A védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztossal, nemzeti fegyverzeti igazgatóval a KC-390-es katonai szállító repülőgépek beszerzése és a légierő korszerűsítése kapcsán beszélgettünk.

Két brazil gyártmányú, KC-390-es típusú katonai szállító repülőgép beszerzéséről írták alá a megállapodást kedden Budapesten. Miként illeszkedik a légierő megújításának folyamatába ez a szerződés?

A KC-390-esek érkezésével befejeztük a Magyar Honvédség szállítókapacitásának bővítését. A folyamat három évvel ezelőtt kezdődött a személyszállító repülőgépek, az Airbus A-319-esek, illetve a Falconok beszerzésével. Akkor sokan hiányolták a teherszállító gépeket, és azt mondták: félreértettük a helyzetet, nem tudtuk, mit kell venni. Ezekre a vélekedésekre most itt a válasz: már akkor tudtuk, hogy rámpás gépeket is fogunk vásárolni, csak kivártuk a pillanatot, hogy révbe érjenek a géptípus új irányt vett fejlesztései.

Miért pont az Embraer cég termékére esett a választás?

A piaci és katonai igényeknek jelen pillanatban legjobban megfelelő típust választottuk. A brazil cég repülőgépei a legújabb, legmodernebb fejlesztések. A hadműveleti igények nagyon komoly eleme volt a légi utántöltő kapacitás biztosítása, erre ugyanis nem sok gép alkalmas a nemzetközi piacon. Emellett az Embraer típusa méretben és az üzemeltetési költségek terén is megfelelt az igényeinknek. A NATO számára pedig fontos, hogy a szövetség képességeit is növeljék a beszerzések. Sugárhajtóműves repülőgépekről beszélünk, amelyek üzemeltetés terén sokkal előnyösebb pozíciókat kínálnak a hasonló kategóriájú propelleres gépeknél, és űrméretük is épp megfelel azon eszközöknek, amelyeket hadműveleti szempontból hosszú távra szállítanunk kell. Emellett pedig a KC-390-es azon kevés típus egyike, amely nem reguláris körülmények közepette is képes fel- és leszállni. Szintén fontos, hogy a gépek nagyon komoly egészségügyi vészhelyzeti kimenekítő képességgel is bírnak: intenzív osztályt idéző körülmények között szállíthatók velük súlyos sebesültek, a fedélzeten akár műtéteket is végre lehet hajtani. És az Antonovok távozása után a légi deszantolás képessége is helyre áll.

 

Tervben van esetleg további gépek beszerzése is ebből a típusból?

Egyelőre két gépről beszélünk, a gyakorlatban derül majd ki, mennyi kapacitásunk van, és később felmerül-e igény további beszerzésekre. Ugyanakkor hangsúlyoznám: a Luftwaffével kötött megállapodás értelmében a honvédség személyzetet biztosít Airbus A-400-asokhoz, így ezekhez is van hozzáférésünk, mint ahogy a pápai többnemzeti légi szállító részlegnél is rendelkezünk repülési idővel, amit igénybe tudunk venni a C-17-eseken.

Mennyire gondolkodnak együtt az ehhez hasonló fejlesztések során a szövetségesekkel?

Folyamatosan szem előtt tartjuk a szövetségi igényeket. A magyar haderőfejlesztés koherensen, a NATO-tervezőkkel együttműködésben zajlik, és az ő elvárásaikhoz is passzol, a beruházások bírják a szövetség támogatását. A KC-390-esek kapcsán itt ismét a légi utántöltés képességét említeném meg, hiszen ezáltal hiánypótló szolgáltatást tudunk nyújtani a régióban a NATO számára is. Természetesen az európai együttműködés igénye is erős, ugyanakkor ez a Luftwaffével közös, említett katonai kooperáció keretében már teljesül – így most szuverenitás szempontjából költséghatékonyabb megoldás mellett döntöttünk. Kétségtelen, hogy a brazil gépek a NATO-n kívülről érkeznek, ugyanakkor mindenben bírják a NATO előírásait.

 

Milyen feladatokat ró a haderőre a két szállító repülőgép érkezése?

Mint minden más eszköz, természetesen a KC-390-esek rendszerbe állítása is komoly munkát igényel. Nem kizárólag kiképzési szempontokról beszélünk ilyenkor, hanem belső strukturális változásokról, átszervezésekről. A Magyar Honvédség Parancsnoksága heroikus munkát végez a modern technikára való átállás során – ez legalább akkora feladat, mint a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program leglátványosabb oldala. Új szervezeti struktúrák, új hozzáállás, mentalitásváltás – egyszerűen új gondolkodásmódra van szükség egy ilyen eszköz esetében, mint például ahogyan a Falconnál is. Ugyanakkor a most beszerzett eszközöket hosszú távra vásároljuk, tehát beruházásokról beszélünk. Ha megfelelően használjuk, és nem kényszerülünk a hadszíntéren bevetni őket, adott esetben, az életciklus egy pontján cserélhetők lesznek. Vagyis végre szakíthatunk azzal a hagyománnyal, hogy addig hajtunk mindent, ameddig – kis túlzással – a roncstelepre kerül. A megfelelő karbantartás mellett történő, menet közbeni cserékkel a Magyar Honvédség eszközeit olyan színvonal jellemzi majd, ami mindnyájunk közös érdeke. A haderő technikai felkészültsége folyamatosan a kor legmodernebb színvonalán marad majd.

Vagyis teljes kultúraváltásra kerül sor.

Igen. A magyar katonák mérnöki szaktudása, műszaki felkészültsége ráadásul biztonságérzetet ad a politikai vezetésnek az innovatív új döntésekhez, hiszen erre olyan eszközök esetében is építkezhetünk, amelyeknél még nincs kiterjedt felhasználói tapasztalat, mint most a Lynx gyalogsági harcjárművek vagy korábban a Gripenek esetében. A Lynxeket illetően például a mi döntésünk miatt máris nagyon komoly érdeklődés indult meg mások részéről, méghozzá konkrét vásárlások irányába is. A KC-390-eseket pedig a világon harmadikként rendszeresítjük. A portugálokkal párhuzamosan kezdtük meg a tárgyalásokat, ők kicsit előbb értek célba.

 

Összességében hol áll jelenleg a légierő fejlesztése?

Az Antonovok kiváltásával helyreáll a szállítókapacitás. Újjáépül a forgószárnyas képesség is. Az első forgószárnyas flotta az év végéig majdnem teljes egészében itt lesz, a jövő év elején érkeznek további Airbus H145M katonai helikopterek, de már gyártásban vannak a több célú Airbus H225M-esek is. Kifejezetten személyszállításra, a csapatok mozgatására vásároltuk a két használt Airbus 319-est, ezek korlátozottan szintén használhatók teherszállításra is. A Falconok pedig légi futárszolgálatot, illetve speciális műveleteket hajtanak végre a Magyar Honvédség számára.

Az egyik legkomolyabb beruházás az Airbus gyulai gyárának létrehozása. Hol tart jelenleg ez a folyamat?

A tervezés befejeződött, megindult a gyárépület építése, bár a COVID miatt sajnos kisebb csúszás következett be. Például már a múlt héten letettük volna az alapkövet, ez azonban a mostani körülmények között elmaradt. Ugyanakkor minden az ütemterv szerint halad, a párhuzamosan felépítendő felületkezelő gyár létrehozását is beleértve. A beruházás Békés megye számára is kulcsfontosságú. Hiszünk a régió fejlődőképességében, a magyar kormány számára is kiemelt beruházási célpontról beszélünk. Ezt egyébként már önmagában az a tény is bizonyítja, hogy kilenc hónapon át győzködtük az Airbust, akiknek nem Békés megye volt az elsődleges céljuk a régióban. Ma azonban már hálás a menedzsment, és rendszeresen elmondják: mindenben igazam volt. Itt említeném meg: két újabb nagyon komoly légiipari beruházás jelentkezett be, egyikükkel reményeink szerint már jövő év elejére eljutunk a konkrét megállapodásig. Egy kifejezetten komplex helikopteripari beruházásról, fejlesztésről beszélünk. Emellett tárgyalások folynak a dróniparágban is egy rendkívül komoly beruházásról, amellyel reményeink szerint bekerülhetünk majd a valódi drónfejlesztő országok közé.

 

A hadiipari cégek általában tartósan rendezkednek be egy adott helyen. Számíthatunk erre az Airbus, a Rheinmetall és társaik esetében is?

Ha valódi hadiipari beruházásról beszélünk, tényleg a tartósság a jellemző: egyes nagy múltú hadiipari cégek esetében nem ritka, hogy száz-százötven éve működnek ugyanott. Az autóipar ehhez képest sokkal gyorsabban ugrik, és képes néhány éven belül teljesen máshol felhúzni üzemeket, teljes gyártókapacitásokat. Ez a hadiipari üzemekre nem jellemző, bár ezt a képet sok látszat-hadiipari beruházás is árnyalja. Azokra gondolok, amelyeket egy adott ország adott vásárlására nyitnak. Mi ugyanakkor nem hiszünk ezekben a megoldásokban. Úgy látjuk: nem érdemes a magyar állam, a magyar adófizetők pénzét abba fektetni, hogy öt évre megnyissunk egy üzemet, amely lekísér egy magyar beszerzési programot, ennek érdekében kiképeznek három-négyszáz embert, akiket aztán a projekt lezártával szélnek eresztenek. Kizárólag olyan beruházásokban és együttműködésekben gondolkodunk, amelyeket a szóban forgó cég is minimum harminc-negyven évre tervez. Persze ebben a szektorban jellemzően még ennél is hosszabb távra tekintenek előre, de ez a maximális időtáv, amit általában szokás bevallani.

Kiemelt a német cégek szerepe az aktuális fejlesztésekben az Airbustól kezdve a Rheinmetallon át egészen a Dynamit Nobel Defence-ig. Ebben az összefüggésben milyen szempontok alapján dől el egy-egy megállapodás sorsa?

Közép-Európa mindig is úgynevezett erőforrás-régiónak számított a német ipar számára, így jó szimbiózisról beszélhetünk a magyar ipari hagyományok és katonai fejlesztések tekintetében is. Mindez egyébként a 20. század végén kicsit megdőlni látszott, hiszen akkoriban a német ipar is elindult Ázsia felé. De hamar felismerték, hogy történelmi hagyományok tekintetében sem szabad elszakadniuk Közép-Európától. Vagyis náluk azért nem volt annyira egyértelmű az ázsiai áttelepülés, mint például az amerikaiak esetében. A hadiiparban ráadásul az is könnyíti a helyzetünket, hogy Ázsia a védett technológiák miatt csak korlátozottan kerülhet számításba. Épp itt volt az ideje, hogy tisztázzuk a viszonyrendszert a német partnerekkel, és ennek eredményeként olyan ipari szereplők is jönnek már Magyarországra, akik nem kötik az áttelepülésüket eladáshoz, értékesítéshez, hanem egyszerűen a hosszú távú jövőjüket tartják szem előtt. A gazdag mérnöki hagyományok, a magasan képzett munkaerő, a rendkívül előnyös adókörnyezet és az országban létező ipari kultúra egyaránt Magyarország mellett szól. Mindez természetesen nem ment volna a politikai vezetés nélkül, hiszen a mostani kormány az elejétől fogva maximálisan támogatta ezt a folyamatot a megfelelően felépített adókörnyezettel, a nyújtott támogatásokkal és az általánosan képviselt iránnyal. Egyértelmű, hogy hazánk gazdasági fejlődésének legerősebb motorja a német iparral közös szimbiózis.

 

A legfrissebb bejelentés a NASAMS légvédelmi rakétarendszerekről szól, amelyeket a norvég Kongsberg és az amerikai Raytheon cégektől vásárolunk.

Ezeket a korszerű, földi telepítésű légvédelmi rakétarendszereket 2023-től kapja meg a honvédség, és kulcsszerepet játszanak Magyarország légterének védelmében. Történelmi lépésről van szó, hiszen a magyar légvédelem mintegy négy évtizede nem esett át ilyen arányú fejlesztésen. A NASAMS rendszerek a NATO-ban is elterjedtnek számítanak, többek között például ezek biztosítják az amerikai főváros védelmét is, vagyis a szövetségi követelményeknek leginkább megfelelő megoldást választottuk. A haderő így 21. századi színvonalon nyeri vissza azt az oltalmazási képességét, amelyet a rendszerváltás utáni leépítésekkel veszítettünk el.

Csaknem ötven év után tehát elbúcsúztatjuk a Kubokat…

A most leváltandó, 1976 óta alkalmazott szovjet komplexumokhoz képest az új eszközökkel sokszorosára nő az oltalmazható terület nagysága, és ugyancsak sokszorosára emelkedik az egyidejűleg megsemmisíthető célok száma, azaz a légvédelem harci lehetősége. A NASAMS ezen túlmenően olyan légi támadó eszközökkel – például pilóta nélküli repülőgépekkel, illetve csapásmérő robotrepülőgépekkel – is fel tudja venni a küzdelmet, amelyekkel szemben a honi légvédelem eddig nem rendelkezett képességekkel, vagy csak rendkívül korlátozott mértékben.

Milyen új honvédelmi-hadiipari beszerzésekre, beruházásokra számíthatunk a következő időszakban?

Teljes körű modernizáció folyik a haditechnikai eszközök tekintetében. A szakmai közvélemény pontosan tudja, hogy mely fegyvernemek maradtak ki eddig a szórásból – mindenkit szeretnék biztosítani, hogy majdnem mindenre sor kerül majd. A Magyar Honvédség által összerakott modernizációs program teljes körű, az összes elemre kiterjed. Éppen ezért kár is előre minősíteni, hiszen néhány évvel ezelőtt rendszeresen hallottuk: nem tudjuk, mit kell venni, és azt sem, hogy mit vásárolunk. Mindenki megnyugodhat: a Magyar Honvédség van olyan felkészült, hogy pontosan tudja, mit kell venni. Ez a közösség komoly szellemi erőforrásokkal rendelkezik, tehát tisztában vannak vele, milyen fejlesztésekre van szükség az adott területeken. Ismétlem: mindenre sor fog kerülni. Még idén bejelentünk több további fejlesztést.