Magyar Péter: A mohácsi csata legfontosabb tanulsága a sorsközösségről szól
A magyar történelem nem a veszteségek, hanem a talpra állások története – fogalmazott a mohácsi csata 500. évfordulóján mondott ünnepi beszédében a miniszterelnök, aki szerint egy kis nemzet nem engedheti meg azt a luxust, hogy saját embereit fordítsa egymás ellen, és a vitákból gyűlöletet építsen.
A Mohács 500 emlékév keretén belül a csata évfordulóján szervezett rendezvénysorozat a mohácsi Széchenyi téren kezdődött, ahol a Nemzeti Filharmonikusok kórusának nyitóelőadása után Magyar Péter miniszterelnök mondott beszédet. Az események felidézése után külön megemlékezett azokról, akiknek a nevét nem őrizte meg a történelem. Katonákról, lovászokról, szolgálókról, parasztokról, egyszerű végvári emberekről, akik félelmük ellenére sem menekültek el, a túlerő ellenére sem futamodtak meg. Akik nem egy királyért vagy hadvezérért harcoltak, hanem azért, amit akkor a saját életükből Magyarországnak ismertek. „Talán mindenekelőtt ők Mohács” – fogalmazott a miniszterelnök, aki szerint a mohácsi csata legfontosabb tanulsága a sorsközösségről szól.
„Bár különbözőek vagyunk, van valami, ami összeköt bennünket: ugyanannak a történetnek vagyunk az örökösei, ugyanazon a nyelven mondjuk ki azt a szót, hogy anya” – folytatta Magyar Péter. A mohácsi csata után a magyar államiság fennmaradása is kérdésessé vált, de Magyarország nem tűnt el. „Ez talán Mohács legnagyobb üzenete” – mondta a kormányfő, felidézve, hogy a magyarok ma is saját országukban, saját nyelvükön emlékeznek meg a mohácsi vészről, míg azok a birodalmak, dinasztiák, amelyek akkor Európa sorsáról döntöttek, már eltűntek. „Nem azért, mert mi voltunk a legerősebbek, a leggazdagabbak, vagy mert mindig mi dönthettünk a saját sorsunkról. Hanem azért, mert minden törés után voltak emberek, akik azt mondták, folytatjuk, és ha kell, ehhez újjáépítjük a hazánkat” – fogalmazott Magyar Péter.
A magyar történelem nem a veszteségek, hanem a talpra állások története. „Ezért kell ma is beszélnünk az összefogásról” – folytatta a kormányfő, aki szerint egy kis nemzet nem engedheti meg azt a luxust, hogy saját embereit fordítsa egymás ellen, és a vitákból gyűlöletet építsen. Egy szabad ország természetes állapota, hogy viták vannak, hiszen polgárai másképp gondolkodnak a világról, más pártra szavaznak, másban hisznek, másképp élnek. „De van egy határ, egy pont, amelyen túl mindannyian ugyanazon az oldalon állunk. Ez pedig Magyarország. 500 évvel Mohács után talán ezt is meg kell újra tanulnunk” – mondta Magyar Péter, aki szerint Mohács a béke városa, a sokszínűség városa, és a kultúránk egyik szimbóluma lett.
„Amíg képesek vagyunk egymásban magyart, honfitársat, embert látni, addig meg is fogunk maradni. Hajtsunk fejet a mohácsi ütközet, a mohácsi csata valamennyi áldozata előtt. Az ismert és az ismeretlen halottak előtt. Azok előtt, akiknek a nevét megőrizte a történelem, és azok előtt is, akikét csak ez a föld őrzi” – fejezte be ünnepi beszédét Magyar Péter miniszterelnök.
A program ünnepi szentmisével folytatódott a Fogadalmi templom előtt, majd megkoszorúzzák II. Lajos magyar király szobrát a Széchenyi téren. Ezután hagyományőrző zarándokok, lovasok és katonai díszszázad kíséretében gyászmenet indul a sátorhelyi Nemzeti Emlékhelyre, ahol állami és katonai tiszteletadás mellett helyezik végső nyugalomra a mohácsi csatatéren feltárt csontereklyéket. A megemlékezésen Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter mond beszédet.
A hivatalos program végén hazai katonai hagyományőrző közösségek megelevenítik a mohácsi összecsapást, több mint ötszáz résztvevővel, tiszteletadásul az ütközetben elesettek áldozata előtt.