A gazdaasszonyok szerves részei a magyar vidéknek
A gazdaasszonyok munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megőrizzük és továbbadjuk mindazt, amit közös örökségünknek nevezünk, a magyar vidék erejét – erről beszélt a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára az V. Kárpát-medencei Gazdaasszony Találkozón.
Az államtitkár szerint ez a találkozó is megerősíti azt, hogy a Kárpát-medencei gazdaasszonyok nem csupán résztvevői a vidéki életnek, hanem egyben a formálói is, az erős és összetartó közösségek kovászai, tudásukkal, tapasztalatukkal, kitartásukkal, egyre gyarapodó közösséget építenek, felelősségvállalásuk messzire kisugárzik.
Hubai Imre kiemelte, hogy sokaknak a gazdaasszony szó hallatán még mindig azok az idők jutnak eszükbe, amikor a családi munkamegosztásban a nőknek nem az irányítás, hanem a csendes háttérmunka, a gazdaság „segítése” jutott. Rámutatott, hogy akik még most is így gondolkodnak, azok nem ismerik a magyar agrárium valóságát: ma már egyre több nő vezet gazdaságot, irányít családi vállalkozást, vagy akár fejleszt új agrárterméket, korszerű technikát alkalmaznak, online értékesítést végeznek, márkát építenek.
A gazdaasszonyok munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy anyáról leányra, nagymamáról unokára megőrizzük és továbbadjuk mindazt, amit közös örökségünknek nevezünk, a magyar vidék erejét, amiért is a nők, a gazdaasszonyok iránti tiszteletünk olthatatlan.
A modern agrárium és az élelmiszeripar életképessége elképzelhetetlen a gazdaasszonyok racionális gondolkozása és szervezőkészsége nélkül.
Ahogyan Jókai Mór oly’ találóan megfogalmazta: a nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének. Ez a látás tartja egyensúlyban a világot, a hagyományt és az innovációt.
Az élelem megtermelésében pedig ott van az elköteleződés, a személyes felelősségvállalás, ami a nőkben elképesztő erővel bír. És talán ez az, ami a mai fogyasztó számára a legnagyobb érték: tudni, kitől jön az étel, ismerni az útját, ahogyan a kistermelők által megtermelt hazai élelmiszerek eljutnak a gazdáktól magyar családok asztalára.
A családok mindennapi döntéseiben – abban, mi kerül az asztalra – sokszor a nők vállalják a felelősséget. Ők választanak, ők mérlegelnek, ők gondoskodnak. Így sokszor a gazdaasszony nemcsak termelőként, hanem fogyasztói döntéshozóként is formálja a magyar élelmiszer-gazdaság jövőjét. A tapasztalat pedig, amely évtizedek alatt gyűlt össze, és ma átadnak, az holnap már az utódok önálló döntéseiben, új vállalkozásokban, családi gazdaságokban és közösségekben él tovább.
Az a gyermek, aki édesanyja, nagymamája mellett látja, hogyan lesz a vetőmagból termés, a termésből étel a család asztalán, az nem csupán egy folyamatot tanul meg. Hanem szemléletet, kapcsolódást, felelősséget és mértéket is. Megérti és megéli a föld szeretetét, a munka becsületét, az élelmiszer megbecsülését. Ez pedig felbecsülhetetlen érték, amiért tisztelettel adózunk és elismeréssel szólunk arról a munkáról, amely sokszor nem reflektorfényben zajlik, mégis meghatározza a magyar vidék mindennapjait.
Isten éltesse a hölgyeket, Isten éltessen minden Kárpát-medencében élő, magyar gazdaasszonyt!