A mi célunk, hogy Magyarország magyar maradjon

Nagy János gróf Lónyay Menyhért (1822-1884) egykori pénzügyminiszter és miniszterelnök mellszobrának ünnepélyes átadásán hangsúlyozta: ehhez ma arra a nyugodt, csendes, határozott erőre van szükség, amellyel gróf Lónyai Menyhért kezelte Magyarország ügyeit.

"Ebben is követte a beregi emberek példáját és józan gondolkodását, akikhez mindhalálig hű maradt, köszönet és tisztelet érte" - fogalmazott az államtitkár.

Hozzátette: számára Lónya nemcsak a bölcső volt, hanem a sír is, ahogy ez egy igaz magyar nemesemberhez illik, életútja pedig összefoglalható a "noblesse oblige", azaz a nemesség kötelez jelmondatban.

Az államférfi-politikus életét felidézve rámutatott: Lónyay Menyhért Széchenyi Istvánt tartotta példaképének, ahogy az ő örökségét vitte tovább a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként is.

Mikor felidézzük az alakját, akkor egy megfontolt ember képét látjuk magunk előtt, olyanét, aki a tervek, lehetőségek mellett legalább annyira tisztában volt a kockázatokkal is, ennek alapján mérlegelt és hozott döntéseket, melyek mellett a végsőkig kitartott - hangoztatta.

Munkásságát méltatva hangsúlyozta: a Szemere-kormány államtitkáraként és a kiegyezés idején szinte ugyanaz volt a feladata, előbb a szabadságharc pénzügyi alapjainak folyamatos előteremtése, majd a kiegyezés magyar részről történő pénzügyi kereteinek létrehozása hárult rá.

Sikeres munkájának köszönhetően előbb közös pénzügyminiszter, majd Magyarország miniszterelnöke lett, utóbbi tisztségében alig több mint egy évet töltött, de ebbe is olyan történelmi eredmények fértek bele, mint az első modern ipartörvény elfogadása, a nemzet fővárosának megszületése, a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonal létrehozása, valamint a Nyírség vizét összegyűjtő főcsatorna tervezése, amit halála után róla neveztek el - sorolta.

Az államtitkár ugyanakkor rámutatott: Lónyayt miniszterelnöksége alatt folyamatos támadások és méltatlan rágalmak érték, legtöbbször olyanok vádolták meg, akik a haza üdvéért és a magyar emberek érdekében egy szalmaszálat sem tettek keresztbe.

Szobrának avatásakor valójában azt mondjuk ki, hogy ez a csendes, szorgalmas, adatokban és számokban gondolkodó beregi államférfi többet tett a hazáért, mint sok, nagy szavakkal dobálózó kortársa - fogalmazott Nagy János.

Mind elmondta: "mi, magyarok, nagyon jól ismerjük ezt az embertípust, épp ezért azt is tudjuk, milyen szörnyű felelőtlenség lenne rájuk bízni az országot".

A politikus beszédében arra is kitért: a kiegyezés utáni "boldog békeidők" 1914-ben értek véget, a magyarok pedig nem tudtak kimaradni a háborús őrületből, mert nem voltak függetlenek sem hadügyi, pénzügyi és külügyi területen sem.

Vannak Európán olyanok, akik ma is ugyanezt akarják, ezen a három kulcsterületen követelik a jogkörök átadását - hangoztatta Nagy János, hozzátéve, a magyarok ebből nem kérnek, mert pontosan tudják, mit kockáztatnak.

Az ünnepség végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit Csirpák Viktória szobrászművész alkotása előtt.