Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=9MxrBpqLhrg

Leirat:

Riporter: Tisztelettel köszöntöm a kedves hallgatókat! A mikrofonnál Király Tamás és itt van a stúdióban Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere. Jó napot kívánok, Miniszter Úr! Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat!

Szijjártó Péter: Jó napot kívánok! Köszönöm, hogy itt lehetek!

Riporter: Azon gondolkodtam, hogy míg egy órával ezelőtt néztem a Facebook oldalán élőben, hogy még a szentszéki nagykövettel tárgyalt és tartott közös sajtótájékoztatót, most meg itt van. Mikor van ideje mást csinálni? Pihenni, ilyenek?

Szijjártó Péter: Közben.

Riporter: Közben?

Szijjártó Péter: Nem, most könnyű helyzetben voltam, mert mindaz, ami történik itt van, Budapesten. Tehát azért már ugrottunk meg 2-3-4 várost vagy országot is egy nap alatt, úgyhogy ez a mai, ez egy egészen pihentető nap, péntek.

Riporter: Megtisztelő, hogy a vatikáni nagykövet után ide is ellátogatott.

Szijjártó Péter: Nekem is.

Riporter: Moszkvában járt két nappal ezelőtt, és a moszkvai sajtót, az orosz sajtót egyébként bejárta, hogy futott. Mit szokott csinálni futás közben?

Szijjártó Péter: Az Ultrahangot hallgatni.

Riporter: Tényleg?

Szijjártó Péter: Igen, és most mindenki azt hiszi, hogy persze ez jól meg volt beszélve, hogy akkor a labda feldobásra kerül, én meg üssem le, de tényleg. A helyzet az, hogy Nógrádi tanár úr és Spöttle is kifejezetten izgalmas műsorokat csinál, és azokat mindig szoktam hallgatni. Lehetne kicsit gyakrabban, mert ez a heti kettő, ez viszonylag gyorsan elfogy azért. Úgyhogy nekem pont jó, két ilyen 40 perces blokkot beállítok egymás után, meghallgatom Nógrádi tanár urat, meghallgatom Georgot, mi a helyzet a geopolitikában, és az pont kitesz nekem egy futásnyi időt. Úgyhogy szeretnék is gratulálni a műsorhoz, mert nagyon-nagyon tetszik.

Riporter: Köszönjük. Majd nyilván elmegyünk az aktualitásokba, csak arra nagyon kíváncsi lennék, hogy Ön egy döntéshozó, és nyilván, aki alakítja a politikát, az teljesen máshogy éli meg, gondolom én a híreket, mint mi, akik kívülről nézzük, hogy így mi történik. Hogy amiket így mondanak az elemzők, meg amik így lejönnek a hírekben, azok mennyire egyeznek azzal, amit Ön valóságként megél?

Szijjártó Péter: Igen, ez egyébként nagyon érdekes, mert egy csomószor van olyan, hogy ugye olyan kérdést kapnak a szakértők, amire én, aki mondjuk úgy benne vagyok a dolgok sűrűjében, meg alakításában tudom a választ, tudom, hogy az hogy történt, vagy hogy fog történni, és ehhez képest tök érdekes hallani, hogy a szakértő mit okoskodik ki. Na most ugye Nógrádi tanár úr nem véletlenül Nógrádi tanár úr, tehát az összes többi elemzőhöz képest sokkal nagyobb arányban szokta egyébként eltalálni…

Riporter: Tényleg?

Szijjártó Péter: Abszolút, a helyes megoldást. Hát azért nem véletlen, évek, rutin tapasztalat, napi 24 óra német tévénézés, azért ez azt hiszem, hogy mind hozzá ad ehhez. De az a lényeg, hogy a magyarországi elemzők közül szerintem a messze legjobb kisilabizálási aránya az a Nógrádi tanár úrnak van. Néha tényleg fogom a fejemet, még futás közben is, amikor hallgatok egy-két elemzőt, aki elmondja, hogy az valószínűleg hogy volt, vagy hogy lesz, vagy hogy lehetett, és akkor ég és föld, semmi köze a valósághoz. Szerintem a legnagyobb hiba ilyenkor a túlgondolás. Tehát kicsit…

Riporter: Tehát sokkal egyszerűbbek sokszor a válaszok.

Szijjártó Péter: Igen, hogy szerintem nagy a csábítás egyes elemzőknek arra, hogy sokkal bonyolultabb magyarázattal álljanak elő, mert úgy valószínűleg jobban lehet leplezni azt, hogy egyébként nem tudja, hogy miről van szó, mintha tényleg csak az egyszerűt választanák. Sokszor az egyszerű a legnagyszerűbb egyébként.

Riporter: A héten Moszkvában is járt, illetve még kiírta a Facebookjára a hét elején, hogy diplomáciai nagyüzem: amerikai zászló, orosz zászló, ukrán zászló. Majd végig fogjuk venni, hogy így kivel milyen a kapcsolat, de hol marad az ukrán zászló?

Szijjártó Péter: Igen, az egyetlen esemény, ami elmaradt a héten ebből a diplomáciai nagyüzemből az az ukrán zászló.

Riporter: Elmaradt, vagy nem is volt?

Szijjártó Péter: Igen, hát ugye az történt, hogy múlt héten jártam Indiában, ahol van egy Raisina Dialogue nevű hatalmas nagy rendezvény, egyébként 50 valahány ország külügyminisztere volt most ott éppen idén. Ez egy ilyen nagy, hát hogy is mondjam, politikai rendezvény, ahol különböző panelekben mindenfajta témákat járnak körül, általában miniszteri szintű résztvevőkkel a világ minden tájáról, és ott az ukrán külügyminiszterrel egy panelban voltunk. És kint, ahogy szerelték le rólam a mikrofont, odalépett a stábjával együtt, és mondta, hogy nagyon szeretné akkor, hogyha találkoznánk, üljünk le, merthogy itt EU-csatlakozás, kisebbségi jogok, hát látja, meg hallja, hogy miket mondok, és hogy akkor volna-e mód arra, hogy esetleg ezeket megbeszéljük, és mondtam, hogy persze, mód mindig van rá, mikor, hogyan? Én mondtam neki, hogy én Kárpátaljára szívesen elmegyek, de annál tovább, ha lehet, inkább nem.

Riporter: Hogy ideérjen az Ultrahang felvételre?

Szijjártó Péter: Így van. Tehát, hogyha azt szeretné, hogy Ukrajna területén találkozzunk, akkor nekem Kárpátalja oké, egyezzünk meg ebben. És akkor a stábok el is kezdtek egyezkedni, meg is volt az, hogy akkor tegnap, tehát csütörtökön találkozunk Ungváron. És akkor ezt hirtelen, talán a keddi napon az ukránok lemondták, hogy akkor ez mégsem.

Riporter: Mivel indokolták?

Szijjártó Péter: Igazából indoklás nem volt. Lemondták azzal, hogy azt kérdezte a kolléga, hogy jövő héten lesz Brüsszelben NATO külügyminiszteri tanácsülés, amin ő is ott lesz – nem NATO tagokat is elhívnak néha –, és hogy akkor ott be tudnánk-e pótolni. Mondtam neki, hogy én bármikor bepótolom vele, nincs ezzel gond. Úgyhogy az ukrán zászló az ugyan vasárnap még aktuálisnak tűnt, aztán keddi napon világossá vált, hogy nem lesz. Nem ez az első alkalom, hogy ilyen, hogy is mondjam, szervezési, logisztikai bonyodalmak lépnek fel egyáltalán.

Riporter: De ezek szervezési, logisztikai bonyodalmak vagy szándék kérdések?

Szijjártó Péter: Hát itt most, ha átmennék elemzőbe, akkor lehet, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanék, úgyhogy előbb azt mondtam, hogy az egyszerű, néha nagyszerű, így azért azt hiszem, hogy akkor maradjunk annál, hogy csak logisztikai.

Riporter: Ez egyszerűségében nagyszerű és nagyszerűségében egyszerű.

Szijjártó Péter: Igen, de nem biztos, hogy igaz.

Riporter: Viszont Andrij Szibiháról, ugye ő az új ukrán külügyminiszter, amikor beiktatták, akkor Ön kifejezetten pozitívan nyilatkozott, vagy úgy volt egy, adjuk meg neki a bizalmat, meg mintha reménykeltő lenne. Hogy látja most az ukrán-magyar kapcsolatokat? Ugye közben már itt van Ukrajnának a nagykövete Budapesten. Mi most a helyzet? Mert ugye korábban azt lehetett mondani, hogy soha nem volt olyan rossz, mint a háború kitörése óta.

Szijjártó Péter: Igen, nézd, én azt gondolom így az elmúlt lassan 11 év tapasztalata alapján, hogy azért a külpolitika nagymértékben személyes műfaj is, és személyes erőfeszítéssel jobbá tehető egy-egy ország kapcsolatrendszere, mintha csak hivatalos szempontból néznénk azt. Tehát nem egyszer és nem kétszer sikerült nehéz helyzeteket kifejezetten személyes alapon megoldani, míg hogyha csak a természetes utakat, csatornákat használtuk volna, akkor nem biztos, hogy ilyen sikerrel jártunk volna. Ezért én nekem mindig az az alapállásom, hogy igyekszem a kollégákkal olyan személyes kapcsolatot kialakítani, hogy még ha nem is értünk egyet mondjuk semmiben sem, akkor is legyen egy normális emberi viszony, ami egy hidat tud képezni, hogyha tényleg nagy a baj. És azt hiszem, hogy az esetek 95 százalékában itt sikerrel is jártam, mondjuk a jelenlegi német külügyminiszter a maradék öt.

Riporter: Most már ENSZ közgyűlési elnök lesz.

Szijjártó Péter: Igen, tehát ő a maradék 5%-ba tartozik.

Riporter: De ez miért egyébként, hogy Annalena Baerbockkal például próbálta, csak nem ment?

Szijjártó Péter: Abszolút próbáltam, hogy is mondjam, én bencés diák voltam, tehát eleve, hogyha az ember a hölgyek felé közelít, akkor indokolt a dupla udvariasság és kedvesség, és jól láthatóan esélyem se volt.

Riporter: De akkor ez nem úgy van a diplomáciában, hogy mondjuk hivatalosan, adott esetben nagyon fagyosan viselkednek, vagy elküldik egymást, a nem tudom én hova, de egyébként, ha kikapcsolják a kamerákat…

Szijjártó Péter: Akkor meg tudunk normálisan szólni egymáshoz. Persze!

Riporter: És van olyan, akivel még kamerán kívül sem?

Szijjártó Péter: Hát előbb mondtam. Például a német kolléganő az nem teremtett arra lehetőséget, hogy bármilyen módon így normális kapcsolatba kerüljünk egymással, de egyébként ahol ez most szintén megfigyelhető, az a lengyel külügyminiszter kolléga. Ugye az Európai Unió külügyi tanácsában elnökségi sorrendben ülünk, és ugye Magyarország, Lengyelország egymás mellett. Most az a szerencsém, hogy mivel az éppen aktuális elnök az a Kaja Kallas jobboldalán ül, a volt elnök meg a baloldalán, úgyhogy most van fél év nyugalmam. De eddig, amíg egymás mellett ültünk végig, hát amiket ki kellett állnom az ülések alatt, ilyen verbális abúzus tekintetében, tehát semmifajta szégyenérzet nélkül, így ahogy egymás mellett ültünk, így mondta nekem, hogy az elképzelhető.

Riporter: Sikorski , ő kifejezetten ilyen.

Szijjártó Péter: Pontosan, vegzált szóba. Mondtam neki, hogy hagyjál már békén, hát nem tudok figyelni, meg amúgy is ne csináljuk ezt. Tehát ilyenek, ilyenek vannak. Most egyébként néha még az egyes balti kollégákon figyelhető ez meg, hogy olyan szinten élik át azt a kicsit fanatikus politikai irányzatukat, amit képviselnek, hogy egyszerűen képtelenek elvonatkoztatni attól, hogy nem nyilvánosság előtt zajlik valami, hogy esetleg érdemi módon valamit vitassunk meg, egyszerűen, mint egy ilyen, nem tudom, jégfalba csapódna az ember.

Riporter: De nem azért, mert mondjuk Szergej Lavrovval, Oroszország külügyminiszterével pedig láthatóan jól megértik egymást. Ugye időnként a barátjának is nevezi, és akkor azt gondolják, hogy hát Szijjártó Péter az az oroszoknak a barátja, tehát a mi barátunk nem lehet.

Szijjártó Péter: Hát ugye szerintem pont ez a baj. Mert miért ne lehetnénk normális viszonyban mindenkivel? Szerintem a külügyminisztereknek nem az a dolga, hogy rosszban legyenek egymással, hanem hogy biztosítsák annak a lehetőségét, hogy még a nagyon rossz hivatalos kapcsolatok dacára is valamifajta kapcsolatban legyünk egymással. Szerintem a külügyminisztereknek pont ez lenne a dolga. Ezért én soha nem álltam ilyen dogmatikusan ahhoz, hogy mondjuk a lett külügyminiszter jóban van, nem tudom én kivel, akit én annyira nem szívlelek, hogy nem lehetek jóba vele. Hát ez legutóbb talán az óvoda középső csoportjában a lapát és a vödör elosztásnál lehetett utoljára szempont, nem gondolom, hogy a külügyminisztereknél szempont kéne, hogy legyen.

Riporter: Azért is furcsa ez nekem, mert azt még értem, hogy hivatalosan valahogy viselkedni kell egymással. De azt gondolná az ember, hogy a háttérben meg meg lehet beszélni a dolgokat, vagy adott esetben még jól is jöhet akár más országoknak is, hogy mondjuk Magyarország kimondja azt, amit ők nem mondhatnak ki, mert szétszedik őket.

Szijjártó Péter: Hát erről most már könyvet tudnék írni. És kicsit szánalmas is, megmondom őszintén, már nem a saját szempontunkból, de hányszor van az, hogy mondjuk így külügyi tanácsülés előtt jön oda ez meg az a kolléga, és mondja, hogy fú, nagyon jó, remélem ma is kemény leszel, remélem ma is megmondod, fú, láttalak tegnap, igen, nagyon jó volt, ma is csináld ezt, és akkor persze, mondom, rendben van, öreg, de esetleg, ha itt egy kicsit segítenél, az tök jó lenne, hát tudod, és akkor nem lehet, mert a koalíciós partnerek, mert az NGO-k, mert a média, meg a nem tudom micsoda, meg tudod, én vagyok a rossz zsaru, meg ezek a szánalmas szövegek. És akkor tényleg elmondom, amit el kell mondani mondjuk a zárt tanácsülésen, és akkor én sose viszek be telefont, mert nem akarok én vele foglalkozni, menet közben meg egy irányba tudok figyelni, nem kettő, nem kell, hogy elvonja a figyelmem, de mondjuk ülés után nézem, és nagyjából beazonosíthatóan a felszólásom utáni időszakban jön ez a jel, meg hogy szuper volt, meg minden. És akkor visszaidézem, hogy az a kolléga mondjuk kettővel utánam, meg homlokegyenest az ellenkezőjét mondta.

Szóval ez nagyon rossz lehet, mert én nem tudom, hogy hogy lehet úgy dolgozni egyébként, hogy az ember nem azt mondja, amit helyesnek gondol, hanem valami rákényszerített klisét vesz föl. Szörnyű lehet. Lelkileg nem tudom, hogy tudják ezt elviselni.

Riporter: Egyébként egy ilyen kulisszatitkot hadd kérdezzek még meg, hogy most, amikor itt a 21. században én például szerintem többet kommunikálok különböző applikációkon keresztül a kollégáimmal, mint személyesen, hogy a diplomácia az még mindig olyan, hogy elmegy a nagykövet, meg a nem tudom ki, és előkészítik, és megbeszélik, és amikor Önök leülnek, az már szimbolikus, vagy adott esetben önök is küldözgetnek egymásnak, WhatsAppon vagy Signalon – ugye arról most vannak jó sztorik – különböző üzeneteket, tehát lehet közvetlenül kommunikálni?

Szijjártó Péter: Lehet közvetlenül kommunikálni. Én, mondjuk ebben nagyon konzervatív vagyok, tehát nekem is olyan telefonom van, mint Önnek, de az enyémen csak a MÁV applikáció van rajta, egyszerűen szeretem nézegetni a vonatokat gyerekkorom óta, de azon kívül semmi.

Riporter: Azt hittem ellenőrzi Lázár Jánost.

Szijjártó Péter: Hát a vonatösszeállításokat föl tudnám neki mondani simán, de a lényeg az.

Riporter: Vigyázzon, hogy még közlekedési miniszter lesz.

Szijjártó Péter: Ne ne ne, vigyázok, megígérem. Tehát a se WhatsApp-om, se Signalom, semmi, nincsen semmi ilyesmi. Tehát amikor a kollégák mondják, hogy WhatsApp-oljak, mondom, hogy: Figyelj, sima SMS-t tudsz-e fogadni? Mert, ha nem, akkor bajban vagyunk.

Riporter: Komoly számlát csinál a kollégáknak.

Szijjártó Péter: Én sms és telefon, tehát én erre használom ezt az egész készüléket, semmi másra. Na de a lényeg, hogy igen, van természetesen közvetlen kommunikáció. Tehát a nagykövetek, meg a hagyományos diplomácia útja nagyon fontos. Egy csomó mindent ott kell csinálni, és ott is csináltatunk, és ott is csinálnak a kollégák, de elkerülhetetlen egy-egy ügyben a gyors üzenetváltás, a dolgok gyors lebeszélése, egy-egy gyors telefon, és hát megmondom őszintén, azért lassan 11 évnek hivatalban azért van annyi előnye, hogy nagyon kevés olyan külügyminiszter van, akit mondjuk adott esetben ne tudnék egyből fölhívni, vagy aki ne tudna egyből engem felhívni. Úgyhogy mindkettő van, mindkettő nagyon fontos, de egyik sem zárja ki a másikat, és egyik sem vált feleslegessé.

Riporter: Most, amikor beszélgettünk, akkor március 28-a van, délután egy óra múlt pár perccel, hogyha megnézzük a nemzetközi helyzetet, akkor azt látjuk, hogy egyrészt tegnap Párizsban összeült a hajlandóak koalíciója, ahol Emmanuel Macron és Keir Starmer mondták, hogy ők lesznek a vezetői annak, hogy megvizsgálják, hogy hogyan lehetne Ukrajnának segíteni. Másrészt ugye van egy olyan tűzszünet, részleges tűzszünet, ahol az orosz és amerikai fél, az oroszok javaslatára egyébként konkrétan rögzítették, hogy pontosan akkor milyen infrastruktúrális létesítményt nem lehet támadni, illetve van egy fekete-tengeri megállapodás is, illetve Putyin azt nyilatkozta tegnap Murmansk térségében, hogy azt szeretné, hogy legyen Ukrajnában egy választás, meg előtte egy ilyen ideiglenes fenntartó csapat menjen oda, levezényelni a választást, és majd az újonnan megválasztott ukrán vezetéssel írják alá a békét. Ön Moszkvában volt, és kívülről egy kicsit azt érezni, mintha most tényleg az oroszok nem akarnák sem a tűzszünetet, sem a békét.

Szijjártó Péter: A helyzet a következő, hogy szerintem az már óriási hír, és azt nagyon meg kell becsülnünk az elmúlt három év és egy hónap árnyékában, hogy zajlanak tárgyalások. De ugye miről szól egy tárgyalás? Egy tárgyalás arról szól, hogy a két vagy akárhány szereplője a tárgyalásnak leül valamilyen prekoncepcióval, valamilyen feltételekkel, valamilyen javaslatcsomaggal. Na most általában a két tárgyaló fél, ha most ennél maradunk, javaslata egymással szemben nem szokott ugyanaz lenni, mert ha ugyanaz lenne, akkor nem kéne tárgyalni. Akkor egyetértünk és mehet tovább az élet.

De itt két olyan félről beszélünk, akik nagyon nem értenek egyet dolgokban, hiszen valószínűleg ezért is háborúztak, mert ha egyetértenének, akkor nem háborúztak volna, vagy nem háborúznának. Ezért azt senki nem várhatta, hogy ez egy könnyű tárgyalás lesz, senki nem várhatta azt, hogy pillanatok alatt megállapodás jön létre, és senki nem várhatta azt, hogy hasonló álláspontjai lesznek a két félnek. Tehát ezen nem kell meglepődni, hogy az oroszok, meg az ukránok teljesen mást gondolnak magáról a háborúról, mást gondolnak a háború lezárásáról, a háború következményeiről és a jövőbeli kontextusról.

Tehát nem az a művészet leültetni két olyan szereplőt, aki egyetért egymással mindenben, az a művészet, hogy valami megállapodásra jutni vagy juttatni két olyan szereplőt, akik szinte semmiben nem értenek egyet. Tehát az, hogy most egymásnak ellentmondó, egymás szempontjából elfogadhatatlan nyilatkozatok hangoznak el, az azért van, mert most kezdődtek a tárgyalások. Ha három éve elkezdődtek volna már a tárgyalások, és mondjuk áprilisban nem szakították volna őket félbe, akkor már nyilván máshol… lehet, hogy béke lenne, de az egészen biztos, hogy máshol tartanánk, mint ahol tartunk most. Tehát azon ne lepődjünk meg, hogy egymással ellentétes, egymás számára elfogadhatatlan szempontok jelennek meg a tárgyalások ezen szakaszában. Na most én abban reménykedem, hogy mindkét félnek őszinte az a nyilatkozata, hogy ők békét akarnak.

Ami nekünk jó, az az, hogy ha valóban működik a tűzszünetnek az energiára vonatkozó része, akkor az a mi energiabiztonságunk szempontjából egy nagy előrelépés. Mert mi történt? Ugye mi a földgáz és a kőolaj egy jelentős részét is Oroszországból vesszük. Persze emiatt is mondják, hogy orosz bérencek vagyunk, trójai faló, Putyinnak a nem tudom én milye, a Kreml propagandistája, csak akik ezt mondják, azok nem tudják fölfogni az agyukkal, hogy jelenleg még abban a konzervatív fázisában vagyunk a világ fejlődésének, hogy földgázt meg kőolajat csövön lehet ide szállítani. Csövön. Még az LNG-nek is kell cső a szárazföldi szakaszon, ugye mielőtt kijavítanak. És ahonnan nem jön cső, onnan nem tudunk földgázt meg kőolajat venni. Azt onnan tudunk venni, ahonnan jön csővezeték kulturáltabb megfogalmazással, és mi, akik a hét szomszédunkból hattal összekötöttük magunkat, mi mindent megtettünk azért, hogy minél több forrásból vehessünk energiahordozókat.

Most az, hogy a szomszédaink, meg a szomszédaink szomszédai nem ennyire elkötelezettek, mint mi, ez nekünk nem felróható. Tehát mi most úgy állunk, hogy Oroszországból veszünk energiát, és az meg ugye vezetéken jön, és ha a vezetéket valaki megtámadja, fölrobbantja, leégeti, nem tudom, mit csinál vele, akkor nem tud jönni energiahordozó. Ha nem tud jönni energiahordozó, akkor nem tudunk fűteni, meg nem tudjuk működtetni a gazdaságot. Ezért az nagyon fontos volt, hogy az oroszok, meg az amerikaiak világosan leírták 5 pontban, hogy mit értünk energiainfrastruktúra alatt. Ez is, olyan furcsa, hogy ezt le kell írni, ez kicsit olyan, minthogy az ember férfi lehet, meg nő, tehát azért itt definiálni kell megint olyan dolgokat, amik azt gondoltuk, hogy definiálva vannak, de hogy a kőolaj- meg a földgázvezeték az energiainfrastruktúra része, most ez leírták, nem tudom mi lett volna amúgy, de most ez leírásra került.

Ami viszont azt jelenti, hogy gyakorlatilag van egy megállapodás arról, hogy ezt nem támadják. És ez a mi saját szempontunkból nagyon fontos, mert egy dolgot ne felejtsünk el. Mi nekünk Magyarország érdeke az első, és mi mindent magyar szemüvegen keresztül nézünk. Nem tudunk sem ukrán, sem orosz szemüvegen keresztül nézni. Nem is akarunk, nem is dolgunk szerintem.

Riporter: És akkor egyébként a 30 napos tűzszünetünk szerint meg lesz hosszabbítva? Tehát, hogy azt mondjuk már lehet stabilan érzékelni, hogy ez a rész, ez rendben lehet akár egy békekötésig, vagy még ez is billeg?

Szijjártó Péter: Szerintem minden törékeny, minden törékeny, ezért kell minden sikert értékelni. Tehát én ezért nem értek egyet azokkal, akik így fanyalognak, hogy jó, de csak 30 nap, jó, de csak infrastruktúra, jó, de csak Fekete-tenger, mert ezeken a „jó, de csak” típusú kis lépéseken keresztül jutunk el a nagy megoldáshoz. Mert a háború olyan mélyre ment, mármint olyan mélyre ásta az árkokat egymás között, hogy sajnos egyszerre betemetni ezeket az árkokat nem lehet. Kis lépésekkel, talicskánként kell feltölteni az árkokat.

Riporter: Viszont ugye Ukrajna azért mégiscsak tett azzal egy gesztust, hogy ő azt mondja, hogy hajlandó belemenni egy azonnali tűzszünetbe. Ez sem ment azért feltétlenül gördülékenyen, de azért, amikor Zelenszkij Washingtonba látogatott, akkor utána úgy tűnik, hogy pár nappal később megtalálta a helyes irányt. És ugye most meg Oroszország mondja azt, hogy vannak feltételei, Putyin ugye több dologról is beszél, egyrészt, hogy például a Kurszknál lévő csapatok adják meg magukat, akkor, hogy ne kapjon Ukrajna hírszerzési támogatást, ne kapjon fegyvereket, stb. stb. De ugye, hogy mi mindig arról beszélünk, hogy van egy békepárti álláspont, de a békepárti álláspont nem az azonnali tűzszünet?

Szijjártó Péter: Hát a békepárti álláspont az a béke. És a béke az ugye tűzszüneten keresztül jön el, és nyilvánvalóan az azonnali tűzszünet lenne a legjobb hír, mert az azt jelentené, hogy ebben a percben megszűnik az öldöklés, mert amíg beszélünk, addig is lőnek, és amíg lőnek, addig emberek élete van veszélyben, és addig emberek halnak meg. Most az, hogy mindkét fél taktikázni fog, szerintem ezt is nagyjából sejthette mindenki előre, hogy mindkét fél a tárgyalások során igyekszik a döglött lovat a másik térfélre vontatni, az is azt hiszem, hogy világos volt, és ez így fog majd menni a tárgyalások egész sorozata alatt. Szerintem egy dolog nagyon fontos, hogy azok, akik tényleg őszintén rendezést akarnak, békét akarnak, és szerintem az amerikai elnök most ebbe a kategóriába tartozik, azok tartsanak ki. Tehát az nagyon fontos, hogy az amerikai elnök ne bizonytalanodjon el, ne gyengüljön meg az elkötelezettsége a béke iránt. Mert jól láthatóan ő az egyetlen. Tehát ha ő nem, akkor senki nem fog békét teremteni, mert három évig senki nem tudott, és most is jól látszik ő az egyetlen, aki erőnek erejével talán reményt tud adni ennek az egésznek.

Riporter: Múltkor így direkt kiírogattam egyébként, hogy milyen intenzitással zajlanak a tárgyalások, hogy ők beszélnek telefonon, ők találkoznak, ők beszélnek telefonon, ők tárgyalnak, hogy ezért itt diktálja a Trump elnök a tempót, az látszik. Csak az a kérdés, hogy dogmatikailag azt, hogy lehet összeegyeztetni, hogy az egyik arról beszél, hogy mindenképpen NATO tag akar lenni, vagy védelmi garanciákat akar kapni, meg akar arra garanciát, hogy Oroszország ne támadja meg, a másik oldal meg arról beszél, hogy nem lehet a tűzszünet alatt felfegyverezni, nem akar egy újabb minszki megállapodást, amiről kiderült, hogy átverték őket. Tehát, hogy annyira messze vannak az érdekek, hogy a garanciákat nem látom, hogy ebből hogy lehet egy tartós béke, mert egy törékeny, bár ugye ez a nagy kérdés, hogy egy törékeny béke is valószínűleg jobb a háborúnál.

Szijjártó Péter: Mindenképpen nem is kérdés. Én azt gondolom, hogy azért a realitás számít. Tehát azt, hogy kinek milyen sansza van a saját feltételeit, vagy mondjuk szempontjait érvényesíteni, még ha azok nagyon távol is állnak egymástól, azért a realitás abban szerepet játszik, és szerintem ez a realitás jött szembe az ukránok elnökének Washingtonban. Mert az elmúlt három évben Brüsszelben, Európában a realitás negligálása zajlott szépen magyarul. Tehát, hogy a valóságot megpróbálták semmibe venni, vagy nem észrevenni a valóságot. Mert miket mondtak? Ukrajnának nyerni kell, Oroszországnak veszíteni kell.

Na, most egy nukleáris hatalom 6000 nukleáris töltettel, hogy veszít-e egy Ukrajna típusú állammal szemben, azért ez elég messze áll a valóságtól, ugye? Vagy ugye három éven keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal a harctéri helyzet azért sokkal inkább Oroszországnak kedvezett, és nem Ukrajnának. Dacára az euró százmilliárdoknak, dacára az óriási fegyverszállítmányoknak. Na, most ennek ellenére az európai politikai kontextus miről szólt, hogy Ukrajna majd nyerni fog. És ez olyan messze jutott el a realitástól, hogy világos volt, hogy a realitást nem kell figyelembe venni az ukránok elnökének sem, aki elment Washingtonba, és ott meg gyorsvonatként jött szembe a realitás, mert Washington, az Ovális iroda az nem Brüsszel, nem az Európai Parlament. És szerintem ez egy nagy trendforduló lehetett az ukrán gondolkodásban is, hogy innentől kezdve a valóságot figyelembe kell venni, nem egyfajta ilyen kreált kontextust, hanem a valóságot kell figyelembe venni.

Riporter: Igen, de Emmanuel Macronék még tegnap is arról beszéltek, hogy Ukrajnát olyan jó helyzetbe kell hozni, hogy minél jobb feltételeket alkudjon majd ki a béketárgyalások alatt. Ugye változott itt először az volt, hogy Ukrajnát győzelemre kell segíteni, aztán azt mondták, hogy azért ne legyen most tűzszünet, mert most Ukrajna rosszabbul áll, de hogy láthatóan az európaiak még mindig nem engedték el ezt a történetet, és hogy ott britek, franciák és az ukránok is, mint hogyha hinnének abba, hogy még lehet jobb helyzetet teremteni. Ez teljes irrealitás? Vagy ők miért ennyire magabiztosak?

Szijjártó Péter: Hát én csak azt tudom mondani, hogy ez egy tapasztalati műfaj. És a tapasztalat arról szól, hogy a frontvonal az nyugati irányba mozog, és nem a keleti irányba. Oroszország tartja Ukrajna egy részét elfoglalva, és nem Ukrajna, Oroszország egy részét.

Riporter: Hát egy nagyon kicsi részét esetleg, Kurszknál. Pár négyzetkilométert.

Szijjártó Péter: Tehát nagyságrendűek. Vagy hiába a fegyverszállítások és a pénz, euró százmilliárdok, nem segített, szóval nem alakított ki olyan helyzetet, hogy Ukrajna győztesen jöjjön ki, tehát hogy a harctéri helyzet Ukrajna számára legyen kedvező.

Tehát nagyságrendileg. Vagy hiába a fegyverszállítások és a pénz, euró százmilliárdok, nem segített, szóval nem alakított ki olyan helyzetet, hogy Ukrajna győztesen jöjjön ki, tehát hogy a harctéri helyzet Ukrajna számára legyen kedvező.

Ebből mi következik? Ebből szerintem az következik, hogy itt ilyen utolsó, hát ilyen reménytelen rángatózás zajlik Európában a háború pártján, aminek szerintem alapvetően két oka lehet. Az egyik, hogy az európai politikai vezetők próbálják elodázni a felelősségre vonásnak a kérdését, mert ugye itt három év kudarcos politikája van a hátunk mögött. És ez nem egy filozófiai kérdés, hogy kudarcot vallott-e az európai politika a háború kapcsán, hanem egy nagyon is gyakorlati két lábbal a földön álló probléma. Mert gyakorlatilag ez a kudarcos európai politika szinte minden egyes európai ember számára a bőrén érezhető: infláció, energiaárak, élelmiszerár-drágulás, stb. stb.

És ugye, hogyha most kimondatna, hogy igen, elrontottuk a stratégiát, ugye, mondjuk Brüsszelben.

Riporter: Elszúrtuk.

Szijjártó Péter: Elszúrtuk, így van, akkor, – hogy a nagy tanítómester szellemét egy picit ideidézzük –, akkor ugye felmerül a kérdés, hogy jó, de hát akkor ki viseli érte a felelősséget? Ki hozta ezeket a döntéseket? Miért? És így tovább, és így. És akkor politikai, jogi, meg egyéb felelősség is nyilván napirendre kerülhet. Na, most ezt el nem akarnak szembesülni egy. Kettő pedig, hogyha véget érne a háború, akkor olyan alapvető kérdések is az asztalra kerülnének, hogy mi lett a pénzel. Tehát mi lett az oka az euró százmilliárdokkal, amik megérkeztek Ukrajnába, a harctéri helyzet meg mégsem alakult pozitívan. Hol a pénz? Hol vannak a fegyverek? Mennyi maradt, azok hol vannak? Kinél vannak? Ukrajnában vannak-e még, vagy máshol vannak-e? Szóval ezek mind-mind olyan kérdések, amiknek a megválaszolása azt gondolom, hogy sok európai politikai vezető számára nagyon kellemetlen pillanatokat tudna okozni. És jól láthatóan ezt próbálják elodázni.

Riporter: Viszont ugye sokan már azt eredményként mutatják fel, hogy Oroszország nem kebelezte be teljesen Ukrajnát. Ez lehet… Vannak, akik azt mondják, hogy Magyarországnak is jó, mert akkor nem a közvetlen szomszédunk Oroszország, mert azért egy nagy birodalomnak.

Szijjártó Péter: Hát az mindenképpen jó.

Riporter: Tehát ezt ön is úgy gondolja, hogy szereti Szergej Lavrovot, de azért jobb Moszkvába menni hozzá, mint mondjuk…

Szijjártó Péter: Hogy is mondjam? Meg hát a területi integritás, szuverenitás, hogy is mondjam… Tehát azért ezeket az elveket azért tiszteletben kell tartani. Tehát nyilván van, nekünk az az érdekünk, hogy Magyarország és Oroszország között legyen valami, Ukrajna.

Riporter: És akkor itt a következő időszakra Ön mire számít, hogy van egyszer egy ilyen amerikai-orosz-szaúdi szál, akik tárgyalnak, meg van egy európai, ami láthatóan mintha teljesen másik moziban ülne, hogy ez össze fog érni valaha, vagy kidönt itt egyáltalán, tehát hogy Ön hogy látja a következő hetek forgatókönyvét?

Szijjártó Péter: Én azt gondolom, hogy ami most történik, az azt igazolja, hogy nekünk három éve igazunk van. Mi három éve úgy gondoljuk, hogy ezt a háborút egy amerikai-orosz megállapodás tudja befejezni. Amerikai-orosz megállapodás. És nyilvánvalóan ezt az amerikai-orosz megállapodást most gáncsolják azok, akik ott akarnának ülni az asztalnál. De az, hogy a háborúpárti európai politikusok miért nem ülhetnek ott az asztalnál, az abból következik, hogy ők háborúpártiak, a tárgyalások meg a békéről zajlanak. Tehát nyilvánvalóan, akik békét akarnak és béketárgyalásokat folytatnak, azok nem akarnak háborúpárti elemeket az asztal körül látni. És sajnos az európai vezetők egy jelentős része letette a voksát az elmúlt három évben a háború mellett, és most is ez az őrület, amit…egyszerűen komolyan. Én tegnap azt hittem, hogy ez valami poén, hogy valaki megint meghekkelt valami Signal csoportot, hogy a 72 órára túlélőcsomagot kell össze…

Riporter: Ezt pont akartam kérdezni, hogy Önnek van-e pincéje, meg ivóvize?

Szijjártó Péter: Hát ez valami elképesztő. És amikor láttam a volt belga kollégámat, aki mellett ültem nem tudom én hány éven keresztül a Külügyi Tanácsban, mert ugye máskor Lengyelország, Magyarország, Belgium, így ülünk, ugye Hadja Lahbib, és akkor pakolja a táskájába, vagy ki, szóval, hát tényleg, tehát ez már szerintem…

Riporter: De mit pakolt a táskájából ki?

Szijjártó Péter: Hát ugye pakolta, hogy kell akkor szemüveg, kell nejlontok.

Riporter: Ja, hogy a bemutatóvideó.

Szijjártó Péter: Hát ezt nem hiszem el.

Riporter: De egyébként…

Szijjártó Péter: Gondoljon bele, csak elnézést, tehát ott leülnek Brüsszelben. Ők mind keresnek euró ezreket, tízezreket, nem tudom. Komoly embereknek kéne lenniük, és akkor az Európai Unió Bizottságában ücsörögnek. És akkor leülnek, és akkor valaki azt mondta, hogy kedves Hadja, szerintem az legyen, hogy te így leülsz, odaveszed a kis táskát, meg a hátizsákot, és akkor elkezded mondani, hogy szemüveg, nejlontok, nem tudom micsoda. És erre ő azt mondta, hogy de jó, remek, tök jó, szuper, csináljuk. És akkor voltak legalább tízen biztos, akik ebben így egyetértettek. És akkor mi meg majd azt várjuk, hogy mondjuk az Amerikai Egyesült Államokkal szembeni vámügyeket majd ez a brigád, majd Európa számára megnyugtató módon le fogja tárgyalni.

Riporter: Akkor Öntől nem várhatunk ilyen temus prepare hangulatú videókat?

Szijjártó Péter: Hát, de valami elképesztő, tényleg elképesztő.

Riporter: Viszont nekem kicsit az a gondolatom, hogy mi van, ha mi látjuk rosszul? Tehát, hogy olvasgatok én ilyen dolgokat, hogy mi itt látjuk valahonnan a világot, de a baltiak, a lengyelek, meg a németek is láthatóan tényleg arra készülnek, hogy háború lesz 2027 környékén, mert Oroszország meg fog támadni mindent, meg ugye vannak, akik azt mondják, hogy lehet, hogy a képessége nincs meg, de a szándéka az biztos megvan, és a birodalmi, tehát hogy mi a garancia arra, hogy nem mi nézzük be a dolgokat, és nem nekünk van igazunk, hanem nekik?

Szijjártó Péter: Minden szerénytelenség nélkül szerintem itt is a tapasztalatot kell segítségül hívnunk. Mert ugye tudom, van ez a dilemma, hogy ki az őrült, aki egyedül megy szembe az autópályán, vagy az összes többi, aki szembejött. De én azt gondolom, hogyha végigtekintünk az elmúlt évtized válságain, akkor mindig ugyanaz volt, mint most, hogy elküldtek minket a bús izébe, lehordtak minket mindenfajta mindenfajtának, ki akartak átkozni minket mindenhonnan, aztán egy-két év múlva meg az lett, amit mondtunk. Mert emlékezzünk rá, hasonló intenzitású támadások voltak rajtunk a migráció kapcsán.

Emlékezzenek csak Victor Ponta nyilatkozatára. Aztán emlékszünk-e arra az osztrák kancellárra, már csak a vezetéknevére emlékszem, hogy Faymann. Hogy ők miket mondtak ránk? És akkor most kerítést épít az európai országok egy jelentős része a saját határán, és arról beszél, hogy nem szabad beengedni az illegális migránsokat. Ugye a politika nem a kreditek műfaja, tehát nem fogják azt mondani, hogy ahogy a magyarok akkor mondták, és bocsi Orbán Viktor, bocsi magyar kormány, ne haragudjatok, hogy ilyen dolgokat mondtunk rátok, ez nem történik meg, de ugyanaz van, amit akkor mondtunk.

Vagy ott van a Covid. Covidnál is megmondtuk, hogy nem szabad várni a nyugat-európai meg amerikai oltóanyagokra, hanem meg kell oldanunk magunk, mert különben az egészségügy le fog térdelni. És akkor is miket mondtak? Orosz rulett, chipeket ültetünk a magyar emberekbe, ugye, kiárusítjuk az országot megint Keletre. Megjöttek az orosz-kínai oltóanyagok, beoltottunk mindenkit, utólag a tudományos munkák világosan kimutatták, hogy ez a kettő oltóanyag szerepelt a legjobban.

Tehát, hogy mindig fölmerül ez a dilemma, hogy miért a magyarok mennek szembe, de aztán a végén valahogy mégis úgy alakul a forgalom, hogy aztán mindenki jön utánunk. És itt is, ha megnézzük, három évig mondtuk, hogy tárgyalni kell, és három év után mi történt, az amerikai választópolgárok hoztak egy világos politikai döntést, aztán megkezdődtek a tárgyalások. Tehát én ebből a szempontból egy kicsit nyugodtabb vagyok, és nem amiatt, mert mondjuk magunkkal szemben pozitívabb gondolataim vannak, mint az indokolt lenne, hanem azért, mert a tapasztalatok ezt mutatják, és végső soron, és mindig szerintem ide érdemes kilyukadni, a politika az egy tapasztalati műfaj.

Riporter: De akkor a legreálisabbnak azt a forgatókönyvet látja, ha jól értem, hogy az amerikaiak és az oroszok meg fognak állapodni a tűzszünetben, és aztán a háború valamilyen formában történő lezárásában. És hogy ebben a történetben például hol van Ukrajna?

Szijjártó Péter: Hát nyilvánvalóan majd, ami megállapodás létrejön, azt valamilyen módon, hogy engedményekkel nem engedményekkel, nem tudom, hogy hogyan, el fogják fogadtatni Ukrajnával is. Meg gondolom azt, hogy azért az amerikai-orosz tárgyalások folyamában benne lesz az, hogy az amerikaiak az ukránokkal is tárgyalnak folyamatosan. Tehát ugye persze formálisan amerikai-orosz megállapodásról beszélünk, de nyilvánvalóan az amerikaiak folyamatosan egyeztetnek az ukránokkal, akik ennek folyamán valahogy részesei ennek az egész tárgyalási folyamatnak, és ezt pedig mindenki más el fogja fogadni, mert senki nem lesz abban az erőben, hogy egy orosz-amerikai megállapodással szembe menjen.

Riporter: Viszont itt az még elképzelhető, hogy valami kavics kerül a gépezetbe? Mert például látom, hogy békefenntartás kapcsán rengeteg a vita. Mert ugye az egyik oldalról az ukránok nem akarják, hogy olyanok menjenek be, mit tudom én, ENSZ csapatok, akik inkább Oroszországhoz kötődnek, az oroszok meg azt mondják, hogyha eddig a nyugati fegyverekkel lőttek minket, akkor nehogy már ők jöjjenek békefenntartónak.

Szijjártó Péter: Igen, ez is csak azt mutatja, hogy mindez az európai ilyen ágaskodás, ami zajlik jelenleg, ez teljesen irreleváns, mert békefenntartás kérdése az akkor lehet egyáltalán aktuális, ha béke lesz. Háborúban békefenntartásról beszélni az hát, hogy is mondjam, elég sületlen dolog. Tehát az, hogy lesznek-e egyáltalán békefenntartók, meg mikor, meg hogyan, annak a minimális feltételei sincsenek meg. Tehát én azt gondolom, hogy pont az, hogy a békefenntartásról beszélnek állandóan, mutatja azt, hogy ez egy olyan ágaskodása az európaiaknak, ami nem a dolog valós tartalmáról szól.

Riporter: De akkor például az, amiről most a britek meg a franciák beszélnek, hogy ők már most odaküldenek csapatokat Ukrajnába megnézni, hogy akkor, hogy lehetne Ukrajnát felkészíteni a békére, ez is egy érdekes mondat egyébként ma délelőtt Somkuti Bálinttal ezen nevetgéltünk, meg hogy majd akkor így, meg úgy lesznek a csapatok, akkor Ön szerint ideg nem fog eljutni ez a történet?

Szijjártó Péter: Lehet, hogy egyszer eljut, de szerintem ennek az időhorizontja most még nem látható. Tehát a dolog nem aktuális egyelőre. Egyelőre békét kéne teremteni, annak a feltételeiben kéne megállapodni, hogy fejezzék be a lövöldözést. És ha befejezték a lövöldözést, akkor lehet arról beszélni, hogy hogyan tartsuk fönn azt az állapotot, amikor nem lövöldöznek. Tehát a sorrendiség azért fontos.

Riporter: Ugye Moszkvában találkozott Jurij Usakovval is, aki az elnök, tehát az orosz elnöknek a tanácsadója, illetve részt vesz a különböző béketárgyalási folyamatokban. Nyilván, amit ebből el lehet mondani, de hogy az oroszok Ön szerint tényleg le akar, tehát hogy a lezárás irányába mennek?

Szijjártó Péter: Én azt gondolom, igen. Én azt gondolom, igen. És még egy dolog vált számomra világossá az elmúlt hetek moszkvai és washingtoni tárgyalásaiból. Ez pedig szerintem nekünk jó hír, nekünk, akik békét akarunk, azoknak jó hír, hogy egyfajta tisztelettel van egymás iránt a két fél.

Riporter: Az orosz és az amerikai.

Szijjártó Péter: Igen.

Riporter: Hát sőt már, mert ugye például Steve Witkoff arról beszélt, hogy Putyin elment, amikor Trump ellen merényletet követtek el, tehát hogy sok esetben most már azt halljuk, hogy az orosz propagandát mondják fel a Witkoffék, meg a Trumpot bekebelezte Oroszország, és hogy valójában itt két őrült diktátor a feje tetejére fogja állítani a világot.

Szijjártó Péter: Hát igen, azért látszik, hogy a liberális mainstream és a woke-képviselői még próbálnak talpon maradni, és próbálják ezeket a, hogy is mondjam, sületlen dolgokat nyomni. Ők mind nem akarnak békét már, akik ezt mondják, teljesen egyértelmű. Tehát mondjuk Donald Trumpról az orosz propaganda terjesztőjeként nyilatkozni, azért az már szerintem minden hihetőségi határon túl van. Én azt éreztem a két féllel való, de találkoztam az amerikai külügyminiszterrel, találkoztam az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadóval ugyanez orosz oldalon is, hogy tényleg úgy beszéltek egymásról, mint akik komolyan veszik egymást.

És van egyfajta kölcsönös tisztelet, két nagy ország, két nagy hatalom, két nagy katonai erő. Szerintem nekünk, akik nem tartozunk ezekbe a kategóriákba, ez jó hír. Mert ugye szokták mondani, hogy az elefántok, ahol táncolnak, ott mondjuk az egérnek ugye mi a túlélési sansza. Tehát én azt gondolom, hogy a nem nagyhatalmak sorába tartozó országoknak az sokkal jobb, hogyha a nagyhatalmak jobban vannak, mintha nincsenek jóban. És ez megint egy tapasztalati kérdés. Ugye 40 éven keresztül, amikor nem volt képes egymással civilizált együttműködésre a keleti és a nyugati világ, az nekünk elvitt négy évtizedet az életünkből. Amikor meg képesek voltak a normális együttműködésre, akkor meg sokkal jobb volt nekünk. Tehát ha jóban vannak az oroszok, meg az amerikaiak, nekünk jó. Ha nincsenek jóban, az veszélyes.

Riporter: Beszélnek és találgatnak nálunk nagyon sokat elemzők, hogy az történik, hogy Trump le akarja zárni ezt az orosz-ukrán kérdést, és az oroszokkal is rendezni akarja a kapcsolatot, mert Kína ellen készül, és Kínával akarja megvívni a harcát, vagy én hallok olyan forgatókönyvet is, hogy valójában még az se biztos, hogy lesz USA-Kína összecsapás, hanem akár Trump üzletemberi mivoltja miatt megtörténhet a kiegyezés. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Ön ezt belülről, hogy látja.

Szijjártó Péter: Én a következőt gondolom, hogy Donald Trump elnöknek ez a deal maker, tehát hogy is mondjam, megállapodás létrehozó kapacitását vagy képességét még mindig egy csomóan lebecsülik. És annak dacára becsülik le, hogy azért volt négy év, amikor ő azért szolgáltatott néhány bizonyítékot erre.

Ugye ott van az Ábrahám-megállapodások. Amikor Donald Trump először beszélt arról, hogy egy másfajta megközelítés kéne a Közel-Keleten, mint volt évtizedeken keresztül, és nem ért el vele soha senki semmit, akkor mindenki azt mondja, jó, ez egy őrült nyilatkozat, holnap majd mond mást. Most én voltam a világon az egyetlen külügyminiszter, aki ott ültem a Fehér Ház kertjében, amikor a Netanjáhú miniszterelnök úr, Trump elnök úr, a bahreini és az emirátusokbeli kollégámmal együtt aláírták az Ábrahám-megállapodásokat. Szerintem az előző napig senki nem kötött volna erre fogadást.

Vagy arra is emlékezzünk, hogy majdnem összejött egy nagy amerikai-kínai kereskedelmi deal egyébként még Trump elnök első ciklusában, csak ugye a ciklus véget ért, jött a Covid, meg minden, tehát nem lehetett megcsinálni a dealt. Tehát én azt gondolom, hogy Donald Trump elnöksége alkalmat ad arra, hogy a nem konvencionális, jó hírek megszületnek. Tehát én nem látom azt teljesen, hogy is mondjam, garantáltnak, hogy itt az amerikai-kínai kereskedelmi viszony az egy kereskedelmi háború irányába menne.

Szerintem legalább akkora sansz van arra, hogy egy jó kínai-amerikai együttműködés tud létrejönni, egész egyszerűen azért, mert az amerikai-kínai gazdasági együttműködésnek a hatalmas számai azok nem a kormányzati kapcsolattartásból jönnek ki, hanem a vállalati kapcsolatokból. És ugye minden egyes gazdaság működése az a vállalatokon alapul. Tehát a gazdasági teljesítmény az nem úgy áll elő, hogy idepottyan, hanem az a vállatok teljesítményéből áll össze.

Tehát egy jó kínai-amerikai együttműködés, ha az ki van egyensúlyozva, akkor szerintem mindkét ország gazdaságának jót tud tenni. És ugye a kínaiaknak van még egy nagy versenyelőnye azért. Hát az elmúlt 8 évből ki tud felidézni egyetlen egy olyan nyilatkozatot, mondjuk, amikor a kínai elnök Donald Trumpba belerúgott volna nyilatkozatilag. Míg az európaiaktól azért hát néhány könyvet tele lehetne vele írni.

Riporter: Vannak ilyen nyilatkozatok, hogy ők barátok tulajdonképpen.

Szijjártó Péter: És ez szerintem nekünk megint jó hír. Tehát, hogyha a kínaiak meg az amerikaiak jól kijönnek egymással, az nekünk jó hír. Hát nekünk az Európai Unión kívüli két legnagyobb beruházónk, Kína és az Egyesült Államok. Az Európai Unión kívüli két legnagyobb kereskedelmi partnerünk Kína és az Egyesült Államok. Tehát nekünk itt Közép-Európában egy szárazföld által körülzárt országban, ahol az export nagyjából eléri a GDP 85 százalékát, nekünk nem az a jó hír, hogyha a partnereink jóban vannak egymással? De!

Úgyhogy szerintem nekünk ezért kell ugye – cross fingers -, hogy a nagyhatalmak jóban legyenek egymással, mert az nekünk egy nyugodt, kiszámítható működési környezetet biztosít. Szóval én megint csak itt eltávolítanám az összeesküvés-elméleteket, meghagyjuk a szakértőknek, megint csak inkább az egyszerűbb irányba mennék. Tehát szerintem Kínának nem feltétlenül van szerepe abban, Trump elnök úr gondolkodásmódjában, hogy miért akar békét Oroszországgal. Hát békét akar, mert a béke jó. A háború meg rossz. Tehát szerintem érdemes innen kiindulni.

Riporter: Ami most viszont nagy dilemma, ugye Trump elnök bejelentette, hogy vámot vet ki az Európából is, meg hát az Egyesült Államokba beszállított autókra. Nyilván nekünk meg az iparunk, a magyar iparnak egy nagyon nagy része az az autógyártás, és annak különböző folyományaiból tevődik ki, most a külgazdasági énjét venném elő, hogy nem lehet megbeszélni, hogy kapjunk valami mentességet, vagy nem lehet ezzel valamit kezdeni, mert ez fájhat a magyar autóiparnak is.

Szijjártó Péter: Igen, de itt jön a kérdés, hogy és hol volt eddig az Európai Bizottság? Hol voltak az európai diplomaták?

Riporter: Ők is kivetettek vámot a kínai elektromos autókra.

Szijjártó Péter: Hát mert ennyi eszük van. Mert a helyzet a következőképpen néz ki. Ugye a kereskedelempolitika az Európai Unióban úgynevezett közösségi hatáskör, tehát alapvetően brüsszeli hatáskör. És erre nagyon háklisak is. Állandóan minden egyes tanácsülésen elmondják, hogy ne osszuk meg magunkat, az EU egységesen tárgyal, az EU egysége, mindig az EU Unity, ezt hallgatom állandóan. Oké.

Ugye novemberben választották meg Donald Trumpot, az mondjuk most már négy és fél hónapja volt. Négy és fél hónapja tudjuk, hogy ő lesz az elnök. Azt meg már régebb óta tudjuk, hogyha ő lesz az elnök, akkor egy patrióta gazdaságpolitikát fog végrehajtani. Azt még régebb óta tudjuk, hogy a Patrióta gazdaságpolitikának az egyik eszköze a vámkivetés. És azt is pontosan tudtuk, mert nem csinált ebből titkot az elnök, hogy ő ezt alkalmazni fogja. Na most megválasztása után a sok okos Brüsszelben, azt is világosan tudhatta, hogy az autóipar mindkét gazdaság gerincoszlopa.

Az európaié meg az amerikaié is. Ezért világos volt, hogyha mondjuk kereskedelmi intézkedések születnek vámjellegűek, akkor valószínűleg az autóipart érinteni fogják, mert autóipart nem érintő gazdasági intézkedések hatása jóval kisebb, mint azoké, amelyek érintik az autóipart, annak nagyságrendje miatt. Azt is tudhatták, hogy Trump elnök úr a kiegyensúlyozás irányába megy. Azt is tudhatták, hogy az Egyesült Államok jelenleg még csak 2,5 százalékos vámtarifát alkalmaz az európai autóimporttal szemben. Az Európai Unió 10 százalékot, négyszer annyit alkalmaz az amerikai import kapcsán. Ezért én nem tudom én hányszor, de sokszor felvetettem Brüsszelben, hogy csökkentsük már le azt a nyomorult autóipari vámot 10-ről 2,5 százalékra az amerikaiakkal szemben, és ezt megbeszéltem egyébként a nagy gyártókkal is, akik ezzel egyetértettek, mert az egy olyan tárgyalási alapot teremtett volna, ahonnan szerintem egy ilyen 25 százalékos vámmérték meglépése nem biztos, hogy megtörtént volna. Meg akkor ebben lett volna tárgyalás.

Na most miért nem történt meg mindez? Azért, mert egyrészt az Európai Unió bürokratái képtelenek ezekben az összefüggésekben gondolkozni, tehát sajnos nem számíthatunk rájuk ebből a kapacitás szempontból. Másrészt pedig én azt hiszem, hogy az európai politikusok nem mernek tárgyalni Donald Trumppal. Nem mernek egyszerűen a szeme elé kerülni. Miért?

Riporter: De miért? Kisebbségi komplexusuk van?

Szijjártó Péter: Nem, vagy azért, mert emlékeznek arra, hogy nyolc éven keresztül egy háziversenyt hirdettek, amely háziversenynek az volt a lényege, hogy ki tud bunkóbb módon nyilatkozni Donald Trumpról, csak azért, hogy a másnapi liberális média megelégedettségét kivívják maguknak. És ugye erre nem csak ők emlékeznek, hanem Donald Trump is emlékszik. És szerintem egyszerűen nem mernek a szeme elé kerülni, és nem mernek vele komoly, kemény ügyekben tárgyalásokat folytatni.

Riporter: A műsorunk végén Ukrajna európai uniós csatlakozására kérdeznék még rá. Ugye sokan felvetik azt, hogy Ön 2022 március elsején még azt mondta, hogy Magyarország támogatja azt a kezdeményezést, amely nyolc európai uniós tagállam indít, amelyet nyolc európai uniós tagállam indított Ukrajna európai integrációjának elősegítéséért. Most pedig ugye a kormány például véleménynyilvánító szavazást indít, amiből egyébként nagy valószínűséggel úgyis az lesz, hogy a magyar emberek is azt fogják mondani, hogy ne legyen Ukrajna az Európai Unió tagja. Mi változott? Ugye ekkora már kitört a háború, mi változott ebben a három évben?

Szijjártó Péter: Igen, a háború kitörése után valóban volt egy ilyen kezdeményezése nyolc, azt hiszem azt mondta talán nyolc országnak, köztük a baltiak, lengyelek, ha jól emlékszem, talán a románok. Szóval alapvetően a kelet- és közép-európai országok voltak benne ebben a kezdeményezésben. És akkor mi is azt mondtuk, hogy hát rendben van, nézzük meg, jussunk el egy bizonyos szintig.

Na most eljutottunk arra a szintre, ahonnan viszont én azt gondolom, hogy semmiféleképpen nem szabad továbbmenni a jelenlegi tapasztalatok alapján. Mert mi történt azóta? Amikor az ukránoknak segítettünk abban, hogy a gabonájukat hozzák át Közép-Európán keresztül, hogy a fekete-tengeri kikötőkből aztán azokat Afrikába, meg a Közel-Keletre…

Riporter: Hivatalosan Afrikába, legalábbis ez volt…

Szijjártó Péter: Igen, nyilván Afrikába ezeket a szállítmányokat akkor, hogy-hogy nem, ezek a szállítmányok itt megragadtak Közép-Európában, megrekedtek. Szétszórták őket, és tönkretették a gazdákat.

Riporter: Ez lett a GMO-s gabona, ami bejött ide és...

Szijjártó Péter: Egy. Kettő. Amikor azt mondtuk, hogy jó, rendben van, akkor jelentkeznek az ukrán szállító vállalatok mindenfajta kvóták, meg egyebek nélkül bejönnek Európába, aztán itt szállítmányozhatnak. Hát másnap a lengyel meg balti fuvarozók maguk blokádolták el, vagy blokkolták le a határátkelőhelyek forgalmát, mondva, hogy ők csődbe mennek. Tehát, hogy a helyzet az, hogy világossá vált, hogy Ukrajna európai uniós integrációja olyan veszélyekkel jár, melyek felvállalhatatlanok. Egyszerűen felvállalhatatlanok.

Nincs olyan módja az ukrán integrációnak egyelőre, ami Európa számára is hasznot hozna. És ugye van itt még egy másik probléma, ez pedig a Nyugat-Balkánhoz való hozzáállás. A Nyugat-Balkánon lévő országok átlagban most már 14,5-15 éve várnak a tagságra. És rendszerint azzal jönnek az európaiak, ez a másik ilyen kifejezés, amit állandóan hallunk, „merit based process” tehát, hogy érdem alapú folyamat, hogyha aki az érdemeivel eléri azt, hogy előre haladhat benne, az oké. Na most ugye senki nem gondolja komolyan épeszű emberként, hogy Ukrajna jobb helyzetben lenne, felkészültebb lenne az Európai Uniós csatlakozása bármely szempontból, mint mondjuk valamelyik nyugat-balkáni…

Riporter: Tehát Szerbiát, akkor előbbre sorolja?

Szijjártó Péter: Szerbiát. Nézzük meg Észak-Macedóniát, nézzük meg Montenegrót. Van olyan épeszű ember, aki szerint Ukrajna jobb helyzetben van ezek közül bármelyiknél? Hát szóval az egész úgy, ahogy van nonszensz, és veszélyes. És ugye van itt még egy probléma, ez pedig a magyar nemzeti közösség helyzete. Tehát én szerintem azt hiszem, hogy négy ukrán külügyminiszterrel dolgoztam, mostani Szibiha, a negyedik, akivel együtt dolgozunk, mind a négytől meghallgattam, hogy nagyon elkötelezettek a kisebbségi jogok iránt, nagyon nagyra becsülik a kárpátaljai magyarokat, értik, hogy akkor itt ők problémákat állítottak elő, és már mindjárt meg is oldják őket.

Na most, ha ezt nem hallgattam meg eddig százszor az elmúlt tíz év alatt, mert 2015-ben hozták az első ilyen törvényt, akkor egyszer se. És az a tisztességtelen, hogy ugyanígy ezt ugyanezzel az ártatlan arccal előadják minden európainak, és jól meg is vezetik őket. Tehát én minden egyes európai uniós tanácsülésen, amikor ez feljön, én azt hallgatom, hogy de hát az ukránok már megoldottak mindent. Ami nyilvánvalóan szemenszedett hazugság, mert nem oldottak meg alapvetően semmit.

Tehát a magyar nemzeti közösség jogait vissza kell adniuk. És mi semmi extrát nem kérünk. 2015-ig volt egy működő rendszer. Mi azt kérjük, hogy menjünk oda vissza, mert, ha 2015-ig működött, akkor mi a baj? Mi a baj? Szóval nyilvánvalóan az, hogy felvegyenek egy olyan országot az Európai Unióba, amely nem tartja be a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteltére vonatkozó nemzetközi szabályokat, az lehetetlen. És ugye próbálják ezt belenyomni abba a kategóriába, hogy ez egy kétoldalú kérdés köztetek, oldjátok meg, ne hozd ide. Ugye? Tehát minden egyes formátumban ezt hallgatom, hogy Péter ezt ne hozd ide. Hát akkor hova vigyem? Ne hozd a NATO-ba, az EU-ba, az Európa Tanácsba, az EBESZ-be, akkor hova? Ezt oldjátok meg, de nem kétoldalú ügy. Tehát az, hogy a nemzeti kisebbségek jogait egy országban tisztelik-e, az nem kétoldalú ügy. Az egy nemzetközi jogi kérdés. És ennek megfelelően az EU-s integrációban előrelépni ebben az állapotban, szerintem nem elképzelhető.

Riporter: Ez azt jelenti, hogy akkor Ukrajna belátható időn belül nem lesz az Európai Unió tagja, ha Magyarországon múlik?

Szijjártó Péter: Hát ugye ez nagymértékben függ a magyar emberektől. Mert egyelőre a dolog úgy áll, hogy az Európai Unióba, meg a NATO-ba is egyébként, de most az meg abszolút irreális.

Riporter: Meg az nincs is annyira napirenden…

Szijjártó Péter: Hát meg irreális. Vagy még irreálisabb, ha ez egyáltalán egy értelmes kifejezés ebben a formában. Tehát, hogy úgy néz ez ki, hogy az Európai Uniónak valaki akkor lehet a tagja, ha minden európai uniós tag abban egyetért. Mindenki. Minden a 27-en. Az ukránok most kicsit úgy viselkednek, mintha éppen mi akarnánk csatlakozni valami olyan szervezethez, aminek ők is a tagjai, de ez nem így van. És ugye a magyar emberek szava ezért itt döntő lesz mert, ha a magyar emberek úgy döntenek, hogy túlságosan kockázatos és túlságosan veszélyes lenne, ha az ukránok csatlakoznának az Európai Unióhoz, akkor nyilvánvalóan a magyar kormány álláspontja az kell legyen, hogy nem. Mint ahogy minden egyes ügyben a nemzeti konzultáció, népszavazás, parlamenti választás, amilyen döntést hoztak az emberek, mi azt hajtottuk végre. És ez most is így lesz.

Riporter: Ez a mai végszó, Miniszter úr, köszönjük szépen, hogy itt volt velünk.

Szijjártó Péter: Hálás vagyok a lehetőségért, jó munkát, minden jót kívánok Önöknek!

Riporter: Szijjártó Péterrel, Magyarország külgazdasági és külügyminiszterével beszélgettünk itt az Ultrahang csatornáján. A kedves hallgatóinknak is köszönjük a figyelmet. Szép napot mindenkinek, viszontlátásra, viszonthallásra!

(KKM)