Pomogáts Béla 1934. október 22-én született Budapesten. A Piarista Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd 1958-ban Budapesten szerzett magyar szakos bölcsészdiplomát.
Részt vett az 1956-os forradalomban, 1959-ben internálták, 1960-ban szabadult. 1961-től tanított, 1965-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1974-től a Literatúra szerkesztője, 1990-től főszerkesztője volt. A Vigilia, a Valóság, a Nyelvünk és Kultúránk és a Régió szerkesztőbizottságának is tagja volt. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága alapító tagja, 1991-ben és 1992-ben alelnöke, 1989-től 1993-ig az Erdélyi Szövetség alelnökeként is tevékenykedett. Pomogáts Béla 1995 és 2001 között a Magyar Írószövetség, 2002 és 2007 között az Illyés Közalapítvány elnöke volt, 1990-től a Literatúra főszerkesztőjeként is dolgozott.
Irodalomtörténészként azon kevesek közé tartozott, akik már a rendszerváltás előtt sokat tettek a határon túli és a nyugati magyar irodalmak népszerűsítéséért, az általuk teremtett értékeknek az anyaországi köztudatba való emeléséért. Különféle szervezetekben (Illyés Közalapítvány, Anyanyelvi Konferencia stb.) a rendszerváltás után is jelentős szerepet vállalt a külhoni magyar kultúra támogatásában, az anyaország és a külhoni magyar közösségek közötti kohézió erősítésében.
Pomogáts Béla gazdag életművével számottevően gyarapította a magyar irodalomtörténetet, a magyar irodalom jeles egyéniségeinek (Kuncz Aladár, Déry Tibor, Nyíró József, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán, Dsida Jenő) élettörténetéről és életművéről szóló ismereteinket.
Számos kitüntetés birtokosa. 1991-ben József Attila-díjat, 2003-ban Széchenyi-díjat kapott a XX. századi magyar irodalomra, a határon túli magyar irodalomra vonatkozó kutatásaiért, monográfiáiért, kulturális-irodalmi közéleti tevékenységéért. 2004 júniusában Marosvásárhely díszpolgára, 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium Pomogáts Béla József Attila és Széchenyi-díjas irodalomtörténészt, kritikust, tanárt, a Magyar Írószövetség korábbi elnökét saját halottjának tekinti.