Az erős közösségek megbecsülik országos hírű szülötteiket

Nagy János hozzátette, Biharugra ezen a téren régóta példát mutat, "hűségesen őrzi legnagyobb fia emlékét".

Szabó Pált az államtitkár a "magyar falu leghitelesebb krónikásának" nevezve elmondta, tőle tudják, milyen volt száz éve az élet a Biharban, tőle tudják az akkori világ örömeit, bánatait, a falusi élet íratlan szabályait, és azt, hogyan tört be a háború pusztítása.

A kétszeres Kossuth-díjas népi író életrajzát felidézve közölte, Szabó Pál számára mindig Biharugra volt az otthon, Budapesten, országgyűlési képviselőként is a "legparasztibb magyar írónak" nevezték. Móricz Zsigmond azt mondta róla, ő "a magyar rögök hangja".

Egy jobb élet, szebb jövő reményében írt mindennap - folytatta az államtitkár. Megvetette, sőt gyűlölte az úri világot. Egy ideig hitt a kommunizmusban, de nem szerette azt sem, "ő a magyar falut szerette". 1951-ben látta és meg is írta a kuláklistákat - tette hozzá.

Nagy János úgy fogalmazott, amiben Szabó Pál "hitt, amit remélt, az ő életében ábránd maradt"; a falu vesztese maradt a kommunizmusnak, ahogyan korábban a háborúnak is.

Ma jobb helyzetben vannak a faluról induló fiatalok. Létezik a falusi CSOK, magyar falu program, a földalapú támogatási rendszer, de ezen túl szükség van a vidéki emberek keménységére, tenni akarására - jelentette ki.

Nagy János beszéde végén szólt arról, hogy ki kell maradni a háborúból, a migrációból és a genderőrületből, "különben egy talpalatnyi föld sem marad a lábunk alatt". A kimaradáshoz pedig nemzeti egységre van szükség - jelentette ki.

A Szabó Pál Emlékház egy része az 1700-as évek végén épült, többször bővítették, maga a népi író is épített hozzá magának egy dolgozószobát. Az önkormányzat a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) Plusz keretében nyert az épület felújítására csaknem 28 millió forintot, a támogatást mintegy kétmillió forint saját forrással is kiegészítették.

A beruházás keretében cserélték a régi nyílászárókat, a tetőszerkezetet és az ereszcsatornákat, akadálymentesítettek. A kiállítás is interaktívvá vált: megszólal maga Szabó Pál, elmeséli, miért lett író, mesél az internálásáról, visszaemlékszik első találkozására és kapcsolatára Móricz Zsigmonddal.

Budapesti villájából három tárgy került át: karosszéke, az a fotel, amelyben sokat időzött; és az a kakukkos óra, amelyet 1970-ben akkor állítottak meg, amikor elhunyt. Mellette kapott helyet a gyermekeinek szóló levele, amelyben kéri, hogy feleségét mindenképpen mellé temessék majd; a vitrinben pedig látható az igazolványa és az útlevele.

A kiállítás látás- és hallássérültek számára is élvezhető.

A dolgozószoba már 1971 óta látogatható, az épület 1987-től hivatalosan is múzeumként funkcionál; hét éve az önkormányzat az épület fenntartója és tulajdonosa is - mondta az MTI-nek Szoboszlai Zoltán tárlatvezető.

Szabó Pál 1893. április 5-én született Biharugrán. Zsellércsaládból származott, ő maga is napszámosmunkára járt; kőműves mesterséget tanult. 1915-től katonaként járta be a világháborús frontokat, 8 hónapig az orosz, utána az olasz fronton harcolt, leszerelési pénzéből megrendelte a Nyugatot. A Tanácsköztársaság alatt Biharugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban két év helyi internálásra ítélték, eközben a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett.

Első írását faluja megbízásából 1927-ben a Körösvidék című lapba írta, további írásai Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörs című lapjában jelentek meg. Móricz Zsigmond támogatta, hét novelláját jelentette meg a Nyugatban.

1930-ban regényírásba fogott, a paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta. Munkásságának legkiemelkedőbb írása az 1941-1943 között megjelent trilógia: Lakodalom, Keresztelő, Bölcső. A trilógia a belőlük készült film miatt Talpalatnyi föld néven vált ismertté. Könyveit számos nyelvre lefordították. Az 1950-es években a három legolvasottabb író között tartották számon Jókai Mór és Mikszáth Kálmán mellett. A Kossuth-érdemrend, majd a Baumgarten- és a József Attila-díj után 1951-ben és 1954-ben kétszer is megkapta a Kossuth-díjat.