Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Lassan magunk mögött hagyjuk a januárt, és ezzel együtt remélhetőleg azt az extrém hideget is, amely az elmúlt hetekben tapasztalható volt. Az emiatt megugró fűtési költségeket a kormány úgy kompenzálja, hogy a januári fogyasztás 30 százalékát elengedi. Hogy miért született ez a döntés, és hogyan fenntartható a jelenlegi uniós körülmények között a rezsicsökkentés, azt is megkérdezem Orbán Viktor miniszterelnöktől. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Kezdjük a 30 százalékos rezsistoppal. Mennyivel nőtt volna a családoknak a rezsiszámlája, ha nem lépik meg ezt az intézkedést?

Mi úgy számoljuk, hogy 30 százalékkal vagy afölött, de érdemes azt elképzelni, hogyha egyáltalán nincs semmilyen rezsicsökkentési rendszer Magyarországon úgy, mint Nyugat-Európában, ahol nincs ilyen, mi történt volna a magyar családokkal. Itt szerintem százezerszám család került volna fizetésképtelen helyzetbe. Már beépült a gondolkodásunkba az, hogy Magyarországon van rezsicsökkentés, és nem szoktunk arra gondolni, hogy de máshol meg nincs. És ezért van az, hogy itt, Közép-Európában is lengyelek, csehek háromszor, kétszer-háromszor, de van, aki négyszer annyit fizet, mint mi, nem is beszélve az osztrákokról meg a németekről. Tehát ma Magyarországon az egy különleges dolog, hogy van egy olyan rendszer, ami egyébként sok vitát vált ki alapvetően a nemzetközi cégekkel és az energiacégekkel, de van egy rendszer, amely az energiarendszeren belül keletkező profitot elvonja, legalább részben elvonja a kereskedőktől és az energiacégektől, és azt visszaosztja támogatás formájában úgy, hogy leszorítja az árakat. Tehát ez egy egyedülálló rendszer. És ezért minden egyes évben meg is kell harcolnunk, mert miután egyedi, az unióban ilyen nincs, szokatlan, és ott ki is akarják nyírni. Hiszen a nagy nemzetközi cégek lobbiereje erős Brüsszelben, az ő profitjuk fordul vissza a rezsicsökkentésbe, és jut el a családokhoz. Most meg egy extrém hideg volt. Nagy dilemmában voltunk, mert a tél olyan, hogy szokott hideg lenni, és még lehet is, mert nincs vége, hogy ilyenkor a kormánynak csak a legrászorultabbakkal kell-e foglalkoznia, vagy mindenkinek könnyítenie kell a terhein. És ha az ember belenéz, mint egy feneketlen mély kútba az energiafogyasztás számlázási rendszerébe, akkor ott olyat lát, amitől megretten. Tehát épeszű ember ebben nem igazodik ki. Szerintem még az akadémiai tagság sem biztos, hogy elég ahhoz, hogy az ember megértse, hogy hogy’ jön ki az a gázszámla. Van, aki bediktál, van, aki átalányt fizet, van, aki jelleggörbe alapján, fogyasztási görbe alapján fizet. Tehát úgy láttuk, hogyha nem alkalmazunk egy általános szabályt, akkor rengeteg igazságtalanság jön létre, és a végén még, miközben elköltünk rengeteg pénzt, úgy fogják érezni az emberek, hogy igazságtalan lett a rendszer. Ezért végül is arra jutottunk, hogy azt tesszük, hogy mindenkinek a januári számlájának a 30 százalékát jóváírjuk, átvállaljuk, a fogyasztás, az elfogyasztott mennyiség 30 százalékát átvállaljuk. Azt gondoljuk, hogy még ez van legközelebb ahhoz a megoldáshoz vagy ahhoz a kívánalomhoz, hogy mindenki úgy érezze, hogy méltányos arányban csökkentették a terheit.

Említette, hogy sok vita övezi a rezsicsökkentést, és azért itt vannak ellátásbiztonsági kérdések, hiszen kell egy megfizethető árú nafta, hogy jöjjön, hogy ez fenntartható legyen, és vannak politikai kérdések is. Ugye, azt látjuk, hogy Brüsszelben megszavazták azt, hogy orosz gáz 2027 végétől nem jöhet az Európai Unióba. Mennyire biztos ennek fényében a rezsicsökkentés a következő időszakban?

Vannak a rezsicsökkentés körül belpolitikai, magyarországi viták, és megjelenik ez a vita aztán Brüsszelben is. Most ami a magyar vitákat illeti, mikor ezt a rendszert bevezettük – ez olyan régen volt, hogy szerintem már senki sem emlékszik rá –, valamikor 2013-2014 környékén lehetett, akkor a baloldal ezt támadta, a DK támadta. Időközben ők erről leszoktak, mert kiderült, hogy a választópolgárok viszont akarják, kívánják, fontos nekik, nagyon sok család nem is boldogulna enélkül. Úgyhogy a DK erről leszokott, de megjött a Tisza, aki most ezt folytatja. Tehát ma Magyarországon van rezsicsökkentés-ellenes, rezsicsökkentést eltörölni akaró politikai erő, ez a Tisza. Hol azt mondják, hogy humbug, de a legszebb mondat, amit megjegyeztem, az az, hogy „van, amikor, ha többet fizetsz valamiért, az sokkal jobb dolog.” És elgondolkodtam, hogy van-e ilyen? Szerintem nincs, és hogy a rezsi nem ilyen, az biztos. Tehát zajlik ez a vita továbbra is Magyarországon. Nincs abban semmi túlzás, hogy az áprilisi parlamenti választás egyik tétje, hogy marad-e a rezsicsökkentés, vagy nem. Ha nemzeti kormány lesz, akkor marad, ha nem nemzeti kormány, hanem brüsszeli kormány van, akkor azt el fogják törölni. Nem ezt az extra hideg miatt bevezetett rezsistopot, hanem úgy, ahogy van, az egészet. Ezt onnan is lehet tudni, hogy a külső vita, tehát a Brüsszelben zajló vita arról szól, hogy betiltsák-e a tagállamoknak, hogy orosz olajat és gázt vásároljanak. Most a rezsicsökkentés alapja az az olcsóbb energia, amit mi Oroszországból tudunk megvenni. Ha az nincs, akkor nincs rezsicsökkentés. Tehát ha valaki azt mondja, hogy az a célja, mint ahogy a Tisza energiapolitikusai ezt mondják, hogy le kell válni az orosz gázról meg olajról, azzal azt is mondják, hogy a rezsicsökkentésnek vége van. És az egész rendszer a feje tetejére fog állni, és akkor kezdődik a családoknak egy alkalmazkodási periódusa, hogy hogyan a fészkes fenébe fogják a kétszer-háromszor nagyobb számláikat kigazdálkodni abból a jövedelmükből, amely nyilván nem tud ugyanilyen gyorsan növekedni. Tehát itt komoly fenyegetés kopogtat az emberek ajtaján. Tehát ez a csata Brüsszelben zajlik. Na, most ahhoz, hogy a rezsicsökkentést folytathassuk, ahhoz nekem három súlyos és nehéz tárgyalást kellett az elmúlt időszakban lefolytatnom. Az első, hogy meg kellett győznöm az amerikai elnököt, aki szintén annak a híve, hogy az orosz olajról és gázról váljon le Európa, és szankciókat is vezet be azok ellen, akik ezt nem teszik, tehát meg kellett őt győznöm arról, hogy ezt Magyarországgal szemben ne csinálja, mert ez tönkretesz bennünket. Mert Magyarország egy olyan ország, amely nem tud tankerhajókon idehozni se gázt, se olajat, nekünk vezetékes szállítás kell. Őt sikerült erről meggyőznöm, és kaptunk egy kivételt. Utána meg kellett állapodnom az oroszok elnökével, hogy ugyan az ukránok szétlövik gyakorta az orosz szállítási útvonalakat meg átemelő állomásokat, kompresszorállomásokat, ennek ellenére, amit vállaltak a szerződésben, hogy szállítanak Magyarországra, azt a mennyiséget szállítani fogják a jövőben is. Utána meg kellett állapodnom a törökök elnökével, hogy az útvonalat, amely Oroszországból Törökországon keresztül följuttatja az energiát, elsősorban a gázt ide, hozzánk, Közép-Európába és Magyarországra, ezt az útvonalat, illetve ennek a biztonságát ő garantálja. Ez a három megállapodás most az, amely a bázisa, a fundamentuma, biztos alapja a magyar rezsicsökkentésnek. És most még Brüsszelt kell megfékeznünk. Ugye, Brüsszel odáig nem ment el, hogy azonnali tilalmat rendeljen el, de a múlt héten hozott egy döntést, hogy majd 2027-től ezt már nem lehet. Ez az a döntés, amit nekünk meg kell semmisítenünk.

Na, igen, emiatt egy pert indít Magyarország. Viszont ez a per, hogyha most el is indul, az biztos, hogy nem ér véget a választásokig. Ebből a szempontból mi lehet a választások tétje, és azzal visszacsatolunk egy kicsit oda is, hogy a Tisza energiaszakértője, Kapitány István azt mondja, hogy megoldható egyszerre az orosz energiáról való leválás és a rezsicsökkentés fenntartása.

De nem mond igazat. Tehát ez lehetetlen! Tehát aki azt állítja, hogy a rezsicsökkentés mai rendszerét és annak a mai mértékét fönn tudja tartani orosz gáz nélkül, az nem mond igazat. Tehát vagy-vagy, ezek össze vannak kötve. Ugyanis ma a forrása a rezsicsökkentésnek éppen az, hogy olcsóbb orosz energiát tudunk behozni, az ebből keletkező extraprofitot meg elvesszük a cégektől, és azt osztjuk vissza az emberekhez. Ha ez nincs, akkor nincs forrása a rezsicsökkentésnek. Akkor ki kell fizetni a piaci árat úgy, ahogy kifizetik mindenhol Európában, leszámítva Magyarországot. Ez egy rendelet, amit kiadtak Brüsszelben. Ezt mi nem akarjuk végrehajtani. Ezt nekünk meg kell változtatni. Erre van másfél évünk, most 2026 január végén vagyunk, 2027 január elsejéig ezt meg kell változtatnunk, vagy valahogy ki kell cseleznünk, ezt mindenképpen el kell kerülnünk. Ezt ha alkalmazzuk, akkor fejre állnak a háztartások.

Meglátjuk, hogy akkor mi lesz ennek a sorsa, de ha már a választás tétje szóba került, ez nemcsak Magyarországon érdekes kérdés, hanem úgy tűnik, hogy Ukrajnában is, hiszen egyre élesebb üzeneteket hallunk Kijevből. A külügyminiszter szerint például Ön veszélyt jelent a saját népére, és Zelenszkij is Davosban nagyon éles kritikát fogalmazott meg Önnel kapcsolatban. Erre kell számítanunk a következő két hónapban? Egyáltalán: mi ezzel az üzengetéssel az ukránok célja?

Először is van egy összjáték Brüsszel és Ukrajna között. Ugyanis az előbb említett brüsszeli rendelet, amelynek az indokaként azt hozzák elő, hogy ezzel Ukrajnát segítik. Tehát azzal, hogy nem engedik, hogy az oroszok olcsó gázt szállítsanak Magyarországra, ezzel Ukrajnát segítik. Ugyanakkor ilyen tilalmat az Európai Unió nem állíthatna föl. Tehát Brüsszel itt összejátszik Kijevvel. Az a helyzet, hogy az Európai Unió alapszerződése világosan leírja, hogy minden tagállamnak nemzeti hatáskörbe tartozó joga, hogy döntsön arról, hogy milyen energiát, milyen fajtát, és honnan szerez be. Ebbe nem szólhat bele Brüsszel. Ha bele akar szólni, akkor ezt egy úgynevezett szankciós rendszerben teheti, tehát szankciót kell kivetni, de egy szankciós döntéshez egyhangúság kell. Ez azt jelenti, hogy például míg egy ország is van, amely ragaszkodik ahhoz, hogy ő más energiapolitikát folytasson, mint amit Brüsszel kér, joga is van ehhez, és meg is tudja védeni ezt az érdekét. Ezt csináltuk eddig minden alkalommal. Most Brüsszel azt találta ki – ismét Kijevre hivatkozva –, hogy ez, amit ő most bevezet, ez a rendelet nem szankció, hanem egy kereskedelempolitikai lépés. És a kereskedelempolitikai döntésekhez nem kell egyhangúság, és így ki lehet kerülni a magyar meg a szlovák ellenállást. De teljesen nyilvánvaló, hogy a tartalma ennek a döntésnek szankciós, és minden döntést – ezt minden jogi egyetemista első éves korában megtanulja –, minden szerződést, minden döntést a tartalma szerint kell elbírálni, nem aszerint, hogy minek hívja magát. Ez egy szankciódöntés, amit kereskedelempolitikainak neveznek, de ettől ez még egy szankciós döntés tartalma szerint, ezért az ide vonatkozó szabályok szerint is kellene eljárni. Tehát ez egy összjáték Kijev és Brüsszel között. Mi az értelme ennek az összjátéknak? Brüsszel is meg Kijev is szeretne olyan kormányt Magyarországon, amely befekszik Kijevnek is, meg befekszik Brüsszelnek is. Tehát olyan kormányt akarnak, ami nem áll ellent. Most az ukránokat értem ebből a szempontból, hiszen mi nem akarunk katonát küldeni Ukrajnába, már vannak uniós országok, amelyek megállapodtak írásban, hogy küldenek majd katonákat, mi nem küldünk fegyvert, és nem vagyunk hajlandóak hozzájárulni, hogy az unió költségvetéséből finanszírozzák Ukrajnát. Tehát nem küldünk pénzt sem Ukrajnába. Az ukránoknak meg az az érdekük, hogy elvegyék a mi pénzünket, hiszen háborúban állnak, és van egy tervük, úgy hívják, hogy ukrán jóléti terv, és 800 milliárd eurót kérnek, követelnek, mert ott, arrafele ez a stílus, követelnek a következő tíz évben, és kérnek, követelnek még 700 milliárdot katonai eszközökre. Ez 1.500 milliárd euró. Ez a pénz nincs. Brüsszel ezt a pénzt oda akarja adni, mert Brüsszel és Kijev között van egy szövetség. Most vagy hitelt vesznek föl, amit persze a tagállamoknak kell majd visszafizetniük, mi erre is nemet mondunk, vagy Brüsszelnek több pénzt kell begyűjtenie a tagállamoktól. Most Brüsszel mind a kettőt csinálja: hitelt is akar fölvenni és odaadni a pénzt az ukránoknak, és több befizetést követel a tagállamoktól. Ezért van az, hogy Brüsszel Kijevvel együtt egy olyan kormányt akar, amely majd megemeli az adókat, megemeli az állami bevételeket, és így több pénzt tud befizetni Brüsszelbe. Ez a játék neve. Tehát ma Brüsszel és Kijev nemcsak a magyar energiapolitika meghekkelésében, megfektetésében, ellehetetlenítésében érdekelt, hanem egy sokkal nagyobb közös tervük is van, hogy legyen végre egy ukránbarát, Brüsszel-barát kormány Magyarországon. Erről szól az áprilisi választás.

Na, igen, de közben – hivatalosan legalábbis – a Tisza is azt mondja, hogy kimaradna a háborúból, és például azt mondja, hogy nem támogatja Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását sem. Ha ez így van, akkor miért akarnának mégis Kijevből és Brüsszelből kormányváltást?

Először is Brüsszelben legutóbb, amikor ott voltunk a tanácsülésen, kaptunk egy dokumentumot, amely leírja, hogy Brüsszel mit szándékozik tenni. Most a pénzen túl abban az van benne, hogy 2027-ben Ukrajnát már föl akarják venni. Ennek az az oka, hogy a 2028-tól induló hétéves európai költségvetésben már Ukrajnának a költségvetésből akarnak pénzt adni. Ez azt jelenti egyébként, hogy a közép-európaiaktól, tőlünk veszik ezt majd el. Tehát van egy időhatár, hogy sikerül-e Ukrajnát behozni az unióba a következő hétéves költségvetés kezdetéig. És erről van egy dokumentum, ez a terv. A Tisza pedig itthon csinált egy népszavazást. Tehát volt egy tiszás népszavazás arról, hogy a Tisza hívei támogatják-e Ukrajna tagságát. És ott több mint a fele támogatta. Tehát itt azért van egy véleménykülönbség Magyarországon, mert a tiszás szavazók a legutóbbi általuk szervezett szavazás eredményeképpen, mondhatjuk, hogy ők Ukrajna tagságát támogatják. De ha Ukrajna ma bent lenne az unióban, akkor most háború lenne Európában. Tehát olyan nincs, hogy van egy tagállam, amelyik háborúban áll, mondjuk, Oroszországgal, a többiek meg ezt nézik kívülről. Ha ilyen helyzet állna elő, hogy egy tagállam áll háborúban, akkor a többi tagállam egymás után vonódna be ebbe a háborúba. Tehát az egy illúzió, hogy van egy olyan tagállamunk, aki harcol valakivel, ráadásul egy nagyhatalommal szemben, és nagyon súlyos harcokat vív éveken keresztül, miközben tagja az Európai Uniónak, és az Európai Unió tagállamai pedig nem vonódnak bele a háborúba. Ilyen nincsen! Ha tag valaki az unióban, és háborúba keveredik, belevisz, belekever bennünket is. Ezért Ukrajna tagsága nemcsak gyorsítottan, semmilyen formában nem képzelhető el szerintünk. Ráadásul tönkretenné a magyar gazdaságot, rögtön rövid távon a gazdákat, akik így is szenvednek, mert, ugye, az eltérő szabályozások miatt olcsóbban termelő és nagy mennyiséget termelő ukrán áruk megjelennek az európai piacon, és tönkreteszik az európai gazdák termékeit, illetve piacait, és legközelebb, ugye, Ukrajnához mi vagyunk, ezért mi szenvedjük el közép-európaiak – nemcsak magyarok – ennek leginkább a következményeit. Van is összefogás, szlovák, román, lengyel, magyar gazdaösszefogás, hogy ezt mindenképpen állítsuk meg. De aztán jönnek a többiek is, tehát Ukrajna utána elviszi a pénzünket, ez egy feneketlen zsák, nem marad az európai fejlesztésekre pénz, így is lassul az európai gazdaság fejlődése, akkor pedig végképp beesik a nulla alá. Tehát Ukrajna tagsága háborút jelent, és azt, hogy az európaiak pénze Ukrajnába megy. Ez a csata neve, ami Brüsszelben zajlik. Ezt a csatát meg kell nyerni. Most úgy tűnik, hogy ez nehéz csata, biztos vannak, akik szerint nyerhetetlen is, na, de a migrációs csata is ilyen volt. Egyedül kezdtük, mégis megnyertük. Most már legutóbb, amikor pénzt akartak küldeni Kijevbe, már hárman voltunk: a szlovákok, a csehek és mi, és látom, hogy Ukrajna tagságának ügyében is lázad az európai nép. Az európai emberek nem akarnak ilyen összegeket elküldeni Ukrajnába, és nem akarják Ukrajna belépését sem. Föl fog lázadni, ha mi, magyarok meg közép-európaiak jól csináljuk, a nyugat-európai országok is fel fognak lázadni, rá fogják kényszeríteni a saját országaikat, a saját vezetőiket, hogy ezeket az őrültségeket ne támogassák. Tehát ez egy nehéz, de megnyerhető mérkőzés. Persze először itthon kell nyerni áprilisban, és utána lehet nyerni Brüsszelben.

Egyébként tegnap mondta Friedrich Merz német kancellár, hogy nem reális ez a 2027-es gyorsított tagság Ukrajna szempontjából…

Alakul ez…

…de az uniós érv Ukrajna támogatásával kapcsolatban mindig, és ez az alapvető emberi érzésekre próbál reagálni, hogy az oroszok veszélyesek, és azért kell Ukrajnát támogatni, hogy ne támadjon meg minket, mármint az Európai Uniót. Ez a védelem nem ér meg ennyit?

Nem, mert az ukránok nem tudják megvédeni Európát Oroszországtól, az ukránok nem erősítik Európát, hanem gyengítik, és belerántanak bennünket egy háborúba. Azt a pénzt, amit Ukrajnának adunk, vagy akarnak adni, azt az európai országok hadseregeinek és eszközeinek a fejlesztésére kell fordítani. A mi védvonalunk Oroszországgal szemben nem az ukrán–orosz határ, hanem ott, ahol a NATO határa véget ér. Ez a közép-európai országok keleti határvonala. Ezt kell tudnunk megvédeni. És Ukrajnát pedig egy köztes állapotban kell tartanunk, lehetőleg nem háborúval, hanem inkább megállapodásokkal. Tehát Európa akkor lesz biztonságban, hogyha lesz elég katonai ereje, hogy megvédje magát bármilyen támadással szemben, ez ma nincs így, ezért fejleszteni kell, másfelől pedig Ukrajnáról egy olyan megállapodást kell kötni az oroszokkal, amely egyfajta biztonsági sávot, ütközőzónát, biztonsági zónát jelent a mi számunkra. Tehát ott nem állomásozhatnak orosz katonák nyilvánvalóan. De ez egy másik dolog, ez már a tárgyalások kérdése, amik úgy, ahogy zajlanak, illetve reményeink szerint megtörténnek a következő időszakban.

Ha már a gazdasági szempontokat is említette, ugye a Századvég kiszámolta azt, hogy Ukrajna finanszírozásából 5.700 milliárd forint jutna Magyarországra, és ez egy átlagos magyar háztartásra vetítve 1 millió 400 ezer forintos terhet jelentene. Hogyan befolyásolná ez azoknak a plusz kedvezményeknek az értékét, családi adókedvezményt, szja-mentességet vagy az év eleji fizetésemeléseket, amelyeket épp most februárban kapnak majd kézhez az érintettek?

5.652 milliárd forintról beszélünk, illetve 5.652,9 milliárdról egész pontosan, és ha szétosztjuk a magyar családok között, akkor az háztartásonként 1,4 millió, tehát 1 millió 400 ezer forintot jelentene most. Csak mondom, hogy ezek mindig alulbecsült számok, tehát úgy van, hogy kérnek valamennyit, aztán kiderül, hogy sosem elég, és az még megy följebb. Tehát ha egyszer kinyitod ezt a kaput, nem tudod újra bezárni. Ez azt jelentené, hogy Magyarországnak vagy többet kell befizetnie az unióba, amit Brüsszel most követel is, fizessünk be többet. Hogy’ tudunk többet befizetni? Brüsszel meg is mondja: töröljétek el a rezsitámogatást, és a pénzt küldjétek el Brüsszelbe. Emeljétek föl az adókat, a többletpénzt küldjétek el Brüsszelbe. Tehát ő meg is mondja, hogy mit kell csinálni. Töröljétek el a 13. havi nyugdíjat, és küldjétek el a pénzt Brüsszelbe. Tehát nekik van elgondolásuk arról, hogy hogyan kell a magyar gazdaságot átalakítani, hogy Brüsszelnek több pénzt tudjanak szerezni Magyarországról. Ezt hívják konvergenciának. A Tiszának a gazdasági programja, amit tagadnak, de tudjuk, hogy létezik, szerzői vannak, sőt most már szemtanúk is, ha jól látom, tehát az a program ezt a nevet is viseli. Tehát a Tisza gazdasági programja egy konvergenciaprogram, amely a Brüsszelből érkező kívánalmakat elégíti ki, amely kívánalmak azért érkeznek Magyarországra, hogy utána Brüsszelnek több pénze legyen az ukrán háború finanszírozására. A másik lehetőség, hogy Brüsszel hitelt vesz föl, most legutóbb éppen 90 milliárdot. Azt a hitelt fölveszi a pénzpiacokról, mondjuk úgy, hogy a bankároktól, majd ezt a pénzt kölcsönadja Kijevnek azzal, hogy majd Kijev visszafizeti, és mi meg visszaadjuk a bankároknak. Na, de minden gyerek tudja, hogy Kijev a következő néhány száz évben egy fillért nem fog tudni visszafizetni, mert honnan tudna, ezért majd, amikor lejárnak ezek a hitelek, Kijev nem tud fizetni, ezért mi fogjuk visszafizetni a pénzt a bankároknak. Vagyis a gyerekeink meg az unokáink. Tehát amit az unió most csinál, az részben az, hogy megsarcolja a tagállamokat, részben tönkreteszi a gyerekeink meg az unokáink jövőjét. Ezért nem szálltunk be csehek, szlovákok, magyarok ebbe a 90 milliárd eurós hitelbe se.

Ezt az 1 millió 400 ezer forintos plusz terhet tudná kompenzálni a költségvetés, vagy hogyan tudnák egyáltalán a családok ezt kigazdálkodni?

Elveszik tőlük. Ha brüsszeli kormány jön, már voltak, volt már Magyarországon brüsszeli kormány, volt itt Gyurcsány-kormány meg Bajnai-kormány, nem kérdezték meg az embereket. Elvették a pénzüket, és kész. Hát ez így lenne. Most azért nincs, elszoktunk már ettől, nemzeti kormány van. A nemzeti kormány nem fogadja el a Brüsszelből jövő utasításokat, megszűri, átalakítja, kikerüli. Átalakítja úgy, hogy az jó legyen Magyarországnak. De ez nem volt mindig így, csak az elmúlt tizenöt évben hozzászoktunk, hogy persze, Magyarországon nemzeti kormány van, és így védve vagyunk például a brüsszeli marhaságokkal vagy túlzó követelményekkel szemben is. De ha brüsszeli kormány van, akkor ez a gát nincs.

Ha már pluszjuttatásokról beszéltünk, ma érkezik meg a hathavi fegyverpénz a rendvédelmi dolgozóknak, az érintetteknek. Miért éppen ők azok, akik megkapják ezt az összeget?

Három vagy négy évvel ezelőtt fizettünk. Az volt a tervünk, hogy négyévente, legalább négyévente, ha lehet, inkább háromévente fizetünk fegyverpénzt. Ez egy különleges része a magyar társadalomnak. Most beszélünk a rendőrökről, katonákról, tűzoltókról, akiknek fegyverük van. Persze mások is szolgálnak a magyar államon belül azért, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat, vagy a gyerekeik rendes tanítást kapjanak, vagy meggyógyítsák a magyar embereket, ők az egészségügyben dolgozók. De ami megkülönbözteti a fegyvereseket az összes többi szolgálatban állótól, az, hogy az ő esküjükben az van, hogy az ország érdekét megvédik, a rendőrök azt az esküt teszik, hogy életük kockáztatásával, a honvédek pedig azt, hogy az életük feláldozásával is. Ez egy olyan erős elkötelezettség, amit szerintem el kell ismerni. Tehát aki úgy áll állami szolgálatba, hogy a saját élete kockáztatásával is el fogja látni a feladatot, vagy ha kell, akkor fel is áldozza, mint a katonák, annak extra elismerés jár. Ezért is hívjuk fegyverpénznek. Tehát ők azok, akik fegyverrel védik Magyarország biztonságát, legyen szó határőrizetről, legyen szó katonai készültségről vagy éppen utcai közbiztonságról és közrendről. És jól végezték a munkájukat az elmúlt időszakban. Mert lehetne vitatni ezt a fegyverpénzt, ha azt mondhatnánk, hogy igen, igen, de a munka minősége nem olyan, amit szeretnénk. De jól dolgoznak. Először is Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa. Az, hogy nincsenek új rendőrviccek, az mindig mutat valamit. Az azt jelenti, hogy fölértékelődik a szakma, ugye? Tehát korábban voltak parasztviccek is, azok is eltűntek, ahogy a magyar mezőgazdaság meg a magyar mezőgazdaság tekintélye megnövekedett. Tehát ma ez már nem egy lesajnált testület, a rendőrség sem. Ugye, itt azért érettségizett emberek vannak, komoly iskolai végzettség szükséges ehhez a munkához, és jól is dolgoznak. És a hadsereg is fölgyorsította a gyakorlatozásnak a rendjét, alkalmazkodott a háborús helyzethez, fejlesztéseket indított el, belső átalakítást hajtottunk végre, egyeseknek el kellett hagyniuk az állományt, mások beléptek, megnőttek a követelmények. Tehát azt gondolom… A katasztrófavédelem, láttuk legutóbb is a hóhelyzetben kiválóan teljesít, szóval megérdemlik, hogy ezt az extra megkülönböztetést az ő javukra elvégezzük.

A rezsicsökkentésről, Ukrajna további támogatásáról és a hat havi fegyverpénzről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.