Orbán Viktor interjúja a Patriótának

Németi Noémi: Úton vagyunk Belgiumba, az európai uniós vezetők találkozójára. Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort kérdezem. Elnök úr, köszönjük szépen a lehetőséget!

Jó napot kívánok, kezét csókolom! Valóban. Nem Brüsszel, hanem Bilzen.

Így van! Országjárásról érkezik most az uniós csatatérre, ahol – legalábbis kívülről úgy tűnik, hogy – csúcsról csúcsra egyre nagyobb a nyomás Magyarországon. Mi lesz a legfontosabb témája és a tétje ennek a mostani találkozónak, és Ön milyen várakozásokkal indult most útnak?

Az igazság az, hogy különböző témákban szoktunk összegyülekezni, de az a tapasztalatom, hogy a végén minden Ukrajnáról, illetve az Ukrajnába küldendő pénzről szól. Ez azt jelenti a mostani esetben, hogy a meghívóban az szerepel, hogy jól megvitatjuk majd az európai versenyképesség kérdését. Na, de hogy’ lehet versenyképessé tenni az európai országokat, ha közben a pénzügyi forrásokat, a pénzt elküldjük Ukrajnába? Tehát vagy versenyképesség, vagy Ukrajna finanszírozása. Elvileg most csak szakmai, versenyképességi kérdésekről kellene beszélnünk, de le merem tenni a nagyesküt, hogy fél óra sem kell hozzá, és máris ott vagyunk az ukrán–orosz háborúnál és az Ukrajnának küldendő pénzügyi támogatásoknál. Ráadásul a versenyképesség problémája, vagyishogy az Európai Unió termékei a világpiacon egyre kevésbé eladhatóak, mert drágábbak, mint a versenytársaink azonos termékei, ez leginkább abból fakad, hogy az energia ára Európában háromszor-négyszer magasabb, mint Kínában vagy az Egyesült Államokban. Így kéne versenyezniük az európai cégeknek! Ez nem fog menni! De ha levágjuk magunkat az orosz olcsó energiáról, akkor hogy’ fogunk olcsó energiát csinálni? Tehát akárhogy’ fordítom, olyan ez, mint a Rubik-kocka, akárhogy forgatom, a végén, mindegy, miről kezdünk el beszélni, a végén megérkezünk az ukrán–orosz háborúhoz, az energiakérdéshez és az Európából Ukrajnába küldendő pénzek kérdéséhez.

De ha már versenyképesség, Magyarország az uniós elnöksége idején egy kész tervet tett az asztalra a versenyképesség javításával kapcsolatban. Hogyan tudja az Európai Unió növelni a versenyképességét, miközben az Oroszországgal szembeni szankciók még mindig életben vannak, az ukrajnai háború továbbra is tart, és az európaiak pénzét éppen Ukrajnába készül elküldeni az Európai Unió?

Sehogy sem tudja, és mivel nem tud versenyképességi politikát csinálni, hát elkezdünk beszélgetni róla. A magyar európai uniós csúcson, amikor Budapesten volt, mi világossá tettük, el is fogadtunk egy dokumentumot, abban szerepel az is, hogy a versenyképesség felé tett első lépés az olcsóbb energia. Amíg nincs olcsóbb energia, nincs versenyképesség. Azóta semmi nem történt ebben az ügyben, sőt inkább az ellenkezőjét csinálták, mert azzal, hogy az orosz olajat és gázt egyre inkább szorítják ki az európai piacokról, drágítják az energia árát. Számokban ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy ma a nyugati típusú olaj körülbelül 13 dollárral drágább hordónként, mint az orosz olaj. Tehát ha arra vagyunk kényszerítve, hogy 13 dollárral drágábban vásároljunk meg egy hordó olajat, mint ahogy eddig tettük, hiszen Magyarország eddig az olcsóbb oroszt vásárolta, akkor a versenyképesség nem javulni fog, hanem romlani. Ezért vétózom ezt meg, ezért nem járulunk ehhez hozzá, ezért harcolunk Brüsszellel szemben, hogy ne erőltessék ránk a drágább – igaz, nem orosz – olajat és gázt, mert megölik vele egyfelől a háztartásokat, fölmegy a rezsi, és megölik másfelől a vállalkozásainkat, holott az ellenkezőjét kellene tenni: támogatni kellene őket, hogy versenyképesebbek legyenek.

Mi történik Európában, ami miatt úgy fogalmazott, hogy beszélgetni fognak a versenyképességről ahelyett, hogy cselekedne az unió?

Az unió eldöntötte, hogy háborúba megy. Tehát mindennek a gyökere ott található, hogy az amerikaiak által kezdeményezett békét az európaiak elutasítják, és nyíltan bevallják, hogy ők részt akarnak venni, és 2026 és 2030 között részt is fognak venni egy Ukrajna területén zajló európai–orosz háborúban. Tehát ők eldöntötték, hogy háborúba mennek. Hadigazdaságot építenek föl, fölkészítik a lakosságot arra, hogy ilyen háború lesz. Tehát miközben összehívnak bennünket egy versenyképességi megbeszélésre, aközben ennél jóval fontosabb ügyben, a háború kérdésében lépésről lépésre megyünk egyre közelebb a tényleges katonai konfliktushoz, és visznek bele bennünket a háborúba. Ebből Magyarország próbál kimaradni, a szlovákok és a csehek is tettek ilyen lépéseket, de hármunkon kívül mindenki más befele akar menni a háborúba, és nem kifele.

Ezzel kapcsolatban a belga miniszterelnök egy nagyon érdekes dolgot mondott. Ő azt mondta, hogy Európa egy stratégia nélküli háborút finanszíroz, miközben egy vasa sincs. Ön erre a kezdetektől fogva következetesen felhívta a figyelmet, de azon nagyon nehéz kiigazodni, hogy az uniós vezetők közül ki milyen álláspontot képvisel e téren. Ön belát a kulisszák mögé. Én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy kik alkotják azt a politikai blokkot, akik akár a színfalak mögött, de ellenzik a háború finanszírozását és Ukrajna uniós csatlakozását?

Kik ellenzik?

Igen.

Mi ellenezzük, magyarok a háborút is, az Ukrajnába küldött pénzt is és Ukrajna tagságát is. Nem ilyen nyíltan, de lényegében ezt képviseli Szlovákia, és néhány ügyben az itt fölsorolt három-négy ügy közül a csehek is. A csehek elsősorban az energia kérdésében vannak velünk azonos állásponton. Ott egy volt pénzügyminiszter, aki most újra miniszterelnök lett, és aki a legnagyobb szaktekintélyek közé tartozik az európai gazdaságpolitikában, vezeti most Csehországot, és ő a pénzügyeken keresztül mindent blokkol, ami Csehország gazdasági érdekeivel ellentétes. És ezeken a pontokon összetalálkozunk, mert ami rossz a cseheknek, az rossz a magyaroknak is, ami rossz a magyaroknak, rossz a cseheknek is. Nagyjából így nézünk ki. És nagyon erősen háborúpártiak a franciák és a németek, az egész balti régió és Lengyelország is, a dánok, skandinávok, ez egy nagyon erős héjacsoport, amelyik folyamatosan minden Európai Tanács-ülést arra akar fölhasználni, hogy egy lépéssel beljebb toljon bennünket a háborúba.

Ehhez képest Emmanuel Macron is azt mondta a német Süddeutsche Zeitungnak egy nyilatkozatban, hogy Európának tárgyalnia kéne Oroszországgal. Ez mit jelent Ön szerint? Egyáltalán: a francia elnök kérése elmozdíthatja-e Brüsszelt az eddigi, háborúval kapcsolatos pozíciójáról?

Nem, mert ebben a pillanatban a francia álláspont is azonos a némettel, vagyishogy a szankciókat fönn kell tartani, az orosz energiát ki kell szorítani Európából, készülni kell a háborúra. A francia vezérkari főnök mondta a legdurvábbat egy nagy, nyilvános előadásában, miszerint föl kell készíteni az édesanyákat arra, hogy elveszítik a gyerekeiket egy soron következő háborúban, és így tovább, és így tovább. Nem számítok arra, hogy Franciaország kiugrana ebből a háborús blokkból egész addig, amíg Emmanuel Macron az elnök. Az igaz, hogy a francia diplomáciai kultúra más, mint a német, és ezért a franciák azt gondolják, hogy még háború idején is kapcsolatban kell állni az egymással háborúzó feleknek. Tehát ők szorgalmazzák azt, amit mi, magyarok is képviselünk, hogy Európának az volna az érdeke, hogy ne kívülről figyelje, mi történik az orosz–amerikai–ukrán tárgyalásokon, hanem mi magunk is aktív szereplők legyünk, és aktívan tárgyaljunk ne csak az ukránokkal, hanem az oroszokkal is.

Ukrajna uniós csatlakozását hogyan látja, napirenden lesz a holnapi találkozón?

Sosincs napirenden, és mégis mindig közelebb megyünk hozzá egy tyúklépéssel. Az unióban van döntés arról, a bizottság is és néhány ország már eldöntötte, hogy Ukrajnát behozzák 2027-ben az Európai Unióba. Erről dokumentumokat is fogadtak már el. Tehát ez egy leírt célkitűzés. És vannak országok, itt is Magyarország van az első helyen, amelyik nyíltan megmondja, hogy szó sem lehet Ukrajna európai uniós tagságáról, mi, magyarok nem akarunk egy intézményi keretben lenni sem a NATO-ban, sem az Európai Unióban az ukránokkal. Ukrajna tagsága csak háborút és gazdasági csődöt hozna a nyakunkra, ezért azt meg kell akadályozni.

Ezt azért is kérdezem, mert a Politico jelentetett meg egy ötpontos tervet ezzel kapcsolatban, amelyben azt írták, hogy Ukrajna csatlakozásának a legnagyobb akadálya Ön személy szerint és Magyarország. Ezzel kapcsolatban számít arra, vagy inkább úgy kérdezem, hogy mire számít, milyen konkrét befolyásolási eszközökkel élhet Brüsszel a magyar belpolitikára, illetve akár a választásokra?

Nézzük a tényeket! Mert vannak a tények. Tehát tény az, hogy létezik egy Brüsszel–Kijev megállapodás. Mondhatom, hogy van egy európai uniós–ukrán koalíció, egy megállapodás, amely arról szól, hogy hogyan kell, vagy hogyan lehet behozni Ukrajnát az Európai Unióba. Ez a megállapodás rögzíti, hogy Magyarország egy probléma. Azt is rögzíti, hogy hogy’ kell ezt megoldani. És ebben a Kijev–Brüsszel koalíciós megállapodásban az van benne, hogy a magyar kormányt mindenképpen el kell mozdítani. Az egész Tisza Párt meg minden, ami körülötte van, az egy brüsszeli kreálmány. Azt azért hozták létre, hogy a magyar nemzeti kormány helyett legyen egy Brüsszel- és ukránbarát kormány Magyarországon. Ma is ezt látják megoldásnak, pénzt is adnak rá. Tehát nemcsak beszélnek erről. Brüsszelből is pénzelik a Tiszát és a Tisza környéki embereket, és Kijev is ad pénzügyi támogatást. Ezt már sikerült fölfedni és beazonosítani. Kijev leginkább kifinomult, komoly, nagy értéket képviselő informatikai szolgáltatásokat nyújt a Tisza Pártnak anélkül, hogy a Tisza Párt ezért fizetne. Tehát ma ki lehet mondani azt, hogy a magyarországi kormányváltás szándékát Kijevből és Brüsszelből finanszírozzák, azt remélve, hogy létrejön egy ukrán- és Brüsszel-barát kormány, amely beengedi az ukránokat az Európai Unióba, és végrehajtja Brüsszelnek azokat az utasításait, amelyeket a magyar kormány, és én személy szerint eddig megtagadtam. Legyen szó migrációról, legyen szó energiáról, vagy legyen szó az Ukrajnába küldendő pénzekről.

A brüsszelin kívül van egy másik front is, ahol támadják Magyarországot. Az ukrán elnök és az ukrán külügyminiszter után most az ukrán hadsereg egyik vezetője fenyegette lényegében katonai invázióval hazánkat. Hol és hogyan kell kezelni ezeket az üzeneteket, kell-e rá válaszolni, és hogyha igen, akkor mit?

Komolyan kell őket venni, kell rá válaszolni, és ki kell őket védeni. Ez a fenyegetőzés is jól mutatja, hogy az az európai elgondolás, hogy európai pénzen építsünk fel és tartsunk fegyverben egy hatalmas ukrán hadsereget, ellentétes Magyarország biztonsági érdekeivel. Ma Ukrajna fenyegetést jelent Magyarország számára. Nem látom annak értelmét, de látom annak kockázatát, hogy mi, magyarok ahhoz járuljunk hozzá, hogy egy egyre erősebb ukrán hadsereg legyen Magyarország keleti határainál. Ez veszélyes, ez kiszámíthatatlan, ebből a jövőben még nagyon sok baj származhat. Úgyhogy ezért nem is veszünk részt az ukrán hadsereg finanszírozásában.

Ezzel kapcsolatban számít a holnapi találkozón nyomásgyakorlásra?

Minden alkalommal, amikor összejövünk, folyamatosan, most legutóbb a holland kormánykoalíciót megalapító dokumentumban tértek ki arra, hogy azokat az országokat, megemlítve Magyarországot is, amelyek a nemzeti érdekeik alapján megakadályoznak bizonyos döntéseket, azokat nyomás alá kell helyezni, meg kell zsarolni, meg kell fenyegetni, és bele kell őket kényszeríteni egy olyan megállapodásba, amelyről Brüsszelben döntöttek, amely az ukrán háborút támogatja, ami a brüsszeli jogköröket növeli, a nemzeti hatásköröket csökkenti, és a nemzeti költségvetésből származó pénzeket nagyobb arányban viszi el a brüsszeli költségvetésbe, hogy onnan el tudják küldeni Ukrajnába. Ezek leírt dolgok, ezek bevallott szándékok, ezek nem titkok, ezek nem rejtett, hanem nyílt zsarolások.

Mi lesz az a stratégia, amit Magyarország és Ön személy szerint képviselni fog a holnapi uniós csúcson annak érdekében, hogy ezt ki tudja védeni Magyarország?

Mi azt fogjuk képviselni, hogy mindenképpen csökkenteni kell az energiaárakat. Ha versenyképességről beszélünk, az első és legfontosabb dolog az energiaárak csökkentése. És vissza fogunk verni minden kísérletet, amely azzal járna, hogy a magyar vállalkozások vagy a magyar családok rezsiszámlái megnövekedjenek. Azt fogjuk elmondani, hogy a versenyképesség az olcsó energiával kezdődik, nem lehetünk úgy versenyképesek, ha az amerikaiaknál meg a kínaiaknál harmad-negyed áron lehet hozzájutni a termeléshez szükséges energiához.

A csata eredményéről mi is beszámolunk majd. Elnök úrnak köszönjük szépen az interjút! Titeket pedig arra kérlek, hogy kövessétek a Patriótát, hamarosan jelentkezünk exkluzív tartalmakkal.

Az interjú itt tekinthető meg.