A honvédelmi tárca vezetője beszédében úgy fogalmazott: szégyenteljes az, hogy ezen a helyen magyar ember ontotta ki honfitársai vérét. „A mi dolgunk és kötelességünk nem csak az, hogy felidézzük a múltat, hanem az is, hogy megtanítsuk a ma élő fiatal nemzedéket arra, mit jelent a haza iránti elkötelezettség, a hűség, a bajtársiasság. A haza, a nemzet mi magunk vagyunk és olyan jövőnk és nemzetünk lesz, amilyenné mi magunk kovácsoljuk azt” – húzta alá a honvédelmi miniszter.

Benkő Tibor kiemelte: a hazafias, honvédelmi nevelésnek a közszférában, a közoktatásban van a színtere. A fiatalok legfontosabb feladata mindig a haza iránti lojalitás, és mindig emlékeznünk kell azokra az áldozatokra, akik lehetővé tették, hogy megmaradjon a nemzet – tette hozzá a miniszter.

1956-ban az akkori mosonmagyaróvári határőr-laktanyában nagy mennyiségű lőszert és robbanóanyagot tároltak. A határőrök, parancsuk értelmében, megpróbálták megakadályozni a civilek behatolását és géppuskafészkeket telepítettek a laktanya több oldalán. Az objektum elé érkező, egyes becslések szerint közel kétezer fős, fegyvertelen tömeg azt követelte, hogy szedjék le a vörös csillagot a laktanyáról. Azt is szerették volna, ha a határőrök csatlakoznak hozzájuk. Egy tiszt a felvonulók elé ment, de a folyamatosan érkezők miatt állandó hátrálásra kényszerült. A géppuskafészektől olyan harminc méterre kézfeltartással megállította a tüntetőket, és látszólag békés tárgyalás kezdődött, de amikor az emberek közelebb mentek a kapuhoz, soraikat több géppuskasorozat tizedelte meg. A laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat is dobtak.

A sortűz helyén ma mementóként Rieger Tibor szobrászművész, Golgota című szobra és ötvenhat kopjafa áll. A sortűzben elhunytak lelki üdvéért Zsódi Viktor piarista mondott imát.