvasással sem, mert hosszú évtizedek alatt, sőt talán évszázadok alatt alakult ki ez a különbség. Mi azt az utat választottuk, hogy nagy iparfejlesztési programokat hirdettünk meg az ország keleti része számára. Ha megnézi ma Nyíregyházát, megnézi Debrecent, akkor láthatja, hogy milyen léptékű fejlődés valósult meg. Eger is nagyon jól néz ki. Általában azt kell mondanom, hogy Kelet-Magyarországnak az északi része jó pályán van. Megépítettük az utakat, lassan az országhatárig is, már Kassára el lehet menni északi irányban, a Felvidékre, és el fogjuk érni hamarosan a kárpátaljai határmetszéspontot is a négysávos közúti közlekedéssel, és az erdélyi részeket is, a partiumi részeket is több ponton már összekötöttük a magyar autópálya-rendszerrel. Itt azt gondolom, hogy jó pályán vagyunk. Időközben elvált egymástól az Alföld északi és az Alföld déli részének fejlesztése. Kecskemét pont középen van, ő köszöni szépen, jól is fejlődik, de Szolnok már nem, ott inkább leszakadás van. Itt, Mezőtúron is kaparni kell, hogy a lépést tudják tartani. Szóval vannak ilyen belső térségek, amelyeknek külön fejlesztési programra van szükségük. A 4-es megépítése sokat segít, Szolnokon például kifejezetten, szerintem Karcagot is meglöki, és ha össze tudjuk kötni az országhatárral a már megépült 4-es szakaszait, akkor szerintem itt egy komoly iparfejlesztés indul meg. Szolnoknak itt kulcsszerepe van. Szolnokon komoly ipar van, Szolnokon komoly fejlődési lehetőség is van. Hogy ezzel az új városvezetéssel hogy’ jutunk dűlőre, azt most még nem tudjuk, mert egyelőre ez a viszony nem igazán együttműködő. De megvárjuk a parlamenti választást, és reméljük, hogy Szolnoknak olyan parlamenti képviselője lesz, aki a nemzeti kormánnyal – reményeink szerint maradunk – ki tud alakítani egy olyan együttműködést, amelynek Szolnok az előnyét látja. Nem kívánom Szolnoknak, hogy ellenzéki képviselője legyen, mert a következő időszakban komoly csaták lesznek a fejlesztési forrásokért, és itt sokkal inkább tud segíteni Szolnoknak egy kormánypárti képviselő, mint egy ellenzéki. De ez a szolnokiak dolga, ezt csak a figyelmükbe ajánlom. És itt van ez a mezőtúri térség, ahol most is vagyunk. Itt azért nagyon sok minden maradt el. Itt komoly gondok vannak még a belterületi utaknak a burkolatával. Magyarországon még vannak olyan települések, ahol az utak, belső utak tekintélyes része nem burkolt út. Itt azért az iparfejlesztés ugyan nem halad rosszul, mert iparűzési adóbevételből azért a 2 milliárd, 1,5-2 milliárd forintnyi összeget megütik, tehát történik itt azért dolog, de ez nem az, amire szükség volna. Itt inkább egy lökést kell majd adni. A polgármester úrral nagyjából meg is egyeztem ma, hogy mit és hogyan kellene Mezőtúron fejleszteni a jövőben az úthálózat mellett, milyen iparfejlesztési elképzelések, gazdaságélénkítési elképzelések vannak. Na, hát így fest ez a dolog. Tehát a következő tíz év arról szól, hogy az Alföld-program keretében a dél-alföldi részeket, ami innentől, Szolnoktól déli irányba található, azokat a területeket hogyan lehet, és milyen programokkal lehet sikeresen megfejleszteni. Szeged már elég jól néz ki, Vásárhely jól néz ki, Makó kapaszkodik, tehát a dél-alföldi részeken is vannak biztató jelek. Szarvas szerintem kiemelkedő fejlődést mutat. Most Szolnokon, Karcagon, Mezőtúron, Túrkevén a sor.

Mi az áprilisi választás tétje?

Az a kérdés, hogy kormányt választunk vagy helytartót? Tehát a helyzet úgy áll, hogy Magyarországon óriási nyomás van Brüsszel irányából, hogy adjon föl bizonyos nemzeti célokat. Ne maradjon ki a háborúból. Adja oda a pénzének egy nagy részét Ukrajnának. Fogadja el azokat a javaslatokat, amiket Brüsszel tesz, fogadjon be migránsokat, adja föl a gyermeknevelési és gyermekvédelmi törvényeit. Alkalmazzon gazdasági megszorítást, és növelje a Magyarországról Brüsszelbe befizetett összeget. Tehát nem arról van szó, hogy Brüsszel adjon több pénzt Magyarországnak, ott azt követelik, hogy Magyarország fizessen be többet a brüsszeli kasszába. Tehát az a helyzet, hogy a választás tétje az, hogy képesek vagyunk-e a saját érdekünket szolgáló nemzeti úton maradni, nemzeti kormányunk lesz-e, és nemzeti rendszert építünk-e a következő időszakban, vagy letérdelünk, behódolunk, egy brüsszeli utasításokat végrehajtó, helytartótanács-jellegű kormányt választunk-e magunknak? Ez a tét! Úgy is mondhatnám, hogy brüsszeli rendszert akarunk, vagy magyar rendszert akarunk? Hogyan akarunk élni? A magyar úton járva, vagy egy brüsszeli útvonalat akarunk követni? Én tanácsolnám a tisztelt olvasóknak és nézőknek, hogy maradjunk a saját karakterünknek, fölfogásunknak, gondolkodásmódunknak és érdekeinknek megfelelő nemzeti útvonalon, és védjük meg a magyar nemzeti rendszert, ne engedjük, hogy egy idegen, brüsszeli érdekeket szolgáló rendszert erőltessenek a nyakunkba. Itt a nagytőke készülődik valójában, brüsszeli mezben. Azt látni is az ellenzék körül csoportosuló üzleti körökön, ott bankárok vannak, meg vannak még energiacég-igazgatók meg londoni lobbisták, tehát ha nem nemzeti kormány van Magyarországon, hanem brüsszeli, az azt jelenti, hogy a nagytőke alakít kormányt Magyarországon, és a magyar embereket ki fogják zsebelni. Ez történik. Így volt ez 2010 előtt is, ezt mi megállítottuk, és ha nem figyelünk oda, ez újra megtörténik majd Magyarországon.

Megkérdezem, hogy van-e elegendő erőforrás erre?

Politikai erőforrás?

Meg anyagi.

Az anyagi erőforrásról azt tudom mondani, hogy 1 százalékos gazdasági növekedés mellett 11 százalékos minimálbér-emelés történt Magyarországon. Brüsszelben csak néznek. Tehát Európában még olyat nem láttak, hogy egy 0,6, nem egészen 1 százalékos növekedésnél egy ország létre tudjon hozni egy megállapodást, mert ez nem egy kormányzati döntés volt, létrehoztunk egy megállapodást a munkaadók meg a szakszervezetek között, hogy 0,6 százalékos növekedésnél 11 százalékos béremelés. Ez elgondolhatatlan Nyugat-Európában! Az is elgondolhatatlan, hogy egy olyan rezsicsökkentési rendszer működjön, mint Magyarországon. Mindenhol kétszeres-háromszoros a háztartások által fizetett rezsiösszeg, mint Magyarországon. Az is elgondolhatatlan egy brüsszeli rendszerben, hogy a családok olyan támogatást kapjanak, mint Magyarországon. Nincs Európában olyan elsőotthon-teremtési lehetőség és támogatás, mint amit mi adunk a 3 százalékos fix kamatozású hitellel. Tehát Magyarország, a magyar gazdaság erős, és még ilyen háborús időkben is, amikor a háború blokkolja a gazdasági növekedést, ilyen körülmények között is képesek vagyunk arra, hogy ilyen programokat indítsunk meg. 14. havi nyugdíj, ami egy brüsszeli gondolkodásba egész egyszerűen nem fér bele. Abban a rendszerben ez mind nincs! Tehát én azt gondolom, hogy van gazdasági erőforrásunk, a magyar gazdaság erős lábakon áll. Ha a háborúnak vége van, és a béke elérkezik, akkor nem fogja blokkolni a növekedést a háború, még nagyobb lendülettel tudunk haladni, de még ilyen gazdasági teljesítmény mellett is olyan programokat tudunk megindítani, amely sok millió magyar családot ér el. Az, hogy a kétgyermekes anyák nem fizetnek jövedelemadót életük végéig, ez megint egy olyan magyar hungarikum, egy olyan szenzáció, amit el sem tudnak képzelni egy brüsszeli aggyal működő politikai rendszerben. Tehát a gazdasági erőforrásunk megvan. Ráadásul komoly barátaink vannak. Brüsszellel ugyan összeakasztjuk a bajszunkat időnként, de Amerikából érkeznek a beruházások, Ázsiából érkeznek a beruházások, azok a piacok ki vannak nyitva előttünk, tehát Magyarország nem egy lábon áll, hanem inkább több lábra állítottuk a magyar ipart és a magyar gazdaságot. A kérdés az, hogy politikai erőforrás van-e?

Akkor ez a kérdés.

Mert ezek a brüsszeliek nem nyugszanak, ez egy szorgalmas fajta. Ők mindenhol, nemcsak Magyarországon, Lengyelországban, Ausztriában, Romániában, mindenhol azon dolgoznak, hogy Brüsszel-párti kormányok legyenek, és a nemzeti erőforrásokat, vagyis a pénzt minél nagyobb arányban tudják elvinni a saját nagy multicégeikhez, illetve a brüsszeli központi költségvetéshez. És ezzel szemben lépnek fel mindenhol a nemzeti erők. A magyarok sorsa a magyarok kezében van. Ha a magyarok támogatnak egy nemzeti kormányt, akkor ahogyan eddig, mi nemet mondunk minden olyan követelésre Brüsszel irányában, ami ellentétes Magyarország érdekeivel. Ha brüsszeli kormányt választanak, az nem nemet fog mondani, hanem végre fog hajtani minden utasítást, ami onnan érkezik.

Említett jó néhány fiataloknak szóló kezdeményezést és kedvezményeket és támogatást. Hogyan tudja még ezen kívül megszólítani a Fidesz a legfiatalabb generációt?

Itt van egy érdekes vita. Azt olvasom gyakran, hogy a fiatalok inkább az ellenzék felé húznak. Én az ellenkezőjét tapasztalom. Először is a fiatalok a mi gyerekeink. És az idősebb generáció választotta meg az elmúlt négy alkalommal azt a kormányt, ami ma is van, ezt a nemzeti kormányt. És úgy látom, hogy ki is fognak tartani emellett a kormány mellett. Tehát szerintem a saját gyerekeink nem fognak ellenünk szavazni. Tehát azt hiszem, hogy a fiatalok egy része egész egyszerűen a családi neveltetés okán, a családi hagyományok okán együtt fog mozogni a szüleivel. Másfelől, ha a fiatalok egy brüsszeli kormányra szavaznak, akkor tudniuk kell, hogy azt kockáztatják, hogy el fogják őket vinni, be fogják őket sorozni, el fogják őket vinni a háborúba. És azt is kockáztatják, hogy azt a pénzt, amit a nemzeti kormány eddig nekik tett elérhetővé, oktatási rendszer, új egyetemek, új szakképzési centrumok, otthonteremtési támogatás, ezeket a pénzeket is elviszi Brüsszel, és oda fogja adni Ukrajnának. Tehát a fiatalok, ha nem a nemzeti utat választják, föladják a saját jövőjüket. Én a fiatalokról jobb véleménnyel vagyok ennél, nem hiszem, hogy a saját érdekeik ellen szavaznának.

Érintettük már, de Ukrajna mintha bele akarna provokálni bennünket az orosz háborúba.

Nem bele akar, hanem az a helyzet, hogy az európai országok nagy részét már bele is provokálta. Tehát Brüsszel már benne áll ebben a háborúban.

Mi hogyan állunk?

Magyarország, Csehország, Szlovákia három olyan ország, amelyik nem ült fel ennek a provokációnak, és ki tudott maradni ebből a háborúból, de a többiek pénzét, fegyverét viszik Ukrajnába, és előbb-utóbb vinni fogják a fiataljaikat is. A nagy kérdése a jövőnek, hogy lesz-e olyan kormányunk, amely nemet mondva Brüsszelnek ki tud maradni a háborúból. Mi erre képesek vagyunk, én erre személyesen is képes voltam eddig, és képes leszek a következő években is.

Miniszterelnök úr, nagyon szépen köszönöm az interjút!

Köszönöm a lehetőséget!