Konok Tamás 1930-ban született Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Bernáth Aurél tanítványaként. 1959-ben Párizsba költözött, majd Zürichben is aktív volt, a kilencvenes évektől kezdve Budapesten élt és dolgozott. 

Konok életműve a nemzetközi festészeti tendenciákba szélesen beágyazott, a 20. századi modernizmus és avantgárd művészetből fakadt. Korai időszakának kollázsai, monotípiái a szürrealista látásélményből és a valóságon túlmutató látványelemekből építkeztek. Érett korszakának geometrikus absztrakciója – a formák redukciójával együtt – a struktúrák vékony vonalrajzaira épült.  Az egymásra rakódó rétegeknek, az alapfaktúrának, a geometrikus alakzatoknak és a vonalak hálózatának forma- és kompozícióépítő szerepet szánt. Művészi szándékát így fogalmazta szavakba: „A láthatatlant akartam láthatóvá tenni.”

Munkásságát számos díjjal jutalmazták. A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja címmel tüntették ki 1997-ben. 1998-ban átvehette a Kossuth-díjat, 2014-ben neki ítélték a Prima Primissima-díjat, és a Nemzet Művésze lett.

Művei számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatóak.