A rémhírek helyett tények: már az év második negyedévében helyreállt a kiskereskedelmi forgalom, augusztusban pedig éves bázison 4 százalék felett emelkedett, az év hátralevő részében pedig tovább nő, ezzel az áruk fogyasztása egyértelműen felfelé húzza a teljes gazdasági teljesítményt. A turizmus is szárnyal, az év első kilenc hónapjában 5 százalékkal, 35 millióra emelkedett a vendégéjszakák száma 2023 azonos időszakához képest.

Mindez azért vált lehetségessé, mert a kormány leszorította az inflációt és egy éve nő a fizetések vásárlóereje. A keresetek nominálisan 14 százalékos ütemben nőnek, így az átlagkereset már 634 ezer forintra rúg. Ez nem jelent mást, minthogy jelenleg 77 ezer forinttal keresnek többet a dolgozók, mint egy évvel korábban. A reálbér pedig csak augusztusban 9,4 százalékkal nőtt.

A belső konjunktúra, amelyre a kormánynak hatása van, helyreállt. A gazdasági növekedést a külgazdasági tényezők húzzák vissza, ezen belül is elsősorban a német ipar szenvedése. Hiába állítja Magyar Péter hazug módon, hogy a német gazdaság újra növekedési pályán van, 2023-ban is recesszióban volt és az idei évben is alig mutatja az élet jeleit.

Magyar Péter azt is elfelejtette megemlíteni, 2010-hez képest több mint 1 millióval csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség száma, köszönhetően annak, hogy 1 millióval dolgoznak többen, rekordalacsony a regisztrált álláskeresők száma és háromszorosára emelkedtek a bérek.

Ha Magyar Péter többet forgatná a statisztikákat vagy érteni akarná a gazdaság működését, akkor azt is észrevehetné, hogy soha ilyen magas nem volt a lakosság megtakarítása. Ez szintén nem az elszegényedés jele.