Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Ezekben a napokban kapják kézhez az első megemelt fizetésüket a minimálbéresek, a tanárok, a kulturális, valamint a szociális szféra dolgozói és több más terület munkavállalói. Érkeznek az emelt támogatások és a nyugdíjak is. De megvan-e a fedezet is ezekre az államkassza szempontjából plusz kiadásokra? Ezt is megkérdezem nemsokára Orbán Viktor miniszterelnöktől, akit köszöntök a stúdióban. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Kezdjük egy tegnap esti, friss hírrel, ugyanis Donald Trump amerikai elnök oldalán megjelent egy poszt, amelyben feltétlen támogatásáról biztosítja az Ön újraválasztását. A négy évvel ezelőtti amerikai hozzáálláshoz képest ez egy teljesen más hozzáállás és fordulat.

Igen. Feltétlen támogatásról biztosították az ellenzéket akkor, igen. Tehát egy amerikai baloldali kormány a magyar baloldali ellenzék támogatását tartotta fontosnak. Azóta megváltoztak a dolgok. Régi szövetség van az Egyesült Államok mostani elnöke és Magyarország között. Mi jól működtünk együtt, amikor ő első ízben volt elnöke az Egyesült Államoknak. Ugye, a mi filozófiánk az, hogy barátokat kell gyűjteni, ez a külpolitikánknak a lényege. Amerikában sikerrel jártunk, aminek az az oka, hogy van egy nagy nemzetközi téma, amelyben egyetértünk, és ahol nekik is szükségük van ránk, mert, ugye, ők nagyok, mi meg kisebbek vagyunk azért, és ez pedig a háború Európában, illetve az ukrán–orosz háború, a béke és a háború kérdése. És Európában csak mi vagyunk azok, akik a háború kitörése óta folyamatosan azt az álláspontot képviseljük, hogy egy: ha Donald Trump lett volna az Egyesült Államok elnöke 2022-ben, akkor ez a háború nincs; hogyha az európaiak nem gáncsolnák és akadályoznák most az amerikai elnököt, már régen béke lenne. És három: ő az egyetlen olyan nemzetközi vezető, aki nem adja föl, folyamatosan újabb és újabb kísérletekkel áll elő, és aki békét akar, és ehhez kellenek európai szövetségesek. Nem mi vagyunk a legnagyobb ország Európában, de mi vagyunk az egyetlen szövetségese az Egyesült Államoknak a béke ügyében, és erre büszkék is lehetünk.

Lehet ennek a támogatásnak belpolitikai jelentősége, illetve milyen megnyilvánulása lehet még a következő két és fél hónapban?

Jönnek a nagy amerikai cégek meg a közepesek is. Tehát egy olyan világban élünk, amikor az Egyesült Államoknak az a hivatalos, nemzeti stratégiája, hogy haza akarja vinni a világban máshol befektetett vállalatait és cégeit. Úgy látom, hogy kevés kivétel van. Mi ezek közé tartozunk, innen nem hazaviszik az amerikai tőkét, hanem idehozzák. Mióta ő az elnök, legalább egy tucatnyi, technológiai szempontból kifejezetten a fölső kategóriába tartozó, amerikai befektetésről tudtunk megállapodni.

Lehet a következő két hónapban még konkrétabb megnyilvánulása az ő támogatásának?

Meglátjuk. Ha arra gondol, hogy jön-e, nem lehet tudni. Tehát az amerikai elnök politikai stratégiájának az fontos része, hiszen az üzletből érkezik, hogy előre senki semmit nem tudhat biztosan, majd, amikor ő ezt eldönti.

Beszéljünk akkor a gazdasági kérdésekről! Ugye, említettem nagyon sok területet, ahol béremelést kapnak ezekben a napokban, ugye, a januári fizetéssel a munkavállalók, ugyanakkor múlt pénteken az derült ki, hogy a magyar gazdaság tavaly csupán 0,3 százalékkal növekedett. Jelent ez elegendő fedezetet ezekre a plusz kiadásokra?

Jelent elegendő fedezetet. Ugye, a magyar gazdaság úgy működik, hogy tavaly is és idén is egy 5 százalékos költségvetési hiánya van, és egy 73-74 százalékos államadóssága. Ezzel az európai középmezőnyben vagyunk. Persze jobb lenne, hogyha nem hiányunk lenne, hanem többletünk, és jó lenne, hogyha nem mi tartoznánk másnak, hanem mások nekünk. De ez történetileg így alakult, ezt így szokták mondani. Lehet, hogy az első, de lehet, hogy csak a második világháború óta egyfolytában cipeljük a hátunkon ezeket a pénzügyi nehézségeket. Ezekkel élünk együtt, és emellett nyújtunk komoly gazdasági teljesítményt. Ezért mindig az a kérdés, hogy a költségvetési tervezés megállja-e a helyét. Azt mondom, hogy a magyar gazdaság tavaly is, idén is és szerintem jövőre is olyan 5 százalékos költségvetési hiánnyal számolhat, tehát stabil, kiszámítható. A befektetők ezt elfogadják, hiszen Magyarország a befektetésre ajánlott kategóriában van. Ráadásul nem is a hitelminősítők, hanem a befektetők döntenek arról, hogy mit gondolnak egy országról, és láthatóan, mint előbb is mondtam, nemcsak Amerikából, hanem Ázsiából is és Európából is nagy befektetések jönnek Magyarországra. Ugyanakkor azt is látom, hogy van egy olyan képzet vagy vélemény, miszerint a magyar gazdaság valami megszorításra kényszerülne, hogy túlköltekezés van, hogy a magyar gazdaság bajban van, hogy a magyar gazdasággal hol ez, hol az, hol amaz a baj. Most a valóság azonban az, hogy valóban volt egy 1 százalék alatti gazdasági növekedés, és közben van egy 11 százalékos minimálbér-emelés. Tehát a valóság az, hogy a magyar gazdaság még egy 1 százalékos növekedés mellett is képes erre a teljesítményre. Képes arra, hogy kamattámogatást adjon fix 3 százalákos hitelhez, elsőotthon-teremtéshez. Képesek vagyunk megduplázni a családi adókedvezményt. Tehát a magyar gazdaság természetesen, mint minden európai gazdaság, szenved a háborútól, mert a háború blokkolja a növekedést, de a magyar gazdaság képes arra, hogy miközben a háború blokkolja a növekedést, mégis óriási teljesítményt adjon le, és az emberek, leginkább a családok számára érezhetően javítsa az életkörülményeket. Minimálbér, otthonteremtés, édesanyák szja-mentessége, családi adókedvezmény megduplázása, már júliustól a csedet és gyedet adómentessé tudtuk tenni. Ezek azért súlyos tízezer forintokat jelentenek egy-egy család pénztárcájában, ott, ahol pedig több támogatás is találkozik, lesz olyan család, nem kevés, ahol ez jelenthet havonta 100 ezer forintos többletbevételt is. Tehát itt nagyon komoly dolgok történnek a családi alapú gazdaság és a családalapú társadalom építése tekintetében. Fontos záróköveket helyezünk el. Az a munka, amit megkezdtünk tíz-egynéhány évvel ezelőtt, a következő négy évben be is fejezhető, vagyis átállítjuk a magyar gazdaságot egy családalapú működésre, aminek persze az alapja az, hogy lényegében egy olyan világban élünk Magyarországon, ahol mindenkinek valamit csinálnia kell, mindenkinek dolgoznia kell, egyébként nem tud fönnmaradni, nem tudja eltartani a családját. A munka meg a család összekapcsolása szerintem – amit másfél évtizeddel ezelőtt indítottunk meg – meghozta az eredményét, kis növekedés mellett is tudunk nagy segítséget adni a családoknak.

Ma kezdik el kézbesíteni a 13. havi és a 14. havi nyugdíj első részletét is, ugyanakkor a héten ezzel kapcsolatban egy újabb, az ellenzéki világhoz tartozó szakértőtől hallottuk, hogy ezeket el kellene törölni, nincs ezekre szükség a magyar nyugdíjrendszerben. Mi lenne ezeknek a juttatásoknak a sorsa, hogyha nem a Fidesz kormányozna?

Nézze, tartsuk tiszteletben a tőlünk eltérő véleményeket is. Végül is a demokrácia a békés egyet nem értésről szól. Ugye, régen az egyet nem értő emberek beszakították egymás fejét, most meg megszámoljuk a fejeket, azért ez nagy különbség. Tehát nem tilos ilyen véleményt képviselni, ezt tűrnünk kell, de ez nyilvánvaló szamárság. Miért lenne baj, hogyha a nyugdíjasok magasabb nyugdíjat kapnak? Miért lenne baj, hogyha egy ország gazdasága ki tudja termelni azt az összeget, amellyel többet tud adni azoknak a polgárainak, akik egész életüket végigdolgozták? A nyugdíj nem ajándék vagy kegy, hanem annak az elismerése, hogy volt egy időszak, amikor ezek az emberek aktívak voltak, és ők vitték a hátukon az országot. És nekik jár az, hogy biztonságban érezhessék magukat idős korukra. A gazdaságot meg úgy kell megszervezni, hogy ezt a nyugdíjat elő tudja teremteni. Ez a kormány dolga, én ezt teszem: visszaállítottuk a 13. havi nyugdíjat, és elkezdtük bevezetni a 14.-et. Nagyon jól van ez így. Az igaz, hogy Brüsszel minden ilyen intézkedést ellenez, tehát akik ezt Magyarországon mondják, és akiket én itt szamárnak minősítettem, amiért elnézést kérek tőlük természetesen, azt nem maguktól találják ki, ezt Brüsszelből kérik tőlük. Brüsszel minden dokumentumba beleírja, sőt ezt elvárásként akarja érvényesíteni Magyarországon, nekem ezt mindig meg kell állítanom, nemet kell rá mondanom, hogy a 13. havi nyugdíjat ebben a formájában, ahogy mindenki kapja, töröljük el. A 14.-től meg epét hánynak Brüsszelben. Tehát az a gondolat, hogy a pénzt nem brüsszeli célokra adjuk oda Brüsszelnek, hanem itt szétosztjuk az emberek között, hogy a nyugat-európai cégeket jól megadóztatjuk, és valóban, bizonyos szektorokban jól megadóztatjuk őket, és ezt a pénzt odaadjuk az embereknek, ez Brüsszelben egy eretnek gondolat, ilyet nem szabad csinálni. Nincs is máshol ilyen! Tehát nekünk Brüsszel számára vagy Brüsszellel szemben folyamatosan nemet kell mondanunk ahhoz, hogy megcsinálhassuk a 13., 14. havi nyugdíjat, a családtámogatási rendszert, és így tovább. Ők azt szeretnék, ha azt a pénzt, amit odaadunk a családoknak, vagy otthagynánk az ő multicégeiknél, vagy befizetnénk Brüsszelbe, mert ők arra készülnek, hogy meg fogják emelni a tagállamok befizetéseit a következő időszakban – leginkább azért, hogy ezt a pénzt utána elküldjék Ukrajnába. Erre mi nemet mondunk, mert azt mondjuk, hogy jobb helyen van a pénz a magyar családoknál, mint Kijevben.

Ugyanakkor nemzeti szinten is látunk Európában viharfelhőket. Hollandiában most a patrióta vezetésű kormányt egy néppárti vezetésű kormány váltotta, amely szabadságadót tervez, ez gyakorlatilag egy jövedelemadó-emelés lenne, megvágják a szociális kiadásokat, többet kell fizetni majd az egészségügyért, és a cél az, hogy több maradjon védelmi vagy biztonsági kiadásokra. Milyen tanulsága van annak, ami Hollandiában történik, Magyarországra?

Nemcsak Hollandiában történik ez, hanem szinte a legtöbb vagy az összes nyugat-európai országban: mindenhol megszorítások vannak. Ennek az az oka, hogy Brüsszel kiadta a parancsot, hogy át kell állni hadigazdálkodásra. Tehát mindenki arra készül, hogy a következő tíz évben úgy, ahogy az ukránok ezt egyébként írásban be is nyújtották, kell adni Ukrajnának 800 milliárd dollárt, csak az ukrán állam működésére, tehát ukrán nyugdíjra, fizetésekre, és így tovább, és plusz 700 milliárdot fegyverkezésre, ez 1.500 milliárd. Ezt valahogy be kell szedni. Tehát akkor tudják ezt a pénzt odaadni Ukrajnának, ha valakitől elveszik. A másik lehetőség, hogy hitelt vesznek föl. Ezért Európában mindenhol megszorítások vannak, hogy a pénzt elküldhessék Ukrajnába, illetve hiteleket vesznek föl, hogy azzal támogassák meg Ukrajnát. Magyarország egy olyan ország, amely mind a kettőre nemet mond. Ezért ez nálunk mind nincs. Az emberek, miután itt ez nincs, nem is érzik, hogy milyen veszély fenyegeti őket, pedig Magyarországon is lehetne a rezsi háromszor annyi, mint most, és lehetnének megszorítások az adócsökkentés helyett, mint minden nyugat-európai országban, és lehetnének itt is éppen csak araszoló béremelések, vagy azok el is maradhatnának, mint Nyugaton. Ehelyett van egy 1 százalékos növekedés mellett 11 százalékos minimálbér-emelés. Tehát ha sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, és nem engedjük, hogy a pénzünket elvigyék Brüsszelbe és onnan Ukrajnába, akkor ezt a gazdaságpolitikát, ezt a nemzeti gazdaságpolitikát – ezt én így hívom – tudjuk folytatni.

Ugyanakkor a Tisza is azt mondja, hogy nem készül megszorításokra. Ön szerint ellen tudna mondani Brüsszelnek a Tisza Párt is?

Nem erről híresek. A Tisza egy brüsszeli kreálmány. Nem akarom bántani azokat az őszinte és lelkes aktivistákat, akik azt hiszik, hogy ők a saját pártjukat építik és erősítik, különösen így, reggel nem akarok ilyen rossz hírrel rájuk rontani, de tévednek, rosszul tudják. Azt a szervezetet, amit ők támogatnak, és aminek a nevében dolgoznak, azt Brüsszelből hozták létre. Azért hozták létre, hogy egy bábkormányt alakítsanak Magyarországon, és végrehajtsák azt, amit egyébként a Tisza be is vall, hogy rendszerváltást akar Magyarországon, a mostani nemzeti rendszer helyett egy brüsszeli – ő úgy mondja európai, de ez brüsszeli – rendszert akar bevezetni. Ezért nem az az érdekes, mit mond a Tisza, hanem, hogy mit kell majd tennie. És én tudom, hogy mit kell tennie, mert Brüsszel nekünk írásban odaadja, hogy mit kell tenni, csak én nemet mondok. A brüsszeli kormány, amit ott hoztak létre, onnan finanszírozzák, a Tiszát két helyről finanszírozzák, Brüsszelből meg Kijevből, nyilvánvalóan egy ukránpárti kormányt akarnak fölállítani, amely a magyarok pénzét elküldi Brüsszelbe és Kijevbe. Ez a terv, akármit is mondanak. Most valamelyik nap láttam egy kiugrott tiszás szakértőt, aki kerek perec megmondta, hogy van egyfelől a népvakítás vagy parasztvakítás vagy népbutítás meg a mese-mese, és van a valóság. Két programmal dolgoznak: egyikkel a magyarok felé, a másikkal pedig Brüsszel felé. Tehát erre kell fölkészülni. Egyébként én is meglepődöm azért, pedig a szakmában nem vagyok járatlan. Itt az a trükk történt, ezt nem vettem észre időben, azt hittem, hogy ez csak elszólás, de valójában egy stratégia, hogy a Tisza lényegében megmondta már ezelőtt egy évvel, hogy ők hazudni fognak. Tehát ők úgy védekeznek a csalás és a hazugság vádja ellen, hogy az elején megmondták, hogy így lesz. Tehát megmondták, hogy mi nem áruljuk el, hogy mi az igazi programunk, mert úgy nem lehet választást nyerni. És ezzel a csalás és a hazugság vádja alól ki is vonták magukat. Én azt hittem, hogy ilyen nem lehetséges, vagy hogy ez valami abszurd dráma. De nem, ez a valóság! Bejelentjük, hogy csalni fogunk, ezért nem is lehet rajtunk számon kérni, hogy nem mondunk igazat. Ez a Tisza stratégiája.

Ha már a rezsicsökkentést említette, térjünk oda vissza még egy pillanat erejéig, mert, ugye, született egy döntés, hogy az orosz energia behozatalát megtiltja az Európai Unió. Önök azt mondták, hogy akkor nem fenntartható a rezsicsökkentés, és megtámadták az uniós bíróságon ezt a döntést. Az energiaügyi biztos ugyanakkor azt mondta, hogy 100 százalékban megfelel a jogszabályoknak ez a döntés, és kicsit olyan, mintha mindkét fél rohanna a másik felé, arra várva, hogy majd ki rántja el előbb a kormányt. Ki teszi ezt meg először?

Aki időt nyer, életet nyer, és mi nem rántjuk el a kormányt, tehát mi meg fogjuk védeni a rezsicsökkentést. Amerikában is meg kellett védeni. Tehát az amerikaiak is bevezettek szankciókat olyan országokkal szemben, akik orosz olajat és gázt használtak, ezt ki kellett védeni. És nem elrántottam a kormányt, hanem elmentem Washingtonba, és megállapodtam az amerikaiak elnökével, hogy értse meg a magyar helyzetet, ha az lenne, amit ő mond, tehát az az általános szabály Magyarországon is érvényes lenne, hogy nincs orosz olaj meg gáz, akkor a magyar rezsi, ami ma körülbelül átlagosan olyan 250 ezer forint, van, akinek több, van, akinek kevesebb, de Magyarországon ez éves szinten 250 ezer forint. Most ugyanez a gáz- és áramfogyasztás Szlovákiában 650 ezer forint, tehát 400 ezerrel több. Romániában 600 ezer, Lengyelországban 900 ezer. A cseheknél pedig több mint egymillió forint! Tehát ha nem tudtuk volna megakadályozni az amerikai szabály érvényesülését Magyarországon, ha az elnökkel nem tudtunk volna megállapodni, hogy adjon kivételt, akkor ma 500-600 ezer forinttal többet fizetnének a magyar családok. Ezért a Tiszának az az állítása, hogy ő úgy válik le az orosz gázról meg olajról, hogy közben megtartja a rezsicsökkentést, egész egyszerűen hazugság. Az nem lehetséges! Aki ezt mondja, vagy nem tudja, miről beszél, vagy szándékosan félrevezeti az embereket. Tehát én figyelem az ő energetikai szakértőjüket, akit egy nagy olajcégtől, a Shelltől küldtek ide. Ő nyilvánvalóan el akarja érni azt, hogy az orosz gázról és olajról leváljunk, és az olajcégeket terhelő, energiacégeket terhelő magas, kétségkívül magas adókat, amiből egyébként én fizetem a rezsicsökkentést, amiből a kormány fizeti a rezsicsökkentést, ezt töröljék el, vagy csökkentsék le. Ő abban érdekelt, a nagy energiacégek abban érdekeltek, hogy ez az extraadó, extraprofitadó lejöjjön róluk. De ha az lejön róluk, akkor miből fogjuk fizetni a rezsicsökkentést? Mert az energiáért fizetni kell, csak most nem a családok fizetnek, hanem a nagy energiaszolgáltatók, -kereskedők, energiatermelő cégek, mint a Shell is például, ahonnan szalajtották a Tiszának az emberét, ezek extraadót fizetnek. És ebből tudom könnyíteni a családoknak a terhét. Ha nincs orosz gáz, és nincs orosz olaj, akkor ez lehetetlen. Mert a nagy profitja a cégeknek éppen abból van, hogy olcsóbb orosz olajat és gázt hoznak be, ebből extraprofitot állítanak elő, mi meg annak a nagy részét elvonjuk, és rezsicsökkentésként odaadjuk a családoknak. Tehát aki azt állítja, hogy orosz olaj és gáz nélkül is lehetséges fenntartani a rezsicsökkentést, az nem mond igazat, vagy, mert nem tudja, hogy mi a helyzet, nem ismeri a helyzetet, vagy hazudik.

Ugye, az orosz energia tilalma Ukrajna támogatását célozná brüsszeli értelemben, de itt vannak anyagi és katonai támogatások is, amelyeket Mark Rutte NATO-főtitkár a héten Kijevben új szintre emelt, amikor arról beszélt, hogyha megszületik a békemegállapodás, azonnal megjelennek Ukrajnában a nyugati fegyveres erők, és repülőgépek lesznek a levegőben. Mivel járna ez? Hogyan értékeli ezt a kijelentést?

Tehát ha háborúról beszélünk, és arról a veszélyről, amit a háború jelent Magyarországra, akkor két szakaszt kell elkülönítenünk. Van a mostani, közvetlen veszély. Ma a közvetlen veszély az, hogy a magyarok pénzét elviszik Ukrajnába. A következő veszély az, hogy elviszik a magyar fiatalokat katonának, besorozzák őket, erről beszélnek Európában, európai hadsereg, közös európai parancsnokság, azt valószínűleg nem mi fogjuk adni, vagy nem mi adnánk, tehát valaki más rendelkezne majd a besorozott magyar fiatalok bevetéséről. Ez elfogadhatatlan! És van egy harmadik vagy ennek a második fázisnak egy következő lépése, ami a NATO-főtitkár szavaiból bomlik ki. És nemcsak a NATO-főtitkár szavai, hanem vannak írásos megállapodások franciák és angolok között, vannak ezt szóban megerősítő német nyilatkozatok, amelyek azt mondják, hogy ők katonákat akarnak állomásoztatni Ukrajna területén. Ezt ők – azt hiszem – biztonsági garanciának nevezik, amire az oroszok megmondták, és minden nap megmondják, hogy ezt ne tegyétek, mert ha Ukrajna területére nyugati katonák lépnek, azok katonai célpontot jelentenek az oroszok számára, vagyis lőni fognak rájuk. Az azt jelenti, hogyha katonákat küldünk Ukrajnába úgy, hogy erről nincs megállapodás az oroszokkal, az azt jelenti, hogy európai hadsereg, európai katonák harcolnak az oroszokkal Ukrajna területén. És ez általában nem szokott jól elsülni, és akkor ez azt a veszélyt is magával hozza, hogy akkor közelebb kerül a frontvonal, közelebb kerül a háború Magyarország határaihoz. Tehát ma még elsősorban a pénzügyi veszedelmet érezzük. De ha megvalósul a nyugati terv, akkor a háború közelebb jöhet Magyarországhoz, sokkal közvetlenebbül leszünk ebben érintve, és a háború romboló hatása, akkor már nemcsak gazdasági, hanem fizikai romboló hatása is elérheti Magyarországot. Ezért nekünk most, az elején világosan meg kell mondani, semmilyen körülmények között nem fogunk háborúba keveredni Oroszországgal – se Oroszország területén, se Ukrajna területén. Magyarország csak védelmi szövetségben hajlandó részt venni.

Igen, de nagyon érdekes ezzel kapcsolatban, amit mond, hogy az Európai Néppárt kongresszusán arról is szó volt, ez most volt a napokban, szinte Rutte szavaival egy időben, hogy vizsgálják meg, hogy hogyan lehet végrehajtani az uniós alapszerződésnek azt a passzusát, ami arról szól, hogy a tagállamok segítséget és támogatást nyújtsanak egymásnak, ha megtámadnak egy uniós országot.

Ez a probléma Ukrajna uniós tagságával, ezt próbálom mondani itt, Magyarországon, és van, akihez már elértem, de van, akihez még nem, hogy Ukrajna európai uniós tagsága azt jelenti, hogy egy Oroszországgal háborúban álló országot veszünk föl, és ha az unió valamely tagja háborúban áll, szükségszerűen a többiek is belevonódnak ebbe a háborúba. Ukrajna európai uniós tagsága azonnali háborút jelent Oroszországgal, ha pedig éppen béke van, akkor folyamatosan magában hordozza a háború kockázatát. Egy 1.200 kilométer hosszú frontvonalról beszélünk! Még ha lesz is béke, nem lehet tudni, hogy ez mennyire lesz tartós, ezért Ukrajna felvétele közvetlen háborús fenyegetést jelent minden európai ország számára. Persze az Atlanti-óceán partján kérnek egy kávét, őket ez olyan nagyon nem izgatja, mert messze vannak. De mi itt vagyunk, mi már voltunk Oroszországban, illetve voltunk Oroszországhoz tartozó ukrán területen háborúban, tudjuk annak a következményeit, tudjuk, hogyha onnan az oroszok támadást indítanak, akkor elsősorban mi fogunk szenvedni, és ezt mindenképpen meg akarjuk előzni. Ezért le akarjuk beszélni az európai barátainkat erről a szamárságról vagy kockázatos dologról, hogy ők katonákat állomásoztassanak Ukrajnában az oroszokkal való megegyezés nélkül, mert ez háborút jelent először Közép-Európa, majd egész Európa számára.

Közben tovább mérgesedett a magyar–ukrán viszony is, miután ismét életét vesztette egy magyar állampolgár a kényszersorozások miatt, amelyre válaszul három, kényszersorozásért felelős ukrán vezetőt kitiltott a kormány. Mit lehet kezdeni? Elrettentő lehet-e ez a kényszersorozások ügyében?

Olyan nagyon nagy riadalmat nem okoz szerintem az ukrán katonai vezetésben, de jelzésnek mindenképpen fontos. Tehát azt nem remélhetik Ukrajnában, hogy kényszersorozással, emberek kínzásával, elfogásával, nyakon fognak vagy nyakon csípnek magyarokat, olyanokat is, akik alkalmatlanok katonai szolgálatra, mint a legutóbbi magyar áldozat, és meghalnak, vagy agyonverik őket, mint az előző magyar kényszersorozottat, és mi ezt szó nélkül fogjuk tűrni. Igaz, hogy Brüsszel falaz Kijevnek. Tehát mi Brüsszelben eljárásokat indítunk, és kezdeményeztük, hogy Brüsszel szólaljon meg ebben az ügyben, és jelezze az ukránoknak, hogy ilyen körülmények között ők, mi, Brüsszel, Európa nem fogja támogatni Ukrajnát, de Brüsszel ezt elutasította. Tehát arra nem számíthatunk, hogy az Ukrajnában élő magyarokat Brüsszel megvédi, mert Brüsszel gond nélkül feláldozza az Ukrajnában élő magyarokat az ukrán–orosz háborúban. Nem érdekli őket a magyarok sorsa. Ez csak nekünk fontos. Ezért nekünk kell kiállni, nekünk kell megszólalni, és világossá kell tenni az ukránok számára, hogy figyelünk, minden ilyen bűnüket följegyezzük, és megtorlást fogunk alkalmazni, következményei lesznek az ilyen eseteknek. Tehát ne reménykedjenek abban, hogy ez büntetlenül folytatható. És ezt jeleznünk kell, és előbb vagy utóbb ennek majd érvényt is fogunk szerezni. Az az első lépés, hogy kitiltottuk őket.

Mindarra, amiről eddig beszéltünk, a háború folytatására, Ukrajna finanszírozására, a rezsicsökkentés elleni támadásokra lehet nemet mondani a nemzeti petícióban. Ugyanakkor a NATO főtitkára, uniós vezetők, de a nagy tagállamok vezetői is arról beszélnek, hogy létfontosságú, hogy fennmaradjon Ukrajna támogatása. Mennyit ér az ő szavukkal szemben azoké, akik visszaküldik a petíciót?

Nézze, Magyarország arra nem vállalkozik, én legalábbis semmiképpen nem vállalkozom, hogy több mint húsz, nálunk nagyobb vagy többségében nálunk nagyobb európai országot legyűrök egy vitában, és érvényt szerzek a magyar akaratnak. Ez túl van azon, ami lehetséges. Persze dolgozom azon, hogy az európai emberek fellázadjanak a háborúval szemben, és egyre inkább a béke oldalára álljanak. Ezt nem minősítik barátságos gesztusnak a háborúpárti kormányok, de hát ilyen az élet. Az egyetlen esély arra, hogy Európa megmeneküljön a háborútól, az, ha az olyan emberek, akik békét akarnak, és akik ott is éppúgy többségben vannak, mint Magyarországon, rászorítják a saját kormányaikat a háborús politika helyett egy békepolitikára. Ezért természetesen mi a Patrióták nevű pártszövetséggel európai szinten is szervezkedünk, de azt egyetlen magyar választópolgár sem gondolhatja komolyan, hogy a magyar miniszterelnök egy brüsszeli vitában a franciákkal, a németekkel, meg a Jóisten tudja, kikkel, lengyelekkel, tehát nagy országokkal szemben a háborús politika helyett többségre viszi a békepolitikát. Ez irreális! Magyarország méretei, ereje ilyen ambíciót nem tesznek reálissá. Ezért nekünk egyetlen lehetőségünk marad, hogy kimaradjunk ebből. Amit az európaiak csinálnak, egy rossz dolog. Miután nem tudjuk jó dologra változtatni, ezért az az ambíciónk, hogy a rossz dologból kimaradjunk. Az is nagyon jó, ha nem vagyunk benne a rosszban – így is mondhatnám. Tehát az én ambícióm, és szerintem Magyarországnak ezt azonban érdemes megcéloznia, mert reális ambíció, hogy kívül tartsuk Magyarországot a háborún, ne vegyünk részt azokban a lépésekben, amelyek Európát minden nap közelebb viszik a háborúhoz, és ne engedjük, hogy a magyarok pénzét elvigyék Kijevbe, elvigyék Ukrajnába. Ki kell maradnunk! Ehhez nemeket kell mondani, és konfliktust kell vállalni Brüsszellel. Ha nem vállalsz konfliktust, nem tudsz kimaradni, megfogják a grabancodat, és téged is berántanak. Ezért nem jó, hogyha brüsszeli bábkormány van Magyarországon, ezért kell nekünk nemzeti kormány, mert csak az képes biztonságot adni Magyarországnak.

A napokban érkező emelt fizetésekről és családtámogatásokról, az ukrán kényszersorozásokról és a nemzeti petíció jelentőségéről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.