Orbán Viktor interjúja a Karcag Televíziónak

Szabó Ferenc: Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Karcag Televízió nézőit. Bízom abban, hogy az elkövetkezendő percekben egy érdekes beszélgetést láthatnak, hallhatnak majd, ugyanis nem mindennapi vendég ül itt velem szemben, a stúdióban. Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm stúdiónkban Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét! Köszöntöm!

Jó napot kívánok, köszönöm a meghívást! Örülök, hogy itt lehetek.

Mi köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat, Miniszterelnök úr! Egy nagyon fontos dolog történt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye életében a mai napon, mégpedig Karcag és Törökszentmiklós között átadásra került az M4-es gyorsforgalmi út mintegy 36 kilométeres szakasza. Milyen előnyökhöz juthat így ez a vármegye?

Az Alföldnek volt az a problémája, hogy elkerülték az autósztrádák és a gyorsforgalmi utak. Aztán északra ez megoldódott, a Jászságot sikerült bekötni az M3-assal az ország közlekedési vérkeringésébe, aztán sikerült Békéscsabát is bekötni Kecskeméten keresztül, bár ott még van hiányzó szakasz, amit most építenek, de mindig itt volt a kettő között ez az elzárt vagy bezárt térség, ahol Önök élnek, és, ugye, itt csak az M4-es jelent megoldást. És ezért az M4-es fejlesztés, ami a szolnokiaknak is hiányzott, mindig is a mi Alföld-programunk középpontjában állt. Megépítettük ráadásul a román határtól Berettyóújfaluig azt a szakaszt, az is megvan már, a Berettyóújfalu és Szolnok közötti szakasz maradt még, és akkor megépítettük Törökszentmiklósig. És most Törökszentmiklóstól megvagyunk Kisújszállásig, vagy ahogy maguk mondják: Karcagig, mert itt minden Karcag, ugye, Maguknál Kisújszállás is. Tehát most megvagyunk Karcagig. Most Karcagon kellene még építenünk, és fogunk is egy elkerülőt, mert egyébként keresztül fog menni a városon a forgalom, és folytatjuk az út megépítését Berettyóújfaluig, az még egy olyan 60 kilométer, ami hiányzik, és akkor ott vagyunk a határnál. Ez azt jelenti, hogy helyreáll a történelemnek az a rendje, ami még a Magyarország szétszedése előtti időszakban mindenki által ismert és tudott dolog volt, vagyishogy a keleti irányból érkező forgalom és kereskedelmi útvonal az Önök területén, térségen keresztül haladva érte el Budapestet, és onnan ment tovább nyugatra. Tehát amint megvan az M4-es, lehet tudni, hogy az áruk, a forgalom, tehát mindennek az áramlása követni fogja a régi kereskedelmi útvonalat. Azt pedig mindenki tudja, hogy kereskedelmi útvonal közelében lakni főnyeremény, mert az valahogy, ilyen-olyan-amolyan utakon mindig pénzt hoz az embernek.

Ha már fejlődésről beszélünk és a tranzit jelentőségéről az M4-es útnak, hozhatja-e ez a fejlesztés azt, hogy valamilyen nagyobb volumenű beruházás érkezhet a környékre, ide, az M4 mentére?

Hozhat is, mert ez úgy történik, hogy amikor érdeklődők vannak, vagy az ember hírt kap a világpiacról, hogy befektetők keresnek telephelyet vagy új fejlesztési területeket, akkor mi általában csatarendbe szoktunk állni, és beszállunk ebbe a küzdelembe. És akkor mindig az az első kérdés, hogy a közlekedés, az infrastruktúra mennyiben áll rendelkezésre, van-e ipari park, és van-e oda vezető, kellően biztonságos és széles, nagy áteresztőképességű közút. Önöknek van elég komoly mennyiségű vagy méretű ipari parkja, és most már lesz megfelelő közúti bekötésük is, és a kettő együtt esélyt ad a külügyminisztériumnak arra, hogy a világban elérhető beruházásokból, beruházási tervekből ide, Karcag környékére is hozzon beruházást. Tehát ilyenek szerintem lesznek. De nem érdemes arra várni, hogy ez magától bekövetkezzen, vagy a külügyminisztérium itt eredményt érjen el, habár a külügyben érdemes bizakodni, mert legutóbb például Békéscsabára is tudtak vinni egy hatalmas beruházást, azt is azért, mert elkészült ott is az autópálya. No, tehát a várakozás idejét nem elvesztegetve a helyi vállalkozókkal épp erről tárgyaltam a polgármester úrnál, különösen a nagyokkal, le kell ülni, és érdemes megbeszélni velük, hogy vannak-e fejlesztési terveik azoknak, akik már itt vannak, és abban a kormány hogyan tud segíteni, mert én szívesen segítek ebben. Mi is szívesen segítünk, a gazdasági miniszter szívesen segít, csak a helyieknek kell rendelkezniük fejlesztési tervekkel. Érdekes módon azonban a polgármester nem ezt tette az első helyre a mai megbeszélésen. Az én jegyzetemben ilyenek vannak, hogy főtér, uszoda, gimnázium.

Ezek is fontos dolgok. Ha a gazdasághoz visszakanyarodunk néhány gondolat erejéig, ugye, Miniszterelnök úr az Amerikai Egyesült Államokban, Oroszországban és természetesen Törökországban is tárgyalt, és a fejlesztésnek talán az egyik alapja az olcsó rezsi. Ugye, az orosz gáz tilalmáról olvashatunk, hallhatunk. Kik álltak ellen ezen a szavazáson például?

Ez úgy néz ki, hogy az európaiak, akik teljesen elhibázott módon le akarják választani Európát az olcsó gázról és olajról, mindenfajta szankciókat vezettek be. Aztán az amerikaiak is rácsatlakoztak erre, és ezért nekünk el kellett mennünk Washingtonba, hogy a Magyarországra érkező orosz olajat és gázt mentesítsük a szankciók alól. Utána el kellett menni az oroszokhoz, ahol a háború miatt be kellett biztosítani, hogy a kialkudott mennyiségű gáz és olaj biztosan rendelkezésre álljon – függetlenül a hadi eseményektől. Aztán el kellett menni Isztambulba, mert az oroszoktól a gázt meg az olajat Isztambulon keresztül tudjuk kihozni. Egy részét Ukrajnán keresztül, nagy részét azonban most már délről hozzuk ki, és a törökökkel meg kellett állapodni, hogy azt továbbra is át fogják engedni. Így most azt tudjuk mondani, hogy a következő években nem kell tartaniuk a magyar embereknek attól, hogy olyan magas rezsit fizessenek, mint a legtöbb nyugat-európai vagy akár szomszédos országban, mert még Romániában is majd’ kétszeresét fizetik az energiáért a háztartások annak, mint amit mi, magyarok fizetünk. Az egy óriási versenyelőny és megnyugtató tény a családok számára, hogy az Európában elérhető legolcsóbb gáz-, villany-, olajár Magyarországon van. Másfelől azonban ezek a keleti utak azért is fontosak, mert mi már 2010 óta úgy láttuk, hogy az Európai Unió elveszíti a versenyképességét, és kétséges volt, hogy vissza tudja-e azt nyerni. Tehát, hogy az Európai Unió a világ gyorsan fejlődő vagy inkább hanyatló térségeihez fog-e tartozni? És mi úgy láttuk, hogy nagy esély van arra, hogy sajnos Európa a hanyatló térségek világához fog tartozni, és az elmúlt időszak ezt be is igazolta sajnos. Nem tudták megoldani a migrációt, most nem tudták megoldani a háborút, a szankciókkal még rosszabb választ adtak, az egész európai gazdaság lejtmenetben van, miközben mi az Európai Unióhoz tartozunk. Az a nagy kérdés, hogy miközben egy lejtmenetben lévő gazdasági integráció részei vagyunk, van-e olyan speciális magyar út, amelyen keresztül mi mégis sikeresek lehetünk. Van ilyen út természetesen. Persze nem fedi föl magát, azt meg kell építeni nekünk, de van ilyen út akkor, hogyha egyébként mi nem zárkózunk be az Európai Unióba, hanem nyitva tartjuk a kereskedelmi kapcsolatainkat Kína, Törökország és Oroszország felé. Akkor az európai piacvesztést és gyengülést tudjuk keleti kapcsolatokkal ellensúlyozni. Ezen dolgozik most a kormány. Ha most kellene hozzákezdeni a keleti kapcsolatok kiépítéséhez, az hat-nyolc-tíz év, amíg egy kapcsolatrendszer olyan bizalmi alapra helyeződik, hogy arra utána lehet gazdasági terveket építeni. Tehát jó, hogy nem elvesztegettük az elmúlt tíz évet, hanem jól kihasználtuk, és ezek a kapcsolatok megépültek. Ezeknek a magyar gazdaság már most, de különösen a jövőben kézzelfogható előnyeit látja majd.

És egy erős helyi érdekképviselet is kell, akár itt a választókerületekben, akár, ugye, egész Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. Jelenleg négy Fidesz–KDNP-s képviselőt választottak meg az emberek. Nem mehetünk el szó nélkül a kampány mellett sem. Herczeg Zsolt, F. Kovács Sándor, Pócs János indulása szinte biztos. Miért fontos, hogy 2026-tól is a kormánypárti képviselők szolgálják itt az embereket?

Nézze, megvan mind a négy választókerületre a jelöltünk, csak Szolnok körzetében váltottunk, ott új jelöltet fogunk indítani. Bár Kállai Marika is kiválóan dolgozott, és számítunk is a munkájára, de úgy láttuk, hogy ott egy új lendületet, fiatalabb embereket, egy fiatalabb csapatot építve lesz nagyobb esélyünk. Meg akarjuk tartani mind a négy mandátumot. Nehéz az alföldi képviselők nélkül kormányozni. Az Alföld nagyon sok képviselőt ad, nemcsak az Önök megyéje, itt van még Békés meg Bács-Kiskun is, aztán meg a Nyírség meg a hajdúk is, itt vannak a debreceniek, meg a Jászság, tehát van itt nagyon sok térség, nagyon sok képviselő. Aki nem nyeri meg ezt a térséget, az hiába nyeri meg Budapestet vagy akár az ország nyugati felét, nem tud kormányozni. Ráadásul nekünk egy Alföld-programunk van, tehát a mi kormányzásunk egyik célja éppen az, hogy ezt a kelet–nyugat diszharmóniát, hogy a nyugat fejlettebb, mint a kelet, megszüntessük, és a keleti országrészt is, ideértve ebbe a nagy alföldi területeket is föl tudjuk zárkóztatni. Ezzel jól haladunk egyébként. Egyes térségek már lassan el is érik a dunántúli fejlettségi színvonalat, mások esetében ezen még dolgoznunk kell. Tehát nekünk kellenek ezek a térségek, de ez fordítva is igaz. Szerintem Önöknek is szükségük van arra, hogy olyan kormánya legyen Magyarországnak, aki ismeri azt a szót, hogy Alföld, tudja, hogy mit jelent, ez egy életforma, gondolkodásmód, észjárás, termelési kultúra, egy kapcsolatrendszernek a sajátos mintázata, tehát hogy van egy alföldi tudással rendelkező, erős alföldi politikusokkal rendelkező politikai közösség, ilyen a Fidesz és a KDNP, akik szolgálni akarják ezt a térséget, fejleszteni akarják az Alföldet, és szolgálni akarják az itt lakó embereket. Én azt hiszem, hogy Önök is jól járnak azzal, hogyha a mi képviselőinket támogatják.

Rengeteg információ jut el az emberekhez, akár a közösségi médiában, az országos médián keresztül, mégis azt gondolom, hogy a helyi médiumok szerepe kifejezetten fontos és kulcsfontosságú itt a vidéken élők számára. Miniszterelnök úr hogy’ látja, hogy mi most a helyi média szerepe a pontos tájékoztatás irányában?

Ön azt mondja, hogy sok hír jut el az emberekhez. Lehet, hogy Önnek igaza van, most ezen gondolkodom, hogy vajon a kérdésben foglalt állítás megállja-e a helyét, mert az igaz, hogy hírek el is jutnak az emberekhez, de a magyar nyelv gazdagon fejezi ki azt, amikor valami hírnek tűnik, de nem az. Mert van az álhír, a hamis hír, a rémhír, tehát az emberekhez sokfajta hír jut el, de azok egy részének van köze a valósághoz, a másik résznek pedig nincs köze a valósághoz. És minél távolabb van egy hírszolgáltató, annál kevésbé tudhatod te, mint hírfogyasztó, hogy most akkor az igaz, nem igaz? Fake news, ahogy az amerikaiak mondják, vagy valódi hír? De a világ efelé megy, hogy egyre több hír és információ ömlik ránk, a fene se tudja pontosan, honnan, mert az egész világ egy nagy faluvá össze van most már kötve. Jönnek a hírek Hongkongtól Buenos Airesig, és te csak kapod, ömlik rád, és magad sem tudod, hogy mi igaz, mi nem. Most szerintem egy ilyen helyzetben, amikor nehéz már tudni, hogy mi igaz, és mi nem, mert persze mindent a kattintásért, azon keresztül az elérhető pénzekért zajlik a küzdelem, és minél szenzációsabbnak van feltüntetve egy hír, annál többen kattintanak rá, aki szolgáltatja, annál több pénzt kap ezért, tehát a pénz itt is elferdíti a dolgokat. Tehát egy ilyen helyzetben, amikor a pénz meg a globális híráramlás összekapcsolódik, és kiszolgáltatottnak érzed magad, nem tudod eldönteni, hogy mi igaz, meg mi nem, akkor a támpontok sokat érnek, hogy legyenek biztos támpontjaid. És szerintem csak a helyi média ad biztos támpontot. Tehát én azt hiszem, hogyha jól értem a világ nyilvánosságának szerkezetváltozását, hogy a helyi hírforrások, hírharsonák, kistévék, kisrádiók szerintem túlélik majd azt a nagy átalakulást, ami most zajlik a hírszolgáltatás világában vagy a hírpiacon azért, mert az embereknek egyre inkább bizonyosságra lesz szükségük, és egyre inkább tele lesz a hócipőjük azzal, hogy megetetik őket, mert nem tudnak meggyőződni egy-egy hír valódiságáról. És ha a világ nagy híreiről van szó, kevésbé érdekes, de ha a te életed konkrét, közeli híreiről van szó, akkor ennek már van jelentősége. És itt jobban fognak támaszkodni a helyi hírforrásokra, mint a róluk szóló vagy a helyi ügyekről szóló, messziről közvetített hírekre. Ezért én nagyon szurkolok Önöknek, hogy mind a helyi rádiók, tévék maradjanak meg, és legyen az embereknek egy biztos támpontja, hogy ismerjék Önt, ismeri azt az embert, aki írja az újságot, vagy kérdezi a riporteralanyt, ismerjék azokat, akik megszerkesztik magát a kiadványt. Tehát, hogy legyen egy olyan személyes ismeretség, hogy tudjuk, hogy ezt a hírt én tőle kaptam, és ha ő megbízható, akkor a tőle jövő hír is az. Erre a biztonságérzetre egyre nagyobb szükség lesz a modern világban.

Ha már biztonságérzetről beszélünk, a háború kérdéskörét sem kerülhetjük meg, csak nagyon röviden, hogy egy hadikölcsön adásáról számolt be Miniszterelnök úr is, illetve a világsajtó. Ezt hogy’ érinti Magyarország?

Nézze, a háború kérdése azért fontos, mert Európa vezetőinek többsége jelen pillanatban háborúba akar menni. Ez nagyon meglepően hangzik egy normális magyar ember füle számára, de a helyzet így áll. Tehát nagyon sokan gondolják azt, hogy egy Ukrajna területén megvívott háborúban le lehet győzni Oroszországot. És ezért az ukránoknak rengeteg hadieszközt és pénzt adtak már most is, leginkább hitelbe és hitelből. Mert az unió közben elszegényedik, az uniónak nincsen pénze, amit oda tudna adni az ukránoknak, hanem fölvesznek az európai országok hiteleket, és utána azt odaadják Ukrajnának hitelként, amiről mindenki tudja, hogy az ukránok a büdös életben nem fogják tudni visszafizetni. És ezért majd az unió által felvett hitelekért, amelyeket Ukrajnának adtak, de az nem jön vissza, majd az uniós polgároknak, az uniós cégeknek, magának az uniós tagállamoknak kell visszafizetniük. Egy kulcskérdés, hogy valakinek ebből az őrületből sikerül-e kimaradnia. Nagyon nehéz ebből kimaradni, mert persze miután ez egy rossz üzlet, és nagy a kockázata, ezért mindenkit bele akarnak vonni Európa nagy államai, nem egyedül akarják futni ezt a kockázatot. Ezért harc van ilyenkor, hogy ki tudj ebből maradni. Ezen a hétvégén a hadiszerencse mellettünk volt. Az unió döntött egy hadikölcsön nyújtásáról az ukránoknak, de nekünk, magyaroknak, a cseheknek és a szlovákoknak ebből sikerült kimaradnunk. Úgy igazítottuk a taktikai lépéseinket, most fedje jótékony homály ennek a részleteit, de úgy igazítottuk a lépéseinket a tárgyalás során, hogy végül is mi ebből ki tudtunk maradni. Ezzel megspóroltunk 400 milliárd forintot, amit majd az unió mostani vezetőinek gyermekei meg unokái fognak visszafizetni. Ez azt jelenti, hogy ez a 400 milliárd forint nagyjából akkora összeg, mint ami az M4-es autópálya Szolnoktól a román államhatárig tartó útszakaszának megépítéséhez szükséges. Tehát itt nagyon komoly összegekről beszélünk. És lesznek még ilyen hadikölcsönök, mert az ukrán kisgömböc minden forintot vagy hrivnyát vagy eurót le tud nyelni. Van egy háborús maffia, amelyik ennek a pénznek egy részét eltulajdonítja, ráadásul a háborút a frontvonalon nem lehet megnyerni, tehát szerintem ez a pénz, amit odaküldünk, akármilyen jó szándék van is mögötte, a valóságban egy feneketlen zsákba öntött pénz. Nincs értelme. Szerintünk nem a háborút kéne finanszírozni, hanem a békét kellene finanszírozni, nem háborúra kéne készülni az oroszokkal, hanem az amerikaiakat kéne támogatni abban, hogy minél hamarabb békét köthessenek, és az egész térséget így stabilizálni tudjuk. Ha már fizetni kell, jobb lenne a békéért fizetni, nem pedig a háborúért. Egyelőre Magyarország eddig sikeresen kimaradt ezekből az anyagi próbatételekből, és mindent meg fogok tenni a következő időszakban, hogy így legyen, ez így is maradjon. Ezért fontos a következő választás, mert ha egy Brüsszel-párti kormányunk lesz, mint amilyen például a Tisza vagy a DK, akkor ez a politika véget ér, amit most ismerünk, és minket is bele fognak rángatni a háborúba, és bele fognak tolni bennünket ezekbe a kölcsönökbe, és akkor a mi unokáink meg a mi gyerekeink is fizethetik majd azokat a pénzeket, amiket most vesznek föl hitelként, mint ahogy ezt egyébként a nyugat-európai, szerencsétlenebb polgároknak majd tenniük kell. Tehát nem a brüsszeli útra kell rálépni. Az én javaslatom az a magyarok számára, hogy maradjunk a magyar úton, és akkor a pénzünk nem megy el Magyarországról, hanem itt marad, és például az Alföld vagy épp például a Nagykunság fejlesztését szolgálhatja majd.

Tehát 2026-ban azon kívül, hogy országgyűlési képviselőket választunk, fontos kérdésekről is döntést kell hozni.

Én azt gondolom, ne haragudjon, hogy a szavába vágok, hogy nagy esélye van annak, hogy 2030 környékén háború lesz Oroszország és Európa között, vagyis azt kell mondanom, hogy ki tudunk-e maradni vagy nem a fenyegető háborús veszély közepette ebből a háborúból, az a 2026-os választáson dől el. Ez lesz a lehetséges európai háború előtti utolsó választás. Ha most nem tudunk békepárti kormányt választani magunknak, bele fogunk sodródni egy háborúba.

Bízom abban, hogy ez nem így lesz. Ünnepek közeledtével az interjúnkat zárjuk egy kicsit könnyedebb témakörrel. Miniszterelnök úr, hogy’ készül a karácsonyra? Lesz-e lehetősége egy picit pihenni?

Hogy pihenni lesz-e módom, azt nem hiszem, mert, ugye, holnap még – holnap van 23-a – kormányülés van. Annak a döntéseit 24-én délelőtt le kell vezényelnem. Tehát én majd 24-én délután érek haza. Remélem, a gyerekeim addigra a fát már nagyjából föl fogják díszíteni. És akkor lesz egy békés estém, és utána még van két nap. Mi is úgy vagyunk, mint minden magyar család, sokfelé vannak a rokonok, ilyenkor mindenkit meglátogatunk, a gyerekeket is, meg megvannak még a szüleim, így őket is. És aztán 27-én pedig indul a két ünnep közötti munka. Két, két és fél napom lesz, nagy ajándék. Már egy éve nem volt két, két és fél napnyi szabadidőm, amit csak a családommal tölthettem volna el, úgyhogy én nagy örömmel várom a karácsonyi ünnepeket. Ráadásul mi egy nagy család vagyunk, öt gyerekünk van, valaha heten laktunk abban a házban, ahol most már csak ketten vagyunk, mert ketten maradtunk. Üres a ház, és ilyenkor, karácsonykor azért hazajönnek a gyerekek meg az unokák, és hirtelen megint sokan leszünk. Ez a legnagyobb öröm, ami az embert karácsonykor érheti.

Ha néhány gondolatban üzenhetne a karcagiaknak, a nézőinknek karácsony alkalmából, akkor mik lennének ezek a gondolatok?

Áldott, békés, csendes, nyugodt, békességes ünnepeket kívánok a karcagiaknak meg egy szerencsés új esztendőt is. És hogy jól gondolják meg – van még előttünk három, három és fél hónap –, hogy milyen jövőt szánnak maguknak meg az országnak, hogy áprilisban egy jó döntést tudjanak, tudjunk közösen hozni, és Magyarországot továbbra is a biztonságos, hullámveréstől mentes vizeken tudjuk tartani. Ehhez kívánok sok erőt és jó egészséget a karcagiaknak és a környékben élőknek is. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Köszönjük szépen! Mi is áldott karácsonyt kívánunk Miniszterelnök úrnak, és nagyon szépen köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Tisztelt Nézőink! Köszönjük szépen a figyelmet. Nézzék továbbra is a Karcag Televíziót, illetve műsorainkat megtalálják a YouTube-on, és kövessenek minket a Facebookon. Viszontlátásra!

A beszélhetés visszanézhető az alábbi linken: Stúdióbeszélgetés_Vendég Orbán Viktor miniszterelnök