A Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára az előzményekről szólva felidézte: a volt szovjet laktanya területét 1992-1993-ban egyszer már kármentesítették, az akkori jelentések szerint úgy tűnt, teljesen tiszta a talaj. Nem sokkal később azonban a laktanya közelében lévő ivóvízkutakban szennyezést mutattak ki, és emiatt akkor kutakat is le kellett zárni.

A szennyezés egyik forrása valószínűsíthetően az volt, hogy a szentendrei laktanyából a harckocsik karbantartására használt oldószer kerülhetett ki a környezetbe, a másik a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat, ahonnan az írószergyártás során a fémfelületek tisztításához használt vegyszerek szennyezhették a környezetet - tette hozzá. Közölte, a területen már 1997-ben észlelték a jelentős klórozottszénhidrogén-szennyeződést, amely a becslések szerint 7,5 méteres mélységig terjed, több mint 240 ezer négyzetméteren. A helyzet tehát súlyos volt, hiszen az ott található vízbázissal a Pilis-Dunakanyar régióban csaknem 120 ezer ember ivóvízellátását veszélyeztette - mutatott rá Vitályos Eszter.

Éppen ezért - folytatta - 2009-ben született egy határozat a szennyezéssel kapcsolatos tényfeltárás elvégzésére, azóta rendszeresen ellenőrizték a szennyezés terjedését. Elmondta:

Beszámolt arról, hogy 2021-ben másfél milliárd forint többletforrást biztosított a kormány a projektre, ennek köszönhetően megkezdődhetett a munka. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) felkészült és előremutató szakmai partner volt az egyeztetések során - emelte ki.

Vitályos Eszter kitért arra, hogy a kihelyezett úgynevezett monitoringkutak már most a talaj és a víz minőségének javulását, tisztulását mutatják, ami óriási eredmény, és az elmúlt évtizedek egyik legégetőbb problémáját szüntette meg Szentendrén. Aláhúzta:

Láng István, az OVF főigazgatója arról beszélt, hogy a vízgazdálkodás feladatainak egyik legösszetettebb és legnehezebb csoportja a vizek minőségének megőrzése, illetve a rossz minőségű vizek kármentesítése. Hozzátette, a kármentesítési feladatok közül olyan sok maradt a rendszerváltozás utánra, a '90-es évek elejére, hogy reménytelen volt egyszerre elvégezni valamennyit. Csaknem 30 éve tart, hogy rangsorolják az elvégzendő feladatokat, folyamatosan mérlegelve azok súlyosságát és szükségességét - fogalmazott.

Szentendre térségével kapcsolatban felidézte: lassan, de biztosan érzékelhető volt, hogy a szennyezés elérheti az ivóvizet biztosító, felszín alatti vízkészleteket, ezért a beavatkozás halaszthatatlanná vált. Azt mondta, bízik abban, hogy a beavatkozások sikeresen orvosolják a problémát. A főigazgató közölte, hogy a közeljövőben is fenntartják a felszíni jelenségek megfigyelését, a felszín alatti vizek ellenőrzését, monitorozását a biztonság érdekében. A szennyeződéssel érintett terület Szentendre belterületén, a város déli részén található. A Dera-patak mellett elhelyezkedő iparterületen és a volt szovjet laktanya területén mutattak ki olyan klórozott alifás szénhidrogéneket, amelyek az emberi szervezetre ártalmasak - olvasható a projekt sajtóközleményében. A szennyezett területtől délkeleti irányban helyezkedik el a Szentendre Regionális Déli Vízbázis, amelynek kitermelő kútjai a szentendrei Duna-ág jobb partján létesültek.

Az 5,5 milliárd forint összköltségű, európai uniós és magyar állami forrásból finanszírozott kármentesítési projektben az OVF konzorciumi partnere a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság volt.