Tamás Menyhért a bukovinai Hadikfalván született 1940. július 24-én. Prózája hitelesen mutatja be a 20. századi magyar történelem örökségét és a modern kori emberi tragédiákat. Verseiben, regényeiben a bukovinai székelyek tragikus élményeit, a Kárpát-medencei kisebbségek sorsközösségeit örökíti meg.

Művei között szerepel a Vigyázó madár kisregény, a Tanúságtevők kötet, az Észre-írt strófák verseskötet, az Elfelé utak – Au détour du chemin kétnyelvű versválogatás. Emlékezetes a Trianon szédületében című válogatott és új verseket tartalmazó kötete, Az én Tamásim kötete, az Újbóli leltár verseskötete és a Magamban viselt világ verseskönyve is.

Tamás Menyhért munkásságát 1984-ben József Attila-díjjal, 2015-ben Magyarország Babérkoszorúja elismeréssel jutalmazták. 2019-ben életművét Kossuth-díjjal ismerték el. 2023-ban írói munkásságáért Magyar Örökség díjat kapott. 2024-ben elnyerte a Nemzet Művésze kitüntető címet. Még ebben az évben a Digitális Irodalmi Akadémia rendes tagjává választották. 2011–től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja; 2014–2020 közt az MMA elnökségi tagja volt.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium Tamás Menyhértet saját halottjának tekinti.